Visszajöttünk, haza jöttünk, megcsináltuk!

Eljött a várva várt nap. 5.40-re volt megbeszélve, hogy felvesz a szerviz autó és megyünk ki a műhelybe a verdákért, de a kedves kollegák elaludtak, így 40 perccel később tudtunk indulni. (Tóth)Csabával (Csiksztereda) és Ákossal (Debrecen) a város szélén találkoztunk. Békéscsabán rövid technikai szünet, az Öcsém HD-ján lelazult a váltókar. Szegedre, ahol a többiek a „0”.-dik napot töltötték, már csak 10.15-re értünk. Az első 100 km nagyon nyögve nyelősen ment, de minden egyes nap javult a helyzet. Az utazás előtti héten derült ki, hogy a saját HD Heritage Softailommal kell mennem, aminek nem nagyon örültem, ezért kiváltottam rá egy 1 hónapos érvényességű Z rendszámot, ami némi bonyodalmat jelentett a Szerbiába való belépéskor.

Belgrád belvárosába nem mentünk be, a folyamatos csúszások miatt. Unalmas autópálya szakaszok és „izgalmas” eső- és útburkolati problémákkal tarkítva érkeztünk Krusevacba. A várost többször átmotoroztuk, mire megtaláltuk a megfelelő utat. Mire Kopaonik Turisztikai Centrumába értük, este fél tíz volt és 4 fok. Szörnyen elfáradt mindenki. A panziósunk Norbi előtt ugrálva próbált minket a parkolóba terelni, amit Norbi egy álló helyzetből indított verda-elfektetéssel honorált…

Nagyon sajnáltam, hogy az esőtől és a szürkülettől nem látszott a táj szépsége. Pedig gyönyörű.

A röszkei határnál gyakoriak a torlódások, ezért érdemes érdeklődi indulás előtt. Novi Sad-ig a fél – autópálya 3,5 EUR vagy 330 Dinár. Beograd és Krusovice között kb. 6 EUR v. 550 Dinár. Az autópályán a csíkok életveszélyesek esőben, illetve gyakoriak az erezetekben a víz átfolyások. Olyan mintha lapos (defektes) kerékkel kacsáznánk az úton, de összességében jól lehet haladni. Kopaonikig az út változó minőségű (városokban általában rosszabb).

A szállásunktól kb. 15 km.-re volt a szerb rendőrségi ellenőrzési pont. Az út káprázatos volt itt is. Mivel Szerbia nem ismeri el Koszovó önállóságát, ezért határállomás sincs, helyette egy úgynevezett rendőrségi ellenőrzési pontot állítottak fel, ahol minden egyes járművet megállítanak. Kb. félóra volt itt az ellenőrzés. Innen 2-3 km-re volt a KFOR ellenőrzési pontja- Kosovo határa.

KFOR határ.

A nemzetközi (biztosítási) zöld kártya itt nem volt érvényes, ezért 15-EUR-ért /motor (az autó 40), adtak 11 napra érvényes biztosítást (éves szinten ez kb. 500 eur azaz 140.000 ft a motorra). A 12 jármű okmányai így cirka 2 óránkba kerültek…Egyik KFOR katonától kérdeztük: Melyik a jobb hely: Albánia vagy Kosovo? Same Shit! (ugyanaz az a szar)……biztató…Kosovót és Pristinát a kettőség jellemzi. Luxus hotelek és mély szegénység. Munkanélküliség (szerencsétlenek az autómosó bizniszben látják a kitörési pontot -vagy csak a megélhetést) illetve elegáns autószalonok, modern benzinkutak garmadája. Ennek ellenére nekem mindig a leg lepukantabb kútnál sikerült megállnom….

Pristinában nem sok látványosság volt, igaz itt láttam az út során először Ferrarit. Az emberek kedvesek, a kaja NAGYON jó és olcsó! Tulajdonképpen minden olcsó! (1 EUR a benzin). Hatalmas dugók és építkezések jellemzik a várost. Megint elment egy csomó idő… Nem Skopje felé mentünk, hanem Tetovo irányába, ami remek választás volt, mert a városi araszolgatás és forgalmas főút után: Erdők, hegyek, kanyarok, gyér forgalom. Mindenkinek fülig ért a szája, mikor felértünk a határállomásra….. Csak nekem nem, ugyanis egy fémdarabra rámentem, ami hatalmas csattanással leverte a hátsó féktartályomat, amit a HD előre tesz a lábtartó elé…. Innen hátsó fék nélkül mentem.

Pristina- Olcsó és finom a kaja.

