USA nyugati part 2008. április 28-május 17.

Az ötlettől az elhatározásig

Január-február körül jutottunk az elhatározásra, hogy az USA nyugati partját szeretnénk az idén bejárni, miután a kenyai szafarizás-búvárkodást (amit már majdnem lefoglaltunk…) a zavargások miatt későbbre halasztottuk. Bár, olcsónak így már nagyon is olcsó lett volna Kenya, végül mégis USA mellett voksoltunk. Az nem volt kérdés, hogy egyénileg megyünk, nem utazási irodával. Beszéljük a nyelvet, van tapasztalat utazásszervezésben, a magunk útját járhatjuk, a saját ütemünkben, ráadásul költségek szempontjából is jobban járunk.

Vízum

Március elején léptünk a tettek mezejére: első lépés a vízum megszerzése. Gondoltuk, kapunk pár héten belül időpontot, de nem…Egy hétbe és több ezer forintba került, mire végre sikerült felhívni a követséget és április 9-re kaptunk vízumidőpontot! Így addig semmit nem kezdtünk intézni, ami pénzbe kerül, mert mi van, ha ne adj’ Isten mégsem kapunk vízumot, ami ugye pofára megy, így az a biztos, ha már a kezünkben van. Így, a vízum megszerzése után 2 hét alatt kellett mindent leszervezni…nem egyszerû, de persze semmi nem lehetetlen. Lelkesen gyûjtögettük a vízumkérelemhez az igazolásokat, vastag iratkupaccal mentünk az interjúra, ahol rengetegen voltak. Kb. 2 óra alatt végeztünk, angol interjút kértünk, bár ettől többen óva intettek, de a magyar nyelvû interjúnál sokkal többen vártak, így bevállaltuk. Megérte! 10 év, korlátlan belépés.

Előkészületek

Megvan a vízum, 2 hét még az utazásig …

Irány a Vista, már előre kinéztük, hogy majd tőlük vesszük meg a repülőjegyet. A másik jelölt a Car-Tour volt, de egy bunkó kollegájukkal folytatott telefonbeszélgetés után őket gyorsan elvetettük. Sikerül a kívánt napokra jegyeket szerezni, Lufthansa 323 ezerért illetékkel 2 főre, németországi átszállással.

Bérautófoglalás már a vízumhoz kellett (dollar.com), és az első napokra szállást is foglaltunk LA-ban (szintén a vízum miatt, booking.com).

Még biztosítást intézünk és váltunk 1.000 $ kápét, veszünk térképet, útikönyvet. Igazából meg is vagyunk.

Elkezdünk csomagolni, egy nagy és két kis bőröndbe, plusz néhány kézipoggyászba minden belefért. Valójában még nem fogtuk fel, hogy másnap reggel a Föld másik oldalára repülünk, olyan sûrû volt az elmúlt időszak.

Pár óra alvás után hajnalban indulás a reptérre. 6.35-kor indulunk Frankfurba. Pesten csekkolunk be a LA járatra is. Frankfurtban nem kell sokat várni, mire odaérünk a kapuhoz, már folyik a beszállás. A gép hatalmas (a legnagyobb Boeing). Nem sietünk, ülhetünk még eleget…

Királyi helyünk van a gépen (a körülményekhez képest), 3-as blokkban ketten, ablak mellettJ. Az ellátás tûrhető, meleg ebéd, vacsora, kispárna, takaró, néhány film, zenecsatornák. A délután lassan telik, nem igazán tudunk pihenni (erről gondoskodik a mellettünk ülő orosz társaság is), úgyhogy bámészkodunk (Izland, Grönland, majd Amerika a Grand Canyonnal).

Galéria : Képek a repülőútról

Megérkeztünk: Los Angeles, szikrázó napsütés, déli 12:30. A bejutás az USA-ba nem egyszerû – a vámhivatalnok rögtön lekapcsol, újabb interjú és csomagellenőrzést követően engednek csak be. Ekkor már nagyon kómásak vagyunk, az elmúlt 2 napban kb. 4 órát aludtunk összesen…

Következő feladat: bérautó. Kimegyünk az utcára, kapkodjuk a fejünket, micsoda méretek, mekkora autók, micsoda arcok…Ilyet csak filmekben láttunk eddig. Busz visz a telephelyre, ahol kiderül, hogy a végleges ár az eredetinek (a neten foglaltnak) csaknem 3-szorosa (900 $), mert önrész nélküli biztosítást kérünk. Erről persze a neten nem szólt a fáma, de ez van. Ezüst színû Dodge Caliber, a kijáratnál ellenőrzik a szerződést és mehetünk!

