Transalpina 2008.
Erre a túrára még épp idejében jelentkeztem, körülbelül egy nappal az indulás előtt. Pedig CsLacc már mikor felrakta a listára. Na de lényeg, hogy nem maradt ki. Az indulás kicsit koraira sikerült, mondjuk Laciék felajánlották, hogy előző este vándoroljak át Békéscsabára és (igaz csak utólag) azt is megtudtam, hogy baconben sült camamber volt akkor a vacsora. Ezt előbb is mondhatták volna. 
Na de mi az, reggel (hajnal? éjjel?) négykor motorra fel.
” Picit korai az indulás”
Major dokival Debrecenben találkozok, kezdem megszokni, hogyha vele indulok Erdély fele akkor a napfelkeltét már menet közben láthatom. Így tehát rövid (mintegy 175 km-es) bevezető és néhány a horizontig tartó technikás egyenes után máris Méhkeréken vagyunk. Laci és Vicus hamar befut, pár dolgot ledobál Dokinak és elhúznak a határra mert nekik tovább tart az átlépés. Tamás egyből megtölti a kapott új Luis-os zsákját. a bakancsával mert egy csizmát is kapott. Ha már ennyire benne van, akkor a System5-ös sisakján is kicserélem a plexit, eddig ugyanis ( logikus módon ) füstplexivel jött, de most hogy már felkelt a nap felrakhatjuk a víztisztát is. Van aki ezt másképp csinálja? 🙂
Átkelés a határon gyors, és egy kicsit haladunk is, majd várni kell mert találkozó van első helyi útitársunkkal. Sajna ahol várunk piac van, és tömeg vonzza a bolondokat is, ránk is ránk száll egy, hiába zavargatjuk el. Szerintem nem is bolond, csak sunyi szemétláda, mikor indulunk Doki motorján megrántja gázmarkolatot. Még szerencse, hogy nem lett baj belőle.
Csaba is befut, indulhatunk tovább, Laciék egy benzinkúton várnak minket, egy másik hazai motoros csapat is ott pihen.
Na most már tényleg irányba állunk és megyünk. Hamarosan utolérünk egy angol motoros csapatot akik Laci szerint gyök2-vel mennek. Ők így szokták.
Nagyon sietni amúgy sem lehet, mind a forgalom mind az útminőség kiszámíthatatlan. Kátyú bárhol, bármikor jöhet.
Kicsit későn érjük el a Transzfogarasi utat, először a felvonó alsó állomásán lévő szállással próbálkozunk, de nincs szerencsénk, tele van. Sőt azt mondják a fenti is, így inkább visszafele gurulunk. Nagyon remélem, hogy másnap jó idő lesz, ha már az első napi napsütésben nem jutunk fel.
Erősen gondolkodok, hogy a szállásfoglalás után én még azért felgurulok, de végül annyira elmegy az idő, hogy erre már nem marad. Végül egy faház-szállóban kapunk szobát, vadi új, egyes részeket még csak most rendeznek be. Átlagos de korrekt hely, étterem is van így tudunk mics-t vacsorázni.
Reggel rikító napsütés, végre mehetünk fel a Fogarasokra. A látványút északi része nagyon szép, az út minősége is jó, a látvány pedig az Alpokat idézi. Több helyen is megállunk fotózni. Felérve az alagút előtt leparkolunk.
“Ehhez nem kell zoom..alig pár méterrel megy át az út fölött”
Öt éve jártam erre, azóta elég rendeset fordult a világ. Akkor épp csak páran lézengtek itt és csak a két régi szálló épület állt. Most minden ponton árusok tolonganak, minden talpalatnyi helyért parkolási díjat kell fizetni és egyszerre vagy öt-hat hotel-motel épül. Meglehetősen rendezetlenül. A tóig azért elsétálunk és a kilátás kárpótol a tömegért.
Átmotorozva a hideg és nedves alagúton a déli oldalon megkezdjük a leereszkedést.