Az újabb határ ismét 1 óra. Ohrid pedig 200 km., de mindenki összekapta magát és este (már megint) fél tízre a szálláson voltunk. Amikor beértünk a városba egy srác odabiciklizett mellém, és a szállásunk felől érdeklődött. Mondtam, hogy van foglalva! Hol? VillaDeLago! Mutatja az utat. Szidtam is magamban, hogy mit akar ez, tudom, hogy hol van, hiszen tavaly itt voltam. Mint utóbb kiderült a szálloda alkalmazottja volt, akit kiküldtek a főútra, hogy várjon minket és vezessen a Hotelhez, ahol egy parkolót is kialakítottak nekünk….A városba érve Pisti (HD Standard Softail) motorjának fesz szabályzója tönkre ment. Az akksit is kinyírta… A féktartályt átszerelték Norbival még az éjszaka az enyémre (ennek később nagy jelentősége lesz), az Ő motorja pedig felkerült a futóra.

Ohrid mindig lenyügöz.

Koszovóba csak úgy érdemes menni, ha legalább két napot ott van az ember. Nem éri meg a hosszú várakozás a be-ill. kilépésnél. Kosovóból Szerbiába nem lehet belépni! Fordítva igen.

Reggel mikor felkeltünk, ragyogott a nap. A város a kedvencem! Rendezett utcák, nincsen szemét, kristálytiszta tó. Ahányszor itt voltam mindig elvarázsolt. A reggelink késett, így sisakok nélkül, csak úgy pólóban felmentünk a várba, ahonnan remek kilátás van a városra és a tóra. A városban megtankolva nekivágtunk az útnak Görögország felé. Fantasztikus út, kanyarok, hegy, erdő stb., aminek minden motoros örül. A csapat idáig is fel-felbomlott, a gyorsabbak előre mentek vagy lemaradtak és úgy vadászták a kanyarokat.

A nagy HD-val kényelmes túra tempót tudok csak diktálni, és amúgy sem vagyok fenegyerek. Az egyik kanyarból kifordulva, láttam meg, hogy elesett egyik társam.

Nem volt könnyű megtartani a félmázsás gépeket.

Az autót visszahívtuk és a srác beült a kocsiba, Pisti (az öcsém) pedig a motorra. Csak a plexi és a hátsó fékpedál tört le (és a dobozok is). Ismét hátrányba kerültünk az idővel szembe, de a csapat összeszedte magát és éppen elértük az utolsó előtti kompot.

Korfura érkezve.

Fél tízre (!!!) Sidariban voltunk. A szállást nem találtam, ezért felhívtam a tulajt, hogy a nagy parkolóban vagyunk. Őt, azt nem érdekli, keressük meg a Hotelt….. A városon kétszer mentünk keresztül, mire kiderült, hogy a parkolótól 50 m-re volt! (emlékezzünk az Ohridi szállásadónkra). Nem volt minden szoba kitakarítva ,…. este fél tízkor úgy, hogy még áprilisban kiutaltam a teljes összeget a szállásra! A medence partján reggel 5-ig azért jól éreztük magunkat….

Korfun a szállásunk.

Makedoniában kb. 1,1 EUR az üzemanyag, az utak jók, Fizetni kell a pályáért, de minimális összeget. Görögben az autópálya gyakorlatilag kész. Fizetni nem kellett, mert még csak most adták át. Alagúttal és viadukttal van tele tűzdelve, így kevésbé unalmas. Görögországban 1,6 EUR a benzin.

Görögországban nagyon drága az üzemanyag.

Szabad program. Volt aki motorozott, volt aki nem. Nekem be kellett menni CorfuTownba a másnapi kompot lefoglalni, ami közvetlenül átvisz Sarandéba. De az megszűnt! Ez azt jelentette, hogy vissza kell kompozni Igoumenitsába.

A reggeli kompot választottuk. Éppen elcsíptük egy görög tüntetés (felvonulás) végét. Az út csodás volt, gyér forgalommal. Az albán határon átérve jó minőségű, (bár keskeny) úton kanyart-kanyarra halmoztunk. Fantasztikus volt! Sajnos, ahogy az ember egy közlekedési csomóponthoz, vagy lakott területre ér, sokat romlik a helyzet. Táblák gyakorlatilag alig vannak, vagy ha igen, akkor nagyon kicsik és növényzettel benőtt helyeken, eldugva. Folyamatos építkezés mindenfelé. Itt elkövettem azt a hibát, hogy 3 motort nem vártam be a város szélénél (illetve nem győződtem meg arról, hogy megvan-e mindenki) és ezért volt némi kavarodás. De 3.30-ra (nem fél 10!) mindenki megérkezett.

