TCP Rally 2011. 05. 20-22. Koninki, Lengyelország.

Hogyan is kezdődött…?

Azt hiszem ott, amikor elkészült a Transalp.hu, merthogy elhatározt(tuk)am legyen igazi klubja (weboldala) ennek a típusnak is. Elkészülte után megkértem Danyilát, hogy értesítse lengyel barátainkat (transalpclub.pl), hogy megszületett az oldal. Ő ezt készséggel meg is tette, amire rögtön regisztráltak is nálunk páran és jött egy meghívás a lengyel Transalp club vezetőségétől, amit Wojtek barátunk közvetített felénk, amit ugye nem lehet visszautasítani:o)

Én személy szerint több alkalommal is járok Lengyelországban évente és nagyon szeretem azt a hangulatot és légkört, ami ott fogad rendszeresen.

Gondolom, ezzel a többiek is így lesznek ezután, mert egy nagyon jó hangulatú találkozóra cipeltem el Őket (remélem, hogy Ők is így látják:o) ), de ne ugorjunk ennyire előre.

Május 20. az indulás napja.

Reggel 6 órai indulást beszéltünk meg az M3 kivezető szakaszáról. Innen Hatvanig tekertünk a pályán. Csak halkan jegyzem meg, hogy ilyet nem szoktunk csinálni, de a 13 órai tábor nyitásra szerettünk volna odaérni. Természetesen, ez nem sikerült és majd el is mesélem, hogy miért.

Hatvantól a 21-es, majd 23-as úton folytattuk utunkat. Eltekertünk Ózdig, ahonnan egyenesen a szlovákiai kanyargások következtek.
Kitaláltam még a túra tervezésénél, hogy Dobsinától, csinálok egy kis off-road szakaszt. Ennek utána olvastam és ezt találtam, szó szerint idézem,

“nagytestű túra endurókkal könnyedén járható”

Lehet, hogy velünk van a baj, de 23-24km. lett a terepelés vége, ami több, mint 2 óránkba került. Pedig sem magunkat, sem a motorokat nem kímélve csavartuk a gázt:o)

A legszebb az egészben (az én kis kalandozós GPS-emnek köszönhetően), hogy egy idő után, már utat sem találtunk, csak az erdő fái tornyosultak előttünk, így kénytelenek voltunk elindulni valami turistaösvényen lefelé. Ezt a többiekkel akkor még nem közöltem, hogy nem látom az utat:o) Idővel persze kénytelen voltam, amikor sokadik alkalommal kérdezték, hogy ” Shrek, hol vagyunk és mennyi van még ebből a borzalomból:o)

Természetesen, minden alkalommal megnyugtattam Őket, hogy már csak 3 km. :o))))))))))))))))))))

Gondolom, már mindenki sejti, hogy miért nem értünk oda nyitásra:o)

Szerencsénkre, vagy csak a Géza navigációjának köszönhetően, kikeveredtünk a helyenként rendkívül meredek és falevelekkel vastagon borított útvesztőből és innen folytattuk utunkat a Magas Tátra és Zakopane irányába.

Zakopane-tól, kisebb nagyobb megszakításokkal szinte végig kísért minket az eső, leszámítva az utolsó 30-40km-t. Az eső egy pillanatra sem vette el a kedvünket, már nagyon vártuk a megérkezés pillanatát.

Ennek nagyon örültünk, hiszen egyrészt megint elkevertem a társaságot, de mindezek ellenére jókat kanyarogtunk Chobolowka (remélem, jó írtam) környékén, a 47-es úton. Imádom ezt a szakaszt. A lengyelek semmit nem kímélve nyomják a gázt és ezt tőlünk is elvárták. Hát…. rajtunk nem múlott, megtéptük rendesen:o)

Kb.30+ km. megtétele és egy kisebb vita után, némi segítséggel (térképnek hívják és Lippinek), odaértünk a hőn áhított városba, ahol egy gyors vásárlást abszolváltunk az esti dinom-dánomra való felkészülés miatt, egy tankolással egybekötve, mert másnap reggel a túra indulásánál, tele tankkal kellett jelentkezni.

A megérkezés, egyszerűen fantasztikus volt!

Képzeljetek el, egy gyönyörű Nemzeti parkot (Koninki), ahol a bejárat után, egy kétszintes épület áll. Egyre több, számunkra oly kedves Transalp gördült be a kapun, igen, nagy esemény van! Itt volt a regisztráció és az étterem. Nem utolsó sorban ez a hely adott otthont, az esti koncertnek és buliknak.

A kemping előtt természetesen volt egy kis kavarodás, mert nem tudtuk, hova is kell menni, de egy barátunk (Trojan Jr.) elirányított a helyes útra, majd felkiabált a vezetőségnek, hogy itt vannak a magyarok.

Ők, azonnal lejöttek fentről, majd magyar szövegű köszöntővel üdvözöltek minket.

