Jan 11. Hétfő

Érkeznek a résztvevők motorjai a Yamaha World szalonjába, ahol majd a teherautóra pakolás lesz, de addig is a szakszervizben átnézik a szerelők a motorokat, hogy a túra gond nélkül teljen.

Jan 13. Szerda

Reggel megérkezik a teherautó, a motorok már felsorakozva, lefóliázva várakoznak a felrakodásra.

A pakolás lassan megy, a szállítók nagy gonddal rögzítik a motorokat. Nem lehet kapkodni a rögzítéssel, mondják, mert több mint kétezer kilométert fognak menni.

A hidegben csak egy dolog éltet bennünket, hogy pár nap múlva majd a tengerparton fogunk gurulni remélhetőleg napos, meleg időben. Többen azonban jelezték, hogy ne reménykedjünk a jó időben, mert havazik arra. Nem igaz, nem hiszem, biztos rosszul tudja!! A pakolás 5-ig tartott (egy motor egy óra – nem semmi!). A sisakokat és a motoros cuccokat lerögzítettük a motorok közé, hogy a repülőn csak egy kézipoggyász legyen nálunk, majd a szerelvény kifordult a Soroksári útra és Valencia irányába el is tűnt a hideg ködben.

Jan 16. Szombat, Valencia

Találkozó 7.45-kor Ferihegy 2/A-n. Visszagondolni is nehezemre esik, hogy mikor kellett kelnem ahhoz, hogy időben kint legyünk és a súlyos mínuszok, valamint a fagyos köd csak súlyosbított a helyzeten. Egy gondolat tartott csupán életben, hogy délután már a kellemes melegben fogunk motorozni Valenciában. A korai időpont ellenére a terminálon nagy volt a nyüzsi, s bár nem tartottunk a fejünk fölé Rhino Tours-os táblát, a motoros kabátokról minden résztvevő azonnal felismert minket. A repülőn szinte már, mint régi ismerősök beszélgettünk azokkal is, akik most először jöttek velünk túrázni, így az utazás hamar eltelt. Gyors zürichi átszállás után, mikor 14 órakor a repülő megkezdte a leszállást Valenciában már mindenki mosolygott, mert gyér felhőzet mellett erős napsütés fogadott minket húsz fok körüli hőmérséklettel. Taxival a szállásra mentünk, ahol a parkolóban a motorok már szépen felsorakozva vártak minket, kiegészülve az egyetlen helyszínen bérelt BMW-vel.

Elfoglaltuk a szobákat majd motorra pattantunk, hogy körbenézzünk kicsit Valenciában. A nap sütött, kellemes meleg volt, a városon keresztül vezető széles utat középen pálmafa-sor választotta ketté…. már érdemes volt megszületni! Gurultunk egy nagy kört a városban, majd egy külvárosi részen, egy tengerparti nyaralótelepen megálltunk és leültünk egy étterem teraszára.

A hangulat már itt emelkedett volt, láttam, hogy jó társaság jött megint össze. A lemenő nap gyönyörű fényeket festett a tenger fölé és a part menti házakra, mikor elindultunk vissza a szállásra.

Jan 17. Vasárnap, Valencia – Puerto de Mazarrón

8-kor reggeli, röviddel kilenc után pedig elindultunk lefelé Benidorm-Alicante-Cartagena viszonylatban. A hőmérő 17-18 fokot mutatott, a vékony felhők mögül rendre kivillant a nap és ami még erősítette az optimizmusunkat, hogy amerre mentünk egyre vékonyodott a felhő és már láttuk a végét is. Cullera után (ahol a város nevét praktikus okokból felfestették egy nagy domb oldalára) viszont már végérvényesen kisütött a nap.

