Toszkána Horgos Dániellel
Categories: Gurulások
Grand CBF Tour 2009 – Toszkána
| Bevezetés |
A Magyar Honda CBF Egyesület néhány tagja 2009. júniusában a napsütötte Toszkánát tuzte ki úticélul. Még a télen Tibor barátunk fejébol pattant ki az ötlet, hogy menjünk erre a helyre, béreljünk ki egy különálló házat, és onnan csillag-túrázzunk a környéken. Ezt a kis túrabeszámolót 2012. májusában írtam, így három év távlatából próbáltam meg felidézni az eseményeket, több-kevesebb sikerrel. A képeket nézegetve hamar visszatértek azért a kedves emlékek.
A szervezés elején felmerült az is, hogy vonattal vinnénk le a motorokat valameddig, de ezt végül elvetettük. A túra idopontja június 12-tol 21-ig esett, pénteki indulással, következo hét vasárnapi hazaúttal. 19 fos létszámmal készültünk az útra, áprilisban sikerült is lefoglalni a szállásunkat San Gimignano, a tornyok városa közelében. Ez egy 1800-as években épült, dombteton álló igazi mediterrán villa volt, medencével, panorámával, tucatnyi szobával, közös ebédlovel. Egyszóval full extra, viszonylag jutányos áron. A végso megbeszélést egy szodligeti étteremben tartottuk, ahol elore elterveztük a kilenc nap programját.
Péntek-szombat: odaút egy éjszaka szlovéniai szállással
Vasárnap: Siena, Volterra
Hétfo: Firenze
Kedd: San Gimignano
Szerda: Pisa, tengerpart
Csütörtök: Montepulciano, Montalcino
Péntek: Volterra, San Gimignano
Szombat-vasárnap: hazaút ausztriai szállással
| 1. nap : Budapest – Nagykanizsa – Maribor – Ljubljana-Smlednik – Bled – Bohinj – Smlednik (600 km) |
Az indulás elotti este gondos pakolással telt, foleg nyári ruhával kellett boven készülni, mert egész hétre 30 fok feletti kánikulát ígértek. A csapat nagy része Budapestrol indult. Két kíséroautó is jött velünk, mert Twister és Doky is hozta a családját. Ez nem volt kis teljesítmény Dokyék részérol, mivel egy pár hónapos kisbabával, Katával együtt indultak neki a hosszú útnak. Két motort utánfutóval húztunk. Összesen 8 motorral, 2 autóval vágtunk neki az autópályának. Mindeközben Blake barátunk már Svájcban volt, o szerdán elorement egy kis alpesi kanyarvadászatra, majd szombaton csatlakozott hozzánk Barna és Marcsi társaságában, akik Blake gyerekkori barátai és Toulouse-ban élnek, onnan motoroztak Toszkánába.
Az autók és az utánfutó miatt szinte végig pályáztunk, késo délután érkeztünk meg az elso napi szállásunkhoz, a Ljubljana melletti Smlednikbe. Innen szabadprogramként Dokyval és Tomichammal elmotoroztunk Bledbe és a Bohinj-tóhoz. Sötétedésre értünk vissza a kempingbe, a megmaradt szendvicsek és egy sör elfogyasztása után nyugovóra tértünk.
| 2. nap: Smlednik – Velence- Bolonya – Firenze – Certaldo (554 km) |
A második napon folytattuk utunkat, ismét unalmas autópályaszakaszok következtek. Triesztnél azért felemelo volt megpillantani végre a tengert. Már itt kezdett nagyon meleg lenni. A Padova-Firenze szakaszon hol a hoguta, hol az elalvás kerülgetett minket. Valahol Firenze után, épp egy városban haladtunk, már mindenki csak a frissíto medencére és a welcome sörére tudott gondolni, amikor valami megtörte a csendet:
– Halló CBF! – és meghallottuk a PMR rádiókban Blake barátunk hangját.
O az, aki már szerdán lelécelt, hogy Svájcban is motorozzon egy kicsit. Gyorsan kiálltunk egy benzinkútnál, ahol már várt
minket. Véletlenül be volt kapcsolva a rádiója, és hallotta, hogy jövünk. Micsoda véletlen!
