Kényelmes hazai kirándulást terveztünk legutóbb. Olyan sok szép hely van még itthon amit nem ismerünk, gondoltuk legalább az egyiket be kellene járni. Az Őrséget már régebben kinéztük magunknak, csak fix időpont nem volt, az gyakorlatilag az utolsó napokban dőlt el.

Eredetileg a Dunántúlon kanyargós utakon akartunk menni, de csak kicsit késve indulhattunk, ezért aztán maradt a szráda Budapestig, onnan meg főleg a 8-as út. Egy kis zuhét pont egy benzinkúton kaptunk el, egy nagyobbat pedig a sztráda legkiesebb részén. Következő megállónál Gabriella kb. fél liter vizet öntött ki a csízmájából. Aztán kb ennyi is volt az esőből a hétre, a kánikula tombolt tovább.

Kényelmes tempóban estére érkeztünk meg a Szalafőn lévő szállásunkig, egész pontosan Alsószerre. Egy egész ház állt a rendelkezésünkre mindennel felszerelve, csodás környezetben. István egyből összehaverkodott a szomszéd kutyájával, nem is vakarhattuk le magunkról a következő napokban. A motorok egy szőlővel befuttatott lugas-garázsban pihenhettek. Este felderítjük a környéket, élelemforrásként a Bognár étteremben lukadunk ki ahová már elég későn érkezünk, de minden további nélkül kiszolgálnak igen finom étkekkel.

Másnap a környéket akartuk járni, de olyan kánikula tombolt, hogy inkább átruccantunk Szlovéniába, Toplicébe fürödni, a helyi élményfürdőbe. A határon meglepően kedves volt a határőr, nem ehhez vagyunk szokva. Rövid fürdés és napozás után már indultunk is tovább Ausztriába várat nézni. A riegersburgi fellegvárhoz már záráskor érkeztünk, de azért a felvonóval csak felmentünk. Lefele a sétát választottuk, sikeresen le is mentünk a város felőli oldalon. Kerülhettük meg a hegyet vagy 32 fokban.

Innen a szállás vagy félórányira volt, úgyhogy irány haza. Másik határátlépő más stílus. Meglehetősen mogorva. Még mindig azon fílózok, hogy a határőr kérheti-e a jogsimat? Ha az útlevelem rendben, és a motor papírjai is akkor be kell engedjen nem? Este vacsora a „szokott” helyen. Amíg várunk vagy tucatnyi kisgyerek pózol a motoron boldogan. A szülők fényképezik őket, nagyon köszönik, most egy hétig lesz mit hallgatniuk.

Reggel István elhozza a kisboltban személyre szólóan félretett kifliket, be volt biztosítva a reggelink. Mai program laza csavargás a környéken. Őriszentpéter, Magyarszombatfa, Velemér. Az itteni korabeli kistemplomot nem szabad kihagyni, mind a környezet mind pedig a templom (és annak története) megfogja az embert. Beülünk, csendben nézelődünk. Szakmai érdeklődésből a toronyba is felmennék, de nem lehet. Érdekes…Erdélyben sem engedtek fel sehol J. A környező erdőben rövid sétát teszünk, bár elég meleg van. Inkább gurulunk tovább, pontos cél nincs, csak a táj és a környék felfedezése. Zalaegerszegig kanyargunk, aztán vissza. Megkeressük a Vadása tavat is, szintén rövid ejtőzés, majd a Pankasz-i szoknyás harangláb megkeresése. Ezt mondjuk jobban is kitáblázhatnák, meg egy-két parkoló sem ártana a környékre!

Hazafelé az illendőség kedvéért más éttermet is kipróbálunk, ne legyünk túl elfogultak. A szép környezetben, kis tóparti étterem (vad és hal specialitás) végül is nem rossz, de a régi jobban bevált. Lehet, hogy a specialitásokat kellett volna kipróbálni?

Estére elég pilledt a társaság. István elmegy Alsószerre meghallgatni egy beszámolót, de mi alig térünk magunkhoz a melegtől. Kb este nyolckor vagyunk hajlandóak a környéken sétát tenni. Aztán a környéken felpörögnek az események. A helyi tehéncsorda a Boris vezényletével összevont csapatmozgásba kezd és kitör a villanypásztor kereteiből (lehet áramszünet volt?) A szomszéd kutyája először a horizontig kergeti a lázadókat, majd visszatér mert távolétében az irmos-cirmos vadászni kezdett a felségterületén. Ennek egy beérkező kondenzcsík (az eb) és két távolodó kondenzcsík (az eb és a cirmos) jelenti a végét. Közben Borisékat még kétszer elkergetik a látóhatárig aztán lenyugszanak a kedélyek.

Este még összerakunk egy kis vacsorát, az utolsó virslit a szomszéd kutya kunyerálja el. Szinte háton úszik a boldogságtól mikor megkapja. Hogy sirathatott ez minket, mikor eljöttünk!

Másnap összepakolás, kitakarítás, majd a motorok felmálházása után kényelmes indulás. Nagyon kényelmesen kanyargunk, a szép táj inkább nézelődésre csábít.

Jákon megállunk, régi terv megnézni a Jáki Szent György templomot. Az 1211-ből származó (illetve ekkor említik először oklevelek) 1256-ban felszentelt apátsági templom 42 évig épült. Lenyűgöző épület, masszív tömege igen látványos.  A toronyba vezető ajtó zárva.

