A 2009. évi budapesti Oldtimer show a Syma csarnokban a területéhez mérten is rengeteg járművet vonultatott fel a motorkerékpároktól kezdve az állómotorokon, traktorokon és a harci járműveken keresztül az öreg autókig. Káprázatos a csillogás ahogy ezek a vénségeket kiöltöztették, hibátlan krómozás, fantasztikus színek, rég túlhaladott műszaki megoldások, lassan feledésbe merülő egykor nagy nevek és máig élvonalbeli ismert márkák ősei. Az egész olyan, mint egy romantikus kaland, a régi járgányok többségét már csak a mesékből ismerjük, aztán nem messze mellettük ott vannak az Opelek, Csajkák és Warsawák, végül a Trabantok, amelyekkel már mi is találkoztunk gyerekkorunkban. 

Motorkerékpárok is szép számmal szerepeltek a kiállításon. BMW, Indian, Harley-Davidson, Pannonia, Danuvia, Jawa, Izs, Honda, Ducati, számos ma már elfelejtett márka, Jaap, Ajs, Machless, Horex, DKW, BSA, Mi-Val, New Hudson, Norton, Zundapp, és a közelmúlt egyik másik slágere, pld. a sarokban egy MZ.

Panther Motorcycles, vagy P&M Cleckheatonban, Yorkshireben gyártott 1900 és 1967 között motorkerékpárokat.

Ezt a Red Panther modellt 1933-ban készítették Angliában. Egy hengeres, 250 ccm-es, 11 LE-s motorja 3 sebességes áttétellel 100 km/órás sebességgel repítette a 138 kg-os motort.

A Wanderer 1892-ben kezdett el kerékpárokat gyártani a németországi Chemnitzben és 1902-ben állt rá a motorkerékpárok gyártására, majd 1918-tól kezdtek autókat is gyártani. Báró Klaus-Detlof von Oertzen 1929-ben eladta a motorkerékpár részleget az NSU-nak és a csak az autómobilok gyártását folytatta.

Wanderer 1916, Németország. A motor 2 hengeres, V elrendezésű, teljesítménye 10 LE, 2 sebességes. Össztömege 90 kg., legnagyobb sebessége 30 km/h, és az átlagfogyasztása 7 liter/100 km

A Brough Superior motorokat és autókat George Brough gyártotta az angliai Nottingham-ben a Haydn Road-on 1919 és 1940 között. A motorjaikat a motorkerékpárok Rolls-Royce-aként emlegették. 19 modellből összesen 3.048 darab készült, nagyjából ezek harmada még most is megvan. Sok más celeb között George Bernard Show is rajongott a Brough motorokért. A legtöbb gépet testreszabták. Minden motorot kétszer szereltek össze. Az első alkalommal bevizsgálták az alkatrészek illeszkedését, majd szétszedték, kikészítették az egyes alkatrészeket és újra összerakták a szerkezetet. Brough minden darabot saját maga ellenőrzött. Az SS80-as modelleket 80 mph sebességgel tesztelték és csak akkor mehettek ki a gyárból, ha minden specifikációnak megfeleltek. A Brough motorok ma is eszméletlen drágák és a gyűjtők kedvenc darabjai.

Brough Superior SS80, 1924 Anglia. Ezt a típust 1922-től 1936-ig gyártották. Az erőforrása 2 hengeres, 1000 ccm (J.A.P.). A teljesítménye 34 LE, 3 sebességes, 197 kg és a legnagyobb sebessége 80 mph.

Norton 19, Anglia, 1932. Egy hengeres, 600 cm3, OHV vezérlés, 27 LE, 4 sebességes, 160 kg, végsebessége 140 km/h.

A Puch egy osztrák gyár Grazban, amit 1889-ben alapított Johann Puch és automobilok, kerékpárok, motorkerékpárok és mopedek gyártásával foglalkozott. Az 1980-as évek végén a versenytársak erős nyomása alatt a gyár átszervezésre kényszerült és a kétkerekűek gyártásával 1987-ben felhagyott. A Puch motorgyárat a Piaggio, a Vespa gyártója vette meg és még ma is gyárt motorokat Puch néven. A négykerekűeket gyártó Steyr-Puch még mindig üzemel a Piaggio részleg mellett. Az “Einserwerk” nevű első gyártelepet a 2000-es évek elején bezárták. A történelmi szerelőcsarnokot ipari műemlékké nyilvánították. Az egyik szerelőcsarnokban 2003-ban Puch múzeum nyílt amikor Graz Európa kultúrális fővárosa lett.

