AG
Lezajlott a 2007. évi Szallerbeck Bike Maraton. A cikket ezúttal többen írjuk. Ha úgy gondolod, hogy az élményeid gazdagíthatják ezt az oldalt, akkor szállj be Te is.

Molnár Imre:
A legfontosabb előre; gratulálok csapattársaimnak Miklósi Lászlónak és Kasos Mihálynak az újabb győzelmünk miatt! Jó hangulatban, kiválóan motoroztunk együtt, ismét!

Ezen túl őszinte elismerésem a teljes Szallerbeck csapatnak a kezdeményezését, a szervezésért, a profi hozzáállásért és a kiváló hangulatért. Nagyon ki tettek magukért és ez a mi nomád, BMW-s, 24 órás versenyeken edződött lelkünknek nagyon jót tett. Köszönjük!!!
Minden egyes csapatot elismerés illet, akik végigcsinálták a 24 óra motorozást, helyezéstől függetlenül. Külön elismerés illeti a hölgyeket, akik közül volt, aki már sokadszorra indult.

A teljes eredménylista és a fotó galéria vélhetően itt majd megtalálható: http://www.bikemaraton.hu.

Miklósi László:
Mivel Imre barátom beígérte, hogy a cikket többen írjuk és én ezt magamra is vettem, néhány gondolat a versenyről. Mi már jó előre el döntöttük, hogy indulunk ezen a versenyen. Kíváncsiak voltunk, hogy mennyiben különbözik ez az esemény egy nagynevű klub által szervezett hasonló versenytől. Számomra az elején kiderűlt , hogy nagyon is.

Mi kis csapatunk Imre, Misi és jómagam néhány éve együtt motorozunk, ez volt a negyedik 24 órásunk, van már tapasztalatunk e téren.
Csapattársaim, köszönöm nektek ez az élményt.  Honda Szallerbeck csapata, köszönöm nektek ezt az élményt.

Molnár Imre:
Szombat reggel 7.30 –tól lehetett az előre regisztrált csapatoknak átvenni a rajtszámokat és egyéb dokumentumokat. Minden motorra került egy-egy „rajtmatrica”, melyen leolvasható, hogy pl. a 10-es csapat C motoros tagjáról van szó. A verseny folyamán a nyolc etapra osztott teljes táv alatt mérik és profin dokumentálják az induló és az érkező kilométer óra állásokat motoronként. Minden indulónak külön rajtkártyája volt, mely a saját motor órájának dokumentáláshoz készült fotóra került rá etaponként, minden alkalommal.

Lehetősége volt minden csapatnak megadni egy úgynevezett korrekciós számot, még a rajt előtt. Ez ahhoz kellett, hogy mindenki egyenlő esélyekkel indulhasson, hiszen a legtöbb esetben némi eltérés mérhető a tényleges és a mért távolsághoz, sebességhez képest. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy külön-külön mentünk amennyit csak tudtunk és a GPS által mért, szerintünk tényleges távolságot elosztottuk a motor által mért távolsággal. Mindhárom esetben a motor mért kevesebbet a ténylegeshez képest.

A verseny maga harmadszorra került megrendezésre. Célja, Magyarország területén a lehető legkevesebb eltéréssel motorozzuk végig a 24 órát a kiadott itinereket követve.

Szallerbeck Róbert

Miklósi László:
Bizony megviselt ez a korai kezdés, de megérte, nagyon kedves és profi csapat várt minket az Üllői út végén, mintha egy családi rendezvényre toppantunk be, ott sem kínálnak többször szendviccsel és frissítővel mint itt. Hamar túl voltunk a regisztráción, vártuk a rajtot. Előre tudtuk, hogy mikor indulunk, hiszen a regisztráció sorrendjében indítottak minket.

AG:
A szervezők elláttak minket némi felszereléssel. A sárga mellény használata kötelező volt. Kaptunk két motorra ragasztható vadsípot – ezt mind az őzike, mind pedig a két róka, amelyekkel Bük környékén találkoztam nagy érdeklődéssel hallgatta, de odébb nem mentek volna tőle. Ez a hiedelem szerint számunkra hallhatatlanul magas, de számukra elviselhetetlen hangot ad. Az azonosító kártya ezúttal fóliázott, tartós darab volt és a motorok is kaptak egy szép kerek matricát. Az egy oldalas itinereket vastag fényezett papírra nyomtatva kaptuk, minden csapattag egyet-egyet szakaszonként.

