SZ-B-H túra MotoAvantura módra

Minden ember szeretne olyan dologgal foglalkozni melyben örömét leli. Ezzel én is pontosan így vagyok és elérkezetnek láttuk a feleségemmel együtt, hogy ezt meg is valósítsuk.

Már kb. 3 éve megszületett a fejemben egy név „MotoAvantura” (durva fordításban: motoros kalandok), melyhez egy igazi motoros tevékenységet kellett rendelni és nem is volt kérdés hogy a motoros túrizmushoz lesz köze. Tavaly volt az esküvőnk és feleségemmel motoros nászútra mentünk (Segesvári Csaba után szabadon, ezúton is köszönöm a tippet, mely beszámolót itt olvastam), és már ott megérett bennünk a gondolat, hogy ez évtől motoros túrákat szervezünk és vezetünk. (A nászút túránkról is fogok írni, de majd egy másik beszámolóban.)

A gondolatot tettek követék és kitűztük a az első szervezett túránk dátumát mely 2011. május 12 és 15 között volt. Úti célunk Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Horvátország volt. A motorostura.hu és Agárdi György segítségével meghirdettük túránkat majd jöttek is a jelentkezők. Mivel mi Szerbiában, azon belül is Vajdaságban élünk azt a koncepciót szerettük volna követni hogy Ex-Jugoszláv tagállamokba külföldi motorosokat vinnénk még Nyugat – Európa irányába (Ausztria, Svájc, Olaszo., stb.) főleg Szerbiából vinnénk motorosokat. Első túránk alkalmával, csak magyarországi motorosok jöttek velünk, így koncepciónk sikeresnek bizonyult ez alkalommal. Természetesen a jövőben bárki, bármely túránkra jelentkezhet bárhová is szervezzük azt.

Reggel 9 óra előtt pár perccel érkezünk meg feleségemmel, Timivel a találkozási ponthoz, mely a Röszke – Horgos határátkelő után 1 kilométerre lévő MOL benzinkúton volt. Nem is kellett sokat várni hogy a motorosok szépen lassan egyesével megérkezzenek. Fél 10-re mindenki a találkozási ponton volt és startra készen állt a túra megkezdésére. 6 motorral és 7 fővel vágtunk neki az útnak. Első állomásunk Újvidék volt melyet „autópályán” értünk el. Itt átmotoroztunk a Duna túrpartjára, Péterváradra (mely az utóbbi időben az Exit zenei fesztiválról híres) ahol egy igazi vajdasági reggelivel vártak bennünket a Duna partján egy hangulatos kis étteremben.

Reggeli elfogyasztása után a Fruska Gora „hegy” szerpentinjein keresztül folytatjuk utunk tovább Sabac, majd Loznica felé. Ahogy közeledünk a boszniai határ felé a táj egyre inkább kezd igazi hegyvidékhez hasonlítani. Loznica után a határig kb. 30 kilométeren keresztül a Drina folyó mellett motorozunk. Utunk során ezen a szakaszon volt a legrosszabb az útminőség, viszont kátyúk ezen a szakaszon sem voltak.

Zvorniknál lépünk be Bosznia – Hercegovina területére, majd a határ után nem sokkal megállunk fényképezni ahol elkészült első csoportképünk is. Ezen a részen a folyó mindkét oldalát hegyek szegélyezik és olyan érzésünk van mintha a folyó által vájt kanyonban motoroznánk.

Néhány kilométeren keresztül még a Drina folyó mellett haladunk majd jobbra fordulva a Dinári hegység felé vesszük az irányt. Az út kiváló minősége, lágyan ringatózó kanyarokkal, egy két visszafordítóval. A kilátás egyszerűen gyönyörű, néha már azt hiszem hogy Ausztriában vagyunk.

Az egyik fennsíkon két „boci” bizonytalankodik az út szélén és egyikük ki is lép elébünk az úttestre,. Mi illedelmesen megállunk hogy zavartalanul át tudjanak kelni az úton. Kellemes hegyi utakon folytatjuk utunk további részét aznapi célállomásunk felé, mely Szarajevó volt. Szarajevó előtt csak egy apró elterelés zavart meg bennünket, mert egy alagutat épp felújítanak, és egy kisebb hegyi szerpentinre terelik el a forgalmat. Viszont így is időben, még vacsora előtt érkezünk szálláshelyünkre. Az előre leszervezett tradicionális vacsorát 8 órára kérjük, így mindenkinek van ideje kicsit felfrissülnie és átöltöznie. Vacsora után egy két ital mellett nagyon kellemesen elbeszélgetünk és a többség döntése szerint az óváros megtekintését másnap reggeli utánra halasztjuk.

