Tenerife másképp

Napsütés, pálmafák, örök tavasz és üdülési jog. Csak ennyi kell a boldogsághoz?

Idén februárban olyan szerencsém volt, hogy alkalmam nyílt egy hetet eltölteni családom körében a Spanyolországhoz tartozó Kanári szigetek egyik leglátogatottabb helyén, ami már önmagában is feldobja a kemény telekhez szokott magyar embert, de ha lehetősége van motorra pattanva kirándulni, az már egyenesen a mennyei mámor beteljesülése.

Tenerife madártávlatból, középen a Teide

A legturistásabb rész, Las Americas, Adeje

Mivel hazai repülőtársaság híján nincs közvetlen járat, így szezonon kívül más lehetőséget kell keresni az utazásra. Az egyik fapados társaság indít olyan járatokat, amiknek az összekombinálásával (és egy Londoni átszállással) megoldható a Tenerifei út. A repjegy nem is volt drága, igaz, nem halmoztak el minket enni-innivalóval a repülő fedélzetén.

Az utazás kalandossá vált, mert a londoni (értsd: Stansted) reptéren kiemelt figyelmet kaptam. Ez abban nyilvánult meg, hogy vittem magammal egy tárcsafék zárat (mivel a bérelendő motorok az utcán éjszakáztak) és azt a hátizsákomban a motoros cipőbe „rejtettem” helytakarékossági megfontolásból. Amikor a táskámat az átvilágítás során nem akarták kiengedni a röntgengépből, majd kedvesen, de magabiztosan félreállítottak, keserű szájízzel gondoltam a sors kiszámíthatatlan játékára, hogy a régen halogatott végbéltükrözésre éppen egy reptéren fog sor kerülni.

A vizsgálat elején egy kedves vámos hölgy kezdte kérdezgetni, hogy ugyan áruljam már el, mi van a cipőm orrában, én pedig nagy levegőt véve magyaráztam, hogy mi a helyzet, de nem nagyon tudta megérteni a dolog lényegét. Mikor kezdtem belenyugodni a tárcsafékzár nélküli továbbutazásba, érkezett egy fiatalember, aki végre értette az eszközt, és ezt el is magyarázta a kollégáknak.

Ekkor az egyébként utolsó szálig kirámolt táskám tartalmát lassan engedő záróizmokkal és ugyanolyan műgonddal pakoltam vissza, mint ahogy azt itthon tettem, kiemelten vigyázva arra, hogy végig mosolyogjak, én kérjek elnézést és kerüljem a hirtelen mozdulatokat.

Na de vissza a helyszínhez: februárban meglehetősen kellemes tud lenni Tenerifén az idő. Ha süt a nap és nincs szél, akkor kifejezetten éget, de ha elmegy a nap és fúj a szél, akkor rendesen fel kell öltözni. Reggel kb. fél nyolc körül kezd el világosodni, és este 19 körül kezd el lemenni a nap. Napkelte előtt és napnyugta után is hűvös van. A kinn élők szerint a tél annyiban különbözik a nyártól, hogy tovább van világos, és jobban éget a nap, valamint éjszaka nincs olyan hűvös.

A sziget időjárására jellemző továbbá, hogy a különböző tengeri áramlatok és széljárások miatt az északi parton mindig rosszabb az idő. Itt jellemzően fúj a szél, felhős az idő. Mintha két különböző földrészen lennénk onnantól kezdve, hogy átlépjük a sziget közepén húzódó hegyeket, és északra megyünk. Nagyszerűen megfigyelhető volt, hogy amint északról a hegygerincet átléptem, a felhők eltűntek, és már csak a napsütésre kellett koncentrálni.

A hegygerinc másik (északi) oldalán felhők, amint átlépik a határvonalat, eltűnnek és ragyog a nap

A családi béke fenntartása (és bizonyos anyagi körülmények) érdekében két napig béreltem motort az egyik helyi cégtől, akik kizárólag prémium európai márkákkal foglalkoznak. Állításuk szerint megéri, mert rengeteg visszatérő ügyfelük van, főleg a skandináv országokból, ahol tényleg nem gazdaságos évi három hónapra fenntartani egy drága motort. Az arra szánt pénzt inkább forgatják, és annak bevételéből utaznak fapadossal Tenerifére, bérelnek olcsó apartmant és motort.

