Motorozós-nyaralós túra öt országon át – Pióker Zoltán

A tavalyi nyaralós túránk sikerén felbuzdulva, arra a gondolatra jutottunk, hogy miért ne szervezhetnénk valami hasonló programot az idén is, de már kibővítve a létszámot.

Összeült a család, megbeszéltük, egyeztettünk, majd megszületett a döntés. Az idén kb. két hét áll a rendelkezésünkre és ez alatt nagyjából 2000 km-t teszünk meg.

Az irány, dél. Magyar országon át, Horvát ország, Szerb Krajina, Bosznia, majd ismét Horvátország, (tenger, nyaralás) majd északra fordulva, Szlovénia, és két nap pihenő után, haza.

Hogy még többen legyünk, túránkat kiírtuk a Vaslovasok.hu oldalra is, ahonnan csatlakozott a negyedik motor is, Rumi barátunkkal a nyeregben.

Az első szakasz:

Motorozós-nyaralós-1szakasz nagyobb térképen való megjelenítése

Utolsó rögzítések indulás előtt, hajnali fél ötkor.

Találkozási pont

Rövid megbeszélés, újabb rögzítés után elindultunk. Hogymielőbb a határra érjünk, az M6-os autópályát választottuk. Mohácsig elég unalmas volt az út, de legalább, jól haladtunk.

Átérvén Horvát országba, ahogy közeledtünk Eszék felé, egyre borússabbá vált az ég. Végül eleredt az eső.

Esőruha fel…

Jót nevettünk egymáson, mert az esőruha felhúzása, nem volt egyszerű művelet, de egymásra támaszkodva, ez is megoldódott.

Töretlen jó kedvvel nekilódultunk, ismét. Az idő azonban, nem osztozott a jó hangulatban, egyre jobban esett. Elértük a Zágráb- Belgrád autópályát, ahol már szakaszokban állt a víz az úton. A Samac-i kihajtó előtt az egyik Suzuki SV első hengere beázott, ( a gyújtógyertya járata megtelt vízzel). Szerencsére, egy hengerrel, még ki tudott gurulni a pályáról.

Hibafeltárás…

a lányok, jól elvannak, pihennek, közben megpróbáljuk kiszárítani a beázott részt.

Közben az eső is elállt. Jó jel. A motor hibátlanul működik, indulunk. A Bosnyák határt elérve már hét ágra süt a nap. Eddig sem estünk kétségbe, de most már újra fülig ér a szánk. Meleg van.

Mi és négy Lengyel túrázó a határ utáni parkolóban.

Könnyítünk a ruházaton, elcsomagoljuk az eső felszerelést. Pénzváltót kell keresnünk, mert itt nem lehet euróval fizetni. Néhány kilóméter után, megállunk egy ÖMW kúton, ahonnan átirányítanak a szemközti étterembe, ahol nem hivatalosan, ugyan de rendesen váltanak pénzt. 1Eur=2 Konvertibilis Márka. Most már tankolhatunk, és megebédelhetünk.

Továbbra is délnek tartunk. Az út jó minőségű, nem túl nagy a forgalom. A táj igen változatos. A sík hullámos terepről, lassan átvált, dombos lankás vidékké. Ami feltünik, hogy szinte egymással rivalizálnak a vallási szimbólumok. Ha az út egyik oldalán látunk egy szerb ortodox templomot, a másik oldalon, biztosan feltünik egy minarett. A rendőrökre viszont figyelni kell, mert a legváratlanabb helyen elbújva vadásznak a gyorshajtókra és a szabályjtalankodókra. Persze ők sem a nyílt úton vannak, hanem a lakott területek ki vagy bejáratánál, főleg valami vendéglő közelében. A rossz nyelvek szerint azért, hogy az orvul szedett sarcot, vagy bizonyítékot azonnal eltüntessék, de én nem hiszem. Biztos csak azért itt, mert van elég hely a parkolóban, így nem akadályozzák a forgalmat sem.

