Nordkapp  fogalom a túramotorozást előnyben részesítők körében. Néhány Nordkappot megjárt motorossal beszéltem az indulás előtt, de senki nem tudta megmondani, hogy honnan ez a Nordkapp legenda, mármint hogy miért pont oda. Én sem tudtam, hogy miért akarok motorral eljutni e kietlen messzi vidékre, egyszerűen úgy gondoltam, hogy oda el kell mennem. A túra gondolata évek óta foglalkoztatott, folyamatosan gondolkodtam az útvonalon és az időponton.

Aztán egy nagy levegő  április végén, gyors útvonaltervezés, megvettem a Tallin –Helsinki kompjegyet és május 18-án indulás. Éppen 30 fok volt.

Gyönyörű időben motoroztunk egész nap, Miskolcig unalmas autópályán, amit aztán elfelejthettünk majd 7000 km át. Megnéztük Eperjes gyönyörű belvárosát, bár szabálytalanul hajtottunk be motorral, amire ékes angolsággal egy kedves rendőr figyelmeztetett bennünket. Aztán jó utat kívánva, büntetés nélkül megmutatta a városból kivezető utat. Ezúton köszönjük megértését. Átérve Lengyelországba feltűnt a csekély forgalom, a széles, egyenes utak és a tisztaság. Sötétedés előtt elkezdtünk szállást keresni, de ez májusi szombat este lévén nem volt túl egyszerű, mivel minden út menti panzióban éppen esküvőt tartottak. Végül Radzynban találtunk egy kis családi panziót ahol nagyon kedves háziak külön vacsorával is kedveskedtek nekünk.

Vasárnap reggel indultunk tovább, gondozott, tiszta falukon vitt az út bennünket. Feltűnő volt, hogy az emberek kiöltözve a templomok felé mentek, hosszú tömött sorokban. Persze tudtuk, hogy a vallás nagyon fontos  a lengyelek életében, ez abban is megmutatkozott, hogy majd minden kertben kis házi Mária szobor vagy kereszt található. Augusztowban egy lámpánál egy kamionból magyarul kérdezte a sofőr, hogy hová megyünk. Miután elárultam, tök komolyan azt mondta, hogy Norvégiába nem erre kell menni, hanem Németországon keresztül.

Mielőtt hosszú fejtegetésbe bocsátkozott volna a lámpa zöldre váltott.

A litván határon simán átkeltünk, a határőr ékes „ Jó napot Kívánok”- kal köszöntött miután meglátta  az útlevelünket. Itt kezdődik az Európai Unió által finanszírozott Via Baltica út, mely egészen Tallinnig vezet és a kereskedelmet hívatott elősegíteni. A táj elég egyhangú, lapos minden, sehol egy domb.

1. Via Baltica

Az út nagyon széles, emiatt az autók, kamionok háromsávossá teszik. Apropó kamionok, ennyi kamiont és autószállító trélert még soha sehol nem láttam, hosszú tömött sorokban mennek. Talán több a kamion mint a személyautó. Litvánia láthatólag szegényebb vidék mint Lengyelország, elég nagy a kontraszt a két ország kötött.  Hamar elértünk a lett határra, ahol szintén nagyon simán átengedtek minket. Egyébként ez az egész útra jellemző volt, a határátlépéseknél sehol  nem volt semmi fennakadás. Lettország sokkal fejlettebb képet mutat mint Litvánia, Riga igazi világváros, gyönyörű belvárossal és a hazai árakat meghaladó árszinttel. Elhagyva Rigát, egy út menti szállodában szálltunk meg. Itt még este 10-kor teljesen világos volt. Egész nap gyönyörű napos időben motoroztunk. Az esőruháink ekkor még békésen pihentek.

