a terület egy hajdan volt hatalmas elkövesedett tengerfenék, amely mára a tektonikus mozgások következtében majdnem kétezer méter magasra kiemelkedett és tele van folyók vájta iszonyú nagy tájsebekkel, mint a Grand Canyon, meg eső és szél formálta sokszor fura homokkő alakzatokkal.
Január-február körül jutottunk az elhatározásra, hogy az USA nyugati partját szeretnénk az idén bejárni, miután a kenyai szafarizás-búvárkodást (amit már majdnem lefoglaltunk…) a zavargások miatt későbbre halasztottuk.
Abban a korban vagyok, amikor az embernek már el kell kezdenie kipipálni a nagy álmait. Most épp ara készülök, hogy végigjárjam az Amerikai Egyesült Államok nagy nemzeti parkjait és egy-két nagyvárosát egy összeszokott 14 fős társasággal.
Gondolat ebresztokent mit szolnal egy ‘Best of Southwest’ turahoz, aminek a sematikus terkepet alabb lathatod? Ez egy latnivalokban es motorozasra teremtett utakban elkepesztoen gazdag, 2800 merfoldes tura, amit 14 nap alatt lehet bejarni.
Most megnyomom ezt a gombot. Ettől a pillanattól kezdve Amerika összes rendőrének laptopján megjelennek az adataik, hogy egyszer már vétettek. Ha nem akarnak maguknak rosszat, nagyon figyeljenek a szabályok betartására! – Aztán megnyomta.
A túratervet kiegészítettük a Csabától kapott adatokkal, vagyis kivizsgáltuk, hogy mennyibe kerülne hajóval kiszállítani a motorokat az USA-ba.
San Franciscotól a Yosemite nemzeti parkon, és a Death Valleyn keresztül Los Angelesbe, majd a Grand Canyont északról megkerülve a Bryce Canyon és a Monument Valley érintésével Santa Fé-ig motoroztak kelet felé. Délebbre a Grand Canyon, a Joshua Tree nemzeti park és Los Angeles érintésével a Csendes-óceán partján a Big Sur-ör keresztül tértek vissza Friscoba.