GPS-sel kb fél óra alatt a szálláson vagyunk, előre fizetünk, a szoba nem nagy és iszonyat meleg van. A délutánt kihasználjuk pár óra alvásra. Estére erőt veszünk magunkon és felkelünk, járunk egyet a City Walk-on, hátha így könnyebb lesz az átállás.

Éjjel 3-kor úgy kelek, hogy vissza sem tudok már aludni. Hiába, otthon már dél van és a szervezetemet nem lehet becsapni.

Felkelés után “continental breakfast” – elég gyér, cukros péksütik, mû gyümölcslevek. A mai terv: ismerkedés LA-val.

Célba vesszük a Hollywood Boulevard-t. Parkolni nem egyszerû, és a feliratokat értelmezni sem. Büszkén logikázzuk ki, hogy a PED XING nem valami kínai városrész, hanem a gyalogátkelőhely (pedestrian crossing). 3 helyen állunk meg, de mindenhol rájövünk, hogy ott nekünk most éppen nem szabad megállni (csak pakolásra, privát, csak vendégeknek stb stb). Végül otthagyjuk egy helyen az autót, pár perc sétára a Hollywood Boulevard-tól. Visszasétálunk és megnézzük a csillagokat. A Kodak Theater felé haladva egyre több az ismerős név, Steven Spielbergtől Britney Spearsig, és még sokan mások. Itt vissza is fordulunk, még benézünk egy bevásárlóközpontba, ahonnan az emeleti függőfolyosóról látszik a Hollywood felirat.

Haladunk tovább a Sunset Boulevard-on, majd átmegyünk a Santa Monica Blvd-ra. Beverly Hills-be teszünk egy kitérőt, hihetetlen szép utcák, házak, autók, csillogás, pálmafák, zöldellő-virágzó kertek mindenfelé. Itt aztán el tudnánk lakni!

Következő állomás: Santa Monica Beach. Az óceánparton hûvös van, hosszú nadrágot, dzsekit simán elbírnánk. Lesétálunk a vízhez a széles homokos parton. Néhányan fürdenek, többen ruhástól…a víz nem lehet több 17 foknál… Aztán fölmegyünk a sziklaszirten levő parkba, sétálunk és üldögélünk kicsit. Megnézzük a mólón az árusokat is, de 1. nap még korai lenne vásárolgatni, így ellenállunk.

Utána beülünk a kocsiba, cél a Mulholland Drive. Elsőre kicsit benézzük és sikerül azt a részét megtalálni, ami járhatatlan (hála a GPS-nek), de egy „rövid” pár órás kitérő után, melynek keretében bejártuk az összes szûk utcás LA környéki hegyi települést, megtaláljuk az igazi Mulholland Drive-t. Megállunk egy kilátóhelyen, ahonnan jól látszik a Hollywood felirat és szép a kilátás LA-re is. Az esti naplementét a Long Beachen végül kihagyjuk, majd’ összeesünk az álmosságtól.

Galéria: Képek Los Angelesről

Reggeli híradó: Hollywood lángokban, részben le is zárták. Még jó, hogy tegnap megnéztük. 🙂

Reggeli után irány az Universal Studios! Részt veszünk a Studio Tour-on, kisvonattal visznek körbe az igazi stage-k és díszletek között. Többek között a Világok Harca, a Született feleségek, az új Indiana Jones díszleteit is látjuk, átélünk King Kong, dino és cápatámadást, földrengést, özönvizet.

Beülünk a 3D Terminator show-ra, nagyon tetszik. Ezután az Animal Actors címût nézzük meg. Aztán ebéd (hamburger) egy gyorsétteremben, sétálgatunk az angliai utcákon (Notting Hill) és nézelődünk. Aztán beülünk a Special effects-show-ra. A Water World-öt épp lekéssük. Peti megy egy kört a Múmia-ride-on és a Jurassic Park ride-on is.

