Route 66 USA motorostúra

Egy Harley Davidsonon végiggurulni Amerikán sokak vágya! Egy olyan kalandot nyújtunk neked több, mint 4600 km motorozás során, amit garantáltan életed végéig emlegetni fogsz – még az unokáknak is, a kandalló előtt. Nem csupán egy túráról van szó, hanem egy felfedezésről, egy álomról, amit sokan egy életen keresztül dédelgetnek. Egy Új Világban fogsz eltölteni 2 hetet. Tedd próbára a kitartásodat és tűrőképességedet, ismerkedj meg 9 amerikai állammal testközelből… Blues és country zene, indiánok és cowbojok, hegyek és sivatagok, a lelkedben mind hazajönnek veled, és ott maradnak egy életre, az öblös kéthengeres motorzúgással együtt.

A legbátrabbak 4 nappal korábban akár New-Yorkból is indulhatnak és a Niagara-vízesés érintésével érkeznek Chicagoba, ahol csatlakoznak a legendához. Ez aztán az igazi coast-to-coast túra!

A 66-os út a legendás út nyugatra, Californiába, amely hosszú időn keresztül sok-sok szerencsevadász, nincstelen, lázadó, hippi, kalandor útja volt, akik mind tartottak valahová, az ismeretlenbe. Ma már ez a vándorlás a múlté, de az út még ugyanaz, és mi végigmotorozzuk két hét alatt, sőt a legkalandvágyóbbaknak New Yorkban kezdődik a túra!

Keresztülutazni Amerikán régóta vágya az embereknek, azonban sokáig nem volt mivel, vagy nem volt hogyan, vagy nem volt miből – sőt, egészen 1926-ig nem is volt min…

1920-ban született meg az ötlet, hogy kellene egy olyan utat építeni, amin el lehet jutni az USA keleti partjáról a nyugatira, a valóságból az álmok és ígéretek földjére. Az építkezések elkezdődtek, és 6 év alatt megépült az első amerikai transzkontinentális autóút Chicago és Los Angeles között, amin órákig lehetett úgy haladni, hogy az ember nem találkozott forgalommal. Az ötvenes években a 66-os útból mítosz született, mára pedig már legendává vált.

Először a kalandorok és szerencsevadászok hajtottak nyugatra, majd a gazdasági válság idején a nincstelenek és nélkülözők keresték a jobb létet, a második világháború idején a katonaság használta az utat, az 50-es években mindenki arról álmodott, hogy vesz egy rózsaszín Cadillac-et (amihez elengedhetetlenül párosul A Szőke Nő), majd irány nyugat, California, ahol kolbászból volt a kerítés… A 60 – as évekre a szex, drogok és a rock and roll vonzotta a hippiket a VW minibuszokban az Angyalok Városába.

Érdekes, hogy ma már nincs összefüggő 66-os út, hivatalosan a 80-as évek közepére megszűnt, átnevezték, azonban néhány szakaszon tudunk még a jó öreg 66-oson gurulni. A forgalom növekedése megkívánta a szélesebb, modernebb sztrádák építését, így sok helyen egyszerűen mellévarázsolták az új utakat (I55, I44, I40 stb.) – mivel hely volt ott bőven.A régi 66-ost megtartották szervizútnak, a sztrádák már nem vezettek át a kisvárosokon és falvakon, ezért ezek folyamatosan elnéptelenedtek, nekünk azonban számos lehetőséget biztosítva ezzel a szellemvárosok megismeréséhez.

Az út áthalad 3 időzónán és 8 államon: Illinois, Missouri, Kansas, Oklahoma, Texas, New Mexico, Arizona és California, sőt mi még Nevadába is kitérünk!

Útközben élvezzük az állandóan változó tájat, a dinereket, az útszélén 80 éve rozsdásodó autóroncsokat, az öreg benzinkutakat, viszont internetezni is tudunk pár hotelszobában. Igazi időutazás igazi kalandoroknak. Meglátogatunk néhány nemzeti parkot, majd az út végén megpillantjuk az óceánt. Vigyázat: a motorozás függőséget okozhat!