Puch D, Ausztria, 1903-1907-ig. Egy hengeres, 500 cm3-es hörgőszelepes vegyesvezérelt motor, közvetlen hajtás laposszíjjal a főtengelyről. Öntömege 75kg, sebessége 55 km/h.

Acetilénes lámpa a Puch D modellen.

A birminghami New Hudson céget 1903-ban alapították kerékpár gyártásra és 1909-ben kezdett el motorokat gyártani. A céget a BSA konszern vette meg a nagy gazdasági válság korai időszakában. 1927-ben Bert Le Vack a 100 mph sebességrekordot egy 500 cm3-es New Hudson nyergében érte el.

New Hudson Super Vitesse, 1926, Anglia. Egy hengeres , 500 cm3-es, OHV vezérlés, 12 LE, 3 sebesség, 100 kg, 125 km/óra csúcssebesség.

AJS R7 OHC, 1930, Anglia. 1 hengeres, 350 ccm, OHC vezérlésű, teljesítménye 19 LE, 4 sebességes Albion váltóval, öntömege 98 kg. Kora egyik legsikeresebb versenymotorja volt.

A Birmingham Small Arms Company (BSA), amint a neve is mutatja egy brit légpuska gyár, amely régebben motorkerékpárokat, sportfegyvereket és hadászati fegyvereket is gyártott. Fénykorában a világon a legnagyobb motorkerékpár gyártó volt.

A BSA-t 1861-ben alapította 14 fegyverkovács. Az 1880-as években kerékpárokat is kezdtek gyárta, majd 1903-tól motorkerékpárokat és 1907-től autókat. 1910-ben megvették a British Daimler motorgyárat. Az I. Világháborúban mindent szállítottak a hadsereg számára és a II. világháború idején már 67 gyárból öntötték a termékeiket a frontra. 1937 és 1950 között 126 ezer BSA motorkerékpárt szállítottak a seregnek a fegyverek mellett. Még összecsukható kerékpárokat is gyártottak az ejtőernyősöknek. A BSA csoport megvette az Ariel, a Sunbeam és a New Hudson gyárait, 1951-ben megvette a Trimph motorkerékpár gyárat (ekkor lettek a világon a legnagyobb motorkerékpár gyártók) . A csoport folytatta a növekedést, de az 1960-as években az erős versenytársak Japánból, a gyenge kereskedelmi eredmények, a rossz befektetések az új fejlesztésekbe végül a motorkerékpár üzlet elvesztéséhez vezettek. 1972-ben a tönkrement motorkerékpár üzletet a Norton-Villiers vette át, amely Norton-Villiers-Triumph néven futott tovább.

Triumph Silent Scout, Anglia 1933 (típus gyártása 1932-34). Egy hengeres 493 cm3-es OHV vezérlésű motor, 19 LE, 4 sebesség, 121 kg.

A Harley-Davidson a Visconsin állambeli Milwaukee-ben gyártja a mocikat 1903 óta. 1917-ben az USA H-D motorokkal lépett be a világháborúba és a 15 ezer darabos megrendelés jelentős lökést adott a cégnek, amely 1920-ra a világ legnagyobb motorgyártójává lépett elő. 67 országban árulták a H-D motorokat. Az 1950-es években a magas adók és a Hollywood által a H-D-re ragasztott mortoros banda imázs majdnem tönkretette a vállalatot.

Előbb az AMF vásárolta fel a céget, majd 1981-ben új befektetők, akik ismét felfuttatták a gyártást. Reagan elnök is besegített egy kicsit azzal, hogy a tengerentúli motorkerékpárokra magas adókt vetett ki. A befektetők hittek a retro megjelenésű motorok sikerében és a Fat Boy megjelenésével a H-D visszanyerte vezető szerepét a 750 cm3 feletti kategóriában. Azt tartják, hogy az csak városi legenda, hogy a Fat Boy neve a két ledobott atombomba (Fat Man és Little Boy) nevére utal.

