Ördög túra –Toscana

Közel a magyar határhoz egy elszánt társaság ébredezik, hogy beteljesítsen egy fél éve dédelgetett közös álmot. 16 szerencsés, akik már régóta másról sem beszélgetnek e-maileznek, csak hogy mi legyen az időpont, útvonal, szálláslehetőség, ki mit szeretne megnézni, és mibe szeretne belekóstolni.

2003 óta sikerült minden évben eljutni egy külföldi túrára. Idén sem szerettük volna megszakítani ezt a kellemes hagyományt. Év elején körvonalozódott egy nagyszabású olasz túra, melyet aztán hozzáigazítva a jelentkezők igényeihez kezdtünk el szervezni.

Mindenki a saját lehetőségeihez mérten segíti a munkát, kik szálláslehetőségeket küldözgetnek, útvonalakat tervezgetnek, szállásadóval egyezkednek, idegenvezetőt szerveznek, belépőt foglalnak. Igazi csapat munka kerekedik ,melyet mindenki szívesen végez.
A díszes társaság egésze nem ismeri egymást. Hogy feszültséget oldjuk egy „összehangolódás” túrát szervezünk Szlovákiába Donovaly-ba a nyaralás előtti Július 1. vasárnapján. A mintegy ~500 km-es guruláson nem tud mindenki részt venni, de a szerpentinek koptatása mellett, sikerül még megegyezni sok apró fontos részletben is, és megismerni a jelöltek rigolyáit.

Kényelmes túrázok révén a cuccunk nagy részét már 2 nappal előtte elkezdi begyûjteni a kisbusz mellyel jelen pillanatban motorral nem rendelkező barátaink jönnek.

Július 12, csütörtök délután 4 óra , gyülekező a bicskei benzinkútnál. Persze mi helybeliek érkezünk késve, ahogy az lenni szokott, két fővárosi barátunk már ekkor megkezdi az aszalódást.

Utunk: Székesfehérvár –Veszprém –Tapolca -Sümeg-Zalaegerszeg érintésével vezet a célhoz. Ekkor még nem keveredünk komoly kalandokba. Ezen a napon csak le kell jutnunk Öriszentpéterre ahol a 6. motoros társunk lát minket vendégül.

Vacsorát, szállást és reggelit kapunk. Utólag is köszönet a szíves vendéglátásért. A helyi mézes pálinka segíti az idegen ágyban való alvást, és hogy reggel 7 kor indulásra készen legyünk.

A reggeli túl kiadósra sikerül , így pénteken 13.-án csak 8-kor vágunk neki a táv első felének, melyet akkor esőfelhők kísérnek, de aztán hamar feladják , és soha többet nem látjuk az túránk során a azokat. Szlovénián keresztül haladunk a Dráva völgyében hosszú elnyújtott ívû kanyarok csalogatják a sebességmérő mutatóját följebb és följebb, és a motorok könnyedén haladnak tova a minőségi utakon. Csak egy két gizda anyagbeszerző mikrobusz sofőr akar minket megszorongatni, késztetést érezve gépjármûve teljes 145km / órás végsebességének maximális kihasználásához. Szerencsére nem pazarolunk rá sok energiát, sőt az első komolyabb táv után egy kis pihenőt iktatunk be, hogy kényeztessük magunkat otthonról hozott másnapos jól összeérett szendvicsekkel, és kávézóba kapható jégkrémekkel , frissítőkkel. Nem sokkal utána könnyedén lépjük át az osztrák határt és kanyargunk felfele a hegyekbe.

Ekkor kezdjük csak sejteni hogy mi is vár ránk. A térképet nem kell néznünk navigációval vezet minket barátunk, mi csak vakon repülünk mögötte. A kanyarok közötti egyenesek egyre rövidebbek lesznek a könnyû kanyarokat , kemény visszafordítok váltják fel, néha a visszakapcsolgatáskor fel –felvillan az üres jelző lámpája, mikor még egyesbe is vissza kell tolni a váltót, hogy két személlyel kijőve a hajtûből maradjon fordulat kigyorsítani felfele, és még néha egy vakmerőbb előzés is beleférjen, nehogy nagyon szétszakadozzon a csapat. A lejtmenetben a motorfék segíti egy kicsit a fékek munkáját, melyekbe keményen kell belemarkolni minden egyes ív előtt.