Ez már sokkal több időt vesz igénybe, a tározó gátjáig tartó ötven km legalább egy óra. Az út ugyan aszfaltos, de egy rendes murvás úttal jobban járnánk. Azon nem olyan éles peremes kátyúk vannak mint itt. A gáton újabb árusok és újra tömeg. Maga az építmény viszont impozáns. Sajna „valaki” ezt még külön hangsúlyozni akarta ezért került az „ember győzelmét a természet felett” szimbolizáló ocsmány fémszobor a gát fölé. Csaba Inox-Men –nek nevezi.
“INOX MEN”
Az irányt Curtea de Arges felé vesszük, de kétszer is megpróbálunk rövidíteni. Először Arefu másodszor Barasti felé. A helyzet mindkétszer ugyanaz, eleinte jó, sőt új aszfalt, aztán az első faluvégén elfogy, a földút meg valami eszement szögben elindul fel a hegyre. Barasti felé nagyon is szép út ment egy patakvölgyben, nevetséges, hogy a légvonalban kb 2-3 km-re lévő Suicibe nem lehet átmenni lánctalpas nélkül.
Végül csak lementünk Curteaba, de csak egy tankolás erejéig, aztán „rendes” úton Suici fele.. ami aztán annak rendje és módja szerint elkezdett fogyni, kátyúsodni..murvásodni…
Aztán az egyik utcasarkon egy kerítésre kirakott barna papíron valami ki van írva.. a „drum”-t már felismerem, az útról ír valamit de Csaba megy tovább. Aztán a helyiek elárulják, még ez a jó kis murvás út is le van szakadva valami hegyoldalon „de a kerülő jól járható”.. ilyenkor vegyük figyelembe hogy az információ forrás traktoron ül. A traktornak meg szinte bármi jól járható amiből még kilátszik a vezető feje.
Szóval csapattunk egy 6-7 kilométert mindenféle elhagyott dűlőkön, mezőkön, kertek alatt s vízmosásban. Elhagyott és el nem hagyott kis tanyák mellett, hihetetlen világvégén. Y elágazásban játszó kisgyerekek keze egyszerre lendült szinte egyszerre lendült erre is arra is mikor a jó irányt kérdeztük.
Végül csak megérkeztünk az aszfaltos útra, kis faluba ahol kerestünk egy boltot. Ami kicsit meglepett mert egy családi egyik szobája volt a „közért” a másik a kocsma. Uszkve kétszer öt négyzetméter.
Rendesen elment az idő, sokat ma már nem fogunk haladni az látszik. Kiérve a DN7-es főútra elkezdünk szállást keresni, nem sok sikerrel. Egy kellemes kis panzióban még magyarul is beszélnek, de helyük az nincs. Ajánlanak egy üdülőt amiről kiderül, hogy vállalati. Átmotorozunk Calimanestin, meg Ramnicu Valcean, remélve hogy utána már üdülőkörzet jön…de inkább ipartelepnek néz ki.
Egy kis fürdővároskában végre feltűnnek a panziót hirdető táblák. Azt hiszem Baile Govora volt a hely neve. Útmentén szállást kínálgatóba botlunk, szerinte minden tele van, de én inkább szeretném ezt megnézni. A kemping és a panzió tényleg fullon van, a panzió melletti régi villából kijön a tulaj, mint kiderül neki is vannak szobái. Már sötét este van, nem válogatunk. Mondjuk a villáról elmondhatjuk, hogy valamikor régebben volt lepusztult állapotban..most már régen túl van ezen. Klasszikus középfolyosós, még abból az időből mikor a folyosón elfért egy pinpongasztal úgy, hogy mellette mindkét oldalt lehet közlekedni. Szóval akkor még az volt az élettér, a szobák csak alvásra. Ennek megfelelően nyolc szobára egy WC és egy zuhany van a lépcsőházban. Egy éjszakára viszont teljesen megfelelt.
Közben befutott Boróka és Zalán is. Ezzel már három Pegazo nézett szembe a Bömössel. Megnéztem..hogy ezen gépen is két kipuffantó volt egy hengerre…akkor nekem a két hengerre mért csak egy van?