2. Litván táj

Reggel korán indulás, hiszen  12.30- kor indult a kompunk Tallinból. Ugyan a kompjegyünk másnapra szólt, de bíztunk benne, hogy át tudjuk cserélni.  A Via Baltica hol a Balti tenger partján halad, hol kissé beljebb, érdekes, hogy a tengerparton 14-15 fok van beljebb 20-22 fok. Ekkor éreztük először a bőrünkön, hogy minél északabbra haladunk annál szélsőségesebb az időjárás. Ekkor még nem tudtuk, de ez nagyon is így lett.

3. Balti tenger

Megérkeztünk Észtországba ahol először szembesültünk az északi népek időjáráshoz való viszonyával. Parnu városában csak nekünk volt feltűnő, hogy egy ember 14 fokban  egy szál rövidnadrágban füvet nyír a háza előtt.

A Garmin Zümo-nak hála Tallinban hamar megtaláltuk a kikötőt, a jegyünket simán át cseréltük aznapra és máris a kompon voltunk.

4. Komp bejárat

 A városból sajnos nem sokat láttunk, de az is elég ahhoz, hogy gyors véleményt formáljunk, rohamosan fejlődő, lüktető, kikötőváros Tallin, tele modern üvegpalotákkal.  A komp tele finn urakkal, akiket szemmel láthatólag egy cél vezérelt, minél több olcsó alkoholt hazavinni, akár a gyomorban is. Jellemző, hogy amikor beértünk finn felségvizekre legalább 5 nyelven bemondták, hogy a kompon lévő shop 10 perc múlva bezár. Az utolsó roham ekkor indult, mindeni húzott maga után valamilyen alkohollal megtöltött bevásárló kocsit. Megérkeztünk Helsinkibe ahol a vámvizsgálat miatt sokat időztünk. Közben szóba elegyedtem egy finn motorossal, aki miután mondtam, hogy Nordkappra igyekszünk, széles mosolyra húzta a száját és közölte, hogy ott még hó és jég van, majd jó utat kívánt. Jót röhögtünk rajta, azt hittük ez valami tréfa. Helsinkiben elidőztünk, megnéztük a híres várost. Csalódnunk kellett, teljesen átlagos nem túl szép város, a főterén kívül szerintem nem érdemel említést.

5. Helsinki

6. Helsinki

7. Helsinki

Helsinkiből késő délután indultunk tovább, a cél Lahti volt, ahol egy kemping faházában éjszakáztunk. Az időjárás ma is kegyes volt hozzánk bár a hőmérséklet érezhetően csökken, egész nap 15 fok körül volt. Már kezdtük szokni, hogy még késő éjszaka is nagyon világos van.

Szemerkélő esőre és 10 fokra ébredtünk, az eddig kegyes időjárás borongósra váltott. Bepakoltunk felvettünk az esőruhát és elindultunk Oulu felé. Végtelen tavak, folyók következtek, hihetetlenül szép vidéken vezetett az út, bár egész délelőtt esett és elég hideg volt. Persze azt nem sejtettük, hogy „ilyen hidegnek” még fogunk örülni néhányszor. Délre kisütött a nap és melegedett az idő.

8. Finn tóvidék

9. Finn tóvidék

Oulonál kiértünk a Balti tenger partjára, itt vezetett tovább az út. Feltűnt, hogy a finnek mennyire nyugodtan, lassan vezetnek és minden közlekedési szabályt betartanak. A táj egyre jobban kezdett megváltozni, elhagytuk a tavak, folyók világát a fák is alacsonyabbak lettek és ritkultak. Kemiben megálltunk pihenni, tankolni és vacsorázni egy út menti benzinkútnál. Este 8 kor még verőfényes napsütés volt. Jellemző, hogy az északi országokban a nagy távolságok és a ritka települések miatt az út menti benzinkutak nagyon jól felszereltek, meleg ételektől kezdve a kemping gázpalackon át sok mindent lehet kapni. Egyébként nagyon kevés motorossal találkoztunk, külföldivel pedig még elvétve sem.

A főútról letérve Törma-ban egy tóparti kempingben kerestünk faházat és a 80 eurós árat 50 re lealkudva egy csodás, tóparti, szaunával felszerelt faházban töltöttük az éjszakát.