Utána még forró csokizunk egyet a City walk-on, majd lemegyünk Santa Monicára naplementét nézni. Innen föl a Mulholland Drive-ra, a tegnapi kilátópontból nézzük az éjjeli LA fényeit.

Galéria: Képek a Universal Studios-ról

Pár hétre búcsúzunk LA-től.

Első állomásunk Calico Ghost Town, az 1800-as években egy bányászfalu volt, majd a bánya kimerülésével a lakók is tovább álltak. A városka ma skanzen jellegû, megőrizte eredeti vadnyugati hangulatát.

Tovább indulunk, és a GPS a következőt mondja: “Menj tovább több mint 500 km-t”. Ehhez is Amerikába kellett menni, hogy ilyet halljunk…

Williams-ben, a Route 66 mentén szállunk meg egy igazi amcsi motelben, parkolás az ajtóban, felújított szobák, fürdőszoba, hûtő, mikró, free internet.

Galéria: Képek Yermo-ról

Irány a Grand Canyon! Kb. 100 km-es teljesen egyenes út vezet oda. 25$ az egy heti belépő, ezért parkolhatsz, használhatod a shuttle bus-okat és az összes kilátópontot megnézheted. A parkhoz közeledve egyre zöldül a táj, örökzöld fenyőerdők veszik körül a kopár kanyont. Hihetetlen és leírhatatlan a látvány! A látogatóközponttól mindkét irányban turistaút halad, rengeteg kilátóponttal. Részben autóval is bejárható, részben az ingyenes buszt kell igénybe venni, nem mindenhová engednek be autókat. Megnézünk legalább 10 kilátót, mindenhonnan kicsit más, de mindenhonnan gyönyörû! Először nyugati irányba nézelődünk, majd elindulunk a Desert View Drive-on autóval, ahol a végén (Desert view point) egy kilátótorony is épült ajándékbolttal.

Másfél óra autózás után “haza” érkezünk Williamsba. Sétálunk egyet a Route 66-on, nagyon feelinges, régi autók, rengeteg motoros, country kocsmák, bárok.

A mai cél a Flagstafftól keletre levő meteor kráter, majd este naplemente a Grand Canyonban.

Reggel Williams-ben megnézzük a Grand Canyon-ba induló vonatot, majd indulás a kráterhez. Az út a Painted Desert-en át vezet. A kráter köré látogatóközpont épült, 30 dollárért jutunk be. Megtudjuk, hogy ûrhajóskiképzés is folyt itt, látható ûrhajós dicsőségtábla és Apolló-kapszula is. Filmvetítéssel kezdünk a színházteremben, itt sok érdekeset megtudunk, például hogy 50 millió éve csapódott be a meteor, aminek a múzeumban látható is egy darabja. Ezután kimegyünk a kráterhez, 2 kilátópontból nézzük meg, föntről és lentről.

Ezután következő célunk Flagstaff a Route 66-on. Sétálunk egyet az óvárosban, eszünk egy palacsintát (crepes).

Majd irány újra a Grand Canyon – Desert View drive. Sajnos felhős az ég, így a naplemente igazi színeit nem csodálhatjuk meg, de azért így sem rossz. Desert View-ből indulva, minden kilátónál megállunk a Mather Point-ig.

A visszaúton lekapcsol egy rendőr (mint a filmekben, utánunk fordul és villogó szirénával, reflektorral késztet megállásra). Túlléptük a megengedett sebességet (65 helyett 79 mérfölddel mentünk)…Végül megússzuk egy Warning-gal, fizetni nem kell. Mostantól szigorúbban vesszük a szabályokat, legközelebb biztos nem lesznek ilyen elnézőek…

Galéria: Képek a Grand Canyonról, Route66-ről

Mai cél: Kayenta / Monument Valley. Az út a sivatagon keresztül vezet újra, minden felé indián rezervátumok. Kb. délre érünk Kayentába, becsekkolunk a hotelbe. Szoba csak 3 után lesz, úgyhogy addig irány a “Valley”! Már az oda vezető utat is hatalmas sziklák szegélyezik. A látogatóközpontba 10 dollárért mehetünk be, ezért már térképet is kapunk és autóval járjuk be a völgyet. Leírhatatlan látvány a sivatagból kiemelkedő, különböző formájú sziklák és a vörös homoksivatag együttese. A földút elég rázós, de megéri!