Reggel indulunk egy menetrendszerinti repülőgéppel az Amerikai Egyesült Államokba. Délután érkezünk meg Illinois állam fővárosába, Chicagoba. Megpróbálunk átállni a helyi időre, amely 7 órával kevesebb az itthon megszokottnál. Az esti program egyéni fakultatív városnézés, fényképezkedünk a 66-os út kezdetét jelző táblánál, majd a Willis Tower (volt Sears Tower) tetejéről csodáljuk meg a megdöbbentő kilátást (104 emelet magasságból). A bátrabbak kiállhatnak az üvegerkélyre, hogy a megdöbbentő magasságból fényképezzék a hangya nagyságú autókat a mélyben.A város az észak-amerikai zene egyik fellegvára, feledhetetlen élmény várja a fáradt utazókat.

Itt csatlakozik hozzánk a keménymag, akik New Yorkból indulnak és a Niagara-vízesés megtekintésével egészítik ki ezt a szédületes túrát.

Szállás: hotel Chicago belvárosban

Ma kezdetét veszi életed egyik legnagyobb kalandja!

Reggel túlságosan is korán magunktól ébredünk, mivel még nem sikerült megszokni az időkülönbséget. Délelőtt felkeressük chicagói partnerirodánkat, és átvesszük a Harley-Davidson motorjainkat, melyek társaink lesznek a hosszú, és feltétlenül izgalmas út során. Délben indulhatunk is a várva várt túrára, délután egy kisebb bemelegítő távot motorozunk az első szálláshelyünkig.

Első látnivalónk a Gemini óriás lesz, amely 1962 óta szolgálja ki az éhes utazókat, a Polka Dot Innben pedig James Dean, Elvis és Marilyn Monroe vár bennünket egy kólára. Odellben megállunk a régi benzinkútnál, ahol 1932 és 1966 között lehetett tankolni és ebben a faluban áll az a templom, amelyhez a 66-os út alatt egy alagutat fúrtak, hogy a hívek gond nélkül átjuthassanak a forgalmas úton az istentiszteletre. Manapság viszont csak mi leszünk ott. Pontiacban elidőzünk egy remek őszibarack pite mellett az Old Log Cabin Inn-nél, amit egyszerűen felemeltek és megfordítottak, amikor az új főút elkészült és a forgalom már ott nyüzsgött nyugat felé. Ugyanitt megnézzük az Illinois 66-s múzeumot (ha odaérünk 6-ig). A kukoricaföldek között a régi úton találunk egy aszfaltrajzot a 66-os út térképével. Itt szembesülünk az út hosszával: tulajdonképpen még el sem indultunk.

Szállás: hotel.

Ma is korán reggel ébredünk. Álmosan kortyolgatjuk a reggeli amerikai kávét (lötty), és próbálunk néhány falatot magunkba erőltetni, mint otthon, munkába indulás előtt. Ma megismerkedünk a gófrisütés rejtelmeivel is, reggelire ez a legfinomabb opció ebben a hotelben.

A Rain Man című filmből ismerős lehet a juharszirup, nos, ez a 66-os út egyik legfinomabb csemegéje – a jó hír az, hogy hamarosan beugrunk arra a helyre, ahol ezt a finomságot a legízletesebben készítik itt: mintegy 3000 legalább 40 éves juharfát csapolnak meg minden tavaszról tavaszra. A kötelező kóstolás után már motorozunk is tovább a Dixie`s hamburgeres felé, majd jön Atlanta, ahol Óriás Paul fogad minket egy gigantikus hot-doggal a kezében. Vele szemben igen finom a presszó kávé! Hosszú és szép utakon robogunk tovább, mielőtt megérkezünk Carlinvillbe, ahol Angus Bailey szelleme a mai napig kísért a kocsmában. Vele szemben ez egykori kupiban (ma számítógép bolt) a tulajdonos megmutatja egy másik visszajáró szellem fényképét!

Mt Olivban elhajtunk egy másik idős benzinkút mellett és megállunk a roncstelepnél, ami mögött ott a nyúl, aminek „nyulagolni” lehet a hátán. Itt a nyúl mögött sírköveket fedezünk fel: X élt 2 évet, Y élt 3 évet. Ez egy gyermekmetető??? Szerencsére nem, a bácsi kedvenc nyulait hantolta el ott… Később az út mellett látjuk a templomot, amely büszkén világítja meg az előtte lévő utat gigantikus zöld neonkeresztjével.