Reggel 8-ra beszéljük a reggelit hogy kényelmesen be tudjunk menni az óvárosba majd folytatni utunk Mosztár felé. A hotel kisbuszával bevisznek bennünket egészen az óváros kezdetéig, ahol egy órácskát nézelődünk.

Szarajevó óvárosa, a „Bascarsija”, méltán híres. Pár száz méteren belül 3 vallás szimbólumai találhatóak meg – Római Katolikus székesegyház, Ortodox templom, Császár-dzsámi mecset. A sétáló utca közepén található egy határvonal mely az Osztrák-Magyar és az Oszmán építkezési stílust választja el egymástól élesen. Sajnos az Oszmán részen a sétáló utcát épp felújítják és ezért kicsit nehézkesen lehet áthaladni a rajta, de szépségéből így sem veszít semmit.

Mindenki bevásárol a kötelező szuvenírekből haza, és már indulunk is vissza a kisbusz találkozó pontjához. Pont egyszerre érkezünk meg így sem a busznak sem nekünk nem kell várakoznunk. Visszaérve a hotelbe, azonnal indulunk is tovább.

Először Jablanica felé haladunk szebbnél szebb utakon és hegyek között. Némely hegy tetejét még hó takarja. Jablanicánál Mosztár felé folytatjuk a Neretva folyó mentén. A folyót itt is magas hegyek szegélyezik, a táj egyszerűen lélegzetállító! A forgalom egy kicsit erős, de nem zavar bennünket így legalább kényelmesen tudunk nézelődni.

Ebédidőben érjük el Mosztár városát. Ahogy haladunk befelé a városba sajnos egyik motoros társunk egy fekvő rendőr előtt a fényes aszfalt és a rossz minőségű, kemény gumi miatt elesik. Mindenki azonnal megáll és segít. Motoron kisebb karcolások, viszont a vezetője nehezen kap levegőt és fájlalja a hátát. Pár perc pihenő után úgy dönt megpróbálja elvezetni a motorját az óvárosig majd onnan keresünk egy orvost hogy megvizsgálja.

Sikeresen eljutottunk egy fizetős parkolóig ami az Öreg hídtól kb. 200 méterre található, ahol leparkoltuk a motorokat és minden cuccal együtt a parkolás segítő emberekre bíztuk. Parkolós emberek útbaigazították Timit hogy hol találnak egy orvost. Szerencsére 150 méterre volt egy rendelő ahová gyalog mentek el. (Timi, a sérült motoros Sanyi és a veje Attila). Timi volt a tolmács. Időközben a biztosító is értesítve lett a történtekről.

Én a csapat többi részével Mosztár óvárosának bejárására indulok, közben Timivel telefonon tartom a kapcsolatot, hogy az orvosi vizsgálat eredményét megtudjuk. Az óvárosban nagy üzemben folyik a turizmus és a belőle élő árusokból és éttermekből sincs hiány. Minden második lépésnél invitálnak egy étterembe bennünket. Az Öreg hídról épp leugrani készül egy ember, az ugrását sikeresen meg is örökítem. Majd úgy döntünk engedünk a csábításnak és betérünk egy éterembe ebédelni.

Időközben érkezik a hír hogy valószínűleg 4 bordája eltört Sanyinak és mentővel át fogják szállítani a korházba további kivizsgálásra. Mire az ebédünket elfogyasztjuk jön az újabb sokkoló hír hogy Sanyinak 6 bordája eltört és keddig nem is engedik ki a korházból. Biztosító értesítve az új fejleményekről, hogy intézzék Sanyi és motorja hazaszállítását. Ami kisebb harc után keddre megoldódik, de ez egy másik mese.

A korházban megengedik hogy Sanyi motorja egy félreeső helyen legyen tárolva elszállításáig, csak oda kell jutatnunk. Én és Sanyi veje Attila elvisszük a motort. Én is megnézem hogy jó helyre került e és sajnos könnyes búcsút veszünk tőle, mert a többiekkel folytatnunk kell az utunk Horvátország felé. Sajnos a balesett miatt egy kis időcsúszásba is kerültünk délután 5 óra után sikerül Mosztárból az Adria felé venni az irányt és kicsit komolyabb tempót diktálva haladunk az aznapi szállásunk felé ami egészen Sibenikben volt. A Neretva folyó torkolatánál rácsatlakozunk a 8-as útra melyen Sibeniknek vesszük az irány.

Az már mindenki számára egyértelművé vált hogy sötétben fogjuk megtenni az út utolsó 100 kilométerét. Én szinte kibújok a bőrömből örömömben minden egyes alkalommal amikor motorral döntögetek az adriai út kanyarjain. Ahogyan mondani szokás „Ha nem lenne fülem a mosoly kétszer körbeérné a fejem!”. Van benne igazság.

