Pásztor Csaba Korzikán
GurulásokTöbb mint egy hónapja már, hogy visszaérkeztünk, mégis gyakran ébredek fülemben tengermorajlással és keresem a felkelő nap hívogató sugarait a horizonton. Aztán belezökkenek a hétköznapok rutinjába…
Több mint egy hónapja már, hogy visszaérkeztünk, mégis gyakran ébredek fülemben tengermorajlással és keresem a felkelő nap hívogató sugarait a horizonton. Aztán belezökkenek a hétköznapok rutinjába…
A bázist valahol dél-Olaszországban képzeltem el, közel Monte Carlohoz, a francia Alpokhoz, de nem túl távol a comoi-tótól sem. Cuneo nevű kisvárosra esett a választás, amit két nap alatt terveztünk elérni.
Ahogy a műszerfalon szaporodik a kilométer-számlálóm által futott körök száma, egyre távolabbi célpontok vonzanak. Ám talán sokunkhoz hasonlóan, a fokozatosság elvét favorizálom.
Belvederenél be akartam lógni a jégalagútba. A kerítésen már átjutottam…de aztán lekapcsoltak. Kezdek már kicsit beletompulni a sok lélegzetelállító látványba. Holnap érek a keddi Tour startjához.
Amit mindenképpen látni szeretnék az a svájci alpok, a francia Alpok híres nagy alpesi útvonala, a Mont Blanc, Monte Carlo, a Garda tó és a Dolomitok. Ezeken a helyeken egy hetet is simán el lehet tölteni, de nekünk az egészre volt ennyink és 1000 Eurónk.
Az odautazást kicsit máshogy gondoltuk, mint eddig. Több olyan célpont van Ny-Európában, ahol még nem jártunk korábban, de önmagában egyik sem elég egy kielégítő, 8-10 napos túrához. Ilyen Liechtenstein, Svájc, Monaco-Monte-Carlo.
Átlagosan 300-500 km-rel számoltunk egy napra, maximum 7-8 órás motorozással. A szállásokat előre lefoglaltuk interneten keresztül, ami jó megoldásnak bizonyult és nagyon kényelmes volt.
7-kor már úton voltunk, mert aznapra a Mont Blanc hegység körbemotorozását terveztük. A GPS kis mellékútra vitt, de megbíztunk benne, és érdemes volt. Néptelen gyönyörű utacskák, természetesen kiváló minőségűek, és mindjárt az első hágó, a Col des Saisies.
Itt a Gorges de la Vis nevü völgyből fantasztikus szerpentineken haladtunk felfelé. Gyönyörködve, meg-megállva jutottunk fel a Cirgue de Navacelles nevű képződményhez, ami egy a víz által évmilliók alatt kivájt katlan. Hihetetlen látvány, és élmény átmotorozni rajta.
Már jönnek a rideg téli esték, a motor csak néha kerül elő rejtekéből, legfeljebb néhány pillantást kap lopva egy nagy sóhaj kíséretében, de ebben már benne van a következő tavasz és nyár számtalan ígérete és a végtelen álmodozás lehetősége is, ami képes megszépíteni a semmittevés unalmas óráit.