10. Ház tóparton

10 fokban korán indultunk mivel aznap el akartuk érni a Nordkappot.  Esett az eső, esőruha fel, majd Rovaniemiben megálltunk a Télapó marketing bázison. Itt minden a pénzről szól, kissé visszataszító a Mikulás mítoszra épülő központ, gyorsan végeztünk is vele. Rovaniemi után átléptük az északi sarkkört.

Kisütött a nap,  emiatt esőruha le, már pillanatok alatt átvedlünk ha kellett. Ezen a napon nagy rutinra tettünk szert e téren, ugyanis hol esett és 8-10 fok volt, hol meg sütött a nap és rögtön 15 fok lett. Így értük el az Inari tavat ami egyszerűen csodálatos. Az út a tó partján halad és nagyon kanyargós, emiatt végre tudtunk egy jót motorozni,  hiszen az északi utak jellemzően egyenesek, emiatt kissé unalmasak.

11. Inari tó

12. Inari tó

Inari tó után Karasjok felé vettük az irányt, ami az utolsó nagyobb település Nordkapp felé. Az első igazi meglepetés itt ért minket, hiszen az út menti folyóra pillantva azt hittem rosszul látok, de nem, valóban jégzajlás volt.

13. Jégzajlás május végén

A táj itt már nagyon kietlen, elszórt kis fenyők, moha és zuzmó mindenfelé és foltokban előkerült a hó is. Az út nagyon nyugodt, kevés az autó a gyéren lakott terület miatt, nem ritka, hogy 10-15 percig nem jön szembe senki. Emiatt minden benzinkúton megálltunk tankolni, erre különösen figyelni kellett.  Kaamenen-él elfordultunk Nordkapp felé, itt láttuk először kiírva a célunkat:

14. Nordkapp először

Aznap már 500 km-t megtettünk és még hátra volt 343 km. Itt döntöttem el végleg, lesz ami lesz ma felmegyünk Nordkappig. Persze, azt nem gondoltam, hogy május végén hófalakkal kell küzdenünk:

15. Mi lehettett is télen ??

A hőmérséklet folyamatosan 10 fok volt és lógott az eső lába. Karasjoknál átléptünk Norvégiába, ami esővel fogadott minket, s egyre hidegebb lett. A táj egyre zordabb kietlenebbé vált. Hamar megtapasztaltuk, hogy a rénszarvas veszélyre felhívó táblákat komolyan kell venni. Ugyanis ha kinn a tábla, biztosak lehetünk benne, hogy megjelennek a rénszarvasok is,  ezek nagyon békés, jámbor és nem túl fürge állatok:

16. Rénszarvas

 
27. Rénszarvas

Lakselvtől az út a parton kanyargott, a táj egyre félelmetesebb és zordabb lett, amihez hozzájárult a szakadó eső és a havas táj. Itt már az esőruhánk is feladta, áztunk és fáztunk, már csak azért is röhögve motoroztunk tovább a célunk felé.

18. Nordkapp felé

Megérkeztünk Kafjordba, ahol kezdődik a szigetre vezető hosszú alagút ( fizetős ), ami nagyon meredeken ereszkedik a tenger alá, és nagyon meredeken jön felfelé. Mikor kiértünk az alagútból, Nordkapp szépen várt minket ugyanis kis időre kisütött a nap.

19. Nordkapp felé

Na jó, nem sokáig, de kicsit felmelegedtünk. Már csak 30 km volt  a célig. Az egész sziget nagyon kietlen, egy Honninsvag nevű halászfalú a központja a maga pár ezer lakosával és repülőterével, melynek az épülete egy nagyobb trafikéval vetekszik. Ezenkívül 2-3, néhány házból álló település van a szigeten.

