Sokáig gondolkodtam, hogy illik-e egy komoly túramotorokkal jelentkező motoros honlapon beszámolni egy robogóval teljesített túráról. Aztán meggyőztem magam: mi is két keréken jutottunk el oda, ahová terveztük, sőt, a kis kerekek és a nem túl nagy motor ellenére, bizonyos előnyei is vannak a maxi robogóknak, mégpedig a pakolás terén.

2008. augusztus

Ebben az évben egy Yamaha Majesty 250-es nyergében indultunk útra.

A ruhákat a nyeregtáskákba csomagoltuk, a konyhafelszerelést némi kajaalapanyaggal a hátsó dobozba, a sátrat és a dupla gumimatracot az ülés alatti sisaktartóba tettük, a kétszemélyes hálózsákot magam elé egy hátizsákban rögzítettük.

Kommunikáció PMR rádió sisakbeszélővel, navigáció a legegyszerűbb GPS övtáskában a két tükör között kifeszítve. Tartottunk egy próbatúrát a Balatonhoz, majd irány Horvátország!

Mivel az ország közepéről indultunk és nem terveztünk autópályás szakaszokat, ezért odafelé meglátogattuk az egyik csemeténket, aki éppen Fenékpusztán, a madárgyűrűző táborban serénykedett. Konstatáltuk, hogy a gyerekkel minden rendben, felvertük a sátrat és itt éjszakáztunk. (Ha valaki erre jár és szeretne kézben látni madarakat, azoknak tudom ajánlani. Fenékpusztánál, a 115 km-t jelző táblánál kell lefordulni a part felé egy földúton, majd a nádas előtt jobbra, az út végén, a vasútállomás épülete körül található.)

Fenékpusztáról Sármellék felé indultunk, hogy a Kis-Balaton szélét érintve jussunk ki a régi 7-es útra, ezen zötykölődtünk Letenyéig.
A GPS-en az autópályák elkerülését állítottuk be és vártuk, hogy jöjjön, aminek jönnie kell…

Kellemesen csalódtunk, nagyon jó minőségű, kellemesen kanyargós utakon jutottunk el a Zágráb felé vezető főútra. Ezután már főutakon Zágráb-Karlovac-Rijeka (Fiume) irányba haladtunk. Zágrábban motoros városnézésen vettünk rész (azaz átmotoroztunk rajta), a központba egy Bartók Béla út-szerű úton érkeztünk meg.

Feleségem remekül tud fényképezni menet közben, így néhány kép alapján konstatálhatjuk, hogy szép épületek és tiszta rendezett város vár arra, hogy egy másik alkalommal felfedezzük.

A fővárosból kivezető út jellegzetessége, hogy a villamossín (bár jó minőségű burkolat van a vágányok között) hol az út közepén, hol a szélén húzódik és ez kereszteződésenként oda-vissza változik.

Az út Karlovac után válik érdekessé, kellemes hegyi szerpentin, jól lehet rajta döntögetni, de érdemes figyelni, mert az egyik faluban mértek a helyi rendőrök.

Közelítünk a tenger felé, egyre magasabbak a hegyek, dús vegetáció, ami azért is érdekes, mert nem sokkal később, a tenger felé eső oldalon kopár sziklák várnak, szomjazó cserjékkel.

Rijeka előtt az 501-es úton letértünk Krk sziget felé, átbújunk az autópálya alatt.

Szinte giccses módon, a lenyugvó nap fényében megpillantjuk a tengert.

A hídon áthaladva az első település Omisalj, itt találtuk az első kempinget. Nem volt sok kedvünk keresgélni, ezért itt sátrat vertünk.

A kemping olcsó és ennek megfelelően nem túl komfortos, de tiszta és csak egy éjszakára maradtunk. Lefekvés előtt még megmártóztunk a tengerben, majd gyönyörködtünk a szemben lévő olajfinomító fényeiben.

Reggel időben keltünk, mert fák hiányában a kempingben gyorsan felforrósodott a levegő. Azt terveztük, hogy körbemotorozzuk a szigetet, aztán, ha elfáradunk, keresünk egy kempinget. Maga a sziget kissé kopár az alacsony kis cserjéivel, de Krk városa szép.

Baska nevű településből kettő is van a sziget végében, az „Öreg Baska” felé vezető út olyan, mintha egyenesen a tengerbe vezetne. Visszafelé megdolgozott a 250 cm3 a hosszú emelkedőn a két személlyel és a teljes felszereléssel.

Délután kijöttünk a szigetről és Rijekán keresztül elindultunk az Isztria csücske felé. Opatiját mindenkinek ajánlom, rengeteg villájával a régmúlt gazdagságát idézi.  Ameddig tudtuk, a part vonalát követtük, hangulatos-nézelődős szakasz a 66-os úton. Plomin-nál egy keskeny, hosszú öböl eltérít a félsziget közepe felé, így jutunk Pulába.