Itt mindenki indián, és még a Burger King dolgozók és a szállodai személyzet is.

Galéria: Képek a Monument Valley-ról

A Bryce canyon felé vesszük az irányt. Az út nagyon változatos, vörös homokos – sziklás táj, majd fehér, majd zöld váltják egymást. Útközben megállunk Page-nál, hogy megnézzük a Powell tavat és a gátat. Nagyon szép a sárga homokkő völgyben a folyó, és a gát is hatalmas.

Az út hosszú, főleg hogy max. 65 mérfölddel lehet jönni a végtelen egyenes úton, pedig nincs egyáltalán forgalom, de sherriffel nem akarunk újra találkozni, úgyhogy inkább betartjuk…

Késő délután érjük el a kanyont, először a Red Kanyonon megyünk át, ahol rózsaszínes-pirosas színû a föld és a sziklák. Hangulatos motelt találunk Tropic-ban, holnap irány a kanyon.

Bejárjuk a Bryce canyont, kb. 12 kilátópont van, egy 32 km-es úton lehet körbejárni autóval. A végéről kezdjük, úgy haladunk visszafelé. Látványosak a vörös tûhegyes sziklák, a legszebb a Bryce és az Inspiration point, és a Natural Bridge.

Délben indulunk Vegasba, mert délutánra vihart jeleztek előre a kanyonba, nem szeretnénk megvárni. A Cedar Breaks-en keresztül vezet az út, ahol fenyőerdőkkel, hómezőkkel és hatalmas sziklákkal találkoztunk.

Galéria: Képek a Bryce Canyon-ról

Las Vegas: 5 körül érünk a hotelbe. Egy esküvőbe csöppenünk, a szálloda saját Wedding chapel-jában. A teraszunk a medencére néz, ahonnan az esküvőt is látjukJ Hosszú volt az út, kb. 4-5 óra és egyre melegebb lett az idő, itt Vegasban legalább 40 fok van, a szobánk is szauna. Klíma van, de hangos, úgyhogy éjszaka fővünkJ

Este még autóval végigmegyünk a Strip-en, megnézzük a kaszinóváros éjjeli fényeit.

Hoover gát: kevesebb, mint 1 óra alatt ottvagyunk. Lenyûgözőek a méretek, és az, hogy már több, mint 70 éve épült.

Visszafelé megállunk a Las Vegas outlet centerben, több száz bolt, vásárolunk, nézelődünk, eszünk. Délután pihi, mert este gyalog fedezzük fel Vegast.

Monorail-lel megyünk el a Strip déli végére, az MGM hotelben kötünk ki, onnan kijutni kb. fél órába telik, mert az út hatalmas kaszinókon keresztül vezetett. Így persze a szerencsénket is kipróbáltuk, nem sok sikerrel… Hatalmasak a mértékek és a távolságok. Sétáltunk a Strip-en, megnézzük a New York New York hotelt, a Bellaggio-t, a Paris-t és még jó néhányat, aztán vonatra szállunk és irány vissza a hotelbe.

Galéria: Képek Las Vegas-ról

Cél: Oakhurst – Yosemite nemzeti park. 800 km az út, így korán indulunk (magunkhoz képest, fél 10-kor). Késő délután érünk a motelbe.

Rövid szieszta után sétálunk, vacsorázunk egy olasz étteremben. A városka barátságos, jó levegő, rengeteg étterem és szórakozóhely. A pizza finom, a pizzéria szabadtéri részében a helyi jazz banda játszik a helyi nyugdíjasklub nagy örömére, ropják a táncot.

Felfedezzük a Yosemite Nemzeti Parkot. Kb. fél órás út, gyönyörû fenyőerdőn át vezet. A park látogatóközpontját vesszük célba, de már előtte muszáj megállni, mert elakad a lélegzetünk a látványtól. Mesebeli táj, zöld fák, hegyek, vízesés – hihetetlen szép! A központi parkolót elérve, gyalog keressük meg a Yosemite vízesést, ami a világ legnagyobb 10 vízesése között van. Leírhatatlanul szép és érintetlen minden, gazdag patakok, zöldellő fák, mókusok, madarak, sziklák.