20. Nordkapp

21. Település egy kis szigeten

22. Nordkappi táj

Egyre közeledtünk a kontinens legészakibb pontja felé, míg egyszer csak egy sorompó tűnt fel az  úton egy bódéval ahol meglepetésünkre  egy szőke norvég szépség kiszólt: “ Welcome in Nordkapp ! “ Majd legombolta rólunk a 370 korona belépőt. Pár száz méter motorozás után a fennsík szélén voltunk és megláttuk az emlékművet. Leírhatatlan az érzés, ami hatalmába kerített minket. Egy álom megvalósult !!!!

Iszonyatos szél fújt és hideg volt de legalább nem esett. Rajtunk kívül csak pár látogató volt kinn és a turista centrum is kongott az ürességtől. Eltudom képzelni mi lehet itt nyáron. De mi épp ezért jöttünk most.

23. Nordkapp emlékmű

24. Nordkapp emlékmű

Nagyon hideg volt, ezért bemenekültünk a turista centerbe, ahol mozi, étterem, shop, posta és ki tudja még mi minden volt. Mindenki furcsán nézett felénk, kevés motoros jön ide ilyenkor. Egy alagúton át kisétáltunk a sziklafalba vájt teraszra és onnan gyönyörködtünk a “világ végében”.

25. Világ vége

Visszamotoroztunk az utolsó faluba, Skarsvegbe ahol a kedvünkért kinyitották este 10 kor a turista szállást, ugyanis rajtunk kívül nem volt senki. Persze itt már egész éjszaka világos van. Sajnos a borús idő miatt nem nézhettük meg az éjféli napot. De sebaj, majd legközelebb.

Az előző napi, több mint 800 km után kevesebbet terveztünk erre a napra. 4 fokban szakadó esőben indultunk, a szigetet az ismert alagúton át hagytuk el. Az alagút belülről nincs burkolva gyakorlatilag olyan, mintha egy barlangban motoroznánk, kissé ijesztő. Az Altafjord partján haladtunk.

Mielőtt beértünk Altába, egy rendőr radarpisztollyal a kezében megállított és közölte, hogy a megengedett 60 km/h helyett 69 km/h-val mentem. Persze rögtön elismertem, de azért tettem egy gyenge kísérletet: „Nagyon szép a táj, ezért nem figyeltem”. Mondta, hogy persze tényleg szép de ezzel együtt megbüntetett 1.500 koronára ( 45.000,-Ft). Aztán elkérte a jogosítványom és semmi más iratot. Nekem kellett egy nyomtatványon kitöltenem, hogy hol lakom stb. Aztán kezembe nyomta a csekket. Mindezt végig mosolyogva, majd szóba elegyedve velünk elmesélte, hogy milyen az élet itt a messzi északon ahol hónapokig  vagy csak nappali világosság vagy csak éjszakai sötétség van. Érdekes lehet.

Alta után a 4 –es úton folytattuk az utunkat a fjordok partján Skibotenig. Este 11-kor rikító napsütésben vacsoráztunk egy kemping faházának a teraszán, kipihenve a nap fáradalmait.

 
26. Fjord parton

Reggel szikrázó napsütésre és 7 fokra ébredtünk. Gyors reggeli és indulás, aznap Mo i Rana a cél. Meseszép fjordok mellett vitt az utunk, kanyargós sima utak, élveztük a motorozást.

27. Pihenés

18. Fjord parton

Beértünk Narvikba, ami egy gyönyörű kis város a Herjangsfjord partján.  Skarberget felé vettük az irány, mentünk alagúton, hídon , hegyen, fjordparton míg elérkeztünk az út végére, vagyis egy komphoz. Persze fogalmunk sem volt, hogy mikor jön, mert nem volt menetrendünk és tájékoztató táblát sem találtunk. De rajtunk kívül várakoztak jó néhányan, és mivel azt láttuk, hogy ők nem izgulnak az információ hiány miatt , gondoltuk majd csak jön egyszer a komp. Jött is másfél óra múlva. A jegykezelőnél bakkártya lehúzó, fizettünk és már fenn is voltunk.