Szarajevót csak érintjük, nincs időnk nézelődni. A külváros ahol áthaladunk nem is tetszik. Káosz a közlekedés, piszok, szemét mindenfelé. Húzunk tovább. Ismét borul, majd szemerkél az eső. Konjic előtt utolérünk egy lakodalmas menetet. Kilométeres kocsisor, jó hangulatú emberek, kicsit kóvályogva haladnak előttünk. Miután bemértük a mozgásukat, óvatosan előzésbe kezdtünk.
A jablanica tó mellett már elered az eső. Sötét katlanban, már a Neretva szurdokban haladunk a napi célunk Mostar felé.

A gépek hibátlanul működnek, faljuk a kilómétereket. Kiérve a szurdokból a felhőzet is ritkul, majd a nap is kisüt, bár már erősen lemenőben van. Utunk első szakaszának végén, leértünk Mostarba.

Az előre foglalt szállásunk a Motel-Restoran Kriva Cuprija ( http://www.motel-mostar.ba/eng/enter.htm ) ódon falai közt volt a belvárosban, 100 méternyire a hídtól. Nagyon kellemes, hangulatos és romantikus hely, csak ajánlani tudom minden utazónak. A motoroknak egy külön, fedett, őrzött parkolót biztosítottak. Egy dologra azért felhívnám a figyelmetek. A személyzet nagyon kedves, talán túlzottan is. Ezért könnyen abba a hibába eshettek amibe mi.

Belementünk, egy helyi szpecialitásokat kínáló vacsorába, ami ugyan kifogástalan volt és bőséges is, előétellel együtt, de nagyon lassan készült el, (eléheztünk) és a végén fejenként 40 eurót fizettünk érte. Ha előtte megkérdeztük volna, hogy mibe fog ez fájni nekünk, valószínűleg , sokkal olcsóbban is megoldottuk volna. És még az ég is leszakadt az éjjelen.

becuccoltunk a szállásunkra

hátsó bejárat, vagy kijárat…

a terasz

hangulatos vendéglők mindenfelé

a drága vacsoránk…már nem volt őszinte a mosolyunk.

Az esti esőnek hála, jól aludtunk és másnap csodálatos verőfényes nappalra ébredtünk. A reggeli után, ki-ki felfedezőútra indult az ébredő városban.

megvegyem-nevegyem? a bazárban

a hídon

A városban érdemes volna több napot is eltölteni. Mindent meg kell nézni. A Neretva bal prtján a hídlábhoz közel van egy könyvesbolt és galéria, oda feltétlen nézzetek be. Tanulságos és megdöbbentő látvány a film, a háborús időkről, a híd lerombolásáról.

Szomorúan búcsúztunk Mostar-tól, ugyanakkor kipihenve feltöltődve vágunk neki utunk következő szakaszának. Sajnos nem tudom térképen megmutatni, a boszniai szakaszt nem tervezi a google .

Bosnyák-Horvát határnál

elértük a tengert

Úton, Mostarból az Adria felé. Videók: 

Térkép a második szakaszról, Mostartól, Hvarig : 

Motorozós-nyaralós. 2.szakasz nagyobb térképen való megjelenítése

Gradac környékén, pihenünk, tankolunk és elfogyasztjuk a maradék étkünket.

Csodálatos parti út néhány km-e után elérjük Drvenik kikötőjét, ahonnan majd, átkompozunk Hvar szigetére.

tenger, nap, meleg, motorok, jókedv és mi.

az első sor a miénk

kihajózunk

Sucuraj-ban.

Hvarig 77 km kanyargós elhagyatott, helyenként igen rossz minőségű út vár ránk. Inkább endúrósoknak való mint sport motoroknak, a lágyabb rugózás miatt, is, meg van több köves úton megközelíthető csodálatos öböl ahova lazán le lehetne gurulni a sziget gerincén haladó “fő útról”.

Ízelítőül egy videó: 

Pihenő Jelsa-tól nem messze

Megérkeztünk Hvarra.