AG:
Az idei itiner némileg különbözött a tavalyitól. Akkor térképvázlatot és viszonylag részletes leírást is kaptunk az útról, aminek az lett a következménye, hogy a versenyben a kerékátmérők, meg a kilométer számláló pontatlanságának a korrigálására megadott szorzók döntöttek el helyezéseket.

Az idei itinerből hiányoztak a távolságok és csak a fordulókra kaptunk utalásokat, meg arra, hogy a körforgalomból hányadik kijáraton kell kijönni. Az itiner alapján az útvonalat csak körülbelül, lehetett berajzolni a térképre.

A helyismeret sokat számított – pld. itt Budapesten sokat segített nekünk. Többen tévesztettek a 86-os úton. Az itiner szerint Zalaegerszeg felé a vasutat keresztezve kellett elkanyarodni jobbra. Zalaegerszeg felé azonban a 86-osról több út vezet jobbra vasúti kereszteződés nélkül. Ha valaki motorozott már Zalalövőn, annak feltűnhetett, hogy a környéken itt van egyedül vasút (a Vízimalom fogadótól nem messze – ha ez mond nektek valamit). A legtöbb kilométert azonban valószínűleg Szombathelynél gyűjtötték be a versenyzők, amikor a 86-osra rákanyarodtak Szil felé. Itt azok voltak előnyben, akik felismerték, hogy arra felé egy darab körforgalom sincs, nemhogy öt egymás után, nem beszélve arról, hogy Bucsu, Bozsok és Kőszeg az ellenkező irányban vannak.

AG:
A tájékozódásban sokat segített, ha az ember az útvonalat előzetesen legalább körülbelül felvázolta a térképre. A GPS-nek annyiban vettük hasznát, hogy a célállomásként szolgáló benzinkutakat nem kellett keresgélni az egyes szakaszok végjátékában.

Molnár Imre:
A rajtnál derült ki, hogy Nyugat-Magyarország lesz a terület, ahol motorozni fogunk. Csodálatos időben, kiváló útviszonyok között, jó hangulatban telt végig a verseny. Ezen még egy komolyabb megázás Szombathely környékén sem tudott sokat rontani. Valóban az Ország egyik legszebb részén, majdnem tökéletes útviszonyok között motorozhattunk. Minden egyes szakasz végén mosolygós szervezők vártak, ahol nem csak pihenni, de a tőlük kapott víz és energiaital segítségével felfrissülni is lehetett. A legtöbb esetben egyébként egy benzinkútnál volt a szakasz vége, így a tankolással sem volt semmi probléma.

Miklósi László:
Az első etap során voltunk Budaörsön, Zsámbékon, megcsodáltuk Oroszlány szocreál freskókkal díszített belvárosát , majd Székesfehérvárig meg sem álltunk. A második szakasz során kerülő úton Veszprémbe értünk, majd a kanyargós úton végigmentünk a Művészetek völgyén Tapolcára és eljutottunk Keszthelyig. A harmadik szakaszban a zalai dombságban motoroztunk kiváló utakon, kiváló időben, míg elértük Zalalövőt. A következő etapban az Őrséget érintve Jákon át Szombathely volt a végállomás. Itt a Vilmos Panzióban volt a kötelező két órás pihenő ahol is a szívélyes vendéglátónk kiadós vacsorát szervírozott részünkre.

Miklósi László:
Vacsora után Imre által a csapat részére biztosított szivarral múlattuk az időt, rápihenve a verseny második felére. Az ötödik szakaszban ránk esteledett, de szerencsésen Pápára értünk . Ha jól emlékszem itt hangzott el az ominozus poén amin Imre a mai napig tartó röhögő görcsét kapta. Imi, egyszer elmúlik !!!! De addig ne hagyd abba !

Aztán következett a körforgalmak etapja, hiszen az itiner 15 pontjából 9 pont körforgalmat jelölt. Ekkor Veszprémen át Zircre értünk az általunk már oly jól ismert MOL kútra. A hetedik szakasz Solti végpontja hajnal 2 ora 40-kor nyitott, mi éppen egy órával értünk előbb oda, finom kávézással töltöttük az időt. Megérkeztek a várva várt Szallerbeckes szervezők akik rögtön üdítővel és energia itallal kínáltak, ez a kedvesség, segítőkészség az egész eseményt körbelengte. E téren van mit tanulni Tőlük más , hasonló rendezvényt szervezőknek. Az utolsó szakasz Izsák, Kecskemét, Albertirsa, Nagykáta, Gyömrő érintésével a Honda Szallerceck szalonban végződött.