29. Fjord parton

Bognes és Fauske között az út  kanyargós, élvezve a motorozást folytattuk utunkat. Az út Fauskéig egy zúgó, sziklákkal teli folyó mellett vezetett. Innen az út lassan, de folyamatosan emelkedett, a hőmérséklet ezzel arányosan lassan de folyamatosan csökkent. Mire elértük a fennsík szélét 6-7 fok körülire esett vissza és komoly szél fújt, minden tiszta hó. 50-60 km/h óránál nem is tudtunk gyorsabban menni. Rosszat sejtettünk. A 6-os út ezen a fennsíkon keresztezi az északi sarkkört, haladtunk tovább az emlékű felé.

30. A régi 1937-ben készült emlékhely-hóban

31. Május végén a sarkkörön

Hamarosan elértük, készítettünk néhány fotót és az égre tekintettünk, ahol is nagyon sötét felhők gyülekeztek, esőruha fel és továbbindultunk. Az eső szinte azonnal ömleni kezdett, iszonyatosan fújt a szél és a motorom hőmérséklet mérője szerint 1 fok lett, persze nem láttunk semmit, szinte lépésben haladtunk, hiszen tapadás semmi. Azt azért láttam, hogy a benzinünk kevés lehet hiszen a sárga lámpa folyamatosan világított, persze menedékhely, szembejövő autó sehol, csak a kietlen fennsík. Így haladtunk majd félórát szinte lépésben, amikor is elkezdett lejteni az út, vége lett a fennsíknak, a hőmérséklet emelkedett, igaz még esett.

De leértünk épségben, igaz az első út menti fogadó közönsége, jót szórakozhatott amikor egyszer csak két bukósisakos, rikító sárga esőruhát viselő alak a szakadó esőben berontott. Azonnal kivettünk egy szobát és melegedtünk.

Reggel félve tekintettünk az égre az előző nap tapasztalatai után, de gyors tankolás és kávézás után elindultunk Trondheim felé. A 6-os út ezen szakasza nem a parton halad, egy izgalmas völgyben motoroztunk, zúgó folyó kísérte utunkat.

32. zuhogó

Az idő kegyes volt hozzánk, nem kellett esőruhát vennünk. Tondheim előtt rövid szakaszon van autópálya, ami motorosoknak ingyenes, ez mindenhol így van Norvégiában, ezt később megtapasztaltuk. Késő délután érkeztünk a városba, kerestünk egy belvárosi szállodát, majd nyakunkba vettük a várost. Trondheim egy fjord és egy folyó torkolatában épült és leghíresebb épülete a katedrális.

33. Katedrális

 
34. Folyó a híres színes faházakkal

Tondheimből a 71 –es úton Orkanger irányában indultunk. Halsánál várt a komp minket, de addig szépen kanyargós úton, egy fennsíkon motorozunk. Fél órát vártunk a kompra, majd a 70-es úton Kristiandsund felé vettük az irányt. A kikötőben éppen elértük a kompot, azonnal indultunk Bremsnes felé. Pár km motorozás után kezdődött az Atlantic út, mi emiatt jöttünk erre. Pár szigetet összekötöttek jó sok híddal, hogy ne legyenek elzárva a kontinenstől, a leghíresebb híd jó néhány reklámfilmben is szerepelt.

35. Atlantic út

36. Atlantic út

37. Ott jövök

A híres híd lábánál megpihentünk, készítettünk néhány fotót, majd többször is végig mentem a hídon. Nagy élmény, hiszen annyira meredek, hogy ha felfelé haladunk,  az az érzésünk támad, hogy az ég felé motorozunk.

38. Pihenő

Haladtunk tovább Eide felé a 64-es úton , persze még rengeteg híd következett, majd kompoltunk Solnes és Afarneset között.

39. Langfjord

Megkerültük a Romsdalfjordot és már is Andalsnesben voltunk.

