Buckák, gólok, sztrapacska
GurulásokRétság után a benzinkútnál vásárolunk be, kiterítem a térképet és tervezgetem az utat. Egy Apriliás fiú itt állt meg mellettünk, Zoltánnak hívják.
Rétság után a benzinkútnál vásárolunk be, kiterítem a térképet és tervezgetem az utat. Egy Apriliás fiú itt állt meg mellettünk, Zoltánnak hívják.
Üres állattartó telepek, rozsdásodó mezőgazdasági gépek, omladozó magtárak, malmok. A főutcákon italdiszkontok előtt sörös és kólás üveget szorongatva az új földesurak.
Sonka, torta, klinika, kakukkos óra, Duna forrás, 9 nap, 2500 kilométer, háromezer fénykép, két krónikás élménybeszámolója GPS adatokkal.
Aki a több ezer kilométeres, távoli tájakon-földrészeken futó túrákra vágyik, el kell keserítsem: semmi ilyenről nem lesz szó. Viszont kaland, tanulság akad majd bőven.
Itt semmi sem derékszögű, a lényeg az, hogy passzoljon. Maguk kovácsolták a vaspántokat, mert ha lehetett is kapni azt már akkor a szatócsnál, a magára valamit adó őr csak a saját munkáját akarta látni benne.
A megtett távolságunk bizonyára elegendő lett volna egy izgalmas száguldásra és kanyarvadászatra is, mondjuk a Tátrában vagy valamelyik nyugati országban. Ehelyett azonban …
Tamás az SMS-e szerint a legközelebbi hely, ahol süt a nap, az Észak-Afrikában van. Május elsejének azonban nincs esőnapja, így aztán nagy tanakodás folyik, hogy menjünk, vagy ne menjünk.
Most megnyomom ezt a gombot. Ettől a pillanattól kezdve Amerika összes rendőrének laptopján megjelennek az adataik, hogy egyszer már vétettek. Ha nem akarnak maguknak rosszat, nagyon figyeljenek a szabályok betartására! – Aztán megnyomta.
A fiatal és szimpatikus katona a számomra ismeretlen gyártmányú puskáját épphogy a földön nem húzva énekelt. Valami melankolikusat és szépen. Ballagtunk. Vagy három km.t. Én a fogoly(?) és Ő a hatalom(?)
Érden beállítottam a GPS-t, hogy vigyen minket Ostffyasszonyfára a legrövidebb úton, de igazán nem volt időm már arra, hogy ellenőrizzem a paramétereket.