Fantasztikus építészet, leírhatatlan hangulat, megdöbbentő étel- és ital választék, mindenhol kedves kiszolgálás – ennek ellenére nem dicsérem. Hogy miért? – Hát kezdjük az elejéről.

Prága és Pilzen régi vágyunk volt, 2004-ben a Brno-i MotoGp vel összekötve szerveztünk túrát erre a részre. A többiek még melóznak, de mi – Andrea és én – már péntek hajnal 6-kor úton voltunk, és a bőséges reggelit már Pozsonyban fogyasztjuk, hála az autópálya kihaltságának. (Norbiék hívtak, hogy holnap hajnalban jönnek, valahol Brno-ban alszanak szombaton, vasárnap pedig a pályán találka.) Mi bő gázzal tovább.

Brno-ig ragyogó napsütés, ott viszont egy pillanat alatt óriási felhők, az idő hirtelen vagy 15 fokot hűlt, és már szakadt is az eső.

170 km a szállásig – ezt esőben is kibírjuk – gondoltuk. Aztán a pályán egy célt tévesztett furgon előttünk alig egy kilométerrel mutat be egy „Leszúrt-Rittberger”-t (érdekes, sokáig azt hittem hogy ez a Rittberger, egy hősi halált halt Porosz tábornok lehetett) mi is csak a fűben tudjuk kikerülni a keresztben elterülő IVECO-t. Az eső továbbra is szakad, és már alig tíz fokot mutat csak a hőmérő…

Gyors melegedés az útszéli kajáldában, és tovább.

Kettőkor Prága, 3-ra már elfoglaljuk a szobát is, és elindulunk felfedezni a várost. Nem tudom mire számítsak, építészet, múzeumok stb… mindig hidegen hagytak, inkább a természetbe vágynék szabadidőmben.

De ez elképesztő – minden méteren újabb remekmű, érzem kevés lesz a két memory-card, szájtátás, és slusszpoénként a nap is kisüt. Gyönyörű idő, finom sör egy kiskocsmában, és egy évek óta nem látott barát, akivel itthon szinte nem is látjuk egymást. Persze a prágai forgatagban pont ugyanahhoz a bódéhoz lépünk oda J !  Hihetetlen élmény, Prága varázslatos és pont. Szállásunkból az éjszakai város, és a csodálatos királyi vár látszik. Nem tudok betelni, ez valami egészen új érzés. Fáradtság, gyors kaja, Talma közben jól szerepelt, nyugodtság, lefekvés. Akkor még nem tudtuk, hogy már csak egy nyugodt napunk maradt…

Gyors időjárás lekérdezés otthonról, és 7 kor indulunk Pilzenbe. Évek óta rebesgetik – hüllő tartó körökben – hogy ott valami csodát alkottak cseh barátaink. Felkerekedünk, és meglepő módon tévesztés nélkül érünk az állatkert kapujáig. Gyors szóváltás (de igen ez „parkingplacc”, ott a 20 centis sáros-dzsuvában az meg „nájn parkingplacc” szerintem…) végül a pénztár melletti járdán letámasztjuk a vasat.

Bent sehol nem látott igényesség, inkább kis rezervátum (amennyire ez 20 emeletes házak tövében lehet) a hüllő-házba pont etetésre érünk ki. A kiscsirkék sajnálatra méltóak persze, de vannak ugye magasabban elhelyezkedő ragadozók is – akik mégse ehetnek knédlit – folklór ide vagy oda… Örök élmény a Komodói Varánusz, és az Alligátorok etetése, sok elsőre fel sem ismert gyíkfajt látunk, ismét piros pont.

A DinoParkban minden megmászható gyíkra felsiklunk, tizedszerre is megriadunk a mozgás-érzékelős T-Rex-től, letekintünk a kihalt városra, aztán irány vissza.

Prágában előbb a térképpel próbálkozunk, aztán ‘szájgtíng’ buszokat követünk – mindhiába: a nevezetességekből alig látunk valamit.

Gondolunk egy merészet, és elindulunk egy-egy távolról kiszemelt célpont felé. Így aztán olyan utcákon haladunk, hogy fejünket lehúzva férünk át árkádok alatt, 20-30 %-os emelkedőket gyűrünk le, de a látvány megéri.

Így történt aztán, hogy a fényképezett dolgok nevét csak itthon tudtuk meg, de ezt egyáltalán nem bántuk. Így volt szép.

Végül Tokiói – Dán vegyes-válogatottal fagyizunk, megjegyzik hogy szép a motor, és hogy szerencsések is vagyunk. Hogy miért is? – kérdem.

Hát azért – csiripeli a szűken 40 kilós gésa-növendék- mert szomszéd országból jöttünk, és így nem kell nyelvet tanulnunk, itt a közelség miatt biztosan jól megértenek minket, anyanyelvünkön is…  Naja, mondom – és az angol szókincs szűkössége miatt nem kezdek bele a szlovák-magyar nyelvtani párhuzamok csatájába, ráhagyom hadd irigykedjen.