40. Híd a fjordon

41. Romsdalsfjord

Innen indul Norvégia egyik leghíresebb panoráma útja a Trollok útja. A patkó alakú völgy végén sok –sok szerpentinen lehet kijutni a völgyből. Ez az út télen le van zárva a hó miatt, mi még itthon mailben megkérdeztük, hogy mikor nyitják ki az utat. Ez volt az első hétvége amikor lehetett erre közlekedni. Később kiderült miért. Kanyargós úton haladtunk egyre mélyebben a Troll- fal felé, aztán hihetetlen látvány tárult elénk:

42. Trollok útja

Megmásztuk a szerpentineket, a GS-el ez nagyon élvezetes, itt már sok motorossal találkozunk.  Vízesésekkel tarkított sziklafal oldalában haladtunk, ahogy lenéztünk a látvány egyre szebb lett.

 
43. Trollok útja

44. Trollok útja

Hamar felértünk, a parkolóban a turista biznisz közepébe csöppentünk.Letámasztottam a GS-t majd elindultunk a kilátó felé. Itt derült ki, hogy miért csak most nyitották meg ezt a panoráma utat. A parkolót még mindig méteres hófalak szegélyezték. De a nap ragyogóan sütött, kb 10 fok lehetett hiszen 1000 méter magasan voltunk.

 
45. A tetőig ér a hó

Itt találkoztunk először egy honfitársunkkal, aki meglátva a magyar rendszámú motort lelkesen üdvözölt minket, majd szóba elegyedtünk. Ezután bementünk az ajándék shopba, ahol is minden létező méretben troll figurákat árulnak. Az eladó szintén magyarul szólt hozzánk, mint kiderült az édesapja a nagy kivándorlási hullámban hagyta el országunkat.

46. Kis Troll

47. Nagy Troll

A kötelező ajándékvásárlás után elindultunk a kilátó felé, de sajnos a sok hó miatt le volt zárva. Kb. 50 méterrel előtte találtunk egy kevésbé veszélyes helyet, ahonnan fenséges látvány tárult elénk.

48. Trollok útja-fentről

 
49. Trollok útja-fentről

Miután kigyönyörködtük magunkat elindultunk vissza az 136-os út felé. Emiatt a Trollok útját lefelé is megjártuk.

 
50. Trollok útja lefelé

Dombasig mentünk, itt hamar találtunk faházas kempinget éjszakára.

Dombast elhagyva Lillehammer felé vettük az irányt a 6-os úton, ismét csak borzasztó idő lett, szakadt az eső és 7 fok volt. Úgy látszik az előző szép napnak most fizettük meg az árát. Az úton semmi érdekes nem történt, kimondottan unalmas volt, áztunk és fáztunk. Szakadó esőben értünk Oslóba, ebben az időben nem volt kedvünk a városnézéshez egy benzinkút éttermében ettünk és felmelegedtünk, majd indultunk Göteborgba. A következő megállásnál nézegetve a kompmenetrendet észrevettük, hogy Göteborgból megy egy komp Kielbe, ezzel egy éjszakát spórolhatnánk. A Garmin Zümo segített, a POI-k között a komptársaság kikötői irodája is benne volt, ezért azonnal odataláltunk. De pechünkre a komp 10 perce ment el. Nem volt mit tenni, szállást kerestünk éjszakára, amit egy Formula 1 hotelben meg is találtunk, ahol egy barátságtalan ámde a magyart akcentussal beszélő portás üdvözölt minket.

Autópályán terveztük továbbmenni Trelleborgba, innen a legrövidebb az út  kompon Németország felé. Már megint szakadt az eső egész délelőtt és 12 fok volt, de Malmö már 24 fokkal és napsütéssel várt. Megszabadultunk a felesleges ruháinktól és megkerestük a kompkikötőt. Nem túl nehéz, hiszen a kikötő tízszer akkora mint maga a kisváros. Becsekkoltunk és indulás.

51. Elindultunk hazafelé

A komp összevissza dülöngélt a 4 órás út alatt, elég komoly eső és szél volt a tengeren. Mindenki dülöngélt a hajón, a shopokban az üvegek aláfestő zenét adtak az útnak.