A dinamikus motorozás mindenkit igénybe vesz, jól esik tankolásonként felfrissülni egy kicsit. Rugó barátom már átlépve az osztrák-olasz határt jelzi, hogy nem igazán fognak már az 1.200 Banditon a most cserélt betétek. Felüvegesedtek! Még kipróbálja Laci is a másik Banditos barátunk is, hogy tényleg így van –e, majd azt a tanácsot kapja, hogy fékezzen keményen rövidebbeket, talán jobb lesz. Ekkor még hátra van néhány száz kanyar és kilométer. A tanács segít! A hegyek között nehezen haladtunk, az utak nagy forgalma és szerpentinek keménysége megdolgoztatja részvevőket. A busszal találkozunk egy előre kiszemelt városban Olaszországban.

Ezt az alkalmat szeretnénk kihasználni tankolásra is, de szieszta van a kutak többsége zárva! Ekkor kell megismerkednünk a pénzbedobós kuttal, melyet első alkalommal még nem használunk , főleg azért mert „kutas” elkerget minket mivel csak foglaljuk a kutak melletti helyeket , de tankolni nem merünk. Felírja a rendszámunk , és hívja a rendőröket. Mi gyorsan kereket oldunk! Majd néhány kilométerrel odébb éppen rendőröktől kérünk útbaigazítást, akik készségesen segítenek is. A navigáció biztosan vezet a kiszemelt fő és mellékutakon. Korán indultunk és a kb. 600km nem tûnik nagy távolságnak, így is végszóra érkezünk Trento melletti El Paso tranzit szállásra. 21 óráig van vacsora, mi pont akkorra érünk oda. De szállásadónk nem rest, és készít nekünk még vacsorát. Fogyasztunk is rendesen.

A hely kuriózuma a Harley blokkból készült sörcsap. A csapat egy kisebb részének és köztük nekem is sikerül hajnali 3-ra már ágyba kerülni, mert az egyik helyi erőnek szülinapja van, melyet több ingyen sörrel jutalmaz, melyet mi jófajta mézes pálinkával viszonozunk.

8 órakor svédasztalos reggeli, eszik mindenki ki mennyit tud, csak úgy magyarosan, nutellát szalonnával. Az indulást 9 órára tervezzük, a Garda-tó érintésével a Parma-n keresztül kívánunk lejutni a Toscana szívébe, közben beiktatva egy kis tengerparti nézelődést is. De az élet átírja a terveket , mert a kemény pénteki nap a vezér Banditon vászoning csócsálta a hátsó gumit, így némi kérdezősködés és bolyongás, szívélyes útbaigazítások után sikerül találnunk egy gumist. Egy kicsit alkudozunk, részt veszek benne én is, mert mérlegelve a gumi fogyását én is jobbnak látom a cserét. Sok lehetőségünk nincs Pirelli Diablo Corsa a lehetséges választék. A Bandit megkapja a 180-ast az GSx1400-es a 190-est. A szerelés szakszerû ezt némi borravalóval díjazzunk. Nekem még más gondom is akad , mert a Gsx frissen felrakott olajszûrője ereszti az olajat. Kézzel húzok még rajta, de nem feszegetem , mert látom rajta, hogy nem párhuzamos a blokk és szûrő tömítő felülete, ezért enged. A többiek ez alatt egy pár méterre lévő parkban hûsölnek, az busz már a Garda mellett gurul. Sajnos hamar rájövünk hogy 3 óra késéssel nem tudjuk teljesíteni a kb. 450km-es utat a szállásig , így átütve a navigációt egy 350 km-es rövidített lehetőséget kapunk, de le kell mondanunk a Garda-tóról és a tengerpartról.

Az új lehetőség kevésbé izgalmas, de unalmasnak semmiképpen mondható, gondoljuk ezt az elején.

