A 2005–ös Corsicai guruláson jött az ötlet Bonifacio partjain sörözgetve, hogy legközelebb „át kéne menni szembe” Szardínia szigetére. A 2006-os évben motorbalesetben szerzett szilánkos kulcscsonttörésem, a túrára vonatkozóan időintervallum eltolódást jelentett így 2007 szeptember elejére sikerült összehozni a 2 hetes gurulást. Nem ma kezdtem a nagyobb távolságú túrákat, de a mostaninál picit fenntartással voltam (az idén vásárolt 1000RR) a sportmotor „komfortérzet” miatt, valószínűsítettem, hogy inkább teljesítménytúra, mint „élménytúra” lesz az utazásból. Korábbi több 1000 km es túráimat, egy YZF600R ThunderCat-al tettem meg, mely a CBR hez képest egy kényelmes túrahajónak mondható. A cuccok akkor még komplett dobozrendszerben utaztak a gépen.

Szardíniáról elég keveset lehet hallani, ill. olvasni a neten Corsicával ellentétben, ezért picit féltem, hogy nem lesz akkora élmény. Ennek ellenére nekem sokkal jobban tetszett az egész sziget és annak változatossága és az emberek mentalitása. A sziget viszonylag nagy és ezért a 2 hetes gurulás csak a sziget körbemotorozására volt elég partjának mentén.

Mivel a motoromhoz egyáltalán nem létezik dobozrendszer (meg elég hülyén is nézne ki rajta  ) megvettem a lehető legnagyobb, legmerevebb hátsó táskarendszert, mely 40L táskánkénti méretével elég tekintélyesnek mondható. (Spinex Motrax táska – forgalmazza: Dangerbikes Bp.) Kitűnő hasznát vettem a cuccnak. Ezen felül egy tanktáskát is vittem, melytől esélytelen volt, hogy néha lássam is mit mutat a GPS. Szóval szépen elfértek az RRen az említett táskákon kívül még a 2db polifoam, 1db 4 személyes sátor, + 2db hálózsák + motortakaró ponyva. Rácáfoltam: lehet RRel túrázni.

Kompjegy vásárlás: az interneten olcsóbb így mindenképpen ott érdemes megrendelni (http://moby.it/mds/web/home.xpd?lang=it ). Két héttel az indulás előtt már csak 4 személyes belső kabint sikerült foglalni, de még így is jobb áron volt, mint helyszínen megvenni (153Eur). Már csak az esti szendvicskészítés és a hajnali esős indulás állt előttem.

Kora reggeli indulás, szemerkélő eső, 9 fok nyűgös kedv. Végig az M7en viszonylag lassan a nyálkás út miatt, Szlovénia szívében vagyok du 2 kor. Szikrázó napsütés, száraz út, jókedv, móka, kacagás. Mint mindig, sosincs pontos útvonalterv, amerre tetszik úgy veszem az irányt. Estére 1,5 órás szálláskeresés után, kimerülve az Agriturismo Maliso-ban kapok igényes, szállást (50EUR reggelivel). www.agriturismomaliso.it

Reggeli után az autópályára rátérve gyorsan Bologna-ba értem, ahol a már számomra jól ismert Appenini hegységen keresztül (S64 es út Bologna – Pistóla majd Lucca- Livorno) motoroztam a kikötőbe. A komp 23:30 kor indult. Körülbelül 2 órával indulás előtt értem oda úgy, hogy a nap közepén még aludtam is egy keveset egy benzinkút menti teraszon a hegyekben ebéd után.

Olbia reggel

Érkezés a szigetre 6:30 kor. Förtelmes ébresztés a kompon előtte 1 órával, melytől egész napra kimegy az álom a szemedből, ha nem kapsz szívrohamot. Kb 200W os hanszóró az ember feje fölött: „ATTENZIOOONE PREGO…!” sikította az olasz bemondónő..

A napfelkelte Szardínián segített megnyugodnom. Érezni lehetett, hogy teljesen más a klíma, mint ahonnan jöttem, ami nyugtatóan hatott rám. Rövid reggeli után a kikötőben, lassú túratempóban Alghero felé vettem az irányt. Haladva a S199 jelű úton, rengeteg templomot, régi korra utaló romokat láttam. A szigeten nagy hangsúlyt fektetnek a régi kor maradványainak megőrzésére. Első szállás a „Camping Calik” mely közvetlenül egy kisebb repülőtér mellett van, egy eukaliptusz erdő közepén. (www.campeggiocalik.it) (14EUR/éj) Jó kis nyugodt hely a part mentén közel Algherohoz, ahova a 2 nap során többször is bemotoroztam.

Kiadós alvás után ebéd. Utána elmotoroztam a sziget leg északnyugatibb pontjára, ahova gyönyörű kiváló minőségű part menti út vezetett.