Átlépünk Missouri államba, St. Louis mellett átkelünk a Mississippi-folyón, ahol Amerika egyik legérdekesebb vidéke fogad minket. Délről láthatjuk a világ leghosszabb gyalogoshídját, ami egykor a 66-os út aktív közlekedési hídja volt, de régen eljárt felette az idő…

Szállás: hotel.

Reggeli után fantasztikus kétsávos utakon motorozunk tovább, majd megállunk egy Harley-Davidson kereskedésben, hátha valamit elfelejtettünk megvásárolni az indulásnál.

Nyugati irányba haladva az erdők találkoznak a prérivel, és sok ezer természetes barlangot rejt a föld mélye. Besétálunk az egyik leghíresebbe, a Miramec-barlangba, ahol a bandita Jessie James is bujkált a vadnyugat hőskorában az őt üldöző sheriffek elől – nem is eredménytelenül! A túra 1 óra 20 percig tart, akinek ez hosszú, az meglátogathatja a játékmúzeumot, vagy sétálhat a folyó partján.

Délután Kubában is járni fogunk, itt látjuk a világ legnagyobb hintaszékét, sőt, átmotorozunk Libanonon is… A nap vége előtt megérkezünk a túra egyik legszebb vidékére, a Hooker`s Cuthoz. Itt egy egész hegyen kellett keresztülvágni az utat, ami a 30-as években komoly technikai kihívást jelentett a mérnököknek. Szintén megfigyelhetjük az út szegélyezését: úgy gondolták, hogy a kifelé ívelő útszegély az úton tarthatja a járműveket. Hamar rájöttek a hibára, de már nem bontották vissza az út szélét. Mindösszesen néhány km távolságban elénk tárul Devil`s Elbow. Az 1870-es években a fakitermelők itt úsztatták le az árut, de a Big Piney folyó homokpadja állandóan megakasztotta a szállítmányt, ekkor kapta a nevet ez a csodálatos hely. Iszunk egy üdítőt a didis bárban; leszerelt tengerészgyalogosok társaságában: a mennyezetről rengeteg melltartó lóg le, és mindnek megvan a maga története…

Szállás: hotel.

Mai első látnivalónk a Spencer-híd és mögötte egy szépen restaurált benzinkút. Carthagen keresztül (itt megállunk egy pillanatra a Disney-feelinges bíróságnál) majd villámlátogatásra átugrunk a tornádók és Óz hazájába, Kansas államba. Első állomásunk egy régi bányászmúzeum, ami többek között egy működő T-modellel is büszkélkedhet. A tulajdonos az e-bayen vásárolta, majd szépen felújította. Ha kitartóan hízelgünk neki átvisz a poros kisváros kocsmájába, ahol amúgy is eszünk egy hamburgert. Átkelünk a múlt század 20-as éveiben készült Rainbow Bridge-en (Szivárvány-híd). A híd acélszerkezetét betonnal öntötték ki, a maga korában szenzáció számba ment, mára pedig ez az utolsó megmaradt példány az Egyesült Államokban. Mellette golyók lyuggatta STOP tábla. Ki is mondta, hogy keresztül utazik a 66-s úton, és belelő minden (csúnyaszó) táblába? Hmmm.

A 66-os út csupán egy rövid szakasza, 13 mérföld érinti Kansast, majd átlép Oklahomába. Itt található a 66-os út leghosszabb távja, szintén itt született a 66-os út megvalósítási ötlete is. A táj változatos: a dimbes-dombos vidéken haladó utat tölgy és szilfák szegélyzik.

Vidáman dübörgünk a vadnyugaton át Oklahoma City felé. Az 1830-as években ezt a területet használhatatlannak nyilvánították, és rezervátum formájában felosztották öt indián törzs között – Choctaw (ezen a nyelven “Oklahoma” vörös férfit jelent), Chickasaw, Semiole, Creek, Cherokee, ők mind útban voltak a “civilizáció” déli terjeszkedésnél.

