Amíg pakolásztam a cuccokat egyszer csak egy tehéncsorda közeledett a kút felé. Gondoltam jönnek ők is tankolni, de a tulajnak már annyira nem volt vicces és söprűnyéllel kergette őket a domboldal felé, miközben már dézsmálták az öreg muskátliját.
Hihetetlen, de éppen itt, a Földközi-tenger kellős közepén találhatjuk meg az elveszettnek hitt földi paradicsomot. “Az élet itt Szardínián sokkal emberibb, mint amit egy földi halandó csak elképzelni tud magának …
Erre minden a motorosok és a biciklisek körül zajlik, még az éttermeken is azt írja Bikers Wellcome! Igazi motorosparadicsom. 2760 m-en a tengerszint felett, nagy vásár van, és nagyon hideg.
A bázist valahol dél-Olaszországban képzeltem el, közel Monte Carlohoz, a francia Alpokhoz, de nem túl távol a comoi-tótól sem. Cuneo nevű kisvárosra esett a választás, amit két nap alatt terveztünk elérni.
Mivel kedvesem nemrég kezdte a motorozást, így óvatos voltam a napi etapok kitalálásánál. Úgy terveztem, hogy lendületes motorozással pár száz kilométer megtétele után mindig elérjük az itthon előre lefoglalt szállásokat.
Anconába érkezve, hét óra után olasz földre lépünk (akarom mondani, gurulunk) és egy kellemes reggeli kávé után nekivágunk transzkontinentális utunknak a nyugati, toszkán partvidék felé.
A fehér jelzésű utakat is bátran lehet használni, mert kiváló minőségűek még ha csak 1 nyomvonalasak is. Ez a rész szinte teljesen forgalommentes volt. A szieszta és a forróság miatt alig látni embert a kisebb városok utcáin.
Az is kiderült beszélgetéseinkből, hogy az I.világháború mély nyomot hagyott az itt élőkben, hiszen az Olasz-Osztrák frontvonal éppen ezen a vidéken húzódott.
Mint minden kezdet nehéz, ez a szervezés sem volt zökkenőmentes. Ugyanazok a körök, merre is induljak? Aztán kivel? És mégis mikor?
Életemben nem motoroztam olyan jókat se utcán, se pályán, mint Szardínián. Most is bizsergető visszaemlékezni, amikor elhatalmasodik az emberen az élet, a koncentráció és a boldogság tömény megtapasztalása …