Capo Caccia felé

Capo Caccia felé

A félszigeten vezető út a Neptun barlangoknál végződött (Grotta di Nettuno). Erről a helyről az interneten olvastam egy fórumon, ott ajánlották az útvonalat, illetve ezt a látványosságot. Aki kicsit is szeret lépcsőzni, annak ajánlott, mivel összesen kb. 700 darabot kell megmászni belőlük. A félsziget falába vájt lépcsők egészen a tengerig vezetnek, ott a tenger eróziója alakította barlangokat lehet megtekinteni egy csöpp hajóval( 10Eur), amit a 3 méteres hullámok ide-oda vetnek. A szikláktól 2 méterre lehet felszállni rá…. Ja persze, én inkább élni akartam, így visszasétáltam a motorhoz.

Falbavájt lépcsők a Neptun barlangokhoz

Neptun barlang bejárata

Pihenés + séta Fertiliában. Bemotorzás Algheroba, internet cafe keresés a kompjegy megvételéhez. 19:45 kor naplemente fotózás full horizontban Capo Caccia –nál. Gyönyörű volt.

Capo Caccia naplemente

A reggeli 3 és fél órás összepakolás után indulás dél irányába part mentén a hegyeken keresztül. Meseszép kanyargós úton, 38 fok melegben, tapadó aszfalton haladtam Cuglieri felé. Néhány helyen megálltam, többek között a Lago di Temo tónál is ahova sajnos nem találtam levezető utat.

Lago di Temo

A fehér jelzésű utakat is bátran lehet használni, mert kiváló minőségűek még ha csak 1 nyomvonalasak is. Ez a rész szinte teljesen forgalommentes volt. A szieszta és a forróság miatt alig látni embert a kisebb városok utcáin. A szieszta alatt minden zárva van, így saját készítésű szendvicset ettem az egyik kis hangulatos falu (Sennariolo) főterén egy nagy fa alatt. A 292 es úton haladva dél felé S.Caterina di Pittinuri –nál több part menti kempinget találtam. Elfoglaltam új helyemet az egyikben (Nurapolis 14EUR) amelyik a leg hangulatosabbnak tűnt. Utószezon révén itt is kevesen voltak. Gyors zuhanyzás, sátorverés után átmotoroztam Putzu Idu –ra, mely állítólag egy felkapott üdülőövezet. Én ezt nem így láttam, de legalább bolt volt, ahol bevásároltam.

Egész nap pihenés a camping partján, hideg sör kíséretében. Semmit nem csinálás, megmozdulni sem. Néha a szememet azért kinyitottam. Este bőséges vacsora a tenger gyümölcseiből a camping helyi éttermében. Olyan finomat nem is tudom mikor ettem. Fűszereztem egy kis szárazborral és sörrel.

Szardíniai ser

7-kor kelés. Gyors pakolás, fizetés a recin, és szomorú észrevétel a mocin. Defekt. Szerencsére nem lehet túl nagy a lyuk, mert látszólag nem enged. Kompresszoros felfújás után Oristanoba már vártak a Honda szalonban. Oristano innen kb 30km re volt. Mire odaértünk a gumi még mindig tartotta a nyomást. Picit ideges voltam, amikor flegmán közölte az szervizes ipse, hogy távozzak a motorom mellől, amíg helyrehozzák a defektet. Több mint 1 órát vártam mire szóltak, hogy bemehetek. Ekkor még csak a hátsó kerék volt kivéve és közölte, hogy nem lehet javítani, és vegyek egy vadi új hátsó gumit 140EUR-ért. Megjegyzem a mostani gumi is vadi új volt, így közöltem, hogy felejtsék el, és csinálják meg. Szájhúzva megcsinálták. 30EUR + lehúzás próbálkozás, + 2óra mínusz a napból. Ha valaki arra jár senki ne menjen az oristanoi Honda márkaszervizbe!

A kezdeti idegeskedést kárpótolta dél felé haladva az S126 –os út. Guspini –tól Iglesias-ig 80km es szakasz, mely csak kanyarból áll kiváló aszfalton, mely ragadt a forróságtól.

S126 os út. Még én is „tapadtam” hozzá

Egy kitérőt tettem a már említett internetes fórumban ajánlott Piscinas homokdűnéi felé, mely állítólag Európában a legjelentősebbek. Ennek megtekintése elmaradt, mivel az oda vezető út utolsó 7 km-ét már csak enduróval lehetne megtenni.

„Innen kezdve már nem sportmotorknak való út”

Az út vége (Piscinas)

Ismerkedés a sziget sehol nem jelölt útjain, pihenés a parton. Napozáshoz megfelelő idő várt, volt árnyékban vagy 35 fok, ami az egész túrára jellemző volt, már ami a Szardíniai tartózkodást illeti. Csak egyszer mert szemerkélni az eső is! Esténként benéztem San’ Antioco városába. A város egyszerű, és nagyon barátságos, az emberek közvetlenek, mosolygósak: igazi vérbeli olasz mentalitásúak. Szívesen voltam ott. Szardínia és Antioco szigete között édes és sós víz keveredik, ez a flamingók kedvelt telephelye, sajnos telelni járnak ide főképp, így most csak egy pár lézengett a tavakban, de nagyon vicces, ahogy a fejüket a víz alá nyomva közlekednek zsákmányért .