Sétánkból visszaérve, épp egy bő mázsás kretén PRÓBÁL FELMÁSZNI A MOTOROMRA, közben a barátnője fényképezi. Súlyelőny ide vagy oda, erősen leteremtem – szóban… Tört angolsággal elnézést kér, és hebegi, hogy csak a csajának akarta megmutatni, milyen jól is néz ki a vason. Felajánlom, hogy mást is megmutatok a barátnőjének ha így folytatja, Andrea azonban nem díjazza az ötletet – és újdonsült ismerősünk is inkább tovább áll…

Este hangulatos vacsi, megtudjuk hogy ami leírva ‘vichees’ az a szlovák angolban azt jelenti ‘sajttal’ és ezzel a tanulsággal aludni térünk. Utolsó mozzanatként a szombati nyüzsgés miatt beljebb tolom a vasat tegnapi pihenőjéről, most a porta ablakától alig 4-5 méterre zárom le, nyugodtan térünk aludni.

Gyors SMS a –feltehetően- Brno-ban várakozóknak, bő egy óra és ott vagyunk. Ruha föl, dobozok kézben, irány a vas.

Szentségelés, doboz lehajít, ordít, szidja, és persze vörösödik…

Az éjjel megpróbálták elvinni a ZiZi-t – konstatálom, miután az álkulcs darabjait szedegetem a gyújtáskulcs helyéről, és a félig törött tárcsa zárat próbálom lefaragni… Ha az erős sodrony nem fogja a kerítéshez, tán viszik is – jó ötlet volt megvenni az út előtt.

Recepció, segítségkérés (érdekes, mindenki elfelejt angolul, és a telefont se találják, sőt bíztatnak hogy nem is kell rendőrt hívni, miközben a recepciós –akitől 4-5 méterre történt az eset- valahogy elvész a tömegben…elő sem kerül többet. Az „önzetlen segítségért” hála, egy kis negatív reklám : HOTEL STRAHOVSKY, soha többet…)

Sebaj, mobil – 112, egy óra múlva Hasek felügyelő, Policia.

Kedves fiatal tolmács hölgy (ne ess hanyatt magyar nem volt, angol-cseh tolmács) jegyzőkönyv (kell a biztosítás miatt) telefon haza, szerezzenek autót amivel hazavisszük a vasat.

A közeli kilátóba és rózsakertbe sétálunk, nem tudom élvezni, mindenem remeg. Igen, azt hiszem képes lennék élet-ellenes bűncselekményre ebben az állapotban. A fényképekről visszatekintve, ezen a napon is csodákat láttunk – akkor valahogy nem tűnt fel a sok szépség.

4-re ott az autó, megtudjuk a Kawa nagy titkát (törött gyújtással nem lehet indítani, még a kábelek rövidre zárásával sem!) kb 20 másodperc alatt lefűrészeljük a „vághatatlan” tárcsazár maradékát, be a puttonyba és tűz. Mivel az autó 2 személyes, hátra szorulunk – a szlovák határnál nyújtózás, magyar határon tankolás, éjjel 2-re itthon.

Mint megtudjuk, Norbiék sem jártak jobban – a szombati edzés végén elindultak szállást keresni (hajnal 4 óta jöttek) este 10-re már 570 km-t motoroztak, de egy árva fáskamra nem sok, annyit sem találtak. Az eső továbbra is szakadt, berágtak, és 18 órai motorozás után elindultak HAZA!

(Miközben erről mit sem tudva, a hat személyes(!) szobában ketten aludtunk, tőlük alig 20 percnyire…)  hajnal 3-kor lerakták itthon a gépeket, másnap reggel pedig a TV-ben kísérték figyelemmel a műsort…

Mi –mint kiderült- a TV-ben sem láttuk, hulla fáradtan és elkeseredve indultunk hétfőn dolgozni. Tovább fokozva a jókedvet kiderült, hogy a biztosításunkkal (Allianz) kitörölhetjük, idézem: „mivel a cselekmény a kiemelten veszélyes, este 10 és reggel 6 óra között történt” Aham. Legközelebb így kötünk biztosítást…

A mobilszolgáltatónk, VÉGIG SAJÁT HÁLÓZATÁBAN DOLGOZVA sikeresen kiszámlázott majd’ 23.000.- Ft-ot, a 8 sms – ért és a kb 20-25 perces hívásért. Utólag is kösz, „RÓZSASZÍN”-ben látom a „KAPCSOLAT”-unkat azóta is…

Na ez így elég lehangoló lett. Azonban a készült képeket nézve már az idei utat tervezem. Bármennyire is rossz tapasztalat ez, nem riaszthat el attól hogy újra visszatérjünk.

Furcsa egy hely ez a Prága – egyik legrosszabb motoros emlékem színhelye és mégis alig várom, hogy visszatérjünk egyszer. Felejthetetlen város, egy örök emlék.

Képek és szöveg: Pulai László, 2005. május