Naponta egy ország
GurulásokNaponta átlagosan 350 km-nyi távokat mentünk …
Naponta átlagosan 350 km-nyi távokat mentünk …
Rosenheim és Bad Tölz között nagyon szép utat találtunk, mely az osztrák 111-es úthoz hasonlít.
Jó egy rövid kényelmes egynaposnak, hogy az ember korán hazaérjen és még az asszony sem lesz morcos, hogy miért jött későn haza, vagy jó délután, ha korábban ellóg az ember a munkahelyéről, és akkor még a párja meg sem tudja.
Sehová se sietünk, sehová se akarunk a legrövidebb úton és idő alatt odaérni. Célunk, hogy a várakozás, felkészülés, az út minden kilométere, a meg-és hazaérkezés, az utazásra visszaemlékezés mind-mind öröm legyen.
Dunakilitire beérve a Vízerőmű táblát kell keresni (ez jobbra lesz). Az úton haladva felérünk a gátra az út minősége olyan, mint a Kunmadarasi beton.
A 30. születésnapomon szerettem volna, hogy a „bakancslistáról” ez is lekerüljön. Megtapasztalni, milyen érzés szabadon zuhanni. Egy csöppet tériszonyos vagyok, de hát gondoltam, pár ezer méter magasan ez már nem számít.
Vigyázat: egy adag 1 azaz egy kilogramm húst tartalmaz, ezért ajánlatos a half kilogramm külön megértetése, különben vagy ott halunk meg, vagy a kutyánk örül nagyon a csomagolt madárlátta húsnak.
Próbáltam összerendezni egy magyarázatot, miszerint ha egy piros körös táblában szekér van akkor szekérrel tilos behajtani, ha traktor akkor traktorral. Ha tehát nincs benne semmi akkor nem tiltja semminek sem a behajtást.
Vasárnap reggel verőfényes napsütés, valahová menni kell. Pár telefon után lementem a garázsba, motor elő, majd lemos. Elvégre ilyen szép időben nem illik koszos motorral gurulni. Mire megszáradt a gép a többiek is befutottak, indulás.
Kiderült, hogy a távolban feltűnt nekik az ördög – és csak kíváncsiak voltak hogy a szarvakhoz pata is járult e, közben meg dőltek a röhögéstől a bukóm miatt.