Egy rövid, mintegy 30 kilométeres, nem túl izgalmas szakaszt követően azonban Olivánál felcsaptunk jobbra, hogy a Valencia és Alicante között éktelenkedő földnyelv csúcsát egy hegyi szerpentinnel csípjük le, meg már amúgy is sokat mentünk vízszintesen. Tehát Olivánál jobbra el (akarom mondani: fel) Pego felé, ahová narancsligeteken keresztül visz az út. Pego után megálltunk szusszanni egyet, meg rákészülni a CV715-ös szerpentinre, valamint ekkor osztottuk ki a narancsokat, amik valahogyan a Gyurinál maradtak miközben átjöttünk a narancsligeten. Kettéválasztottuk a csapatot, aki egy kicsit tempózni akart a kanyarokban, az előre ment a Szimivel (gyors csoport – lesz még jelentősége!), aki pedig bölcsen a kényelmes nézelődést választotta az vezetésemmel teljesítette a hegyi kanyarokat. Oké, gyors csapat el, mi pedig a gyönyörű kilátást maximálisan kiélvezve kapaszkodtunk egyre feljebb, majd a túloldalon ereszkedtünk vissza a tenger által meghatározott szint felé. Callosába beérve GoldWing Carlo a „gyors” csapatból átállt hozzánk, belátta, hogy nekünk van igazunk, és így gurultunk végig ezen a tüneményes kis városka pálmafa sorain a „gyors” csapattal megbeszélt találkahely, Benidorm felé. Kényelmesen begurultunk Benidormba, végig a nyüzsgő városon, le egész a tengerpartig, ott végig az éttermek előtt, kerestük a „gyors” csoportot. Már majdnem kiértünk a városból, ezek sehol! Félreállunk, telefonon hívom a Szimit…… kicsöng, de nem veszi, fel. Mondom, ezek már annyira esznek valahol, hogy nem is veszik észre, hogy nem vagyunk velük. Visszagurulunk, keresünk magunknak egy kellemes öblöt és éttermet, akkor hív a Szimi, hogy most érkeztek meg. Na, ennyit a „gyors” csapatról! Oké, nem keressük egymást, ebédelünk, aztán Benidorm kijáratánál találkozunk.

Ott is vártunk rájuk vagy fél órát, (érti mindenki, tehát a lassú csapat bevárta a „gyors” csapatot) visszarendeződtünk az eredeti felállásba és már hasítottunk is délnek. Az AP7 és N332-es utak nem tartogattak túl sok izgalmat, viszont az N332-1-es út, ahogy bevezetett minket Puerto de Mazarrónba, a napi szakaszunk céljába, az fantasztikus volt. Mert nem csak jó kis szerpentinen ereszkedtünk le a városba, hanem mert a lemenő nap lenyűgöző színeket varázsolt körénk, mindannyiunkat meghatott ez a természeti csoda.

A szálloda egy domb tetejéről uralta a várost, a szobáink mind tengerre néztek és még a vacsora is fenséges volt, így újabb fantasztikus napot élhettünk meg.

Jan 18. Hétfő, Puerto de Mazarrón – Malaga

Kellemes reggeli egy csodaszép szállodában, majd a motorokra pakolunk, miközben süt a nap és kezd már túl meleg is lenni a motoros ruhában, így nagy öröm, hogy röviddel kilenc óra után újra tovább indulunk. Ma többnyire hegyek között motorozunk, a Serra Nevada tájait járjuk be. Rövid autóutas szakaszt is beiktatunk, hogy minél előbb elérjük az N340-es utat, ami felvisz minket a hegyek közé. Itt található Tabernas után a kopár hegyek közé zárva Mini Hollywood is, ahol a filmforgatásokhoz használt western díszleteket lehet megnézni, de nem ma! Mert szezonon kívül hétfőnként nincs nyitva.

Nem nagy baj, a parkolóból látni néhány épületet, de a társaság fantáziáját egyre inkább az ebéd témaköre kezdi izgatni, így a terv adott, benzinkút, kaja és egyéb szükséglet-kezelés. Közelben tankolunk és szükségleteket kezelünk, de az étterem zárva, így tovább gurulunk röviden a 382-es autóúton, majd Gádor közelében ráfordulunk az A348-ra. Rövidesen találunk egy jó kis helyet pazar kilátással a Sierra Nevadára, viszont egy szót sem értenek más nyelven és az étlap is csak spanyolul van.

A középkorú hölgy viszont kedves és jó hangulatban van, így amit lehet, kézzel-lábbal egyeztetünk, a többit pedig rábízzuk a sorsra. Végül is nem csalódtunk, jót ettünk, viszont kicsit sokat időztünk ezen a helyen, aminek az lett az ára, hogy sajnos nem tudtunk végiggurulni az A348-as úton, hanem le kellett jönnünk az A347-en a parti útra és a lemenő naptól kísérve gurultunk be Malagába. Ebben a hotelben is nagyon kedvesek voltak, jó volt a vacsora, az esték pedig egyre hangulatosabbak.

Jan 19. Kedd, Malaga – Gibraltár – Ronda – Malaga

Érdekes volt megfigyelni, hogy mivel egyazon időzónában van Spanyolország Magyarországgal, de vagy két és félezer kilométerrel nyugatabbra, a nap egy órával később kel és nyugszik le, mint itthon. Ez jól jött nekünk, mert bár reggel csak nyolckor világosodott ki, de cserébe este csak fél hét után ment le a nap.