Innen már nem kellett sokat menni a szállásunkig. Amikor megpillantottuk a házat, tátva maradt a szánk. Tipikus Toszkána hangulat, dimbes-dombos táj, hamiscédrusok, mindenütt szolo, tuzo nap, medence. Mintha a mesében lettünk volna. Közben megérkezett Barna és Marcsi is Toulouse-ból, már majdnem teljes volt a létszám. Egyedül Péter nem volt még ott, aki hétfon jön Firenzébe busszal. Kipakolás után a szállás éttermében vacsoráztunk, boroztunk, de a többi napon inkább magunknak foztünk, pontosabban a csapat lány tagjai. Este még kipróbáltuk a medencét, Dokyval és Tomichammal hajnalig ugráltunk és labdáztunk.
| 3. nap: Certaldo – Siena – Volterra – Certaldo (130 km) |
A vasárnapi terv Siena meglátogatása volt. Az esti sörözés és borozás után kicsit rosszabb közérzettel indult a nap. Most már szerettünk volna kicsit motorozni is végre, így természetesen az útvonalat pálya nélkül terveztük. Poggibonsi-ban 20 perc bolyongás után inkább a táblákra hagyatkoztunk, mint a gps-re. Sienaban a motorok és az autó biztonságos leparkolása után városnézo túrába fogtunk. Mindenkinek ajánlom, hogy vigyen magával váltóruhát, motorosruhában nem érdemes nekiindulni sem. Annak ellenére, hogy június legelején voltunk, nagyon, de nagyon meleg volt. A város bemutatását nem részletezném, meséljenek a képek.
Innen átmotoroztunk Volterrába. Az út elhalad Colle di Val d’Elsa mellett. Személy szerint nekem nagyon tetszett kívülrol a város a hatalmas várfallal. Sajnos csak elmentünk a mellette, nem volt ido megállni és körülnézni. Volterrában talán a panorámát tudnám a legjobban kiemelni.
Innen kisebb, vadregényes utakon mentünk vissza a szállásra, majd kocsival elmentünk bevásárolni az egyik szomszédos városba, hogy legyen mit vacsoráznunk. Este fozocskézéssel, sörözéssel, borozással, medencézéssel zártuk le a napot.
| 4. nap: Certaldo – Firenze – Certaldo (113 km) |
Hétfon Firenze volt napirenden. Nem volt egyszeru feladat 9 motorral és egy autóval együtt maradni a helyi forgalomban. Egy zárt parkolóházban tudtuk leparkolni. A buszpályaudvaron felszedtük Pétert, aki mostanra érkezett meg Budapestrol, majd úgy döntöttünk, hogy városnézo busszal nézzük meg Firenzét. Ezek körjáratban mennek, a jegy birtokában bármelyikre fel lehet szállni, tetszoleges helyen pedig leszállni. A székesegyházban érdemes fellépcsozni a kupolán keresztül a toronyba, Madival megtettük, a kilátás páratlan. Ez alatt a hedonista motoros társaink a légkondicionált cukrászdában nyalták az olasz fagyit és kávéztak.
| 5. nap: Certaldo – San Gimignano – Certaldo (30 km) |
Ezen a napon reggel úgy döntött a csapat, hogy pihenonapot tart, késo délután pedig megnézzük a szomszédos várost. Egész délelott a medencében labdáztunk, aminek az lett a vége, hogy mindenki szénné égett a tuzo napon. A vízilabda meccs alatt a lányok finom ebédet foztek, majd csendes piheno után összeszedtünk magunkat, és bementünk a 15 km-re lévo San Gimignanoba, a tornyok városába. A csapat már nagyon vágyott egy igazi olasz pizzára, így leültünk vacsorázni. Nekem ingyen volt a kaja, mivel Elza még délelott a medenceparton azt a könnyelmu ígéretet tette, hogy fizeti a vacsorám, ha beülök Kata kiságyába egy üveg sörrel. A képet inkább nem mellékelem…
| 6. nap: Certaldo – Pisa – Livorno – Certaldo (206 km) |
Szerdán tengerparti fürdozés és Pisa megtekintése volt a program. Ez volt az a nap, amikor már a motoros dzsekit is otthon hagytuk, mert közel 40 fok volt. Pisaban megnéztük a ferdetornyot, a temetot, a keresztelokápolnát. Majd gyógyszertárat kellett keresnünk az égési sérültek ellátásához, a husíto spray-k már nem hatottak, Blake be is lázasodott picit. A csapat itt kettévált, egyik fele visszament a szállásra, a másik fele pedig Livorno felé vette az irányt, és megcsobbant a tengerben. Én a fürdozok között voltam, soha sem hagyok ki egy ilyen lehetoséget. A csobbanás után egy szál pólóban és kesztyuben visszamotoroztunk a szállásra, ahol a többiek már kész vacsorával vártak minket. Este a szokásos jó hangulatú bulizás folyt.