Szembesülünk ismét a szieszta hátrányaival, és kénytelenek leszünk a pénzbedobós kúton tankolnia! Sikerül! Nem hiába járattak szüleink drága iskolákba!  Utána ismét a hegyeken keresztül vezet az út, a hőség elviselhetetlen.

Az utak zsúfoltak, rengeteg a motoros is. De mindenki figyel, elenged lehúzódik, sorba érnek minket a meglepetések. Persze itt is akadnak akik versenypályának használják a kiváló minőségû utakat, de ők gyorsan tova tûnnek a már szinte kötelező térdlerakós stílusban. Persze mi is kedvet kapunk, és el kezd fogyni a majrécsík a gumik oldaláról. Én még birkózok a futómû puhaságával, amitől a gumi felülete morzsalékosan málik, mert nem bír rendesen kapaszkodni. Néha megállunk bevárjuk egymást ilyenkor megbeszéljük a melegebb helyzeteket, köcsögebb autósokat és, persze húzzuk egymást folyamatosan.

Mikor már csak Kb. 50km-re vagyunk a céltól szétszakadunk, és ketten lemaradva elvétik a lehajtót. Eltévednek. Némi térképböngészés után összeszedjük magunkat. Az eltévedést segíti a néhány útelágazás , és a messziről egyforma motorosok. Rendezzük sorainkat és kb. este 9 órára megérkezünk a Toscana Szívébe a Villa La Fornace-ba.

Három kiváló apartmanban szállásoljuk el magunkat ez elkövetkezendő 5 éjszakára.

Szállásadónk néhány helyi csemegével lep meg minket, a másik apartmanban levő Finnek két üveg pezsgővel köszöntenek. Gyorsan megkeressük a medencét is.

Befut közben a busz is némi utánpótlással, sörrel, mézes pálinkával, mellyel ismét hajnal 3-ig húzzuk.

Egy laza nap, főleg hogy néhányan keményen másnaposak.

A hőséget a medence mellett vészeljük át, majd estére erőt gyûjtve, legurulunk a 40-50km-re lévő Vada tengerpartjára. A GPS ismét hihetetlen helyeken visz minket keresztül.

Szûk sikátorokkal tarkított kis falucskák utcáin, szántóföldek közötti aszfaltnyelveken, kanyargunk, lélegzetünket visszatartva. Barátnőm közben folyamatosan fotózza a tájat , hogy minél több emlék maradjon majd később hátra.

A tengerpartra érve egy kicsit csalódunk, mert az koszos és sok ezer ember tarkítja. azért megmártózunk, a lehetőséget ki nem hagyva.

Strand után étteremben vacsora.Mi sem egyszerûbb mint 16 embernek megfelelő helyet találni. Azért találunk. Az étlapról pizza, kagyló és ki tudja mi vándorol az asztalunkra. Has tele, helyi gasztronómia kipipálva. Irány haza. Ekkor már sötét van a Navigáció lemerül, térkép olvasási gyakorlat a fényszóróknál, közel a cél, mindenki tudja, néhányan az útvonalat fejtik nekünk páran csak a hülyeségen jár az agyunk. Persze hogy hazaérünk!

Majdnem sikerül a megbeszélt időpontban elindulni, csak kisebb feszültség fakad a csúszásból.

Hiába, nyaralunk! Dél fele vesszük utunkat, San Giaminano az első város melyet megcélzunk. A Város egy szerzetesről kapta a nevét aki megvédte Attilától középkorban a várost. Égbe törő tornyai az ott lakók gazdagságáról árulkodtak.

Parkolót még a motoroknak sem egyszerû találni, a helyiek két alkalommal figyelmeztetnek , hogy ne hagyjuk ott mert elszállítják őket. Harmadikra sikerül. megérkezik a busz is, behajigáljuk a sisakokat, ruhákat, és turistásba öltözve szemügyre vesszük a várost.

Zsebpénzünk egy komoly részét ásványvízre és fagyira költjük, itt ez a módi , ha nem akarsz felfordulni! Az városka sikátoriban megtett kilométerek 1000 évet repítenek vissza az időben.

