Pista bácsi 2006-ban visszavonul!

Most még időben szólok. Ha látni akarod, találkozni akarsz vele, akkor siess, mert meg vannak számlálva a napok, amíg ezt még megteheted.

Pista bácsi most még ott van az örvényesi vízimalomban hétfő kivételével minden nap 10-16 óráig, de a citerán, a muzeális fagylaltgépen és a pipatóriumon már ott van az “Eladó” felirat. Pista bácsi elkezdte értékesíteni néprajzi gyűjteményének legszebb darabjait. Azokat a sok éven keresztül gyűjtögetett és ápolt múltidéző kincseket a malom kulcsra zárt kis szentélyében, amelynek az ajtaja csak azoknak tárult fel, akiknek a szemében megvillant valami érdeklődés, akik mondtak egy mondatot, vagy csak kérdeztek valamit amiből aztán Pista bácsi véget nem érő gondolatsort indított a malomról, a molnárságról, a világról, az életről és annak minden fura dolgáról.

A finom humorral átszőtt mesék megtöltik élettel ennek a kicsiny világnak minden zugát, kellemessé teszik az itt töltött perceket, úgy érzed tanultál belőlük valamit. Elég, ha hallgatsz és hagyod, hogy megérintsenek. Engem visszatérésre csábítanak. Van már talán tíz éve is, hogy hallgatom őket. Gyakrabban szeretném.

Pista bácsi történetei pedig mind igaz történetek. A cselédlányokról, akiket ellátott a molnárlegény, amíg lefutott a zsákba a gabona amit őrölni hoztak, a papról, akinek kinyitotta a molnár bibliáját és egy üveg vodkát talált benne, a háborúról ,aminek nem is akkor lett vége, amikor mi hisszük és amelyet ő közelről látott, mert ott volt, amikor Szálasi eladta munkaszolgálatosnak és hiába szökött meg, elfogták, és édesanyja halálos ágyát hátrahagyva kellett elmennie a németekhez, hogy segítse a tengerbe dobálni az SS fegyvereit és elégetni irataikat, könyveiket. Sok-sok társával ment mindössze 15 évesen.

Ha Pista bácsi író lenne, akkor lehet, hogy ma Kertész Imrével, Tamási Áronnal együtt emlegetnénk, de ő a büszke molnárok sorsát választotta. A molnár, aki mindenhez ért az ácsmesterségtől a vasas szakmáig, a gépészettől a fényképezésig. Ma is csak szorgos keze segíti, amikor rendben tartja a régi malmot. Egyike ő a korunkban egyre kevésbé fellehető polihisztoroknak. Megvannak persze a jegyzetei is és életútját nemrég papírra rendezte. Most keres kiadót hozzá.

Az örvényesi malom felülcsapott vízkereke még ma is forog, bár a patak vize kifogyott, réges régen nem elég már ahhoz, hogy az üresen járó hengerszékeket valódi munkára bírja. Talán vannak szebb vízimalmok is már, meg nagyobbak is. Nem egyet Pista bácsi segített új életre kelteni. Sokat meglátogattam közülük de vissza csak ide kívánkoztam, csak ezek között a poros gerendák között találtam meg, amit igazán kerestem.

Azért szólok még időben, mert hátha te is ugyanazt keresed amikor szombaton, vagy vasárnap nyeregbe ülsz és elindulsz felfedezni hogy hová visz az út és miért.

Agárdi György, 2005. augusztus 15.