Valencia (ESP) tartományba a Riviérákon át (2/3)

A cikk első részét itt találod.

Ez a nap a barátságé volt. Beültünk a kocsiba, és Ruben megmutatta a környéket, jókat kajáltunk, este meg vagy 4 latin buliban voltam.

A motor hajtás baja konstansnak bizonyult Marseilles óta, bár nem romlott tovább. Mégis 5 nap és 3200 km nyeregben ülés után jól esett egy napot csak messziről látni a műszert.

Életem eddigi legjobb motoros napja! 300 km olyan utakon, ahol az 5. sebességet szinte egyáltalán nem kell használni, vagy ha igen, az is egy kemény fektetős kanyarban!

Mit is mondhatnék. Rubennek aznap dolgoznia kellett. Mondott néhány szép helyet, ami Alicante-től kevesebb, mint 100 km-re van. Én ezeket a helyszíneket felírtam egy papírra, és egyet-egyet kiválasztva beállítottam a GPS-t, hogy a legrövidebb úton vigyen oda, kerülve az autópályákat és a fizetős utakat.

Ennek az lett az eredménye, hogy kicsiny spanyol hegyi falvakon vezető megakanyargós tökéletes aszfaltcsíkokon motorozhattam egész nap!
Igazi profi gyakorlónap volt. Gyakoroltam a nyomásos, dőléses és beőléses technikát, a gyors fékezést, az ideális ív megtalálását és megtartását. Volt számtalan lehetőség a nagy sebességgel történő ívek bevételétől a hajtűkanyarok lekezeléséig minden helyzetre, amit csak aszfalton el lehet képzelni. Mindemellett tökéletes napos időben, egy szál kabátban és térdvédőben megnéztem e táj jelentősebb városkáit, látványosságait.

37. ábra ezeket a hegyeket kellett meghódítani. Az előtérben egy víztározó – a környéken nagy kincs az ivóvíz

38. ábra Lakópark spanyol módra. A környéken csak kő, és a legközelebbi város egy jó 3 órányira. Valamiért biztos jó itt élni… ?

39. ábra Altea, a környék egyik legszebb középkori városkája

40. ábra Altea

41. ábra Altea – a motor nem mehetett fel a város tetejére, a templom térre.

42. ábra Altea – templom tér

43. ábra Altea – kilátás a város tetejéről

44. ábra A tűző naptól hálókkal védik a gyümölcsfákat

45. ábra az egyik keskeny mellékút, a háttérben gyümölcsligetek.

46. ábra Az egyik szélesebb mellékút a hegyek között

47. ábra Az egész nap ilyen utakon telt.

 
48. ábra Guadalest – a spanyolok által második leglátogatottabb hazai műemlék (sziklavár a XII. századból egy ősi víztározóval)

 
49. ábra Guadalest

50. ábra A Guadalest-i Víztározó

51. ábra A Guadalest-i Víztározó

Guadalestnél megint tesztelhettem egy kicsit a GPS-t. Mutatott egy utat le a várból a víztározóhoz, de közvetlenül a kiválasztott út mellett volt egy másik utacska is. Na, itt mutatkozott meg az, hogy csak a hang-utasítással hogy el lehet kavarodni. Én ugyan ilyet nem használok, de nem is igazán néztem meg rendesen a kijelzőt csak azt, hogy a következő kanyarnál balra kell fordulni.

Igen ám, de alig 400 m után volt egy másik leágazás is – az lett volna az igazi. A meredek hegyoldalak, a nagy kitakarás (kevés műhold látszik) és a rövid távok miatt simán elrontottam, és az első lehetséges helyen bekanyarodtam. Ez a hiba jól mutatja, hogy ilyenkor találkozik az ember a legszebb helyekkel:

52. ábra Egy tűlevelű szerpentines fasor, ahogy a motor látja ?

Ezzel nem is lett volna gond, csakhogy ez az út egy idő után rossz minőségű lett, majd elkeskenyedett, majd vége lett a hegyoldalba a nélkül, hogy a vízhez jutottam volna. Alig tudtam visszafordulni, annyira keskeny és meredek volt két oldalt a helyzet – hátrament meg nincs a CS-en. Szóval vissza az út elejére, térkép tanulmányozás, jó út megtalál és már lent is voltam a gátnál:

53. ábra A pontokkal jelzett track a hiba kicsit északra, a délebbi út volt a megfelelő irány. Érdemes megnézni a kép keleti részét a léptékkel együtt – 300m-en belül 4-7 kanyar is volt JEJE!!!

A víztározó kristály tiszta, és szinte félelmetesen mélyült. Eltöltöttem pár percet a parton a fehér (!) kővé száradt iszap szélén, aztán nyomás tovább kanyarvadászatra!

54. ábra Teljesen a vízhez nehéz volt odamenni, mert ott az iszap nem pont kőkemény volt…

 
55. ábra A Guadalest-i víztározó

Ha már annyit beszéltem az utakról, íme néhány ízelítő a legszebb részekről – térképen:

56. ábra A Guadalest utáni szerpentin

57. ábra Érdemes megnézni nem csak a bejárt utat (sárga), hanem a környező, hasonló rendű utakat is.

 
58. ábra Az egyik kedvenc gyors, majd hirtelen technikás szerpentin szakaszom: 4, visza 2, fel 3, 4: 130km/h vissza 2 20km/h és újra elölről ?

59. ábra A nap egy részlete.