Miamiban (még Oklahomában vagyunk…) befalunk egy kakukkos burgert, megnézzük a motorosboltot, ahol ki van az a gép is állítva, amit Brad Pittnek akart megvenni felesége, de ez a hely több pénzt ajánlott érte! Aftonban betérünk egy PACKARD autós műhelybe, szebbnél szebb régi gépek láttán földbe gyökerezik a lábunk. Az úton továbbhajtva meglátunk egy autókereskedést, ahol a legfiatalabb verda is kb. 30 éves lehet. Hamarosan megérkezünk a világ legnagyobb totemoszlopához, ezt egy nyugdíjas bácsi 10 éven keresztül építgette. Csodálatos utak következek: a kétsávos aszfalt lágyan követi a dombok gerinceit, ez a 66-os “hullámvasút”. Érdekes látvány következik: bálna fürdik egy pici tóban. Az út hőskorában nem volt felfrissülési lehetőség, így az utazók tavacskákban úszkáltak. Ha még egy bálna is van a tóban…

Fáradtan érkezünk Tulsaba, ahol a szállodánk mellett egy igazi motoros kocsmában beszéljük meg a nap legszebb eseményeit, miután egy HD dinerben vacsorázunk.

Szállás: hotel.

Tulsat elhagyva áthaladunk az út legszűkebb hídján – ez csak egysávosra sikeredett – majd párhuzamosan motorozunk a régi 1920-as években épített úttal, több ponton rá is tudunk hajtani, és az útra benőtt bokrok/fák lombjait kerülgetve vezetünk nyugati irányba.

Átkelünk egy Davenport nevű városkán, amely már-már szellemváros. Érdekessége, hogy aszfalt helyett téglát használtak az utcák burkolására.

Arcadiában beugrunk egy fészerbe, aminek félkör alakú a teteje. A tulajdonos úgy gondolta, hogy a tornádóövezetben jobb eséllyel megmaradhat egy ilyen épület – már 100 éve áll… Mellete ott a benzinkút, ahol kb. 500 féle(!) üdítőt árulnak. Eszeveszett ez az amerika.

Oklahoma Cityn átmotorozva ismét egy eredeti dinerben pihenünk meg. Nyugati irányban elérjük a Póniló-hidat, ami arról kapta a nevét, hogy a hídpillérek pónilovakra hasonlítanak. A híd előtt vegyük elő a kamerát, érdekes lefilmezni, ahogy átmotorozunk rajta. Az út ezután ismét dimbes-dombossá változik, és a minősége sem a legjobb, de eddig senki nem panaszkodott erre a 20 kilóméteres szakaszra.

A nap záróakkordjaként megérkezünk Clintonba és elmotorozunk a magányos indián mellett, és beugrunk helyi 66-os múzeumba, ha sikerül időre a városba érkezni. Ha nem, akkor reggel nézzük meg, érdemes! Szállásunk a múzeum közelében lesz, ma egy mexicói étteremben vacsorázunk.

Szállás: hotel.

A túra egyik legérdekesebb napja köszöntött ránk. Megérkeztünk Jockey Ewing földjére Texasba, bár csak elvétve lehet fúrótornyokat látni!

A nap első attrakciója a Nemzeti 66-os Múzeum, ez egy apró skanzen. Bemutatja az 1800-as évek életét a vadnyugaton. Kicsit tovább motorozva elérünk az élet-halál zónájába a 100. szélességi körhöz. A korabeli időkben a bankok nem adtak hitelt a tőlünk nyugatabbra található földek megvásárlásához, mert szerintük az már sivatag volt, és a farmokat biztos tönkremenés fenyegette, ugyan mi teremne meg a sivatagban? Ebben a faluban nem hagyhatjuk ki az apró ajándékboltot sem. Oltári idős házaspárral találkozunk, és ami ott vár bennünket…De ez legyen meglepetés.

Shamrock felé igyekezünk, ahol nemcsak ízletes ebéd vár bennünket, de itt van a U Drop Inn Conoco épület is, amely építészeti stílusa nagy szenzációnak számított a 30-as években.

Odaérve egy vicces kiállítást látogatunk meg: a szögesdrót múzeumot. Több ezer típus, minta, történelem – és persze ajándékbolt. Lehet olyan övet vásárolni, amiben beépített szögesdrót van… Pár sarokra található Texas első benzinkútja, mellette néhány ottfelejtett régi autóval.