San’t Antioco kistemplom

Napi terv: jóízű motorozás Arbatax kikötővárosba. Az útvonalat szokás szerint előző este benyomkodtam a GPS-be, amit szokás szerint nem mindig követtem . Gyönyörű hegyvidéki kanyargós szakaszt sikerült választani újból, és ha lehet ezen a napon még melegebb volt, mint valaha. Gyakran megálltam fotózni a tájat és a romokat, nem siettünk sehová. Az egyik pihenőnél épp időben ugrottam a motorhoz, mert készült elmerülni a standard az aszfaltban, a motor meg majdnem nekidőlt a szakadékot elválasztó falnak…szerencsére fél szemem mindig a motoron, így nem lett baj.

S125 Arbatax előtt a hegyekben

„fél szemem mindig a motoron, így nem lett baj”

Este már az új helyen iszogattam a campingben, (Camping Telis 22Eur/éj) ahol szinte csak motorosok voltak, a közeli, németek és osztrákok kedvelte híres hegyi szakaszok miatt, ugyanis e városhoz közel található Szardínia legmagasabb hegysége. Ez a szálláshely tetszett a legjobban, a sátorból pont a tengerre láttam, a part is nagyon közel volt. 3 éjszakát maradtam, és egész nap csak fürödtem, volt hogy 1,5 méteres hullámokban. A sekély vízben jó volt bohóckodni. A kempingnek van saját tengerpartja is, ami kiváló búvárhelynek bizonyult, sok kis herkentyűt lehetett találni a tengerfenéken és sziklákon. A városban begyűjtöttem az otthoniaknak a souveníreket, a tengerből pedig a kagylókat, köveket.

Arbatax, Telis camping –látkép a sátorból

Arbatax, Telis camping, a part ahol fürödtem

Virradt az utolsó reggel, amit a szigeten töltöttem. Mivel a komp csak 23.30kor indult, és nem voltam messze a kikötőtől, megbeszéltem a hely tulajával, hogy összepakolom a cuccomat, viszont még csobbannék a tengerben, mert idő, az dögivel van. Simán beleegyezett, és nem is számolt fel plusz napot ezért. Mondanom sem kell, minden másodpercet próbáltam kiélvezni a maradék napon.

Indulás 16:00 kor Olbiába, a hegyi szakasz gyönyörű volt, volt ahol 1000m magasan vezetett a nyitott alagutakkal tagolt út. Erőteljesen hidegedett a levegő, ahogy haladtam északnak. akkor még sejtelmem sem volt, hogy az igazán hideg otthon, Magyarországon vár majd rám.

On Road – S 125 – hegyikecske relax VS nyitott dob

Érkezés Livornóba reggel 6:30-kor.Az ismert reggeli ébredést a kompon kiküszöböltem. A hangszóróra ragasztottam egy párnát . Inkább telefona ébredtem plusz fél órát adva magamnak. A kontinentális ősztől elszokva, dideregtem a reggeli hidegben a motor mellett,ugyanis nem hámoztam le a táskákat, hanem egy hátizsákba kiszedtem az esti szükséges motyót a kompindulás előtt. Így gyorsabban haladtam a pakolással, csak reggel kellett visszabányászni a már így is szinte szakadásig telített táskákba a cuccokat. Szóval hideg volt, még délelőtt 11kor is, mikor a második kávét kortyoltam az autópályánál egy helyes kis presszóban. Kitaláltam, hogy útba ejtem a számomra jól ismert Dolomitok felét hazafelé. Ha már van rá lehetőség nem maradhatott ki, főleg, hogy nem nagy kitérő. Bár nem volt meleg, felfelé haladva, de természetesen nem bántam meg. Az is lehet, hogy inkább „elkényeztetett” a sziget, meleg időjárásával az elmúlt napokban.

Szállás kb. du. 6kor fent az Alpokban, Lozzo di Cadore egy „MOTO-HOTEL” nevű kis hotelban ami szinte teljesen üres volt, az út mentén (60EUR . Motor garázsban) kényelmes hely.

Hazatérés, hirtelen szembesülés a MO-i lehült levegővel, pocsék útminőséggel és szokásos közlekedési „kultúrával”

Költségek:

• Megtett km összesen kb 3700 km.
• Benzinköltség kb 80.000 Ft
• Kompdíj oda-vissza: 288 Eur

Nem számítottam rá, hogy szebb lesz számomra a sziget mint Corsica: barátságosabbak segítőkészek, mosolygósak az emberek, tisztább a környezet, jobbak az utak, változatosabb a sziget domborzata, rengeteg féle partszakasz van.

KornRR, 1000RR, 2007 szeptember