Ez volt az a nap, amikor megtanultam a maximumig lerakni a motort. Személyesen is be kellett látnom, hogy a BMW F650CS hátsó papucsa messze túlhatározott ehhez a géphez. A lábtartó kopószege már rég szikrát vet, amikor még van kb. 0,5 cm a gumi pereméig. Egyszer lehagyott két helyi sportgép, gondoltam utánuk eredek (jaj, de vicces…) kanyarokban még jól ment a dolog, de az egyenesekben hiába húztam nyélgázt és pörgettem ameddig csak volt benne erő, nyilván nem volt esélyem. Ugyanakkor így olyan sebességgel értem az amúgy nagy ívű kanyarokba, hogy ott már nem volt idő fékezni, bele kellett ülni a kanyarba, aztán rábízni magam a motor papucsaira – biztonságban voltam! Azoknál a sebességeknél, amiket ez a (nagy kategóriában) kis motor bír, messze állja a sarat mindkét papucs. Szegény kopószegek pindurkát megsínylették a dolgot, de megérte az a pár perc „együtt” motorozás a helyi erőkkel, sokat tanultam, hogy kell a kanyarban nagy sebességgel kezelni a műszert.

A hazaút a nemzeti autóúton történt, eseménytelenül.

Aznap nem vittem GPS-t. Rubennel egy szál papucsban (én szandálban) felpattantunk a gépekre, és elmentünk a környező partokra. A terv strandolás volt, de kb. 80 km-es szél támadt úgy 11-re, szóval maradt a sima motorozás:

60. ábra Út a partra – nagyon messze – messze – közelebb – még közelebb – nagyon közel – ITT

61. ábra Ruben pajtás és a gépek

 
62. ábra Jómagam és a gépek

63. ábra Bayerische Motor Werk 3500 km-re otthonról – félúton

Alicante környékén nagyon sok szép, strandolásra alkalmas homokos és sziklás part van. Az időjárás nagyon kedvező, így tavasztól őszig lehet élvezni a tengert. Már ha nem fúj homokvihar a szél miatt.

A nap további része a homok testrészekből való kitisztításával telt. Aztán elmentünk az Alicante-ben található latin klubokat végigjárni – másnap reggel 8-ra értünk haza.

Ezen a napon a motor csak szimpla közlekedési eszközként szolgált. Reggel a tenger felől olyan ködszitálás kezdődött – ami majdnem Valenciáig, vagy 150 km-en keresztül velünk volt – úgy éreztem, mintha szakadó eső lenne.

A motoros ruházat megint jól vizsgázott, Ruben kocsiját követve 140 km/h-s utazó tempóval elmentünk előbb egy családi paella-t  elfogyasztani barátom bátyjának anyósához, aztán Valenciában pihentünk rá a szombat estére.

64. ábra A tipikus valnecia család hétvégi programja – paella ebédre

A szombat este megfelelően latinos hangulatban telt.

Az elmúlt négy évben, mióta nem voltam Valenciában, a város rengeteget fejlődött, és fejlődik ma is. Itt rendezték 2007-ben az American Cup nevű vitorlás versenyt, melyre a város 4 évet készült. Átépítették a kikötőt, konferencia termeket húztak fel (amely a szintén Valenciában található, Calatrava tervei alapján készült Természettudományi Múzeummal együtt számos építész díjat nyert meg), és egy egész parkot hoztak létre, hogy a világ vitorlázó elitje – és velük együtt számtalan befektető – jól érezze magát 2007. nyarán a verseny alatt.

A város zseinális PR-jára jellemző, hogy a következő American Cup-nak is Valencia ad majd otthont 4 év múlva. Ezen kívül meghívták idén a Forma1 fejét, aki szerződést kötött a várossal egy városi futamra – jövőre Monaco mellett Valenciában is lesz városi Forma1 futam.

Kicsit elgondolkoztató, hogy egy évtizede még ismeretlen város egy okos marketinggel, jó PR-ral és kreatív, merész elképzelésekkel az egész világon ismert várossá nőtte ki magát, míg kis hazánk fővárosa hosszú évtizedek óta vergődik messze jobb adottságokkal.

Néhány kép a fejlesztésekről – még egyszer aláhúzva, mindazt amiről a képek készültek egyetlen, pár hétig tartó versenyért csinálták. Csak a verseny után derült ki, hogy következő futam is itt lesz négy év múlva !

65. ábra A „boxutca” – a sokmillió dolláros vitorlásokat itt készítették fel a futamokra. Az előtérben egy, a versenyre épített úszó bár az elit számára

66. ábra újabb boxok – érdemes megnézni, hogy a legnagyobb szponzorokkal tud csak egy csapat ezen a versenyen indulni…

67. ábra Az idei győztes, az Alinghi dokkja.

68. ábra Ilyen hajókkal zajlik a verseny – ez a fő szponzor, a Louis Vuitton demo hajója

69. ábra A versenyre épített móló az elit közönség számára.

70. ábra A sajtóépület. Impozáns és merész konzolai sok építész díjjal tették gazdagabbá a tervezőt – és megint: ez is csak a versenyre készült…

71. ábra A nyertes csapat 2003-as vitorlásának tőkesúlya elölről…

72. ábra … és hátulról

73. ábra Az Alinghi boxa közelről.

Este az évadnyitő Valencia meccsre volt bérletem – Ruben öccse Kaliforniában volt, így én használhattam az ő bérletét.  Sajnos a csapat nagyon kikapott.

Aznap korán kellett lefeküdni, mert hétfő reggelre várták a motort a BMW Dos Rodes-ben, hogy a hátsó hajtást kicseréljék.

Képek és szöveg: Fekete Gyula Szabolcs, 2007. január

A cikk harmadik részét itt találod.