A szállás remek volt! (HotelBrilant – A Chili Riders beszámolója alapján- köszönöm!) Végre megfizethető éttermi árak! Korfun nem éreztem ezt! Gazdag vacsora (estebéd) strand és korzózás – és ismét zaba:)

Albániában már olcsóbb volt a kaja

A kis komp, amivel közvetlenül jöhettünk volna, érdeklődés hiánya miatt nem közlekedett. Elképzelhető, hogy fő szezonban újra indítják, de kb. 3-szor annyiba, kerül, mint a nagy görög testvére és ezt sokkal jobban dobálja a tenger. Nem bántam meg a kitérőt, mert nagyon szép helyen mentünk itt is. Korfura is legalább 3 nap kell.

Sarande – sétány növényzettel.

Most jön „Európa 10 legszebb motoros útja” egyike? – kérdezték többen. Tavaly voltam itt, és tudtam, hogy fantasztikusan szép és jó is az út. De most tapasztaltam meg, hogy mit jelent egy pléh kaszniban végigmenni egy úton, és mit jelent egy motorral, a teljes szabadságot átélve, lélegzetelállító helyeken suhanni. Leírhatatlan! Bocs, de most könny szökött a szemembe.

Albániában a felhők felett.

A világ tetején.

Albániai öröm.

Borsh-ban az étterem hozta a formáját… Elbűvölő egy hely, a kaja is remek ezt tudom, de most túl korán értünk ide. Vloréban ebédeltünk tikkasztó melegben. Innen egy nagyon unalmas szakasz Durresig. Csak az autópályán szembe közlekedő autók, lovas kocsik, átrohangáló emberek színesítik. Némi keresgetés után du. 5 körül elfoglaltuk a szállást.

A Borsch étterem.

Autópályán.

Gyakoriak a nyitott aknafedél (és a Mercedes) Albániában.

Sarande- Vlore (kb. 120 km) nagyon szép, jó úton, (de poros) gyér forgalommal 3-4 óra alatt bámészkodással megjárható. Innen Fier-ig rossz és zsúfolt az út. Fier- Durres új út, autópályákkal gazdagítva. Albánia olcsóbb sokkal, mint Görögország és nálunk is általában, de azért meg kell nézni, hogy hol, mit, mennyért eszik az ember. Durresben a medencés szállodánk kerti pultjában 0,5 l. csapolt sör 140 lek (290 Ft), az üzemagyag is ennyi.

Városokban fejetlenség, nyitott akna fedél is, akár! Mindenfele sitt!, de a legszebb érintetlen tájak is itt vannak. Tengerpart-hegyek! Az emberek kedvesek, még ha a nyelvekkel problémáik is vannak. Egy kicsit értetlenek….

Durressben élveztük a pihenést.

Durresben élveztük a homokos strandot.

Naplemente Durresben

Sajnos Durresben nem találtam meg az autópálya felhajtóját és egy 30-40 km-es kerülőt tettünk, aminek az lett az eredménye, hogy bekeveredtünk Tiranába. Mivel az autópályákon nincsenek hidak és alagutak (átjárók), a keresztforgalom átengedéséhez, ezért a szalagkorlátok közötti réseken fordulnak meg, elénk vagy mögénk, amerre gondolják. Tapasztaltam, hogy mindig a külső sávot használjam, mert a belső (előző) sávban jöhetnek szembe! Amikor egy teherautót előztem és a belső sávba soroltam, meggyőződve, hogy nem jön senki szembe, megdöbbenve vettem észre, hogy egy kis busz a szalagkorláton túl a szemközti forgalmi sávban, velem egy irányban, gyorsabban halad, mint én! Persze én is húztam egy kövéret!

Shkoderben sem volt semmi megtalálni azt a vasszerkezetű, fával lepallózott hidat, ami a határhoz vezet.A határátlépés lassan ment… Sajnos a nevem (és az apám neve is – ami nem azonos az enyémmel) megegyezett egy körözött bűnözőjével. Ezért bekísértek a hivatali szobába, ahol feltettek néhány kérdést, majd kb. fél óra múlva jó utat kívánva elengedtek.

Lélekvesztő hid Montenegro felé.

A csapat egy része kihagyta Ulcinjt (Európa egyik legöregebb (kalóz) városa) és rögtön Budvára ment, a szállásra.

Imádom Montenegrót! Rendezett környék (főleg északon), kedves emberek, akik beszélnek is nyelveket. Gyönyörű tenger és hegyek, remek utak, jó közlekedés. Azt olvastam valahol, hogy 15-20 év múlva a Balkán Monte Carlo-ja lehet, és névadóját is utolérheti. Valószínűleg ez túlzás, de jó irányban haladnak a dolgok.