Harley-Davidson JD 1200, USA, 1928 (típus gyártása 1914-29-ig) Két hengeres, 1200 cm3-es, IOE vezérlésű motor. 24 LE, 3 sebességes, 235 kg, csúcssebessége 118 km/h. Ez a modell a Magyar Királyi Csendőrség tulajdonában volt.

Harley-Davidson VL-1200, USA, 1932 (típus gyártása 1929-35). Két hengeres, 1200 cm3, SV vezérlés. 32 LE, kézi kapcsolású 3 sebességes váltó, lábbal működtetett kuplung, 267 kg. 100 km/h-ra 23 sec alatt gyorsul, végsebessége 160 km/h.

Az Indian az Egyesült Államokban a legrégebbi motorkerékpár márka, amely még ma is gyártásban van. Az Indian gyártása 1901-től 1953-ig tartott a massechusetts-beli Springfieldben. A gyárat eredetileg  Hendee Manufacturing Company-nak hívták, később vette fel az Indian Motocycle Manufacturing Company nevet. Az Indian fénykorában 1911-ben az Isle of Man Tourist Trophy első három helyezettje Indian motorokat hajtott. Az 1910-es években az Indian volt a legnagyobb motorkerékpár gyártó a világon. Legnépszerűbb modelljeik a Scout (192-46) és a Chief (1922-53). 1953-ban csődöt jelentettek. A márka használati jogát az Indian Motorcycle Company of America vásárolta meg az 1990-es években és 2006 óta folyik ismét Indian motorkerékpárok gyártása az Észak-Karolinai Kings Mountain-ban.

Indian Big Chief, USA, Springfield, 1925 (típus gyártása: 1923-31). V-twin zsákhengeres, 1200 cm3 oldalszelepelt motor. 26 LE, 3 sebesség, 220 kg, csúcssebessége 100 km/h..

Indian Scout 101, USA, 1920-28. Két hengeres, 750 cm3-es motor, SV vezérlés, 16 LE, 3 sebességes, 165 kg, csúcssebessége 85 km/h.

Indian 4

Az olasz gyártmányú MI-VAL 1959-ből 105-tel tudott száguldani. 125 ccm, 4 sebesség, 7 LE, 93 kg.

Ducati Scrambler, Olaszország, 1958.

Az Ижевский Mашзавод, vagyis ИЖМАШ egy 1807-ben Sándor cár által alapított fegyvergyár Izsevszkben. Ez a gyár készítette a híres Kalasnyikov géppisztolyokat. Az Izsmas motorkerékpárok és autók gyártásával is foglalkozott. A globális válság csődbe juttatta a gyárat.

Triumph T100, Anglia 1962 (típus gyártása: 1961-75). Két hengeres, 498 cm3-es OHV vezérlésű motor, 32 LE, 4 sebesség, 175 kg, végsebessége 160 km/h.

Az NSU kötőgép gyárként kezdte1873-ban Németországban. 1884-ben Neckarsulmba költöztek, ahol a Sulm folyó a Neckarba ömlik és elkezdtek kerékpárokat gyártani. 1892-ben elhagyták a kötőgépet és márkajelzésükben megjelent az NSU. Első motorkerékpárjukat 1901-ben adták ki, majd az első autót 1905-ben. 1932-ben eladták az autógyártást a Fiatnak.

A háború után a gyárat újjáépítették és 1955-ben a világ vezető motorkerékpár gyárává váltak. 1951, 1953, 1954 és 1955 években az NSU volt a sebesség rekorder. 1956 augusztusában az NSU szárnyalta túl először a 200 mérföld/órás végsebességet. Az NSU 1968-ig gyártott motorokat. 1969-ben a Volkswagen csoport vette meg az NSU-t, amely egyesítette az Auto Unionnal és megszületett az Audi.

A II. Világháború idejére a nagy gazdasági válság után csak két motorkerékpár gyártó maradt talpon, a Harley-Davidson és az Indian. A Harley-Davidson sok hadi megrendelést kapott a 45″-os WL modellre, amit WLA, illetve a Kanadai hadseregnek WLC néven forgalmazott (A=Army, C=Canada). Ugyanezek a motorok nagy sikert arattak a versenypályán és az utcán is. Több, mint 90 ezer darab készült a szövetségesek számára ezekből a military gépekből, majd 30 ezer a Szovjetuniónak. A háború után a WLA gyártását abbahagyták, de a Koreai háború idején 1950-52-ig ismét gyártásba kerültek. Az amerikai hadsereg még a II. VH idején kiírt egy pályázatot új harci motor fejlesztésére. A Harley-Davidson a BMW oldalszelepes és kardánhajtásos R71-e alapján készített egy ahhoz hasonló motort (XA), de a hadsereg végül új technika, a dzsipek tömeges beszerzése mellett döntött és a Harley WLA-k maradtak a standard harci motorok. Azóta sincs kardán hajtásos Harley.