| 7. nap: Montepulciano – Montalcino (225 km) |
Az utolsó elotti teljes napunk volt ez. Az elso állomás a boráról híres Montepulciano volt. Ipari fogyasztóink itt jól bevásárolhattak a helyi Brunello-ból. Egyi kis étteremben elköltöttünk egy igazi olasz ebédet, majd körbejártuk a nem túl nagy helyet. A városka érdekessége, hogy itt is játszódik A napsütötte Toszkána címu mozifilm. Séta után egy helyi kávézóban megtapasztalhattuk, hogy milyen is az igazi olasz tiramisu megspékelve egy gyönyöru panorámával.
Utunkat Montalcino vára felé folytattuk. Városnézés és egy limonádé elfogyasztása után visszatértünk a szállásra.
| 8. nap: Certaldo – Volterra – Colle di Val d’ Elsa – San Gimignano – Certaldo (88 km) |
Az utolsó napot strandolással, és egy kis motorozással töltöttük. Reggel stílszeruen felsorakoztattuk a motorokat a medence szélén, mert az otthoniak panaszkodtak, hogy motoros képet nem nagyon láttak eddig. Kora délután visszatértünk – remélem, hogy nem utoljára – Volterra-ba, mert nagyon tetszett mindenkinek vasárnap. Szuvenír vásárlás után mindenki a kénye-kedve szerint ment. Én még visszagurultam Colle di Val d’Elsaról egy fotót készíteni, majd San Gimignanon keresztül haza. A többiek még vásárolgattak San Gimignanoban, hazafelé menet kihúztak egy Ducatist az árokból, hogy a napi jócselekedet is meglegyen. Szerencsére az ijedtségen kívül nem lett baja a srácnak. Még mielott visszaértem volna a házunkhoz, sikeresen kirázódott a hátsó boxom kulcsának tolla a muanyag foglalatból. Persze a pótkulcsot miért is ne tartottam volna pont ott? Szerencsére Blakenél volt szerszámkészlet, a zsanérok szétszerelése után nyithatóvá vált a doboz.
Este már pakolni kellett sajnos, eltelt ez a csodálatos egy hét is.
| 9. nap: Certaldo – Firenze – Padova – Udine – Villach – Millstatt (598 km) |
Twisterék az egyik autóval már korán reggel elindultak haza. Blake és Tomicham úgy döntöttek, hogy egyben teszik meg az 1000 km-t Budapestig. Barna és Marcsi is visszaindultak Toulouse-ba. A maradék 4 motorral és egy autóval mi úgy terveztük, hogy megszállunk Ausztriában, a Millstatti-tónál. Az út hosszú és unalmas volt Tarvisio-ig, onnantól a hegyek látványa már sokat javított a helyzeten. Szállásunk Millstatt városkában volt, egy kemping panziójában. Este teleettük magunkat mindenféle grillezett ételekkel, legurítottunk pár korsó sört. Az osztrák vendéglátásban sosem csalódtunk eddig.
| 10. nap: Millstatt – Murau – Kapfenberg – Bécs – Budapest (567 km) |
A hazaút során Judenburgig kanyarogtunk mellékutakon. Turrachnál havas volt a táj, kicsit éles váltás volt egy hét Toszkána után. Megebédeltünk még egy Rosenbergerben, Hegyeshalomnál átléptük a magyar határt. Én az M1 Bábolnai pihenojénél elköszöntem, Fehérvár felé vettem az irányt.
Úgy gondolom, mind a tizenkilenc ember nagyon jól érezte magát ezalatt a 10 nap alatt. A túrát inkább nevezném kulturális körutazással egybekötött nyaralásnak, mint motoros túrának. Nem mentünk nagy távokat, viszont rengeteg dolgot láttunk. Ha legközelebb visszatérek ide, inkább április végén jönnék, akkor talán még elviselheto az ido motorozáshoz, és többet lehet kanyarogni ezen a mesebeli tájon.
Szállások
Horgos Dániel, Budapest, 2012. május 12.
Még nincs komment.