Pulában a Stoja kempinget választottuk, ami ugyan drágább, mint az előző, de egy nagyon szép, szinte szigetszerű félszigeten terül el, teljes komforttal.

A jobb sátorhelyek a part mellett vannak, mi árnyékos helyet csak a (fél)sziget közepén találtunk, ami később nagy szerencsének bizonyult, mert éjjel jött egy igen nagy vihar, ami a sziget szélén lévő sátrakat alaposan helyben hagyta. A mi szerencsénket a szomszéd lakókocsi szélárnyéka jelentette. Elég sok eső is esett, a másik szomszéd olasz fiatalok egy ideig viselték, hogy beázik a sátruk, majd csapot-papot (sátrat-hálózsákokat) hagyva autóval elmenekültek, nem is láttuk őket többé.

A városka gyönyörű, kellemesen keveredik a római, a velencei és a későbbi uralkodók lenyomataként látható építészeti kavalkád.

Szerencsére a korábbi háborúk nyomai már itt is csak emlékként jelentkeznek.

Találtunk egy érdekes táblát, ami először kissé morbidnak tűnt, de hamar kiderült, hogy olyan partszakasz következik, ahol a strandon betonrámpát készítettek a kerekesszékkel közlekedők fürdéséhez. Érdekes, hogy senki nem használta jetski vízrebocsátására, pedig itthon vélhetően előfordulna.

Két napot töltöttünk el, döntően városnézéssel, sajnos az időjárás nem igazolta azt a népszerű mondást, hogy Horvátországba nyáron még pulóver sem kell.

Reggelre megérkezett a jó idő is, Pulából Rijeka felé az autóúton indultunk el. Egy alagút állta utunkat, rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy az alagút falánál mindenképpen érdekesebb látnivalót remélünk a hegyen át.

Nem csalódtunk, bár a Kiscsikó itt is megdolgozott a betevő benzinjéért. Néhány tíz kilométer alatt feljutottunk úgy ezer méter magasra, sűrű kanyarokkal tűzdelt igazi hegyi szerpentin, teljes visszafordítókkal. Felérve derült ki, hogy az Ucka Nemzeti Park tetjére értünk fel. Alattunk Opatija és a Fiumei öböl, szemben a Krk-szigeti híddal és ameddig a szem ellát, apró szigetekkel.

Rijekán ismét átgurulva, a tengerparti úton Senj-ig terveztük az utat. A városban a kemping inkább a lakóautóknak kedvezett az árnyéktalan, beton placcal, ezért továbbgurultunk és pár kilométer után, az első hajtűkanyarban „Privat Autocamp” feliratú, ütött-kopott bádogtáblát zörgetett a szél. -Egy próbát megér- alapon legurultunk. Az út egy hangulatos kis öblöt kerül szinte teljesen körbe, ahol néhány sátor és lakóautó jelentette a kempinget, hidegvizes zuhanyzóval és kissé szegényes illemhellyel. Annyira szép a kis öböl, hogy megalkudtunk az egy csillagos minősítéssel, ami az árakban is jelentkezett.

A város mediterrán hangulatával és számtalan nyári programmal várja a látogatókat.

Itt is megpihentünk egy napot, végre ismét tudtunk fürödni a tengerben.

Eljött az utolsó reggel, még megnéztük, ahogy a nap felkel és besüt a kis öbölbe, majd hazaindultunk. Senjből élvezetes tempósan teljesíthető főúton lehet eljutni Karlovacba, utána ugyanazon az útvonalon mentünk, amelyiken jöttünk. Mivel a rokonság Ábrahámhegyen várt ránk, így a túra az esti élménybeszámolóval ért véget.

Döntően főutakon mentünk, kár lett volna kihagyni a jó kis kanyarokat a hegyek között, vagy a tengerparton. Mi utazni inkább autóval szoktunk, motorral motorozni szeretünk, így az oda- és a visszaúton is kerüljük az autópályákat. (Természetesen ezzel a motorral túl nagy tempót pályán sem tudnánk hozni.)

Enni általában reggel és este szoktunk kiadósan, általában magunk főzünk (lecsót, tojást, rizst valamilyen szósszal, paprikás krumplit, csevapcsicsát-pleszkovicát sütünk stb.).

Napközben inkább csak kávézunk, esetleg szendvics. Vásárolni kiválóak a különböző méretű Konzum élelmiszer boltok-áruházak, a helyi viszonyok között kellően olcsó és választékos.

Tankolni INA kutaknál szoktunk, itt a kempingfőzőhöz is lehet gázpalackot kapni.

Ez a túra 2008-ban volt, akkor napi 10.000 forintra jött ki a kirándulás teljes költsége.

Máthé Zoltán, 2009. december