AG:
A Vilmos Panzióban villámgyors volt a kiszolgálás, nagyon finom és bőséges a vacsora. Extra kéréseinket fel sem számolták, belefért még egy kis üdítő, kávé, levesek. Zoli kivett egy szobát ötezerért és Tamással aludtak vagy két órát, lezuhanyoztak és frissen indultak tovább.

A későbbi győztes csapat már befejezte a szivarozást és útra készül. Robi még csak most gyújt rá.

A versenyen a legtöbbet motorozó csapat különdíjukkal.

Lörincz Péter:
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Szalerbeck Bike Maraton szervezőinek a kiválló munkáért. Nagyon nagy élmény volt számomra és a csapatom számára is. Külön gratulálnék a gyözteseknek. Szép volt fiúk!

Én mint a legtöbbet motorozó csapat tagja csak javasolni tudom mindenkinek hogy vegyen részt jövőre is ezen a versenyen. Mi közel 1200 km-t mentünk az előirt 1057 helyett, igy mi lettünk az utolsók de még véletlenül sem a vesztesek. Ezen a versenyen ugyanis nem voltak vesztesek. Magyarországon ilyen gyönyörű helyeken még sosem motoroztam pedig higyjétek el falom a kilométereket. Mi utolsóként kaptunk két különdíjat is amiért külön hálás vagyok hiszen ismét bebizonyosodott hogy nem rossz utolsónak lenni sem.  

Jó érzéssel töltött el a 28 csapatot látni ahogyan egy emberként indultak a feladatnak és összetartva próbálták megoldani azt. Az ilyen verseny a motorozás valódi lényegét mutatja meg, hogy miről is szól. GYÖNYÖRÜ HELYEKEN JÓ HANGULATBAN A BARÁTAIDDAL, AKIKRE SZÁMITHATSZ ÉS IDEGEN MOTOROSOKKAL KARÖLTVE MOTOROZN SZABADON ÉS BIZTONSÁGBAN!

Kívánok mindenkinek további szép nyarat és üzenem: JÖVÖRE UGYANITT UGYANÍGY! VIGYÁZZATOK MAGATOKRA!

A harmadik helyezést elért csapat.

A tavalyi győztesek ezúttal a második helyezést szerezték meg.

Kasos Mihály

Kasos Mihály:
Most első alkalommal vettünk részt a versenyen, ahogyan Imre is megírta. Nagyon jó verseny volt, élveztük minden percét. Mielőtt továbbmennék, és megosztanám veletek, hogy milyen érzés volt benne lenni, ejtsünk egy pár szót a szervezőkről.

Sokszor megemlítjük, hogy profi volt a szervezés, és köszönjük a rendezőknek. Ezt most én is szeretném kihangsúlyozni: naggggyon jól szervezett verseny volt, és igazán barátságos, segítőkész, mosolygós emberekkel találkoztunk minden megállónál. Köszönöm, nekem sok erőt adtatok! De ennél én egy kicsit többet szeretnék! Azt gondolom, megérdemelnék, hogy valahol, valamilyen fórumon az ő neveik is fel legyenek sorolva. Hősök ám ők is, nem csak mi, akik a motorokon ülünk! Mi élvezzük a motorozást, és persze küzdünk magunkkal, a fáradtsággal, a kanyarokkal, az időjárással, az útvonalleírással, de ez mind a szórakozás része. Ők viszont dolgoznak, keményen, hogy mi élvezhessük a versenyt, és bizony mi előbb kritizálunk, mint dicsérünk. Különösen hajnalban, amikor már fáradtak vagyunk, esetleg csalódottak, mert valamit nem jól tettünk. Ők ugyanúgy végigcsinálják a 24 vagy még több órát, ők is fáradtak, de állják a sarat! Le a kalappal (vagy a bukósisakkal) előttük! Fiúk, lányok, klasszak voltatok.

És hogy milyen volt a verseny? Még friss az élmény. Motorozni nagyon jó volt. Gondolkodni kellett. Ez ugye megint jó, mert a fejünk nem csak azért van, hogy legyen hová tenni a bukósisakot. Nem fáradtunk el nagyon. Végigcsináltunk már néhány versenyt, mindig voltak mélypontjaink, most nem. Igazi örömmotorozás volt. Sokat nevettünk. Igazi csapatmunka volt.