A következő megálló Groom, az elferdült víztorony messze van a Pisa-tól, de azért érdekes látvány. Ennél már csak a gigantikus kereszt érdekesebb ebben a faluban, amelyet 19 emelet magasra építettek, mérföldekről látható. Egyéb iránt ez a nyugati félteke legnagyobb keresztje.

Hamarosan elérünk egy prérire, ahol a Cadillac farmhoz hasonlóan kombányokat ástak le a földbe, hogy aztán hamarosan láthassuk az eredetit is Amarillo mellett. Ne felejtsünk el előző nap festékszóró sprayt vásárolni, grafitizni itt kötelező!

Az este fénypontja, amikor megérkezünk a híres-nevezetes texasi “Big Texan” steak-házba, ahol az igazán bátrak benevezhetnek az ingyenes és gigantikus kb. 2 kg-os steak, valamint saláta és italmenü elfogyasztásába. Hogy mi ebben az üzlet? Az egészet 60 perc alatt kell eltüntetni a tányérról, ha esetleg mégsem sikerül, akkor bizony ki kell fizetni a 56 dollár + adó árát. Eddig kb. 20 000 ember próbálta meg, átlagosan minden ötödiknek sikerül is! A legfiatalabb 11 éves volt, a legöregebb 72, de van, aki már több, mint 20 alkalommal jeleskedett.

Szállás: hotel.

Indulás után hamarosan keresztezzük a 66-os út felét jelző táblát, a táv 1139 mérföld minden irányban, mi most innen indulunk! Finom a pitéjük, érdemes megkóstolni.

Harley-Davidson motorjainkat a commanche és tucumcari indiánok földjén vezetjük keresztül. Glenrio-nál belépünk New Mexico-ba és 60 perccel vissza is állítjuk az óráinkat, ez itt a “Mountain Time Zone”.

Tucumcari városában elhaladunk a híres Kék fecske motel mellett, megnézzük a garázsban a klassz rajzokat és pár sarokra megállunk ebédelni, természetesen mexikói ebédet fogyasztunk egy tipikus mexikói étteremben.

Santa Rosában beugrunk az autómúzeumba, ahol szebbnél szebb verdák vannak itt kiállítva, a nagyrészüket meg is lehet vásárolni! A nagy ijedtségre -, hogy éppen az a hitelkártya nincs nálunk, amin legalább 40 000 dollár volna a kedvenc autónk vételére – megiszunk valami frissítőt Joseph bárjában.

Ma este már Santa Fében hajtjuk álomra a fejünket, de előtte átsétálunk a Pink Adobe bárba vacsorázni.

Szállás: hotel.

Reggel délre fordulunk. Madridban körülnézünk egy picit, a “Faterok motoron” című film egy részét is itt forgatták. Érdekes egy hely, pont olyan, mint a filmen. Közel van Los Alamos, ahol kis szerencsével ufókat is láthatunk! Nehéz itt olyan emberrel találkozni, aki ne tudna előállni egy ufó sztorival… Madrid után szuper utak várnak ránk. Hűvös lehet, 2700 méter magasan vagyunk.

Megérkezünk Albuquerque városába, ahol egy jellegzetes dinerben étkezünk. Ha időnk engedi, akkor vásárolgatunk az aranyos óvárosban. Ez az egyetlen city, ahol a 66-os út keresztezni a 66-os utat.

A mai este Grantsban ér az este bennünket, príma étteremben vacsorázunk (de itt sem kell kiöltözni).

Szállás: hotel.

Első látnivalónk ezen a napon egy meglehetősen érdekes hely: jégbarlang a sivatagban. Kb. 10 perces sétára lesz szükségünk a hely megtekintéséhez, ha lesz időnk, akkor felmászhatunk egy tűzhányó tetejére is. A barlangoz kb. 1 km fekete vulkanikus út vezet, ez nem aszfaltozott.

Ebédünket Gallupban költjük el a legstílusosabb étteremben, ahová egykor hollywoodi sztárok is jártak, sőt Ronald Reagan is megfordult már itt.

