A hétvégén mindenképp szerettünk volna valamerre gurulni, az útirány tulajdonképpen mindegy volt, hét eleje óta folyamatosan egyeztettem barátaimmal és bújtam az időjárás-előrejelzéseket. Mire eljött a hétvége véglegessé vált a terv: párommal teszünk egy túrát a Júlia-Alpokba, Szlovénia legszebb részére, majd Ausztrián keresztül jövünk haza, ahol találkozunk néhány barátunkkal, hogy onnan együtt folytassuk hazautunkat.

2008.05.24. (szombat)

Budapest – Balaton – Maribor – Dravograd – Lavamünd – Bad Eisenkappel – Kranj – Bled 580 km

Mivel szombaton délelőtt mindkettőnknek volt még néhány dolgunk, így csak délután háromnegyed kettőkor tudtunk elindulni. A Mariborig tartó részt szerettük volna gyorsan letudni, hogy utána a Dráva-panorámaúton legyen időnk nézelődni. A határig az M7-es autópályán haladtunk, majd alsórendű szlovén utakon Maribor városáig. A határ után nem sokkal az egyik faluban egy kedves „Jó napot kívánok!” és egy magasba lendített kéz üdvözölt minket a rend helyi őre személyében. Hát igen, a falutábla után a 89 km/h valóban nem éppen szabályos, de hogy Szlovéniában ez 1000 eurot érjen…az azért nem piskóta. A magyarul kitűnően beszélő rendőr szerencsémre nagyon korrekt volt, és a legkisebb szabálysértési szintet írta a papírra – merthogy papírnak lennie kellett, más megoldás nem létezett –, mely 80 euro, ha a helyszínen fizetek, akkor csak a fele. (Ez amúgy bármilyen díjtételre igaz.) Fél óra töltögetés és egy szondáztatás után indulhattunk is tovább, míg 50 méterrel arrébb újabb fél órás várakozás következett, a szemben érkező motoros felvonulás miatti útlezárás végett.

Nem kellett csalódnom: 24 órás portaszolgálat, szabadon választott hely a sátornak, chipkártyás, sorompós beléptetés, szállodai szintű vizesblokk mindennel felszerelve, mindez 7,30 Euro/fő/éj áron idegenforgalmi adóval. A motorért és a sátorhelyért semmit nem számolnak fel. Gyorsan összedobtam a „kéglit”, közben párom „főzött” egy vacsit, és a másnapot tervezgetve már aludtunk is.

2008.05.25. (vasárnap)

Bled – Bohinj-tó – Tolmin – Bovec – Mangart – Soca – Vrsic – Kranjska Gora – Villach – Feldkirchen – St. Veit – Klippitztörl – Packsattel – Graz – Körmend – Budapest: 820 km

Reggel korán keltünk, így már 8 óra előtt úton voltunk, szép lassan végiggurultunk a bledi és a bohinji tó partján, gyönyörködve a reggeli fényekben és a tavakban tükröződő hegyekben.

 

 

Benéztünk a Vogel-hegyi kabinos lift állomásához is, fel nem mentünk, mert már voltunk és amúgy is korán volt még. Egy majd 1300 méteres hágón átmotoroztunk a 403-as útra, melyen Tolminig alig találkoztunk autóval. Egy kis faluban megálltunk tízóraizni és inni egy cappuccinót. Kedves kis étterem volt, mindenki mosolygott és jó utat kívántak – jó így továbbindulni.

Tolmintól a 203-as úton haladtunk, végig a Soca folyó völgyében, melynek egész érdekes türkíz színe van.

 

 

Útközben van egy víztározó is, aztán folytatódik a raftingosok és motorosok paradicsoma.

Bovec után egyelőre még nem fordultunk el a Vrsic-hágó felé, mert szeretnék felmenni a Mangart-hágó tetejére. Két éve voltam már erre és akkor a rossz idő miatt nem mentünk fel – most süt a nap, hajrá! Szépen el is indultunk felfelé, a részben felújított hágón, ahogy haladtunk felfelé, egyre szűkebb lett az út, egyre több hordalék és kavics volt rajta és szaporodtak a sziklába vájt alagutak is. Az alagutakban korom sötét volt és néhol sisaknyi kövek az úton…

7 km-t tudtunk felmenni, ahol a hó sajnos utunkat állta és kénytelen voltam megfordulni. Hát ismét maradt a „legközelebb”. Nem tudom mennyi lehetett még a végéig, kb. 2000 méter magasan jártunk.

Szépen visszacsorogtunk a főútra, majd a következő elágazásban balra és tovább a 206-os útra a Soca partján, mely a Vrsic-hágóra vezet.

A hágó tetején van egy 10×10 méteres betonpárkány, mely kifejezetten alkalmas „képeslap” fotózásra, amin természetesen motorunk és a Triglav Nemzeti Park látható.

Kranjska Goráig minden számozott hajtűkanyar macskaköves, érdemes tehát figyelni és lassan jönni lefelé – márcsak a panoráma miatt is.

Innen a Wurzenpass 18 %-os lejtőjén ereszkedtünk át Ausztriába. Villach előtt tankoltunk és mérlegeltünk: elég késő van már ahhoz, hogy Wildalpennél összefussunk barátainkkal, viszont bőven ráérünk felmenni a Villacher Alpenstrasse-re. Frankó, ott úgysem jártunk még, könnyű megtalálni, szépen ki van táblázva mindenfelé. 7 euro a belépő, 16,5 km kellemes szerpentin, melyről egyik oldalra nézve a Júlia-Alpokat látjuk, a másikról pedig Villach és a környék tavai. Az út zsákutca, a tetején egy hatalmas panoráma parkolóval, és egy elkerített „Panoráma-relax-mezővel”, mindez 1742 méter magasan.

 

 

Kötelező fotók elkészítése és egy kis pihenés után hazafelé vettük az irányt. Megpróbáltam egy optimális kombinációt kihozni az alsórendű utak és az autópálya arányából, így következett az Ossiacher See és St.Veit a 94-es úton, majd a Hochosterwitz-i várat elhagyva még felszaladtunk a Klippitztörl-i sípályákat megnézni.

Packtól Fürstenfeldig pályáztunk, majd egy utolsó tankolás után, a 8-as úton, majd az M7-esen hazagurultunk.

Ismét egy szuper hétvégét zártunk, a mérleg: 1,5 nap – 1400 km – kb. 200 euro 2 főre, 1 motorral, (büntetéssel).

További képek: http://picasaweb.google.com/peterposa/2008052425JLiaAlpok