CsLac előszedte az idáig cipelt két grilltálcát, Zalánék meg vagy öt kiló mics alapanyagot. Elvonultunk az épület mögötti sütőhöz és este fél 12-kor nekiálltak sütni. Illetve álltak volna ha a jó kis tescosgrill beindul … de nem … Végül Csaba volt a legéletrevalóbb, felverte a házinénit, szerzett baltát, fát, majd tüzet is. És kisült vagy öt kiló mics éjjel fél egyre. Nekem némileg későinek tűnt mint vacsoraidő.
Gyors alvás, az ágy 80 éves formája némileg korlátozta a mozgási lehetőségeket.
Reggel kerestünk egy útmenti reggeliző helyet, pár rántotta és melegszendvics segített a nap indításában. Ma jön az, hogy visszafelé is átszeljük a Fogarast ezúttal a TransAlpina nevezetű úton.
Zalán küldött két sort az útról:
A valóságban úgy néz ki, hogy azóta nem is nagyon nyúlhattak hozzá az úthoz. Megközelitése: a DN67-es úton Balcesti után kell északra fordulni, Novaci-ban lehet tankolni egy „retro” benzinkúton aztán innen hajrá fel a hegyekbe … azaz először inkább 40 perc pihenő mert az út első szakasza rally miatt zárva..úgyhogy pihi. Aztán még egy kis pihi, mert a helyi jó szokás szerint mindenki egyszerre indul el, és egyszerre akar felhajtani a szűk kis útra.
Egyszer csak elindulunk, majd meg-megállunk fotózni, szuper a kilátás ..főleg arra amerről jöttünk, de az se semmi amerre menni akarunk. Először még átverekedjük magunkat egy kis településen ahol gyakorlatilag az összes ház most épül vagy újjáépül, láthatóan nem lesz egy olcsó hely. Mondjuk szerintem kezdhették volna az úttal az építést az még nincs. Csak egyszerűen nagy zúzottkővel elterítették majd csak szétjárják az autók.
“Visszanézve az utolsó településre”
“Sziklás hajtűkanyarok”
“Ott fogunk majd lemenni”
” Döbbenet panorámák, és itt nincs ám turistatömeg”A településen után kezdődik a hegyi szakasz. Az út két részből áll, vagy a hegyből kivájt sziklákon megyünk vagy ennek törmelékén. Óvatosan de jól járható.
Szépen lassan haladunk felfelé, lehetőleg a hegy felőli oldalon mert az út külső oldala zúzalékos és ugye a szakadékok is azon az oldalon vannak. Párszor megállunk fotózni, párszor Csaba vizespalackját felvenni. Az egyik helyen 2115-öt mutatott a magasságmérő, de Zalán úgy tippelte, hogy lesz még magasabb. Később kiderült, hogy csak ez volt, hivatalosan kb 2135 méteren megy át.
” A hagyományos közlekedés híve”
A kilátás végig fantasztikus, de inkább az útra kell figyelni, a visszafordító hajtűkanyarok sziklás részei a legnehezebbek. Csaba és Zalán a Pegazoi jobbak erre a terepre, de aztán találkozunk egy lengyel párral 1200GS-el megpakolva, szóval egy szavam se lehet. Lefele menet az úttól pár száz méterre egy dombtetőn motoros csapat nézelődik, de mind krosszkecskével van vagy kisenduróval. Útközben még egy kb 1 km/órával döcögő Aróval, egy LandCrusier90-es mellett pihenő párral és egy felfele vágtató ATV-vel találkoztunk (talán Yamaha Grizzly volt). Na ezek speciel nagyon ide valók.
“Az út egyik fele kivágva a sziklából, másik fele a törmelék”
“Itt nem tudom mit nézük a térképen, mikor a vagy előre vagy hátra a választék”
“Na..csak megyünk még kicsit fentebb”Ahogy leértünk a növényhatárhoz (és átkeltünk egy jókora tócsán ami az egész utat elfoglalta) beértünk az erdős részbe, ami nem tartott sokáig de legalább össze is sározhattuk magunkat.