A sötétedés Split előtt ér el bennünket, megállunk még egy utolsó végtag kinyújtásra és megmozgatásra majd felkészülve az éjszakai vezetésre nekivágunk a fennmaradt útnak Sibenikig. Annyira jól fel van a 8-as út szerelve fényjelzőkkel, hogy azokat követve örömmotorozás volt az éjszakai vezetés. A fényjelzők minden kanyart tökéletesen mutatnak csak követni kell őket, mint egy repülőgép pilótának a le és felszálláskor a fényeket. Negyed 10-kor érkeztünk Sibenikbe a hotel parkolójába és a szoba elfoglalása után azonnal a szintén előre leszervezett vacsora elfogyasztására siettünk mert a konyha csak 10 óráig volt nyitva. Vacsora elfogyasztása után mindenki fáradtan nyugovóra tért, de még előtte ittunk egyet Sanyi egészségére.

Ezen a napon 9-re beszéljük meg a reggelit, hogy mindenki tudjon egy picit pihenni. Végül is a tengeren vagyunk! 🙂 Sajnos a szállást adó hotelunk nem a legprofibb ami a megszállt vendégek étkeztetését illeti. Többször is szólnunk kell hogy a tálcák üresek és legyenek szívesek feltölteni. Nem azért mert mi többször is letaroltuk, hanem mert egy tálcányi felvágottat szervíroztak fel reggel az összes szállóvendégnek.

A felejthető reggeli után azonnal indultunk tovább a Kvarner öböl felé, mely Zadar után kezdődik. Az gyik felén a Velebit hegység húzódik a másikon pedig az Adriai tenger. Motoros szempontból a lenyűgöző táj mellett az út vonalvezetése folyamatosan „S” betűket ír le. Mondanom sem kell hogy itt rendesen ki lehet használni a gumikat. Karlobagig megyünk folyamatosan. Itt megállunk egy könnyed kis ebédre. Ki sült apróhalat eszik, ki pedig pizzát. A motorosok egyfolytában jönnek mennek, hiszen az időjárás kifogástalan és még ráadásul szombat van, mindenki elővette a motorját hogy leporolja a gumi szélét.

Megemlítem a csapatnak hogy Krlobagnál vezet fel egy út a Velebitre, melyen tvább haladva az 1-es főút vagy akár a Plitvicei tavakhoz is eljuthatunk. Nekünk most az út legmagasabb pontján lévő kilátó volt a célunk, hogy madártávlatból megtekintsük az Adriai tengert és Kvarner öbölben lévő szigeteket. Lefelé én előre mentem és félúton lévő parkolóban megálltam várva a többieket, hogy készítsek mindenkiről egy fényképet ahogy kanyarog lefelé a hegyi úton.

Utunkat folytattuk tovább Senj majd Crikvenica felé ahol az aznapi szállásunk volt. Az út továbbra sem akart nagyon kiegyenesedni így kénytelenek voltunk keményen döntögetni! 🙂 Délután 6 óra körül érkeztünk meg crikvenicai szállásunkhoz. Ahol már egy csomó német és osztrák motoros tartózkodott. Elfoglaltuk a szállásunk és megbeszéltük hogy teszünk egy sétát a tengerparton. A vacsorát 8 órára kértük. A vacsora kitűnő volt, Horvátországban ritka az ilyen szálláshely ahol ilyen mennyiségű és finom ételeket kínálnak a vendégeik részére. Vacsora után eliszogatunk és egy nagyon jót beszélgetünk. Kicsit sajnálkoztunk hogy másnap már hazafelé kell venni az irányt.

Eljött a túra utolsó napja. A reggeli után kezdünk felpakolunk és felhős ég mellett melyből néha egy két csepp eső is esik elindulunk Senj felé, hogy a 23-as úton először a Velebit hegységre motorozzunk fel, majd folytassuk tovább utunk rajta egészen Karlovácig. A Velebit tetején elkészül utolsó csoportképünk és egy utolsó búcsút veszünk az Adriai tengertől. Karlovácig kellemesen kanyarog a 23-as. A kellemes motorozást néha – néha egy-két esőcsepp zavarja csak meg, majd Karlováchoz közeledve egyre intenzívebb lesz a szél és megjelennek az esőfelhők is.

Karlovácnál felhajtunk az autópályára, majd az első benzinkútnál meg is állunk egy könnyed ebédre és hogy méltóképpen elbúcsúzunk motorosainktól mivel ők Magyarország mi pedig Szerbia felé vesszük az irányt. A bocsú mondhatni könnyesre sikeredet, mert mi tagadás ez a maroknyi ember igen a szívünkhöz nőt a 4 nap alatt. Beöltözünk esőruhába majd megkezdjük hazafelé vezető monoton utunk az autópályán. Este fél 7 mire palicsi otthonunkba megérkezünk.

Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, csak a hazavezető úton esett az eső. Azt szokták mondani minden jó dolog rosszul indul, gondolok most itt arra hogy egy motorosunk elesett. Viszont Sanyi is rendben hazakerült. A biztosító hazahozta. Mindenki sikeresen hazaért és remélem jól érezték magukat az általunk szervezett túrán. É annyit tudok mondani hogy keresve sem tudtam volna jobb embereket találni egy ilyen túrára. Egytől egyig mind kellemes társaság és kiváló motoros. Remélem még sokat fogunk együtt túrázni. Ezúton is szeretném megköszönni nekik hogy részvételükkel emelték a túra színvonalát!

Megragadva az alkalmat, remélem a motorostura.hu szerkesztőjének nincs ellenére, megemlíteném hogy egész évben szervezünk motoros túrákat Szerbiába, Boszniába, Horvátországba, Montenegróba, Ausztriába és Olaszországba. Bárki aki érdeklődik vegye fel velünk a kapcsolatot e-mailben : avantura.moto@gmail.com

Következő túráink : Ausztria 2011.06.22. – 2011.06.26. és Szerbia – Montenegró 2011.07.06. – 2011.07.10.

Makra Árpád, 2011. június

Túra neve: SZ-B-H túra (Szerbia-Bosznia-Horvátország)

Indulás időpontja: 2011.05.12. (csütörtök)
Érkezés időpontja: 2011.05.15. (vasárnap)

Jelentkezési határidő: 2011.04.25.
A túra időtartama: 4 nap 3 éjszaka
A túra távja: kb. 1800 km

Túra rövid leirása:

1. nap
Az első találkozási pont a röszkei határátkelőhely Szerb oldalán, a határtól 1 kilométerre lévő MOL benzinkúton lesz (külön kérésre megbeszélhető magyarországi találkozási pont is!). További találkozási pontok Szerbiában: Újvidék, Sabac.

Az út első 100 – 120 kilométere egy picit unalmas lesz, majd lassan kezdünk behatolni Szerbia hegyvidéki területébe, viszont igazán kanyargós hegyvidéki utak belépve Boszniába fognak bennünket fogadni, melyek egészen Szarajevóig elkisérnek majd. Első napi szállásunk is itt lesz majd. Városnézés, vacsora majd pihenés.

2. nap
Másnap egy laza reggeli után tovább húzzuk a gázt Boszniában, közben egy rövid városnézést közbeiktatva és egy két kötelező fotóért beugrunk Mosztárba, majd a Neretva völgyén leereszkedünk az égszinkék Adriai tenger partjáig. Úgy fogunk a nap további részében motorozni, hogy bal oldalunkon az Adriai tenger, jobb oldalunkon Dalmácia sziklaszerű kopasz hegyei kisérnek, előttünk pedig a csodálatosan kanyargó adriai út terül el (Jadranska magistrala). Ilyen körülmények között érjük el aznapi szálláshelyünket mely Sibenik környékén lesz.

Mosztár

3. nap
Tovább folytatódnak kalandjaink az Adria mentén. Az előző napi látvány és kanyarok csak izelitőként szolgálnak a mai nap elénk táruló látványból. Dalmaciát lassan a hátunk mögött hagyva elérjük a Kvarner öblöt. Itt jobb oldalunkon a Velebit-hegységet magasodik, jobb oldalunkon továbbra is azégszinkék Adriai tenger kisér minket. Azt hiszen nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom ezen a napon sem fogunk szűkölködni kanyarokból! A nap folyamán elérjük Crikvenicát ahol az aznapi szállásunk lesz. Néhány csomagtól megszabadulva szálláshelyünkön , folytatjuk a napi szakaszt. Tovább gurulunk az Isztriai félszigetre, megteszünk egy kört majd visszatérünk a szálláshelyünkre.

4. nap
Elérkezett az a nap amit minden túrázó a legkevésbé szeret, a túra utolsó napja. Itt az ideje hazafelé venni az irányt, de előtte még egy kis hegyi kanyargást közbe kell iktatni. Senj és a 23-as út felé vesszük az irányt hogy a Velebit-hegységen keresztül vezető kanyargós hegyi útról még egy utolsó pillantást vessünk Adriai tengerre, majd tovább folytatasuk utunk Karlovácig ahol átváltunk autópályára, hogy mindenki időben haza tudjon érni.
.
Részvételi dij: 200 EUR, kb. 54 000 Ft

A részvételi díj tartalmazza a szállások, reggeli-vacsora, biztositás, a túravezetés és a szervezés költségeit!
Várjuk minden egyes érdeklődő jelentkezését!

Információ:

E-mail: avantura.moto@gmail.com
Mobil : +36-30-575-1332 (minden munkanapon reggel 8 és délután 16 óra között)

Makra Árpád
túravezető