Jó lesz utána ismét felülni a motorokra és legurulni a másik igen híres középkori Toscanai városba Siena -ba. Ebben a városban van a világ első bankja, melynek létét és gazdagságát köszönheti.

A város főtere hatalmas.

Dómja , annak díszítettsége, és benne levő kódexek páratlan varázzsal bírnak.

A távozás előtt még megmászunk egy két magas épületet, hogy remek fényképekkel gazdagítsuk ismét az emlékeinket.

A busz nem sikerül jó helyen leparkolni, de csak figyelmeztetnek minket , és nem büntetnek meg. Hazafele menet még beugrunk egy helyi szupermarketbe, az esti sütögetéshez steak -nek valót veszünk , no meg persze sört , de hát az alap!

A forró esti levegőt a húsok és egyéb sülő finomságok illata tölti meg.

Néhányunkat elnyom a meleg , na meg az alkohol.

Nem sikerül korán felkelni, nem tervezünk korai indulást a nagy meleg miatt ismét a medence kegyeltjei leszünk és agresszív vízilabda játékokkal múlatjuk az időt.

Késő délután indulunk csak Lucca-ba rövid városnézésre.

Az izgalmakat fokozza, mikor egy helyi darázs a barátom arcát a bukó alatt kétszer is megcsípi, de a navigáció, gyorsan utat mutat az első gyógyszertárig, és nem kockáztatva, némi kalciumot diktál magába. Végre megérkezve a helyi nevezetességeket vesszük szemügyre,a 3km hosszú város fal mely érintetlenül viselte át a nehéz időket.

Puccini háza és szobra is itt található a Dóm mögötti téren.

Itt csak egy órát töltünk , hogy még világosban érjünk Pisa-ba.

Szeretnénk még néhány jó képet készíteni a ferde toronyról és mellette álló impozáns székesegyházról, de már sajnos csak az északai funkcióval jutunk eredményre.

Éjfél körül hagyjuk el a várost miután meg is vacsoráztunk. Fáradtan érünk haza, de másnap korán van ismét az ébredés.

Firenze a látogatásunk célja. 9.30 kéne megérkezni, ezért 8-kor indulunk, gondoljuk ennyi idő elég lesz a kb.45km megtételéhez. A busszal megbeszélünk egy találka helyet, ahol még parkolót is remélünk. Akár hogy sietünk beérünk a reggeli dugóba, a városba vezető utakat javítják , így a sorok között törünk előre. A java még csak ez után jön amikor beérünk a városba.

A GPS köpi az útvonalat, próbálunk együtt maradni, de röpke pár perc alatt 300évre való jogsi bevonási szabálytalankodással jutunk csak előre. A utak néhol nincsenek felfestve így annyi sáv lesz ahányat csak akarsz. A robogós csajok özönlenek minden irányból mint Star Wars-ban a Sólymot támadó kis geci ûrhajók. Jönnek ezek jobbról balról, de néha úgy érzed , hogy alulról és felülről is. Kénytelenek vagyunk hát elővenni a pesti parasztságot, hogy életben maradjuk, és figyelmen kívül hagyunk mindenféle szabály , csak a gázt és a kürtöt használjuk. Megkönnyebbülünk , mikor megérkezünk, de a busz sehol.

Nagyon eltévedt. Kb. 7 km-re vagyunk egymástól. Nyeregbe szállunk ismét, hogy megint meghódítsuk a halálbolygót. És fél óra olajforraló motorozás után, áthaladva tucatnyi piroson, behajtani tiloson , végre célba jutunk. A Gsx ezt azzal jutalmazza, hogy 3év 10hónap után életében először elindul a olajhûtő ventilátora. Most már legalább tudom , hogy az is mûködik rajta, még ha nem is kell sokszor. Az idegenvezető csak órája vár ránk , de nagyon kedves.

Tőle telhető módon végig vezet minket a nevezetes helyeken.

Mi isszuk szavait, mint az ásványvizet.