Sokan megkérdezik tőlem, mire jó 24 órán át motorozni? Miért csináljuk? Szerintem nagyon egyszerű a válasz, és ez a siker titka is! Mert szeretek motorozni. Minden percét élvezem. És nagyon jó, hogy van ez a verseny, mert lehetőséget ad arra, hogy mások által szépnek tartott, vagy érdekes útvonalon motorozhassak egy jót. Ha végig akarsz csinálni egy ilyen versenyt, akkor ne “feladatnak” tekintsd! Élvezd a motorozást, akkor minden azonnal könnyű lesz. Lehetőleg olyan társakat válassz, akikkel jól megvagy, kedvelitek egymást, és jó velük motorozni! Nem a győzelem a fontos, bár persze, jó érzés a dobogó tetején állni! Megint motoroztunk 1057,3 km-t, jó társaságban, szép tájakon és alapvetően jó időben. Jövőre újra eljövünk!

Miklósi László

Miklósi László
Fáradtan de beértünk, tejesítettük a távot. Immár negyedszer baleset mentesen nagyon jó tempóban motorozva. Bár nem sokon múlt, hiszen éjszaka egyszer egyikőnk előtt pár méterrel egy őz átfutott, de nem hagyott el a szerencse minket. Egyszer jól eláztunk , de más baj nem történt. A mi BMW-s 24 óráson kikupált versenyszellemünknek kimondottan jót tett egy ilyen jó hangulatú családias, jól szervezett verseny. Az pedig külön köszönet, hogy lám BMW-kel is lehet nyerni egy Hondás rendezvényt. Én minden 24 órás után azt mondom, hogy soha többet ilyet, hiszen fárasztó és veszélyes, de csapattársaim tudják, hogy mi már most jelentkezünk a következő Honda Szallerbeck által szervezett Bike Maratonra.

Molnár Imre

Molnár Imre:
A mi csapatunk, mondjuk úgy, hogy „nem megy lassan”, azaz számos alkalommal mi értünk az adott szakasz céljába elsőként és volt, hogy még nem is volt az nyitva. Egyébként, ez a viszonylag gyors tempó tette lehetővé, hogy még időben korrigáljunk minden navigációs tévedésünket. Volt időnk rá. Vasárnap reggel, hat óra előtt visszaértünk a 8.ik szakasz és egyben a verseny végét jelentő Szallerbeck szalonhoz. Újabb műszerfal fotó után más dolgunk nem volt, mint nyugalommal várni az összes még kint lévő csapatot és kiderüljön, hogy mire volt elég a pontosságunk.

Persze alvás, fogmosás és fürdés hiányában, 24 óra motorozás után az ember azért morcosabb tud lenni, mint valójában. A hosszú várakozás sem tesz jót, de nem volt mit tenni, mint várni. Persze ismét a szervezőket dicséri a tény, hogy tudtunk azért pihenni itt és kaptunk reggeli szendvicset, kávét sőt még egy ebédet is közvetlenül az eredményhirdetés előtt.

Mivel a verseny fő mérési sémája a csapat által megtett átlagolt össz kilométer volt, arra kellett mindenkinek törekednie, hogy a lehető legszigorúbban kövesse a kiadott szakasz itinereket. Minél nagyobb az eltérés, annál rosszabb. Mint kiderült a teljes táv a szervezők mérése szerint 1057 km volt. A mi átlagunk 1057,3 km volt. Ezzel nyertünk!

(Kicsit talán jobban megértem már Enzo lelkiállapotát a Nagy Kékségből, mikor bemutatkozik neki Joanna, az újságírónő és azt mondja neki, hogy „Holnap lesz a világbajnokság! Én vagyok a világbajnok!”)

Még egyszer köszönöm a csapatomnak a kiváló motorozást és a szervezőknek a profi munkát! Azt hiszem, hogy jövőre is itt kell lennünk!

Kasos Mihály, Miklósi László, Molnár Imre, Lörincz Péter, Agárdi György, 2007. július 1.