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy érzékeny lelkületű emberke, de itt egy csepp könny kicsordult a szememből, a meghatódottságtól.
Majd következett a gyors bemutatkozás regisztráció és az általunk vitt ajándékok átadása, aminek Ők is nagyon örültek. Ezek után, megmutatták a házunkat, ahova kisebb szenvedés árán felmálháztunk.

Itt már nagyon fáradtak voltunk és nem vágytunk másra,csak fürdésre és némi italra, ami rendesen meg is hozta a várt eredményt:o))))

Az esti koncert, 21.00-kor kezdődött, amiről kicsit lecsúsztunk, de nem kezdték el nélkülünk, mert a koncertet, megelőzte egy magyar nyelvű üdvözlés (megint elérzékenyültem:o) ) jelenlétünket, hatalmas ováció fogadta. A lengyel vendégszeretet és nyitottság áthatotta minden porcikánkat!

A buli nagyon jó volt. Ezután, mindenki, ismétlem mindenki, feljött a házunkhoz, ahol egy elég komoly hangulatú sütögetés alakult ki, némi italozással és énekléssel egybekötve. Sajnos a képek nem adják vissza a hangulatot, de higgyétek el, fenomenális volt. Nem utolsó sorban betekintést nyertünk, hogy a lengyel TA-s társaság mennyire összeszokott és szinte mindenki ismerősként, barátként tekint a másikra.

Éjfél körül bújtunk ágyba, hogy másnapra, készek legyünk túrázni.

Én fél 5-kor keltem iszonyatos fejfájással (zsubrovka), amikor is elkezdtem gondolkodni, hogy nekem nem kéne ezen részt vennem.
De hát, csak nem hagyom cserben a csapatomat, nem beszélve a magyar becsületről:o)

Ott voltunk mind:o)

Az indulás előtti percekben elkezdek özönleni a Transzalpok, mindenki katonás sorrendben várta az indulás pillanatát. Az a pillanat, amikor szinte egyszerre robban be a 80-nál is több V2 egyszerűen leírhatatlan. Elindult a sereg!
A túra nagyon szép utakon vezetett végig egy nagyon szép kilátóhoz, ahonnan a Tátra lélegzetelállítóan gyönyörű csúcsait láthattuk. Ők az Ördög csúcsának nevezik ezt a helyet.

A kanyargós utakon hömpölygő motorok, végeláthatatlan jelenléte nem kis érdeklődést váltott ki a túra során. A kiváló biztosításnak köszönhetően, végig egyben maradt a társaság.

Innen eltekertünk egy víztározóhoz, ahol körbe vezették a társaságot két csoportra bontva. Ezután, jött az ebéd, amit mindnyájan nagyon vártunk:o)

Az én fejfájásom, még itt sem múlt el, de kitartottam, hiszen kemények vagyunk:o)

Ebéd után, szintén gyönyörű utakon nyomtuk le a kempinghez vezető utat. Itt egy kicsit kezdett helyreállni a koordinációs képességem és a közérzetem.

Este megérkezés után kicsit letörten (éreztem, hogy nemsokára indulunk haza:o(((( ) lezuhanyoztunk, majd lementünk vacsorázni, ahol grill kajákkal fogadtak minket.

Mondanom sem kell, hogy nagyon jól esett:o)
Itt már nem mertünk sokat inni, mert tudtuk, hogy másnap nagyon kemény etapnak nézünk elébe:o)

Reggel 5-kor keltem szokásomhoz híven. 6 óra körül, elkezdtem nyugodtan ébresztgetni a többieket kicsi nyugodt metál zenével. Ennek mindenki nagyon örült:o)))) Egyet bizton állíthatok, Lippinek tetszett:o)
Vagy nem, de legalább nem anyáztak le:o)

Még reggeli előtt, elkezdtük felmálházni a motorokat, hiszen sejtettük, ha bekajálunk nem lesz már ehhez sem kedvünk, sem energiánk:o)
Így is volt, mert még motorra szállni sem volt kedvünk.

Következett a búcsú pillanata. Elköszöntünk mindenkitől, majd fájó szívvel megindultunk. Hazafelé szintén a Zakopane felé vezető utat választottam, mert ez megunhatatlan. A határtól, egészen Hnusta-ig a hegyi utakat választottuk, ami nem volt rossz döntés, hiszen ez egy gyönyörű vidék. Innen már kicsit ipar hangulatú a felvidék, de ez már nem érdekelt minket, mert nagyon elfáradtunk.

Hnusta-nál, meg benyomtunk egy pár szendvicset abból, amit meg reggel az Andi készített nekünk. Innen egyenesen haza Sahy és a 2/A. Intettünk egy pát egymásnak, majd fájó szívvel mindenki hazafordította a kormányt.

A túrán résztvevőknek, külön köszönet és elismerés, hogy elviseltek és a tempót is bírták. A túra hossza 1280km volt, amiből 1279-et élveztünk is:o)

Összesen öten voltunk:
Andi és Kata voltak a kedves utasaink
Géza XL700
Lippi XL650
Shrek XL700 Adventure

Csatárfalvi Szabolcs, 2011. május 26.