Lazy Way Bohemia – Robogó túra Csehország útjain

A kaland a mellék utakon kezdődik…

Az idei robogótúránk története már tavaly elkezdődött az Istrián. Szimivel már ott, azon törtük a fejünket, hogy hová is kéne menni jövőre, vagyis idén. Csak úgy pattogtak ki az ötletek a fejünkből, hogy néha még a bukósisakot is le kellett venni, hogy ne szorítsa a fejünket 🙂 Felmerült Berlin. Hmm… Lazy Way Berlin, nem is hangzik rosszul. Egyszer még megcsináljuk. Lazy Way Szentpétervár!!!!!!!! Hű az áldóját, de messze van. Ide majd akkor, ha milliomosok leszünk. Lazy Way Balkan… Fanatik……csak nagymotorral.

Mi lenne, ha Csehországba mennénk? – kérdeztem. Lazy Way Bohemia? Na ez zsír!! Eldőlt! Közel van, szép, jól hangzik, de hogy 130 Ft egy pohár sör, azt még álmaimban sem gondoltam volna.

Ceske Budejovice óvárosa

 Csütörtök reggel indultunk. Szerda este azon kezdtem morfondírozni, hogy miért nem indulunk szerda este? Aludni úgysem tudok, dolgozik bennem a mehetnék. Induljunk el, aztán majd valahol megalszunk. Na majd jövőre ez lesz.

Szaporodtak viszont a baljós előjelek melyek beárnyékolták az indulást.

Azzal kezdődött, hogy a kölcsönkért robogó este 7-kor még 190 km-re volt tőlem. Sebaj ha nem ér ide megyek a nagymotorommal, de nem mondom el Sziminek, majd meglátja, hogy ez van és kész. Még a robogó útban volt felém, addig elkezdtem csomagolni. Rutinos túrázóként ez már csak 10 percet vett igénybe. A legnagyobb megoldandó probléma az volt, hogy miként fogom rögzíteni a térképtartót a robeszra.

Kerestem a neten egy képet a robogóról, hogy kitaláljam miként is fogok négy napig térképet olvasni. Pár perc után megszületett a megoldás. Egy gumipókot feszítek a két visszapillantó tükör közé, melyre felfűzöm a térképtartó tokot. Perfekt. Még egy gyári cucc sem lenne tökéletesebb.

Végre megérkezett a robogó, gyorsan felmálháztam, és próbáltam aludni….

Reggel már korán felébredtem, reggeli, öltözés, indulás.

A friss újításomat, miszerint nem vizet viszek a pillepalackban, hanem szörppel bolondítom meg azt, nem sokáig élvezhettem, ugyanis hanyagul beraktam a palackot a gumipók alá, ami persze kiesett a Budaörsi úton. Láttam a visszapillantóban, hogy pattog a sávok között. Egy autó el is gázolta, persze egyből szét is robbant. (ha a pórul járt autós olvassa-e leírást, utólag elnézést kérek).

Következő negatív dolog a navigáció felerősítése volt. Feltettem a baloldali kormányvégre. Máshol egyszerűen nem volt hely. Tökéletesnek tűnt. Csak reggel derült ki, hogy kesztyűben már nem fér oda a kezem, így egyből le kellett szerelni a találkozási ponton a vörösvári úti Mekinél. Azt hittem már semmi rossz nem történhet, tévedtem. Esztergom felé nekem repült egy lúd. Remélem túlélte szegény…..

Szóval vissza az induláshoz.

Szimi pontos volt mint mindig, de a többiek, Beni (aki 46 fokosan eszi a tésztát) és Gábor(Gabesz, Gabinnyó) késtek. Addig benyomtunk egy-egy csokis fánkot kapucsínóval, hogy meglegyen a reggeli szénhidrátadag.

Beni közben megérkezett, majd kisvártatva Gabinnyó is berobogott Apriliáján. Gyors ismerkedés (Gabinnyó új volt), és már indultunk is Esztergom felé a 10-es úton. Hamar odaértünk. Szimi levideózta a csapatot, ahogy áthajtunk a Mária Valéria hídon.

Ezután balra fordultunk és haladtunk Komárom felé, de már a szlovák oldalon. Dunamocsnál volt az első pihenőnk, ahol ettünk megint egy kis szénhidrátot, és végighallgattuk Gabinnyó bemutatkozó szövegét.

Esti szállásunkig (Brno) még 300 km volt hátra. Idén hostelekben foglaltunk szállást, mivel a robogótúrákhoz a lóbádzset is hozzátartozik. Korábban kempingeztünk, de mivel a hostel szinte ugyanannyiba kerül, így e mellett voksoltunk.

Cseh-Szlovák határon, ami már nincs

A Brno-ig vezető út eleje nem tetszett, nagy volt a kamionforgalom, pedig direkt elkerültük a főutakat. Sajnos nem volt elég. De legalább tudtuk a teherautókat előzgetni, ami 125-ös robogókkal annyira nem is egyszerű feladat… Ahogy közeledtünk a városhoz, lassan elfogytak a kamionok, és az út is élvezetesebb, kanyargósabb lett. Első szállásunk Brno belvárosától kb. 5 percre volt gyalog. Hamar odavezetett minket a navi. A recepciós lány Ivana reggel óta sörözhetett, mert elég viccesen beszélt este 7-re. Gyors zuhany és már indultunk is kajálni valami cseh remeket. Sikerült egy 600g-os sültet választanom. Forgolódtam is éjjel.