A kölcsönző tulaja kifejezetten nem a spanyol mentalitás szobra volt, mert a megbeszélt időhöz mindig tartotta magát, valamint folyékonyan (és érthetően!) beszélt angolul. Biztos baromi nehéz lehetett ez számára és a haverjai halálra cikizték emiatt de az egyéb európai népek között eltöltött idő úgy látszik nyomot hagyott rajta.

Érdekesség, hogy kölcsönzőjükben lehetőség van BMW S1000R bérlésére is jelképes 400 EUR/nap árfolyamon. Rákérdeztem, hogy ugyan van-e még szabad hely a bérlésre, nem-e telt be a BMW táncrendje jövő márciusig, mire elmesélte, hogy igenis bérlik a szuper sportgépet, bár a szigeten nem sok az egyenes út. Ilyen motort leginkább az autópályán lehet kihasználni, ahol a sziget adottságai és méretei miatt kb. 80 km áll rendelkezésre, hogy az ember vaduljon egy kicsit. Mondjuk ez sem nagyon ajánlott a helyiek vezetési stílusa miatt, mert szívbaj nélkül húzzák be a régi SEAT-okat a belső sávba 100 km/órás tempónál.

A bérbeadó cégtől történetet hallottam olyan orosz nyaralóról, aki a BMW S1000R-t két napra bérelte úgy, hogy a hotel elé hozatta a gépet (erre is lehetőség van külön tarifa ellenében), majd közölte, hogy mind a papírokat, mind a slusszkulcsot vigyék vissza magukkal, mert neki csak a motorra van szüksége, hogy a hotel előtt álljon, ugyanis jogsija az nincs, nem tudja vezetni, viszont nagyon jól néz ki és neki csak arra kell, hogy fotózkodjon vele, és azokat mutogassa otthon. A kulcsokat biztonsági okokból vitette el, mert (részegen) Ő vagy valamelyik gyereke még a végén beindítja, aztán lehet felhasználni a letétbe tett hitelkártya teljes keretösszegét.

Egyébként a cég a használt motorjait értékesíti is, ami kifejezetten remek lehetőség, hogy jó motorhoz jussunk. Pl. az egyik KTM 690 Duke-ot 40.000 km-rel, átszámolva 1.200.000.- Ft-ért adták el, amiben már az átírás és minden adó is benne volt. A hazai piacon nem igazán kínálnak ilyen motort használtan, vagy ha igen, nem ilyen áron.

Tenerife mellesleg adó és vám szempontjából is kedvezőbb helyzetben van, mint Spanyolország többi része, ugyanis itt kisebb az adótartalom, emiatt minden olcsóbb. Legalábbis azt mondják. Én ezt csak a benzin kapcsán tudom megerősíteni, a 95-ös literje 1 azaz egy euróba kerül.

Na de végülis a bérelt motorok: egy napig egy BMW R1200GS, majd a következő napon egy KTM 690 DUKE volt a társam a sziget felfedezésében. A bérlés úgy történt, hogy este 8-ra kellett a cég irodájához mennem az első motorért, majd azt másnap este 8-ra kellett visszavinni. Akkor válthattam a másik gépre, amit pedig a következő nap este nyolcra kellett leszállítani.

A motorok kiváló állapotban voltak, kisebb karcoktól eltekintve, bukócsővel felszerelve, ha esetleg a turista elbambul a gyönyörű tájak láttán. Mondjuk az állapothoz hozzá tartozik, hogy a KTM-ből valahonnan jött az olaj, mert a nadrágom mind a két szára alul olajos lett, amire csak kedélyesen hátbavertek és közölték, hogy hát ez egy KTM, ennél ez a normális.

Tenerifén az a nehéz, hogy az ember kiválassza, hogy melyik úton menjen. Ugyanis az összes út (nagyon kevés kivételtől eltekintve) kiváló, mert vagy nagyon jó az aszfalt vagy nagyon szép a táj, vagy mind a kettő egyszerre.