Ezek után leérve jött még a slusszpoén: épülő híd a kis folyócskán. Szépen épül, csak épp még nincs kész. A lengyel pár már ott nézelődik, hogy merről kéne támadni. Szerencsére két ágra bomlik, csak az első az érdekes, ami nem széles de kicsit mélyebb és ahol ki kell jönni a partra ott kijárták a kocsik. A lengyel srác elsőre fel is ülteti a haspáncélra a GS-t de szépen leszedi, átmegy, szétnéz majd visszajön az utasáért. Innen nekünk már könnyű dolgunk volt.
“Hurrá a híd…. talán majd jövőre”
“A Lengyelek már javában a sodrást saccolják”
“Merülőforraló :)… a GS-el gázló után nem jó megállni mert mindent elborit a gőz”
A túlparton már szabvány román út van, a keresztmetszet 75%-a kátyú, 15% aszfalt 10% vadkempingező.
Leérve meg kell állni egy kis csokit majszolni, ez az út kivett némi energiát. Nem messze a Vidra tónál találkozunk CsLacc-al és Vicussal, ők a hegyet megkerülve jöttek. Beülünk egy szocreál étterembe és meguzsonnázunk. A tó most nem túl látványos, kb félmagasságig van a vízszint, főleg a sáros part látható.
Közben a hétvégére Terdik Pistiék is kijöttek a környékre, szolnak, hogy Vajdahunyadtól nem messze kerítettek szállást mindenkinek. Az nekünk még vagy 150 km és későn van, de emlékezve az előző napi szálláskeresésre inkább odamegyünk. A Vidra-tótól még vagy 20 km murva az út a vége már gyér aszfalt, viszont itt valami félelmetesen szép szurdokvölgyben motorozunk, ezt egyszer lassabban is végig kell nézni.
Féltávnál Vicusnak fogytán a benzinje, de kb 50 km-en keresztül egy szem benzinkutat sem találunk. Mindegy megyünk előre. Mikor a gps végre jelez egyet 14 km-re lévonalban egyből arra veszem az irányt, szerintem mire odaérünk már csak a benzingőz hajtja Vicus motorját.
Tankolás, pihenő majd szépen ránk is esteledik… na ez egy nagy élmény..Romániában éjszaka vezetni.. felfestés nincs, kátyú viszont bármikor jöhet. A táblák eleve hiányosak és ha vannak sem fényvisszaverőek. Térképolvasó lámpát nem szereltem fel, nem készültem éjszakai navigációra. Teljesen az ETP térképre bízom magam a GPS-ben, bár ezen a környéken már erősen hiányos. De szavam nem lehet, szépen elvitt Vajdahunyadra, innen már „manuálisan” megtaláljuk a szállást.
A többiek már ott várnak, szállás lefoglalva, nincs is más dolgunk mint lepakolni és beszélgetni este.
A szállások magánháznál vannak, így reggel az itt magszokott házikoszt vár az asztalon, rántotta, házisajt és felvágott.
Meleg napnak ígérkezik. Így a cucc nagy részét a szálláson hagyjuk, nem megyünk messzire csak a Vajdahunyad várat megnézni. Először nem is akarom elhinni, hogy jófelé megyünk, mert inkább egy félig lebontott hatalmas gyárkomplexum ami feltűnik a jobb oldalon, de aztán csak előkerül a vár is. A gyárral szemben. A román tervgazdálkodás itt alulmúlta önmagát. Ha hátat fordítunk a gyárnak akkor elég szép a vár látványa, viszont együtt igencsak kontrasztos. Azon gondolkodom, hogy micsoda várjátékokat lehetne itt rendezni, melynek keretében a várból hagyományos ágyúkkal szétlövik a gyárépületet.