Ez a nap is jól kezdődött, fél nyolckor kinéztem az ablakon, még épp csak pitymallott, tiszta volt minden, ahogy eddig. Reggeli után, fél kilenc fele megint kinéztem, akkor a tenger felől szemmel láthatóan közeledett egy szép fehér ködfal. Percek alatt beborított mindent. Mikor indultunk, bár hideg egyáltalán nem volt, köd annál inkább.

Az A355-ös úton indultunk Marbella felé. Vagy 20 kilométert variáltunk a ködben, gyakorlatilag egymás féklámpáját követve, de bizakodással szívünkben, mikor az út elindult felfelé és az áthatoló fény mennyiségének gyors növekedéséből arra következtettem, hogy mindjárt kint vagyunk a ködből. És úgy is lett! A tenger felöli oldalon már gyönyörű napsütésben ereszkedtünk lefelé a szerpentinen, be Marbellába. A terv az volt, hogy gyorsan lecsavarunk Gibraltárba, egy kicsit időzünk, majd tovább Tarifába. Marbella után azonban kezdett megint felhősödni, Estepona környékén még egy kis eső is elkapott minket, de mire felvettük az esőruhát, az eső el is állt. Simán leértünk Gibraltárba, a határon átgurultunk és a nyüzsgő kisvárosban körbementünk a Szikla körül és leparkoltunk az Európa Ponton. Pár fotó, megnéztük Afrikát és megszakértettük a felhő-helyzetet. Abban maradtunk, hogy Tarifa felé sok a sötét felhő, menjünk inkább fel a Sziklára és nézzük meg az itt élő majmokat, majd együnk valamit. Fantasztikus volt a kilátás fentről, a majmok tényleg ott élnek és nem sokat törődtek a körülöttük lézengő turistákkal.

Mivel Gibraltáron nem lehetett megállni, visszagurultunk spanyol területre és a közelben beültünk egy étterem teraszára, rálátással a Sziklára. Ismét jót ebédeltünk és bár a felhők néhol fenyegetőek voltak, nem tágítottunk az elhatározástól, hogy az A405-ön, majd az A369-en elindulunk Ronda felé, vissza pedig az A397-en jövünk a Marbellába. Utóbb nagyon jó döntésnek bizonyult, kikerültük az esőfelhőket és egy nagyon jót motoroztunk fent a hegyekben.

A gyors csapat itt is előre ment picit, majd több helyen is bevártak minket.

Sötétedés után értünk vissza a malagai szállásunkra és egy jó vacsorával majd egy jó hangulatú beszélgetéssel zártuk a napot. Mindenki egyetértett abban, hogy a Gibraltár-Ronda-Marbella háromszög nagyon EXTRA volt!

Jan. 20. Szerda, Marbella, Benehavis

Az egyetlen felhős nap után ismét ragyogó napsütésben indultunk Marbella felé. Ez a nap tulajdonképpen egy pihenőnap volt, 11 körül letettük a motorokat Marbella egyik strandja mellett és két óra szabadfoglalkozásra szétszéledtünk. Néhányan egy kávézó teraszán vettek napfürdőt és szörnyülködtek az itthoni hóhelyzeten, mások a pálmafás sétányon sétálgattak, beszélgettek, én meg a fövenyen gyűjtöttem néhány kagylót és szép követ a gyerekeimnek.

Egy szál pólóban is melegünk volt, kellemesen feltöltődtünk és egy óra felé elindultunk a közeli Benehavisba, egy igazi gasztrofaluba ebédelni. A tündéri kis faluban, tizenpár kilométerre a parttól a hegyek között, egymásba érnek az éttermek. Mi egy pergolával fedett teraszra ültünk és ismét csak igen jót ebédeltünk.

Ebéd után megint két csoportra osztódtunk, a perverzebbek megcsinálták az A397-es utat Rondáig oda-vissza, mi többiek pedig legurultunk Marbella kikötőjébe sétálgatni, nézelődni. Rögtön megállapítást nyert, hogy Spanyolországban itt a legnagyobb az egy főre eső Bentley-k száma. Hat körül befutott a perverz csapat is, beültünk egy kávézóba a yachtok árnyékában és néztük a ciklikusan felduzzadó nyugdíjas csoportokat, ahogy a beérkező Neoplan buszok ritmusában időről időre elárasztják a kikötőt.