Az indulásunk előtt két nappal, kaptam egy emailt, miszerint a Hvaron lefoglalt szállodánkat nem nyitják meg, egyéb okokra hivatkozva, így ugyanazon feltételekkel, átirányítanak bennünket a város szivében található Delfin hotelba. A szobák minden luxust mellőzve régimódi fürdőszobával, és persze klíma nélküli volt, de kárpótolt minket a gyönyörű kilátás a mindig nyüzsgő, pezsgő kikötőre. A hajós emberek paradicsoma ez a város. Jönnek mennek a szebbnél szebb vitorlások, egymást váltják a luxus jachtok. Ebben a mediterrán kavalkádban töltünk egy hetet. Mindenki szabadon választott programmal ütheti el az idejét.

A hotel terasza, ahol álltalában reggeliztünk, sörözgettünk

Ha csak átutazóban vagy itt is megmoshatod ruháidat és zuhanyozhatsz is…

Főtér

Velence nyomai

Esti séta

A bazársor… a lányoknak, kihagyhatatlan.

de azért mi is jól érezzük magunkat

a vacsorám. egy kis pirított tintahal.

A háttérben a hotel Sirena, ahová a foglalásunk szólt

Videó:

Egy hét napozás fürdés után csomagoltunk és elindultunk Splitbe. Itt már három motorral, mert Tomiék Dubrovnikba mentek.

Ismét a kompra várva. Stari Grad kikötőjében.

Videó:

Splitben még megejtettünk egy kis városnézést, teljes harci díszben, a legnagyobb melegben. Azt hiszem, elment az eszem.

Valoszínüleg megártott a meleg. Nem győztem hűteni magam. Mivel dél körül hagytuk el Splitet, egy gyosabb ugrás reményében az autópályát választottam, de hiába, ott is nagyon meleg volt. Már nem csak a nap égetett, hanem, a beton is ontotta a forróságot. Senji kihajtó előtt elbúcsúztunk Rumi tól is. Ő is hazaindult. A szokásos benzinkutas pihenő után, Senj-nél újból a tenger parti úton motoroztunk, Novi Vinodolski-ig. Itt is megálltunk egy éjszakányit. Előtte még volt időnk, hogy strandoljunk egy nagyot, majd egy jó vacsora után aludni tértünk.

Ismét tintahal, főtt burgival és valami zöldséggel, amit “blitvá”-nak hívnak

Az időjárás továbbra is kegyes. Nyeregben vagyunk ismét. Irány Szlovénia. Egy kis tengerparti kanyargás után elérjük Rijekát, de megállás nélkül haladunk az elkerülő úton, nem szeretnénk, ha ránk melegedne az idő. Rijeka felett Ljubljana felé vesszük az irányt. Ismét néhány kilóméter gyors autópályázás után elérjük a Horvát-Szlovén határt. Nincs tömeg, gyorsan átérünk. A Rupa határátkelőtől, Postojna irányában csodálatos erdei úton haladunk, gyér forgalom mellett, sok kanyargás az erdő hüvösében nagyon jól esett, tetszett. Postojna után újból pályán vagyunk Bled városáig.

Elfoglaljuk szobáinkat, lepakolunk, pihizünk egy kicsit, majd felfedezzük a környéket.

motorbarát szállás

Hangulatos falvak, csodaszép táj

fenn a Vogelen.. (tetszik a tábla)

és …megjött az eső. Szerencsére itt is csak éjjel esett.

Bejártuk Bohinj környékét is, jó volt. Már érezzük, hogy közeleg nyaralós túránk vége.

Az itt töltött második napunkon még jutott egy kis idő bobozásra is. Hogy élveztem-e? A kép magáért beszél.

Összeségében, nagyon jót nyaraltunk, és nagyon jót motoroztunk. A 12 napba sok minden belefért. Kényelmesen haladtunk, sehova sem kellett rohanni. Hazaérkezvén a számláló 2.200 km-t mutatott. Ez anyár így, mindennel együtt, belefért 1200 eur-ba két főre. Készült több mint 2.000 fotó és több órányi videó amit sajnos, nem tudok megosztani veletek, de majd legalább lesz mit nézegetni a téli hosszú estéken.

Széles utat!

Pióker Zoltán, 2011. szeptember 2.