A szomszédos múzeumban sok érdekes dolog olvasható a történetéről, átépítéseiről, romos állapotáról és restaurálásról. A többiek már rég kint várnak mire észreveszem, hogy egyedül olvasgatok benn. A parkolónál leülünk egy kapucinóra, olyan jól elvagyunk, mintha ez lenne a napi cél. Igaz nem is sietünk sehova. Meg aztán nem is megyünk nagy távolságokat.

Aztán csak elindulunk a Bozsokon lévő új szállásunkra. Egyenlőre csak elfoglaljuk a szobákat és egy könnyű ebédet eszünk, aztán indulunk tovább. Kőszegen csavargunk, az egész belváros fel van bontva. Meglátunk egy szabadtéri színházi estet hirdető plakátot, egyből el is határozzuk, hogy szombat este színházazunk, a jegyeket is megvettük. Még kicsit nézelődünk, bemegyünk a nagytemplomba (nem tudom mi a hivatalos titulusa), szép, de nekem kicsit túl rikító a festése. Toronyajtót nem találok.

Hazafelé még megállunk Cákon a borospincéknél, valamint elfordulunk Velem felé megnézni az „épített falut”. Este vacsora a szálláson majd elsétálunk a kastélykertbe.

Reggel irány Ausztria, a határátlépő pár méterre van a szállástól. A határőr meg is jegyzi, hogy eléggé az ország másik feléből érkeztünk.

A cél Mariazell. A lehető legkanyargósabb úton megyünk, megéri, nagyon szép tájakon visz az út. Megérkezve megcsodáljuk a Bazilikát, na ez aztán lenyűgöző. Kívülről már sokszor láttam, de nem sejteti a belső értékeit. A toronnyal itt meg sem probálkoztam. Rövid séta a városban, majd megyünk a tópartra fürödni.

 Az Erlaufsee-nél ennyi embert én még nem láttam. A víz szerintem pont jó, Gabriella szerint jéghideg. Viszont napozni tökéletes, mi Istvánnal akkor is megyünk úszni. Nem sietünk, az idő is eltelt, a kanyargós utakon nem lehet gyorsan haladni, ezért Wildalpent már kihagyjuk.

Hazafele gyorsabb utat választok, de az eleje így is kanyargós. Egy útlezárás lámpánál pár motoros összegyűlik. Legelöl egy idősebb úr áll nagy BMW-vel, mögötte két Ducattis meglehetősen velőrázó kidörrentőkkel. Azt várjuk, hogy majd a zőld-nél a két Duc elhúz, ehelyett az öregúr olyan startot produkál, hogy csak pislogunk. Ilyennel a sztratoszférát szokták elhagyni.

A két Duc később kezd is az idegeimre menni, egy kamion előzésnél, kanyarba érkezve a hátsó mint aki jólvégezte dolgát befékez, egy centit sem hagyva a mögötte érkezőknek (azaz nekünk) Két személlyel azért elég szépen nyögött a szervófék mikor beékelődtem a Duc és a kamion közé. Inkább le is előztem amint lehetett. Estére elég szépen kitikkadtunk, ezért ez a nap közel 400 km volt hőségben és szinte végig kanyarogva.

Másnapra nem is terveztünk sokat, csak el Sopronig. Annyi csavar azért került a dologba, hogy a Bozsok-Sopron 60km távot kicsit feltornáztuk 120 km-re. Ugyanis Mariazellből hazafele az Írotkő ausztriai szakaszán jöttünk, amiről kiderült, hogy egy kb 15-km-es fantasztikus hegyi út. A Michelin térkép meg pont jó irányban jelölt még két „zöld” utat, szóval ezt a hármat összefűztem. Mondtam Istvánnak, hogyha kérdi a határőr, hogy hova megyünk, akkor nyugodtan mondja, hogy Sopronba!

Ezt az utat csak ajánlani tudom. Este hazafele kiderült, hogy a hazai szakaszon sok érdekes nincs, a Burgenlandi rész viszont végig fantasztikus, helyenként panorámás út!

Sopronban a szokásos városnézés, majd Fertőrákos, a kőfejtés megtekintése. Ahogy bementünk zuhogni kezdett, de hamar elállt.

Innen hazaindultunk, kissé szeles időben. Siettem, mert végig látszott a viharfelhő, de megúsztuk. Este vissza Kőszegre és egy fergeteges vígjátékot néztünk meg Eperjes Károllyal a Gyulai Várszínház, a Kisvárdai Várszínház és a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház színészeivel. ( http://www.koszeg.hu/kultura/varszinhaz/content.php?id=2806 ) Nagyon jó volt! Azt most ne forszírozzuk, hogy Kisvárdai létemre miért Kőszegen nézem meg a szülőföldem színészeinek előadását!

Reggel összepakolás, lejárt a szabi. Kicsit még gondolkodtam, hogy is lehetne Ausztrián keresztül hazajönni (már csak a határőr miatt is megérte volna..hova-hova? Nyíregyháza!) , de aztán még arról is letettünk, hogy Szlovákián keresztül jöjjünk, inkább itthon csavarogtunk. Komárom, Esztergom, Visegrád, Vác, B.gyarmat, Salgótarján, Miskolc, Tokaj. A Lebújnál még megálltunk, hogy Gabriella ehessen végre egy kis hazai halászlevet, aztán szépen hazagurultunk. Fogalmam sincs, hogy összességében mennyit mentünk (bár a hátsó gumim csereéretté lett), de épp eleget hogy sokat lássunk és épp keveset hogy sokat pihenjünk, összeségében nézve ilyen jó nyaralásom régen volt már!

MGP, 2006. július.