Kérdés, hogy hová menjünk. Így kettesben elég rugalmasak és gyorsak vagyunk még a nem túl gyors túraendúrókkal is, ezért aztán bedobom, hogy esetleg megnézhetnénk Szepes várát.

‘Hull a pelyhes fehér hó’ – éneklem torkom szakadtából. A helyiek nem értik, nekik természetes májusban a hóesés. Nekünk, a motorok málházása közben extrém élmény.

Az ősz már beköszöntött, a reggelek hidegek és ködösek. A motorosruhába belekehúzom a bélést és aláöltözöm. Vasárnap szép idő lesz, még kihasználjuk a lehetőséget és gurulunk egyet Szlovákia felé.

Bajmóc (Bojnice) és Árva (Orava) várai megérnek egy napi motorozást. Budapestről indulva 550 kilométert fogunk megtenni.

Rétság után a benzinkútnál vásárolunk be, kiterítem a térképet és tervezgetem az utat. Egy Apriliás fiú itt állt meg mellettünk, Zoltánnak hívják.

Aki a több ezer kilométeres, távoli tájakon-földrészeken futó túrákra vágyik, el kell keserítsem: semmi ilyenről nem lesz szó. Viszont kaland, tanulság akad majd bőven.

6 nap, 1700 km és némi becherovka… tényleg csak ennyi lenne? Ó nem. Két új barátság, egy nagy emlék, és a tudat, hogy hónapok tervező munkája, a nehéz napok spórolása édes valósággá vált. Hiányzik-e? Hát persze. Hogy visszamegyünk-e? Ez nem lehet kérdés…