Reggel korán indultunk, bár a napi táv csak 150 km-volt, végül 250 lett belőle. Már a Brno-ból kivezető szakaszon két felé szakadt a csapat. Egy óra múlva értük be egymást. Folyamatosan jobbnál jobb utakat találtam Ceske Budejovice felé. Volt egy olyan 40 km-es szakasz ahová még biztosan vissza fogok menni, annyira szuper volt. Moravske Budejovice-ben ebédeltünk, a városka főterén. Zónamenű, napi levessel, amit nem tudtak megmondani, hogy mi, de végül is jó volt. Valami karfiolos cucc lehetett.

Ez a kisváros kb Csehország közepén helyezkedik el. Ha itt húznánk egy függőleges vonalat akkor azt mondhatnánk, hogy innét nyugatra van Csehország, ettől keletre meg Csehországnak az a része ami Szlovákiára hasonlít. Innentől kezdve megjavultak az utak, feljavultak az autók, megszépültek a házak, a szocreálból Ausztria lett, cseh kiadásban.

Beérve Ceske Budejovicébe, elvarázsolódtunk egy kicsit. Amíg Beni a szállást kereste, mi nézelődtünk az ó(bel)város szélén. Kicsit visszautaztunk az időben. Gyönyörűen rendben tartott óváros a középkort idézi.

Éttermek, kávézók, cukrászdák mindenhol színes házak. Az éttermekben saját serfőzde. Még egyszer leírom 130 Ft egy pohár sör! Hogy lesz ebből háromszorosa amíg Magyarországra ér.

Ceske Budejovice – Cafe Hostel

Hamar meglett a szállásunk – Cafe Hostel Ceske Budejovice óvárosában.

Ajánlom mindenkinek (egy 27 éves raszta srác a tulajdonos), aki olcsó és hangulatos szállást akar a főtér közvetlen szomszédságában. Bár be kell kalkulálni, hogy a hostel alatt egy kocsma van, ahol reggel 4-ig tart a program, úgyhogy aludni elég nehéz.

Este egy fantasztikus étteremben vacsoráztunk. Bazsalikomos gorgonzolával töltött grillezett csirkemellet ettem, tepsis krumplival. Természetesen a ház sörével. A végén az egészet lenyomtam egy vaníliás és epres fagyival töltött házipalacsintával, csokiöntettel, tejszínhabbal, mentalevéllel. Ezt az egészet mind 2500 Ft-ért sikerült megennem, de egy falat sem fért volna több már belém. A vacsora közbeni izgalmakat Dér Heni cseh hasonmása és a magyar-svéd kézilabda mérközés szolgáltatta.

Vacsora után egy koncertet is elcsíptünk a főtéren – Eddie Palmieri és együttese szórakoztatta a műértő cseh közönséget!

Reggel későn keltünk, kávézás után dobtuk Bad Ischl-t mint úti célt (túl messze lett volna Beninek, helyette Krems-ig szerettünk volna eljutni. Ez sikerült is, csak éppen az előzőleg az otthoni segítség által lefoglalt szobánkat kiadta Helmut, a krems-i hosteltulajdonos. Így történt, hogy tovább kellett mennünk St. Pölten felé, ahol a helyi posta épületéből kihasított diákszálláson vártak már minket igen nagy szeretettel a fiatal deszkások.

Még világosban bementünk a belvárosba egy kicsit flangálni. A 130 forintos cseh sör után a 4 eurós osztrák sör már cikkcakkban ment le a torkomon! Gabinnyó csatlakozott egy leánybúcsús csapathoz, szerencsétlenségére csak egy fénykép erejéig. Egy fagyival zártuk az estét.

St.Pölten, lánybúcsú

Az utolsó nap hazafelé egy óriásit motoroztunk a 125-ösök hátán. St.Pölten-től keresztbe a 21-es út felé levágtunk, majd Kőszeg gyönyörű főterén ebédeltünk. Egy finom minden igényt kielégítő ebéd után indultunk haza Győr felé persze végig nyélgázon. Este hatkor szálltam le a Yamaha 125 X-City nyergéből Budaörsön. Megint felejthetetlen négy napot töltöttem egy 125 ccm-es robogón, miközben Szimivel, Benivel és új barátunkkal Gabinnyóval cikáztunk Szlovákia, Csehország és Ausztria számunkra ismeretlen útjain.

Lazy Way Bohemia csapata (Szilárd,Szimi,Beni,Gabinnyó)

Rövid mérleg: lenyomtunk egy csapat 300-as Vespát. Ők is robogótúrán voltak. Egy szerpentinen szétaláztunk két chopperest. Délután pedig az egyik hegyről lefelé jövet egy Porsche Cayenne-t üldöztünk kilométereken át. Megelőzni nem tudtuk, mert az egyenesekben gyorsabb volt, de kb 10 perc kergetőzés után félreállt és elengedett minket. Nem bírta a kiképzést.

Szimcsák Attila Rhino Tours 2013. január 4.