Aki ékszert szeretne vásárolni, az a legjobb helyen jár. Ebben a városban főleg kövekkel kirakott ékszerekkel foglalkoznak, az árak is itt a legolcsóbbak, sőt általában le lehet alkudni egy ékszer árát a felére. A legnagyobb bolt a Richardson`s, amit egyben zaciként is funkcionál. Aki lónyerget vásárolna, az szintén ne menjen tovább.

Hamarosan meglátogatjuk a Petrified Nemzeti Parkot, ahol 200 millió éves megkövesedett fákat hozott felszínre az erózió. A parkon keresztülmotorozni 45 percig tart, de ha van kedvünk, tovább is elidőzhetünk a holdbéli tájon. A legszebb részek a park túloldalán fekszenek, mint pl. a Kristályerdő, vagy a Szivárványerdő, itt egészen nagy kristályszerkezetűtörzseket is láthatunk.

Estére érkezünk meg Holbrookba, ahol indián wigwamban töltjük az éjszakát! Ismét egy steak-ház vár bennünket vacsorával.

Szállás: hotel.

Ma egy picit pihenősebbre vesszük az indulást, az első megállónk egy fura szuvenírboltban lesz, ami előtt egy óriás nyúl figyel a vendégekre. A nyúlnak itt is nyulagolni lehet a hátán… A nyúl mögötti boltban a legolcsóbbak az ajándéktárgyak az egész út során, még régi rendszámtáblákat is lehet vásárolni.

Az úton ennél a lehajtónál semmi más nincs, csak ez a kis bolt a “nyúl” utcában. Érdekessége, hogy a tulajdonos volt egykor az autópálya építésénél a döntéshozó abban a kérdésben, hogy hol épüljenek meg a lehajtók…

Winslow városában megállunk egy percre azon a sarkon, ahol az Eagles 1972-ben megírta a “Take it easy” slágert! Hallgassuk meg!

Ebéd után elmotorozunk a “Kráterhez”! 50 000 évvel ezelőtt egy gigantikus lyukat fúrt ide a becsapódó meteorit. Ha este 5 óráig eljutunk Cosninoig, akkor mindenképpen beugrunk a “Walnut Canyonba”, ahol sziklába vájt indián lakásokat lehet egy séta keretében megcsodálni.

Szállásunk ma éjszaka Flagstaff városában lesz a legendás Museum Club közelében, kis szerencsével láthatunk “line dance” nevű táncot is, ez nekünk mindenképpen mulatságos szórakozásnak bizonyulna. Éjszakai fakultatív férfiprogram keretében ellátogatunk egy tipikus bárba, ahol felfedezzük a különbséget az európai és amerikai rúdtáncoló asszonyok művészetében, antropológiai szempontból feltétlenül számos ismeretanyaggal leszünk gazdagabbak. Aki feláldoz több egydollárost, az közvetlenül a tűz mellett foglalhat helyet, csak nehogy megégjen…

Szállás: hotel.

Kicsit nyomjuk a gázt és meg sem állunk a Grand Kanyonig. Csodálatos látvány tárul elénk. A merészebbek repülhetnek egy helikopteres kört a kanyon felett, garantáltan tátva marad mindenki szája az elénk táruló panorámától.

A csodálkozás után egy újab csodálkozás következik: megnézzük a Grand Kanyon c. IMAX filmet (minden idők legnézettebb IMAX óriásformátumú filmje), ezt garantáltan élvezni fogod!

Ez a nap csak a Grand Kanyonról szól, a déli perem mellett motorozunk lassan végig, majd délre fordulunk és Williamsben szállunk meg, ami szintén egy klassz városka sok szuvenírbolttal és kávézóval gazdagon ellátva. Ha valakinek 66-os bőröndre fáj a foga, akkor itt megveheti.

Szállás: hotel.

Nyugat felé tartva megállunk Ash Fork falucskában, és találgatjuk, vajon hogyan került a borbélyüzlet tetejére a Cadillac?

Seligmanben egy különös boltban teszünk látogatást (az angol neve Rusty Bolt…), ahol addig nem látott szuveníreket lehet vásárolni, majd meghallgatunk egy rögtönzött kis gitárkoncertet a szomszédban Roynál. A jóleső pihenés után ismét motorra ülünk – tartunk az óceán felé. Mindösszesen 30 km után egy másik barlangot nézünk meg: 21 emelet mélyre egy lift szállít bennünket, a vezetett túra 25 percig tart.

