Az ismerős benzinkútnál tankoltunk (kártya elfogadóhely) és megkezdtük városnézésnek indult ámokfutásunkat. Arad budapestinél is rosszabb, túlzsúfolt útjain, ahol három autóból kettő magántaxis, három sávból kettőben parkolnak, (az újgazdagok keresztben is) szabályok nem léteznek ,vagy legalábbis senki nem tartja be őket. Átvettük a stílust és pesti rutinunknak hála, fél óra alatt sikerült kimenekülnünk a gátlástalan, főleg Dácia roncsokkal támadó utcai harcosok tömegéből. Nyomát sem találtuk a 30-év előtti hangulatos történelmi városnak.

Jó minőségű úton Öthalom-Mondorlak-Maroscsicsér-Szabadhely-Ópálos és 307 km-es út megtétele után 10h30-ra megérkeztünk Máriaradnára,erre a Marosmenti,még a török időkben kialakult búsújáróhelyre. Szomorú volt látni a régi világ emlékeit,a hatalmas hámló vakolatú bazilikát, az üres, törött ablakú Ferences rendházat, a rengeteg magyar és német nyelvű fogadalmi emlékoszlopot, stációt, kápolnát. Már alig vannak magyarok,a németeket pedig elűzték a háború után, a maradékot pedig eladták Nyugat-Németországnak a nyolcvanas években. Onnét visszatért pap mondja a magyar szentmiséket is.

Dolgunk végesztével délután háromkor külön indultunk haza. Miki Szeged-Baja-fel Szekszárdig ott át az új hídon és a Sió völgyén a Balatonöszödre, én még  megnéztem a Solymos impozáns régi várát,majd a Temesközön át Temesvának vettem az irányt. Jobbról, keleten a Maroson túl a Zarándi hegyek, délnek Erdőhát magaslatain átsejlenek a Ruszka-havasok az út pedig kopár dombokat és vízmosásokat keresztezve szeli át az egykor szebb napokat látott sváb falvakat: Lippa-Temesújfalu-Temeshidegkút-Temesillésd-Máslak-Temesfüves-Hidasliget-Temesgyarmat –Újszentes. Szinte semmi forgalom, ami nem is csoda, hisz néhol megszűnik az út, tolni kell a gépet, máshol szinte kifogástalan. Még látni a régi gazdák hitére és gazdagságára utaló hatalmas templomokat, de a környék sivár és lehangoló, gazda nélküli. Hatalmas területeken látni,hogy hosszú évek óta nem művelik. Szántatlan hektárok ezrei. Üres állattartó telepek, rozsdásodó mezőgazdasági gépek, omladozó magtárak, malmok. A főutcákon italdiszkontok előtt sörös és kólás üveget szorongatva az új földesurak. Elment a kedvem a fényképezéstől.

Végre Temesvár! Egy Budapest VI.-kerület mediterrán kivitelben, szép olaszbástyás várral, sok parkkal,villamossal, a Bega folyóval, kissé kopottan, zsúfoltan, de pezsgőn és megújulásra készen. Megérte a félórát a laza motorozás a városban. Visszatért a kedvem. Irány a kitűnő 6-os út. Autópályatempóban szelem a kilométereket. Kisbecskerek-Billéd-Sándorháza-Lovrin-Nagyszentmiklós. Hamisítatlan alföldi füves puszták, művelt határ, útmenti szederfasorok (most érik), dinnyeárusok ,virágzó települések.(Itt szerbek az új honfoglalók.) Nagycsanád, határátlépés. A világos hajú romániai határőrnek szintén Hondája (CBR600) van, ezért mint márkatársnak jó utat kíván és int a vámosnak, hogy engedjen át. A kocsirort kikerülve elhúzok. Valóban légiesednek a határok.

Kiszombor-Ferencszállás-Klárafalva-Deszk-Szőreg-Szeged. (Tele a város rövidnadrágos, trikós nagy motorossal. No comment) Az M5-ön deja-vu érzésem támad. Olyan mint jó 25 éve amikor Ausztriába mentünk. Európába értünk?

Megállok tankolni és kényelmes 120-as tempóban 8h25-kor Budatétényben vagyok.,670 km megtétele után hazaértem.