Harley Davidson WLA

A II. Világháborúban a BMW zászlóshajója az R75-ös volt, amit kifejezetten háborús célokra fejlesztettek ki, a hadsereg követelményei szerint off-road kondíciókra. A Zündapp KS 750-et akarták túlszárnyalni és ahhoz hasonlóan ez a motor is három kerék meghajtású volt, differenciálzárral és hátramenettel. Ezt a BMW-t és riválisát a Zündapp modellt széles körben használta  wermacht a keleti fronton és az észak afrikai hadműveletekben, bár a Zündapp gépét mindig jobbnak tartották. 1942-től a hadsereg nyomására a két gyártó szabványosította a motorok alkatrészeinek 70%-át és megállapodtak az évi 20 ezer darabos gyártási kvótában a Zündapp-BMW hibridre vonatkozóan. A hibrid sorozatgyártását nem kezdték el, mert az eisenach-i gyárat 1944-ben lebombázták. A helyreállított R75-ösök a mai napig kiválóan használhatók aszfalton és terepen egyaránt.

BMW R75, 1943, Németország. Két hengeres, 24 LE-s motor, 4 sebesség előre egy hátra, 400 kg, legnagyobb sebessége 100 km/h. 1946-ig gyártották, kb. 16.500 darab készült belőle.

Zündapp KS 750, 1941, Németország.

A csepeli Weiss Manfréd Művekben 1929-ben készült az első Csepeli motor, a WM250. Sikeres felfutás után a gyár elkényelmesedett a százezres szovjet megrendelések miatt és sem a fejlesztésekre, sem a nyugati üzleti kapcsolatokra nem fordított elég gondot. 1974-ban a Yamaha felkínált egy együttműködést, de a nem jött létre megállapodás és a Pannónia Motorkerékpárgyár 1975-ben bezárt. A Csepel 250 után az első Pannónia TL gyártása 1954-ben kezdődött. 1964-ben kezdték gyártani a 16LE-s T5, majd a T6, T7, stb modelleket, amelyeket tőbb országba exportáltak. A P10 1966-ból egy átmeneti széria volt, a P20 pedig a Yamaha YDS utánzata, amit már nem tudtak eladni, mert eljárt felette az idő.

1932 tavaszán a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be Pajor Imre és a Stadler Mihály Sodrony-, Szövetfonat- és Vasárugyár Rt. által gyártott motorkerékpárokat. A jármű erőforrása egy 250 cm3-es ILO motor volt. A hadsereg vizsgálta a hadrendbe állításának lehetőségét. A motorja kétütemű, egy hengeres, 247 cm3-es, 9 LE-s. Maximális sebessége 100 km/h. Ez a darab a Közlekedési Múzeum tulajdona.

Az 1950-es évek előtt épült hintóra emlékeztető meseautók érdekessége és szépsége nem hasonlítható a háború után épült praktikus és kényelmes autókéhoz. A csodás múzeumba illő darabok egyedisége és bája elbűvölő. Ha autót gyártanék, akkor valószínűleg valami retró külsőt terveztetnék csak high tech belső berendezésekkel. A gyönyörű autó és motorcsodáknak több hátránya van, az egyik pld az, hogy nem nagyon lehet kivinni őket a közutakra. Tamás és Péter nemrég felújíttattak egy-egy Honda 750-est oldtimert. A külsőre nem nagy motor súlya kb. annyi, mint az én FJR-emé, fékezni azonban hatékonyabban lehet csizmasarokkal is mint az eredeti tárcsafékkel.

A kiállítás Ford T modelljeiről jutott eszembe Galamb József, egyike azoknak a magyaroknak, akikre büszkék lehetünk, mert a világ nagyra értékelte műveit.