Truxtonban egy, a 60-as évekből ottmaradt kávézóban hűsölünk és az út melletti régi autó ablakában elolvassuk, hogy merre is kell továbbmennünk. Hackberryben megnézzük az 57-es Korvettet, iszunk egy üdítőt és motorozunk tovább a sivatagban.

Kingmanben befalatozunk Mr Z éttermében, majd észak felé vesszük az irányt a 93-as főúton, ahol a következő látnivaló Las Vegas előtt a Hoover Dam lesz. A gátat a Colorado-folyó felett 1936-ban fejezték be, akkor a világ legnagyobb vízierőműve volt (ma a 35. helyezett), az építkezés 112 halálos áldozatot követelt. A gát tetején hajtunk keresztül a közeli Las Vegas álomgyárba, és meg sem állunk a Sztratoszféráig!

Szállás: hotel.

Ma viszonylag sokat utazunk egyenes utakon, a sivatag minden oldalról átölel, most nyugodtan bekapcsolhatjuk az mp3 zenéinket, időnk bőven lesz hallgatni a jó kis motoros dallamokat. A sivatagban is laknak emberek, mivel találunk néha postaládákat… Áthaladunk Bagdad vagy Siberia nevű falukon, Amboyban lesz a legdrágább a benzin (amit gáznak hívnak az USA-ban), ezért ha tudunk, elgurulunk Ludlowba, itt ebédelhetünk is egy finomat. A mai motorozás vége előtt még beugrunk egy cowboyfaluba, ami régen bányászváros volt, de mára teljesen elnéptelenedett “szellemváros”. Este egy steak-házban vacsorázunk, majd fáradtan (de jóllakottan) térünk vissza a szállásunkra.

Kora reggeli indulás után az első megálló az üvegfarm. A tulajdonos időt nem kímélve teleüvegezte a kertjét…Viszünk is neki egy ungarische unicumost ajándékba.

Lassan beérkezünk a metropolisz Los Angelesbe, végig gurulunk a Hollywood Boulevardon, Sunset Avenue-n, majd a Santa Monica Boulevardon, az URTH caféban iszunk egy italt, és találgatjuk nézzük, hogy milyen sztár ül le mellénk. Az út végén természetesen megpillantjuk a Santa Monica mólót a jellegzetes körhintájával, ott, ahol az összes amerikai filmben a legszebb lányok görkoriznak.

Délután 3-ig kell leadni a motorjainkat, ennek megfelelően gazdálkodunk az idővel is.

Talán fáj egy kicsit az elválás, de teljesült egy álom, mámoros érzés visszagondolni a végigdübörgött mintegy 4.600 kilométeres útra!

A túra időpontja 2012 szeptember 8-22.

A túra ára 2 fő részére, egy motoron, egy szobában kb. 2 420 000 Ft, egy fő részére egy motoron másik utassal egy szobában kb. 1 550 000 Ft. Az ár tartalmazza a 15 éjszaka minőségi szállást, motorbérlést, repjegyeket, traszfereket, belépőket, csomagszállítást, étkezéseket, üzemanyagot, tapasztalt magyar nyelvű túravezetést, emlékpólót.

Az ár nem tartalmazza a fakultatív programokat (pld helikopterezés a Grand Kanyon felett), biztosításokat, valamint a költőpénzt.

Egyéni indulással is meg tudjuk szervezni az utat: hotel-motor-itiner ár 899 000 Ft a vezetőnek, 399 000 az utasnak, csak motorbérlési ár kb. 2600 dollár (+ repjegyek).

Lehetőség van a csomagszállító buszban utazni, vagy autót is lehet bérelni. Ennél az opciónál az ár 499 000 Ft + repjegy (autós verziónál + autóbérlés is).

Az árak változhatnak a repülőjegy ára és a dollár árfolyamváltozása miatt.

További információért hívd fel a túravezetőt: Nagy Zsolt, 30-9-505-355.

Nagy Zsolt, 2011 szeptember 25.