A közlekedés nyilván spanyolos, teljesen természetes, hogy lakott területen belül a hajtűkanyar közepén van egy zebra keresztbe az úton, a taxi a körforgalomban megáll, hogy felvegye az utast, valamint további nehezítést jelentenek a turisták, akik a sziget autóforgalmának felét adják a bérelt kiskategóriás kocsikkal, és előszeretettel nézelődnek vezetés közben, hogy aztán hirtelen váltsanak irányt egy éppen felfedezett látványosság miatt.

A sziget leginkább turistaközpontú helyéről, Costa Adeje-ből indultam észak felé a TF-1-es autópályán, ami pillanatok alatt a TF-82-es útba vált át. Innentől kezdődik az igazi móka, mert következnek a végeláthatatlan kanyarok.

Erről az útról keleti irányban a TF-38-as út visz fel a sziget közepén lévő Teide-re, ami Spanyolország legmagasabb csúcsa a maga 3718 méteres magasságával. A Teide és környéke egyébként nemzeti parkként funkcionál és a világörökség része is.

TF-38-ason a Teide-re

A Teide-t keletről közelítve a TF-21-es úton haladhatunk tovább, ami vulkanikus kőzetekkel borított tájon visz keresztül, egy kráter peremén.

Ez az út kanyarodik délről a Teide-nek, majd kb. 2200 méteres magasságban kanyarodik el. Itt lehetőség van külön felvonóval még tovább emelkedni. Én ezt kihagytam, nem volt kedvem leszállni a motorról.

Roques de Garcia sziklái a TF-21-es úton, a Teide tövénél

Ez az út elágazik egy ponton, ahol a TF-24-es úton tovább haladva kelet felé indultam egy ajánlás miatt, ami nagyon bejött, ugyanis ez az út végigvezet egy hegygerincen, ahonnan mind a két oldalra le lehet látni, és így balra az északi partot, jobbra a déli partot csodálhatjuk költői magasságból.

Hómezők a TF-24-es úton

TF-24-es úton távolodok a Teide-től

A hegygerincről déli irányba tekintve, távolban Gran Canaria szigete

A hegyi parkolókban még állt a hó, itt majdnem sikerült kipróbálni a bukócső teherbírását

A hegygerincről északi irányban La Orotava városa és még egy pillantás a Teide-re

Egy idő után a TF-24-es csodás illatú fenyőerdőkön vezet keresztül

Ahogy elértem San Cristóbal de La Laguna-t délkeletnek fordultam Santa Cruz de Tenerife irányába. Itt éppen az éves karnevál zajlott, ami azt jelenti, hogy a város és a sziget apraja-nagyja beöltözik jelmezekbe, majd az utcán rohangálnak. Rendkívül óvatosan kell ilyenkor barátkozni, mert a férfiak nőnek, a nők férfinak öltöznek. Állítólag kulturális rendezvények is voltak, de azokról senki se tudott felvilágosítást adni.

A „hölgyeket” csak hátulról mertem fotózni

Érdekes, hogy komplett családi társaságok öltöztek be, mindenki részt vett a karneválon, mindegy hány éves

Ami ezen a részen kihagyhatatlan, az a TF-11-es úton, északkeleti irányba a parton haladva Playa de las Teresitas, ami egy gyönyörű, világos homokos tengerpart. A partot nem igazán tudtam talpig motoros ruhában élvezni, viszont a felette továbbhaladó TF-121-es útról elképesztő kilátás tárul az ember szeme elé.

Playa de las Teresitas strandja a TF-121-es út egyik pihenőjéből

A strand felett futó TF-121-es út sok mókát ígér

A strand a hátunk mögött, induljon a döntögetés

Miután itt kigyönyörködtem magamat, visszafelé indultam a parton a szállás felé. A BMW-t előttem magyarok bérelték, és ők ajánlották, hogy a TF-28-as úton menjek vissza a szállásra, mert azon nincs 200 méternél hosszabb egyenes szakasz. Ez az út a sziget déli részén futó TF-1-es autópálya felett halad a hegyek oldalában, és rendkívüli élményt nyújt.

Valóban kanyar-kanyar hátán, gyönyörű kilátás, és kiváló minőségű út. Másfél óra tömény kanyargás után alföldi síksághoz szokott szervezetem pihenésért kiáltott. Ekkor észleltem, hogy az eltelt időben csak 40 km-t tettem meg. Fáradtságomra és a még hátralévő 80 km-re tekintettel inkább az autópályán mentem haza.

