Az odautazást kicsit máshogy gondoltuk, mint eddig. Több olyan célpont van Ny-Európában, ahol még nem jártunk korábban, de önmagában egyik sem elég egy kielégítő, 8-10 napos túrához. Ilyen Liechtenstein, Svájc, Monaco-Monte-Carlo.
Többezer BMW a lehető összes útirányból özönlik a városka közponja felé, minden panzió előtt tízesével parkolnak a GS-ek, RT-k, LT-k…
Az út igen kanyargós, vagy három nap múlva Csele meg is jegyezte, hogy milyen jó kis kanyargós utat talált a térképen, nem kellene-e megnézni? Na ez volt az.
A Német alpesi út mára a világszerte az egyik legismertebb és legsikeresebb látványutak egyike és ma is az 1920-ban megfogalmazott küldetését teljesíti.
Sonka, torta, klinika, kakukkos óra, Duna forrás, 9 nap, 2500 kilométer, háromezer fénykép, két krónikás élménybeszámolója GPS adatokkal.
Azt hittem rosszul látok! Tizenegy darab zsír új R1200 GS sorakozott a betonon, melyből négy darab az Adventure változat volt, az órákban 7-10 km volt!
Jó alkalomnak látszott arra, hogy elkészíthessem álmaim fotóit a napsütésben szikrázó havas hegyek között kanyargó szerpentinekről, amelyen a motorosok százai száguldoznak. Akkor még nem sejtettem, hogy erre majd még egy évet kell várnom. Eleredt az eső, Miklós elesett, nem volt szállásunk, hiába foglaltunk. Rosszul kezdődött és ezzel még nem volt vége.
Összegyűjtöttük, hogy miért érdemes Németország déli részének tőlünk távolabb eső tájain motorozni, mert jövőre ide készülünk. Megnézzük a kanapékrumplik egyik kultuszvidékét – a Fekete-erdei klinikát.
Az szeptemberi motorozáshoz szerencse kell és mivel ebben az évben ebben alig volt részünk – nagyon sokszor esőben motoroztunk – most statisztikai alapon abban reménykedtem, hogy jó idő lesz.