    24 órás díjazásos motoros túra-verseny
2007. június 30 – július 01.
VERSENYKIÍRÁS

A Szallerbeck Bike Maraton 24 órás, díjazásos motoros túra-versenyt 3 fős csapatok részére írjuk ki, mely alatt három motorkerékpár és vezetője értendő. A csapattagok a túra-verseny során utast is szállíthatnak. A részvétel feltétele, hogy minden versenyző rendelkezzen a motorkerékpárja kategóriájának megfelelő érvényes vezetői engedéllyel, érvényes kötelező felelősségbiztosítással, érvényes műszaki vizsgával és a közúti közlekedési szabályoknak megfelelő bukósisakkal. A versenyen résztvevő csapatok maximális száma: 60. A túra-verseny nevezési díja 5 000 Ft, melynek befizetése feltétele a regisztrációnak és a részvételnek. A versenyben csak olyan csapat vehet részt, melynek minden tagja aláírta a részvétel feltételeit tartalmazó jognyilatkozatot.

A Szallerbeck Bike Maraton Magyarország területén cca. 1 000 Km burkolt közúton zajlik. A túra útvonala 8 előre nem ismert szakaszból áll. Az egyes szakaszok útvonalát az adott szakasz megkezdését megelőzően szöveges útvonal leírás (itiner) formájában ismertetjük a versenyzőkkel. A Rajt/Cél helye: Honda Szallerbeck, 1182 Budapest, Üllői út 812. A rajtszámok átvétele és a regisztráció a rajt helyén történik 2007. július 30. –án 7 –órától 8 óra 30 percig. Minden csapattag rajtszámot és egységes biztonsági mellényt kap a rajtnál az első szakaszra vonatkozó útvonal leírással együtt. Az első csapat 9 óra 00 perckor indul, majd az azt követő csapatokat 2 perces időkülönbséggel indítjuk. A rajtsorrend a jelentkezés sorrendjével jön létre. A verseny 8 ellenőrző pontján a versenyzők kilométeróra állását és érkezési idejét a szervezők rögzítik.

A verseny célja a kijelölt szakaszok teljesítése, úgy, hogy a szervezők által megadott útvonaltól a lehető legkevesebb eltéréssel érjenek a csapatok célba. Az eltérést az egyes csapattagok által megtett kilométerek átlagolásával mérjük, a szervezők által előzetesen felmért útvonal hosszához viszonyítva. A versenyzők a regisztráció során korrekciós szorzót jelenthetnek be a saját motorkerékpárjuk kilométer-számlálójára vonatkozóan. A korrekciós szorzó tekintetében a szervezők 4 tizedesig tudják a megadott szorzókat alkalmazni. A szervezők a bejelentett korrekciós szorzóval átlagolják a rögzített kilométeróra állásokat. A korrekciós szorzó megváltoztatására a verseny megkezdése után már nincs lehetőség. A versenyt az a csapat nyeri, amelyiknek a összesített távolság átlaga a szervezők által mérthez a legközelebb esik, és minden általuk megtett szakasz érvényes. Az egyes szakaszok érvényesítéséhez a szervezők két szintidőt határoznak meg. Érvényes az a szakasz, amelyet a csapat a megadott szintidőkön belül teljesít. A verseny szervezői az egyes szakaszok útvonalán is ellenőrzik az áthaladást, köztes ellenőrző pontok beiktatásával, melyek helyét előre nem közöljük. A köztes ellenőrző pontokon az áthaladást ellenőrző matrica felragasztásával igazolják. A köztes ellenőrzőpontok alkalmazása nem érvényes az összes útszakaszra, és a verseny időtartama alatt is változhat. A versenyfeltételek úgy kerültek kialakításra, hogy azokat a közúti közlekedésre vonatkozó szabályok maximális betartásával eredményesen lehessen teljesíteni.

A 8 ellenőrző ponton lehetőség van pihenésre, a legtöbb helyen üzemanyag felvételre, továbbá ezeken a helyeken üdítő italokat és ásványvizet biztosítunk a résztvevőknek. A versenytáv felénél, az 4. ellenőrző pontnál vacsorát kínálunk minden résztvevőnek, ahol kötelező legkevesebb 1 órás pihenőt eltölteni. A célban ebédet szolgálunk fel minden résztvevőnek az ünnepélyes díjkiosztó keretei között.

A nyertes csapatok díjazása mindhárom versenyző részére a következő:
1. helyezett:
GARMIN navigációs készülék és Magyarország térkép
2. helyezett:
Egyedi festésű Shark bikemaraton bukósikak
3. helyezett:
BERING motoros ruházat