Sajna lehet, hogy maga a vár is megsínylené, nem túl jó állapotban van. Épp csak annyira rendbetéve, hogy az idegenforgalmat idevonzza és legyen pár látogatható terme. Az impozáns épület sokkal többet érdemelne.
Visszamegyünk a szállásra, felvesszük a csomagokat (épp időben már érkezik a következő csapat a szállásra).
A hazaútat nem spirázhatjuk túlságosan, ahhoz túl sok a km egy napra, de azért igyekszünk még egy-két szép szakaszt beiktatni. A főúton való haladás viszont nagyon lassú, folyamatosan a teherforgalmat kell előzgetni, sőt egy kb 6- 8 km hosszú dugót is kifogunk. Lassan csorgunk előre valami balesetre vagy útfelbontásra számítva..de egyik sem. Egyszerűen van egy vasúti átjáró, ami előtt mindenki lelassít, megáll szétnézni bár lámpás átkelő, és ez a lassítás egy ilyen forgalmú úton ekkora dugót generál.
Egyetlen rendes megállót iktatunk be, Torockón egy kis étteremben gyors uzsonna idejére. Az étlap fele nem rendelhető, a kaja max átlagos. Igazság szerint egy faluval korábban lett volna egy jó étterem, de ott meg épp lagzi volt, zártkörű.
“Torockó fehér házai”Innen már eseménytelen úton húztunk hazáig.
A távolság miatt ha több időnk van a hazautat jobb lett volna két de még inkább három napra szétszedni, rengeteg szép helyen kanyarogva hazáig, de így is jó volt. Az út legszebb pontja aTransAlpina olyan hely ahová mindenképpen vissza kell majd menni. Talán addigra a híd is elkészül.
Szöveg: MGP, Fotók: Zalán, Boró, Csaba, MGP (a cikk eredetijét itt olvashatod: www.mgp.hu/)
 |
mihok
2009-2-11 10:57 |
|
|
| Szerintem ha nincs rajta a hasidom és egy rendes kormány 🙂 van rajta akkor simán elmehetsz vele bárhová… Mint azt a linken található film is mutatja. De az élvezeti érték csak csökken! Vagy nem? Persze mindenki arrra használja amilye van, amire csak tudja. 🙂 |
|
MGP
2009-2-5 20:54 |
|
|
| Hát…ha nem félted. Elsőre kicsit neccesnek tűnik, de mióta láttam ezt a videót: http://www.youtube.com/watch?v=aR3jrq7gKfI azóta szerintem is “minden motor enduró” 🙂 |
|
break
2009-2-4 21:54 |
|
|
| Gratulálok a szép úthoz, a sárga (i) faktor bennem is dolgozik, viszont szentségtelen kérdés lenne, hogy ezen az úton végig lehetne menni egy VFR-el? |
|
Agárdi György
2009-1-16 19:21 |
|
|
| A képek rossz minőségéért én vagyok felelős. A fényviszonyokon sokat javítottam ugyan, de aztán elrontottam a felbontást a tömörítéssel a tárolóhely miatt. A művészeket csak dícséret illeti! |
Szerintem ha nincs rajta a hasidom és egy rendes kormány 🙂 van rajta akkor simán elmehetsz vele bárhová… Mint azt a linken található film is mutatja. De az élvezeti érték csak csökken! Vagy nem? Persze mindenki arrra használja amilye van, amire csak tudja. 🙂
Hát…ha nem félted. Elsőre kicsit neccesnek tűnik, de mióta láttam ezt a videót: http://www.youtube.com/watch?v=aR3jrq7gKfI azóta szerintem is “minden motor enduró” 🙂
Gratulálok a szép úthoz, a sárga (i) faktor bennem is dolgozik, viszont szentségtelen kérdés lenne, hogy ezen az úton végig lehetne menni egy VFR-el?
A képek rossz minőségéért én vagyok felelős. A fényviszonyokon sokat javítottam ugyan, de aztán elrontottam a felbontást a tömörítéssel a tárolóhely miatt. A művészeket csak dícséret illeti!
Sziasztok! Irigykedem. Szuper