Sötétedéskor indultunk vissza Malagába egy kellemes pihentető nap után.

Jan 21. Csütörtök, Malaga-Puerto de Mazarrón

Ismét csodaszép, verőfényes napra ébredtünk a túra fordulópontján, amikor is elindultunk visszafelé. Az első száz kilométert a 272-es autóúton tettük meg. A tenger felé pillantva csodaszép kis településeket szegélyezték a partot, a hegyoldal felé nézve pedig számtalan szebbnél szebb mediterrán lakóházat láthattunk, amint egy-egy dombtetőről uralják a vidéket. Motrilnál leereszkedtünk a tengerpartra csak néhány kilométer erejéig, hogy aztán balra feltekerjünk Granada felé az A348-as utat megcélozva, ami végigvisz majd minket a Sierra Nevadán. Út közben megnéztünk egy duzzasztógátat is mielőtt felkapaszkodtunk volna a szélerőművekkel gazdagon tarkított ormokra. Hát igen, Lanjarónt elhagyva bent találtuk magunkat a Sierra Nevada gyomrában. Hihetetlen szép havas csúcsok és mély völgyek között kanyarogtunk és az óriási tér, ami elénk tárult, szinte beszippantott minket magába.

Ugijarban ebédeltünk egy felejthetőt, majd az A347-en lenyomultunk a partra. A társaság szerint orosz pincérnő (Pedro felesége) valamit tehetett a kajába, mert a csoporton erősen érzékelhető volt az álomkór. Bepunnyadtunk piszkosul, ezért jól jött a tankolás és egy kis extra pihi. Ez után az N340-en kerülve közeledtünk a napi cél felé, majd az A7-E15-ön Lorca érintésével északról támadtunk be Mazarrónba.Szimi mindig igyekezett pozitivan állni a távolságokhoz, de Laura már gondolkodás nélkül szórózta kettővel amit Szimitől hallott.

Jan 22. Péntek, Puerto de Mazarrón-Valencia

És már megint az az unalmas napsütés és langymeleg reggel, de mi duzzogva nekivágtunk az utolsó napnak. Alicantén sajnos ismét csak átgurultunk, pedig a kikötője megállásra csábított (sebaj, majd legközelebb…) viszont Benidormban ismét kellemeset időztünk. A parton ebédeltünk, a napsütötte homokfövenyen mezítláb sétálgattunk, miközben a hullámok nyaldosták a lábunkat. Már-már lelkiismeret furdalásom volt, hogy a feleségem eközben meg itthon havat lapátol. De erőt vettem magamon és próbáltam kiélvezni a pillanatot. Kettő körül indultunk tovább Callosán át a CV715-ös szerpentinre. A tetején megálltunk egy kilátónál és jól megnéztük a környéket. Visszafelé Pego és Oliva között ismét ragadt ránk néhány narancs, majd kellemes tempóban begurultunk Valenciába még hat óra előtt. A teherautó már várt ránk, rögtön el is kezdtük a pakolást. Este 11 körül lett kész a már megszokott precíz felkötözés és a kocsi el is indult hazafelé.

Jan 23. Szombat, Valencia

Reggeli után taxival bementünk a belvárosba és szabadfoglalkozásként sétáltunk egy jót. Egykor indultunk a reptérre és fájó szívvel szálltunk fel a Swiss Air zurichi járatára.

Jan 25. Hétfő, Budapest

K… azaz nagyon hideg van itt a Yamaha Worldnél. A teherautó minden gond nélkül megérkezett, pár óra alatt leszedtük a motorokat. Visszatértünk a rideg valóságba!

Felejthetetlen számomra több szempontból is ez a túra, ismét nagyon jó csapat jött össze, jól éreztük magunkat a motorozáson kívül is, fantasztikus utakat jártunk be és az időre sem lehet semmi panaszunk. Remélem, eljutunk még együtt ilyen szép helyekre.

Dobos Zoltán  “Zomax” Túravezető

Köszönet a Yamaha World motorszalonnak  a motorok átvizsgálásáért és tárolásáért no meg a helyért, ahol a motorok pakolását kényelmesen tudtuk elkövetni.

Külön köszönet a Windguru utazási irodának a szervezésben nyújtott segítségért! Jók vagytok lányok!

A cikk eredeti változata további képekkel itt olvasható.

Szimcsák Attila (Rhino Tours Motoros Egyesület) javaslata alapján átvéve, 2010. január
www.rhinotours.hu