 
Ford T-modellek. Otto-rendszerű négyhengeres, négyütemű, termoszifon vízhűtésű, 2990 cm3-es motor, kompresszió-viszony 4,01. A legnagyobb teljesítménye 15 kW, 1.450 ford/min fordulatszámnál. Legnagyobb sebessége 65 km/óra, fogyasztása 13,5 liter.

Galamb József Makón született 1881-ben. 15 éves korától előbb a szegedi Fa és Fémipari Szakiskolában, majd a Budapesti Állami Felsőipariskolában tanult 20 éves koráig. 1901 és1903 között a monarchia hadiflottájánál szolgált Horthy Miklós parancsnoksága alatt. 1903-tól Aradon a Marta autógyárban dolgozott, ahonnan nyugat-európai tanulmányútra utazott. A német Adler autógyárból utazott tovább még 1903-ban New Yorkba. 1905-ben lépett be a detroiti Ford Motor Company-hoz. Henry Ford 1907-ben bízta meg egy új Ford modell tervezésével a 26 éves tehetséges mérnököt. 1908. október 1-én készült el az első Ford-T modell, amelyből 1908 és 1927 között több mint 15 millió darabot gyártottak.  A T modell volt a világon az első széria autó. A Thin Lizzy autóba ültette Amerikát és világhírűvé tette a Ford műveket. 2000-ben az évezred autójává választották a magyar mérnök konstrukcióját. Galamb József 1955-ben 74 éves korában hunyt el Detroitban a Ford művek nyugalmazott főmérnökeként.

Alfa Romeo

Opel 6/16 Torpedo, 1911 Németország. Négy hengeres 1.596 cm3-es motor, 16 LE, 4 sebesség. Öntömege 960 kg, végsebessége 65 km/óra. Csak kurblival indítható. Az esernyő extra.

Az Rolls Royce szobrocska – az extázis szelleme.

A jól ismert szobrocska, amit úgy is emlegetnek Emily, az ezüst hölgy, vagy a repülő hölgy, kezdetben nem volt ott a Rolls Royce autókon. Az első szobrocskát John Walter Edward Scott-Montagu (angol lord, 1902-től a The Car magazin szerkesztője) rendelte meg a kocsijára 1911-ben Charles Robinson Sykestól. Az orrdísz titkos szerelmét és titkárnőjét Eleanor Velasco Thorntont ábrázolta. A Rolls gyár hamarosan elhatározta, hogy saját emblémát készíttet, megakadályozva ezzel, hogy az egyénileg készíttetett díszek között esetleg a kocsi szelleméhez kevésbé illőek is előforduljanak. A Rolls-Royce gyár ugyanazt a fiatal művészt, Charles Robinson Sykes-t bízta meg az embléma elkészítésével, aki Eleanor Velasco Thornton szobrát is elkészítette. A művész megmaradt az eredeti figura mellett, csupán az eredetileg suttogó hölgy testtartása változott meg a karok hátra lendítésével. Az extázis szelleme sokszor átalakult, 1934-ben a szobornak egy térdelő váttozata is elkészült, de később visszatértek az eredeti álló alakhoz, amely egy kicsit kisebb lett. Emily a csendes sebesség,a vibrációmentesség, a varázslatos energia és a felsőbbrendűen kecses gyönyörű élő organizmus szimbóluma.

A Jaguar Cars Ltd. egy brit luxusautó gyár az angliai Conentryben. 1989-ben a Ford vette meg, 2008. márciusa óta pedig az indiai Tata Motors Ltd. tulajdonában van és a  Jaguar Land Rover üzletág részeként üzemel. A Jaguart  Sir William Lyons alapította 1922-ben Swallow Sidecar Company néven és kezdetben motorkerékpár oldalkocsik gyártásával foglalkozott, majd átállt autógyártásra. A cég nevét a II. világháború után változtatták meg Jaguárra a rosszul csengő SS monogram miatt. A kocsikat a Castle Bromwich összeszerelő üzemben Birmingham-ben és a Halewood telepen Liverpoolban gyártják.

A Ford repülő fürje, a Flying Quail 1928-ból a Ford A modellek hűtőjének a sapkadísze volt. Praktikus célokat szolgált – a hűtősapkát könnyebben le lehetett tekerni vele.

 Agárdi György, 2009. október 30.