Az idegenvezetés után kaja után nézünk, hogy legyen erőnk folytatnia a várossal való ismerkedést. Ugyanis ekkor már tántorgunk az éjségtől , mert reggel korábban indultunk, mint a bolt nyitott és mivel késve érkeztünk nem volt idő reggelizni. Pótoljuk az energiahiányt , és oltjuk utána tudásbéli szomjunkat, megmásszuk a firenzei dóm kupoláját , hogy fentről csodáljuk meg a gazdag várost.

A reggeli rutinozás után már gyerekjáték kijutni a városból, és egy óra motorozás után otthon is vagyunk. Út közben köhögni kezd a másik Gsx 1400. Hiába veszi le a gyújtást hogy resetelje, nem igazán tér magához a rendszer, de már csak 10km van hátra. A megérkezés után a hiba eltûnik és a túrán többé nem jelentkezik. Este megtervezzük a hazafele vezető utat. Ez persze pontosan az lesz amit lefele kihagytunk.Tengerpart –Pisa- Parma –Garda tó –Trentó.

Tervezett indulás 10.00- Ezt csak 20 perccel lépjük túl! A tengerparti szakasz lámpákkal és gyalogátkelőkkel tûzdelt.

3 óra alatt 140km tudunk megtenni. Bele kell húznunk. De Parma után ismét jönnek a hegyi szakaszok , de már hatalmas rutinnal motorozzuk be a szerpentineket, de a tempó olyan sportos, hogy a Banditnak felforr a fékolaja és elmegy a hátsó fék teljesen. Ezt kényszerpihenővel kell jutalmaznunk.

Elhaladva a Garda tó mellett ismét el áll a lélegzetünk.

Csak egy részeg FIAT Panda 45 sofőrje ébreszt fel bennünket a meseszerû élményből amikor a beelőzi a kocsisort és közénk vágva életünkre tőr! A Túra vezetője ezt néhány leszorításba fulladt előzést túlélve, egy ajtórúgással jutalmazza az autó, az utána következő barátunk pedig egy mélyről jövő folyadékot helyez a szájából az utastérbe jutalmul. Nagy izgalmunkat a Garda tó hûs vize hûti csak le a rövid megállás alkalmával.

Elhagyva a tavat már sötétbe vagyunk kénytelenek megtenni a hátralevő pár 10km-es szerpentinekkel tarkított utat. Csalunk! A túra vezetője a navigációról saccolja meg a következő kanyar nagyságát és ehhez állítja be a sebességet mindig, mi meg megyünk utána és kopírozzuk őt vakon. Este 10-re sikerül megérkeznünk. De még most is kapunk vacsorát, és sört!

Az utolsó nap. Néhányan sietnek haza, így úgy döntünk hogy nem vállaljuk be a 800km-nyi kanyarokkal tarkított hegyi szakaszokat, hanem felmegyünk az autópályára és Brenner hágón , Insbruck-on keresztül eljutva az A1 autópályán jövünk haza. Így egy 100km-nyi kerülővel, de gyorsabb haladás reményében. Reggel 9 kor indulunk, jól haladunk az olasz szakaszokon, de a német osztrák szakaszokra érve, a germánok bunkóbbnál -bunkóbban viselkednek. Mindegyik 125km/órával szakít a belső sávban , és ha körbemotorozod meg rázza az öklét. És akkor még ehhez jönnek a dugók ahol semmi pénzért nem engednének el , már csak irigységből sem senkit.Kész felüdülés mikor megérkezünk a magyar határra, ahol kipróbáljuk a technika új csodáját az sms-ben rendelhető autópálya matricát. Este 8-ra érünk haza magunk mögött hagyva 3.200 km-t , és elégetve egy hordónyi benzint.

A túra során eltérőek voltak az igények, de mindig voltak időpontok , találkozók, szabadfoglalkozások, hogy kötetlennek tûnjön a nyaralás. Persze néha kompromisszumokat kellet kötni. Volt morgolódás a későn elkészülőkkel, de néhány hülye beszólás mindig oldott minden feszültséget.

Szöveg Knáb István, fotók Louise Rotter és Knáb István, 2009. március 9. http://www.gsx1400.hu/