Délután Mariposa grove-ba megyünk, a park déli bejáratához. Rövid gyalogtúrát teszünk a Grizzly Giant-ig, ami az egyik legrégebbi, kb. 2700 éves fa. Hihetetlenek a méretek!

Újra irány a Yosemite – látszik, hogy szombat van, kilóméteres sor a park bejáratánál. Mai célpontunk a Glacier Point. Szerencsénk van, mert már járható az út, bár hatalmas hó van még az út mentén. A parkolótól rövid séta a kilátó, gyönyörû a panoráma a “Half dome”-ra és a Yosemite völgyre. Kifekszünk egy nagy kőre (persze panorámával), körülöttünk turisták hada piknikezik és mókusok hada kunyerál. Nagyon jól esik egy kis nyugalom, nem is megyünk tovább, innen lassan, több fotós megállóval visszamegyünk a szállásunkra.

Galéria: Képek a Yosemite-ról

Útrakelünk San Franciscoba, 300 km és 4 óra a GPS szerint. Az úton semmi különös, 2 előtt megérkezünk, elfoglaljuk a szállást, majd elautózunk a Fishermans Wharf-ba, a halászkikötőbe. Nagy a tömeg, bízunk bene, hogy csak a vasárnap miatt és hétfőn jobb lesz. Eszünk halászlevet cipóban (helyi specialitás), majd sétálunk egyet.

A Pier 39-ig megyünk, a mólókon oroszlánfókák sütkéreznek. Az 1989-es földrengést követően jelentek meg itt és több százan vannak! Mindenfelé Alcatraz-os szuveníreket kínáló boltok, és kirándulóprogramokat szervező ügynökségek.

Hamar megunjuk a tömeget és autóba ülünk, irány a Twin Peaks – gyönyörû a kilátás a városra és az öbölre.

Innen tovább megyünk a Golden Gate-hez, találunk egy beach-et, ahonnan gyönyörû szépen látszik a híd, a lemenő nap világítja meg. Óriásiak az óceán hullámai!

A tegnapi macerás (és drága) parkolásból okulva, úgy döntünk, gyalog fedezzük fel a várost. Neten foglalunk jegyet az Alcatraz túrára, csak délutánra kapunk már.

Irány a Lombard street. Nagyon tetszenek az utcák, dimbes-dombos, jellegzetes épületekkel. A Lombard street viszont mindegyiket felülmúlja! Fotózás, majd irány újra a Fisherman’s Wharf – néhány órát eltöltünk ott, amíg indulunk Alcatrazra. Megnézünk egy 2. világháborús tengeralattjárót és egy hadihajót is a kikötőben.

Alcatraz: Hajóval megyünk a Sziklára, kb. 20 perc az út. Útközben gyönyörû a kilátás a Bay Bridge-re, amin tegnap jöttünk. Kikötünk, majd fölgyaloglunk a főépülethez, ahol a cellák vannak. Kapunk egy fülhallgatót, így önállóan, mégis idegenvezetéssel járjuk be a börtönt. Nagyon hatásos a narráció – volt börtönőrök és lakók mesélnek személyes élményeket, történeteket, ezeken keresztül vezetnek végig a cellákon, a börtönudvaron, étkezőn, látogató-helyiségen, adminisztrációs szobákon. A túra végeztével újra hajóra szállunk és vissza SF-ba.

A Pier 39-en beülünk egy olasz étterembe, majd nézelődünk, sétálunk SF legnyüzsgőbb mólóján.

Irány a Chinatown – rövid sétát teszünk a kínai stílusú utcákban, pagodák, rengeteg bazár, kínai felirat, tényleg mintha Távol-Keleten járnánk.

A Financial district-en keresztül (felhőkarcolók) sétálunk vissza az autóhoz. SF ez a része igazi belváros, zsúfoltabb, zajosabb, szemetesebb, mint amit eddig láttunk belőle.

A Bay Bridge-n hagyjuk el San Franciscot. Irány Monterey, kora délután meg is érkezünk a kinézett motelbe. Lepakolunk, majd felfedezzük a várost – New Monterey-ben az óceánparton beülünk egy étterembe, aztán megállunk a régi Monterey halászkikötőjében, ott is sétálunk egyet. Itt is vannak fókák, messzire hallani a hangjukat. A klíma jóval kellemesebb, érezni, hogy zárt öbölben vagyunk.