Budva a másik szívem csücske! (pezsgő élet – főleg a várban), a strandok itt már tele voltak, virágok, csinos lányok –nem kevés. Többen megjegyezték, hogy jó, hogy nem fordítva mentünk, mert ha tudják, hogy ez ilyen, akkor inkább kimarad Albánia és Kosovo. Nem tudom eléggé magasztalni Budvát. Tized akkora, mint Dubrovnik, de nem vesztette el karakterét a „turizmus nagyüzemében”. Itt megismernek a boltban és ugyanazon kávézóban is, ahova csak egyszer tértél be…

Kis strand Budván.

Montenegróban EUR-val kell fizetni mindenhol. A szolgáltatás drágább, mint nálunk (de azért olcsóbb, mint Horváto.-ban), a boltok meg hasonlóak. Csendesebb helyek is vannak, mint Budva (pl. Petrovac), de azért a főszezon zsúfolt. Kotort kötelező megnézni.

Pihenés, a környék bemotorozása. Kotor, Njegusi vagy akár a kb. 80km re lévő Dubrovnik. Itt van Sv. Stafan is. A vár mögötti (nem a yacht kikötő felé) lévő strandot ajánlom. Tiszta, könnyebb bemenni a vízbe és kevésbé zsúfolt, mint a nagy (Slovensky Plazs).

Sveti Stefan Budva közlében.

A safety car pilot Budván

Aki Montenegróba jár annak kötelező Ostrog. Itt megint elment némi idő… Innen az út a boszniai határig nagyon szép. Hegyek, víztározó, hidak, alagutak, bár az utóbbi kivilágítatlansága a 30-ik után igen zavart… Hatalmas, 2000-2500-as csúcsok között kanyarog az út. Boszniába való átlépés zökkenőmentes volt, de elég vacak utak fogadtak.

Ostrog.

A visegradi híd

Visegradon ebédeltünk fél 6-kor! A híd nagyon szép, de szerintem nem veszi fel a versenyt a mostarival, bár építészetileg remek, de a város és annak elhelyezkedése alul marad Mostarral szemben. Ismét késésben voltunk.

A visegradi híd

A szerb határon átérve jobb lett az út minősége és Uzice-ig jól haladtunk. Este 9- fele értünk a Hotel Pepaba (Divcibare). Immár harmadjára voltam itt. Éjfél lett mire a bőséges vacsorát megettük.

Reggel meg svédasztalos reggeli…. Senki nem bírt annyit enni, mint amennyit egy ilyen helyzet „megkövetel”. Reggeli előtt Pisti rutinból ránézett a motorokra. Ákos RoadKingjének hátsó kerekén, végig látszott a szövet. Ezzel már elindulni veszélyes… Futóra vele!…. Ekkorra (kora reggel) Zsolti és Gizus az R1-el Balatonfüredre, illetve Csabi Csíkszeredára (900km) már elindultak. Jó tempóban lehetett haladni, a dögunalmas autópályán a határig. Itt mindenki búcsút vett és ki merre lát ill., lakik alapon haza.

Vadidegen emberek, kiket a motorozás szeretete, a kalandvágy hozott össze és erre a 10 napra egy családdá formálta. Természetesen, – mint minden családban – voltak súrlódások, de mindenki tudta (mint ahogy egy igazi családban is), hogy csak egymásra számíthatunk, és együtt kell végig csinálni ezt az életünket is meghatározó kalandot. A rossz dolgok elhalványodnak, a sajgó fenekek felfrissülnek és csak a szép dolgok és az élmények maradnak meg.

Tanultam én is sokat! A túra nagyon változatos volt és érdekes, de kevés egy ilyen nagyságrendű dolgot 10-nap alatt megtenni. Kellenek a pihenő napok! Amikor a motorodat lemosod, vagy a tengerparton (medence szélén) sütteted a hasad. Én kikapcsolódtam rendesen a motoron, a társaságban, a természetre rácsodálkozva!

Köszönöm Nektek!
JÓ VOLT!
Ja és külön köszönet Csabának, Székelyföldről (színes, lojális egyéniségéért) a túrán való segítségéért.

Imre Gábor Nagy Judit Suzuki Bandit 1200
Varga Norbert Bátyi Marianna Yamaha FZ6 Frazer
Szalay Csaba neje Erika BMW R 1150 RT
Szabó Gyula Szabó M. Kata Suzuki Bandit
Lukács Zsolt Gizus Yamaha R1
Fenyvesi Kornél Honda VFR 800
Szalay Szabolcs BMW K 75 RT
Toth csaba Honda ?
Prostyák Ákos HD Road King
Ahmed VW Golf
Laci VW Golf

Szabó Zoltán HD Heritage Softail
Szabó István HD Standard Softail

A túraterv ezen a linken olvasható.

Következő túrám: Aug. 20-30 Istambul.

Bikeman, 2010. július