A TF-28-as út szakaszai

Visszatekintés hazatérés közben

A BMW leadása után vettem fel a KTM-et. Hát, ég és föld. Egy henger, agresszív üléspozíció és pillekönnyű súly. Ezzel a motorral nem lehet lassan menni. Részben azért, mert 3000-es fordulat alatt rángat, aztán röhögve és passzívan figyeli kínlódásunkat, részben pedig azért, mert magasabb fordulatszámtartományban hihetetlen gyorsulást produkál. Az a „csak” 70 lóerő brutálisan indítja meg a gépet, és úgy, hogy a teljesítmény választó gomb a „Normál” állásban volt, én egyébként nem tekergettem a „Méregzsák” állásba, elég volt így is.

A napot ugyanarra indítottam, mint előző nap, de az autópálya néhány kilométere után inkább a parti TF-47-es utat választottam, majd Los Gigantes-nél álltam meg először. Ezek az óriás sziklák 500-800 méterre magasodnak ki a tengerből, több olyan része is van a partnak, amit csak a tenger felől lehet hajóval megközelíteni.

Los Gigantes sziklái a kikötő feletti pihenőből

Innen visszatértem a TF-82-es útra, ahol észak felé haladva Santiago del Teide településnél letértem a TF-346-os útra, ami a Los Gigantes szikláin keresztül vezet át Masca városkáján az északi partig.

Ezen az úton nagyon észnél kellett lenni, mert keskeny, rosszabb a burkolata, mint az átlagnak, és tele van turistákkal. Ez egyik autóval sikerült közelebbi kapcsolatba kerülni, amikor egy lefelé tartó részen egy kanyar előtt hirtelen bevágta a féket, én pedig hiába markoltam a satukat, kb. 5 km/h sebességgel toltam rajta egyet. Hibás üléspozíciómat jelezte, hogy „találkozáskor” a családi ékszerek lenyomatot hagytak a tankon. Hát ha másképp nem is, de így megjelöltem a járművet.

A turista pár méterrel arrébb megállt, kiszállt (szerencsére idősebb, puhányabb kivitel volt), és mivel nem történt károsodás, leporoltuk a lökhárítót aztán mentünk a dolgunkra. Az én „műszerem” vizsgálatát mellőztük.

A TF-346-os út, lent Santiago del Teide városkája

A TF-346-os út folytatása Masca városa felé

Egy beomlott, régi bánya a TF-346-oson

Az út végén Buenavista del Norte várt rám, ahol a TF-445-ös úton szerettem volna a sziget legnyugatibb pontjára eljutni, de az út zárva volt sziklaomlás miatt.

Banánültetvények, a távolban a TF-445-ös út…

…és annak lezárása

Hátraarc és TF-42-es úton irány kelet. Icod településig mentem, ahol a híres Sárkányfa található. Állítólag 1000 éve áll a helyén, körülötte falfehér buszos turisták tömege piheni ki a spanyol sofőrök sietős szerpentines suhanását.

A TF-42-es út északon

Az északi hideget és szelet megunva a 42-es úton ismét visszafelé vettem az irányt, mert a térkép szerint a TF-421-es út ígérkezett izgalmasnak. Nem is csalódtam benne, hajtűkanyarok egymás után, ami visszavezet a TF-82-es útra.

A kis gép és felette a TF-421-es út…

… ahonnan ilyen kilátás nyílik.

Itt úgy döntöttem, hogy ismét meglátogatom a Teide-t, de most egy másik úton távozom a hegyről. Ez pedig a TF-21-es út, ami déli irányba tart, és már megint kanyarok tömkelegével szórakoztat. Villaflor és Arona érintésével érkeztem haza, majd sűrű sóhajok közepette vittem vissza a kis rosszfiút a kölcsönzőbe.

Ismét a TF-38-ason a Teide-re

TF-21-esen Villaflor felé

Elképesztő élmény volt ez a két nap, és a nyaralás tulajdonképpen még csak ezután kezdődött. Ezután volt időm olvasni, pihenni és lekezelni a felégett arcbőrömet. Rengeteg út maradt még „kihasználatlanul”, így a visszatérés garantált.

Soha ennél rosszabb szezonkezdést!

Köszi Tenerife, adios!

Dr. Ungvári Gábor 2014. február