Galéria: Képek San Francisco-ról

Big Sur az úticél az utolsó előtti napunkon – hamar eltelt a 2,5 hét, de valahogy mégis mintha már nagyon régen jöttünk volna!

Első megállónk: Point Lobos State Reserve. Bőven megéri itt megállni – a Sea Lion Rocks-nál sétálunk a parti sziklákon, és amerre csak nézünk, oroszlánfókák sütkéreznek, úszkálnak, mókusok, gyíkok, madarak társaságában, és gyönyörû vad növényzettel szegélyezve. Tovább megyünk a China cove és a Bird Island felé. A China cove egy gyönyörû öböl, türkizkék tenger, fehér homok, hatalmas sziklák – igazi álomszép hely! A Birds island-on tényleg rengeteg a madár, és több festővel is találkozunk, téma tényleg van bőven…

Végül a Whalers Cove-nál állunk meg, ez igazi búvárparadicsom lehet a képekből és a búvárok számából ítélve…

Folytatjuk utunkat az 1. számú parti úton – gyönyörû panoráma van végig, nehéz ellenállni, hogy ne fotózzunk minden kanyarban.

A következő megálló a Julia Pfeiffer Burns State Park, meg is találjuk, ösvény visz a csodás öbölhöz – a hegyekből vízesés csobog a tengerbe! Homokos part, sziklák – leírhatatlanul szép, ezeket még a fotók és a videó sem adja egyáltalán vissza!

Ebédelünk az út mentén egy panorámás étterem teraszán, aztán a Hearst Castle felé folytatjuk az utat. Egyszer csak hihetetlen látvány tárul elénk, az útról látszik, hogy a parton fókák százai sütkéreznek, amerre a szem ellát! Megállunk a következő helyen, megtudjuk, hogy elefántfókák, akik néhány hetet minden évben itt töltenek a parton pihenve, ilyenkor vedlenek. Nehéz tovább indulni, órákig el lehetne nézni a békés állatokat.

Következő megállónk a Hearst Castle, de zárásra érünk oda, így ezt csak messziről nézzük meg.

Tovább megyünk Morro Baybe. Elfoglaljuk a szállást, a szobánk ablaka pont a Morro bay sziklára néz, így innen nézzük a naplementét.

Galéria: Út Los Angeles-be

Utazás Los Angelesbe, kb 5 órás út, semmi különös nem történik, átmegyünk Santa Barbarán, majd Los Angelesen.

A Long Beach-en szállunk meg, de nem vagyunk lenyûgözve tőle, nagyon nagyvárosias az egész. Megnézzük a Queen Mary-t és a főutcát, majd készülünk a másnapra, szeretnénk már túl lenni a hosszú úton.

Reggel összepakolunk, kicsekkolunk a motelből. A mai program Santa Monica, fél óra alatt ott vagyunk. Leparkolunk az utcán, majd lesétálunk a mólóra, nézzük a vidámparkot, hallgatjuk az utcazenészeket, üldögélünk, majd lemegyünk az óceánhoz. Sokkal melegebb van, mint 2 hete, forró a homok, sokan vannak a parton, van baywatch is, és sokan fürdenek. Bámészkodunk és eszünk egyet a sétálóutcában, fagyizunk, majd indulunk a reptérre. Péntek délutáni csúcsforgalom, 1 óra alatt tesszük meg a 15 km utat.

Leadjuk az autót, aztán a transzferbusszal pár perc alatt a terminálon vagyunk. A nagy bőrönd sajnos túlsúlyos, át kell pakolni. Lassan telik az idő, de végül 20.10-kor indul a beszállás.

Galéria: Az utolsó nap Los Angeles-ben

Galéria: Panorámák

A hazaút gyorsabban eltelik, mint az odaút, még pihenni is jobban tudunk. Délutánra érünk Münchenbe, pár óra várakozás és utána szinte pillanatoknak tûnik az egy órás repülőút Pestre.

Az utazás mérlege:

• 18 éjszaka 4 állam (California, Utah, Nevada, Arizona) 10 motelében
• 3.300 mérföld autóval
• 30 óra repülés
• 2.500 fotó
• 6 óra videó
• és egy egész életre elegendő élmény

Lázár Péter, 2009. március