Lassan megérkeztünk Sassnitzba, Berlin felé vettük az irányt az autópályán. Elhagyva Berlint szálláskeresés következett, amihez a Zümo ismét segítségünkre volt, elvezetett minket a legközelebbi panzióig, ami Mittenwaldban volt. Beléptünk a helyi fogadóba, melyet egy török kolónia üzemeltetett. Érdekes dolgokat láttunk a konyhában és a hátsó udvaron, de nagyon barátságosak voltak. Miközben ittuk a jól megérdemelt sörünket, feltűnt egy törzsvendég aki a budaörsi Illyés Gimnázium pólóját viselte. A mi fiunk is oda jár, ezért tűnt fel azonnal. Lecsaptunk rá, és szóba elegyedtünk. Kiderült, hogy a fia cserediák program keretében járt Budaörsön. Ezen az úton többször megtapasztaltuk, hogy milyen kicsi a világ.

Ma mindenképpen haza akartunk érni, emiatt az autópályát választottuk. Rettenetesen fárasztó és unalmas az autópályán menni, a GS-t nem is erre találtál ki, 2 személlyel és a gyári dobozokkal 160 km/h-ás tempónál bizony a 8 liter is legurult a torkán. Ismét nem volt kegyes az időjárás hozzánk, 10-13 fok között motoroztunk és hol esett, hol nem. Nagy nehezen elértük Prágát, ahol terveink szerint az egyik kedvenc prágai sörözőmben egy knédli és egy sör után indultunk volna tovább. A Zümo-ban az éttermek között benne volt a Pivovarsky Dum, ezért gond nélkül odataláltunk. A knédli még mindig nagyon jó és a helyben csapolt sör is nagyon finom volt

52. Pivovarsky Dum

53. Sör knédlivel

Prágából autópályán jöttünk a magyar határig, de itt már rámentünk az 1-es útra mivel nagyon meguntuk a sztrádákat. Jót motoroztunk hazafelé, bár nem volt túl meleg de legalább nem esett. Tizenkét nappal ezelőtt 30 fokban indultunk, most 14-ben érkeztünk.

54. Levendula mező a rikító esőruhánkkal

Időjárás: Minél északabbra haladtunk annál, hidegebb és változatosabb lett. Norvégiában simán lehet 15 fok és öt perc múlva 5 fok is. Fel kell készülni az állandó esőre.

Ruházat: Jó esőruha kell, mert én még olyan motorosruhát nem láttam, ami nem ázik át egy idő után. De fontos a jó minőségű ruha is, ami egy kis esőt kibír, így ugyanis nem kell negyedóránként öltözködni, megállni. Az esőruha viszont szigetel  is emiatt a nagyon hidegben is jó szolgálatot tesz. Mindenképpen kell meleg aláöltözet. Két pár kesztyű a minimum, egy folyamatosan ázik, egy meg szárad. A bevásárló zacskó hasznos lehet nagy esőben, kesztyűre vagy csizmára húzva.

Közlekedés: Minél északabbra mentünk, annál jobban betartják a szabályokat, ez már Lengyelországban is feltűnő. Nem túlzás, egész Norvégiában egy előzést láttam, mindenki betartja a szabályokat. Az északi országokban az embereknek vagy nincs lakásuk vagy folyamatosan költöznek, hihetetlen mennyiségű lakóautó és lakókocsi van az utakon. Szerintem minden harmadik jármű az ezek közül kerül ki. Nagyon sok a traffipax, de ezeket tábla jelzi előre. Az igazán precízeknél legyen kompmenetrend, így jobban ki lehet számolni az  utat és nem kell várakozással tölteni az időt. A belső kompok egyáltalán nem drágák, lehet euróban is fizetni, de minden kalauznál van mobil kártyalehúzó.

Utak:  Finnországban az utak nagyon szélesek és egyenesek, emiatt unalmasak is. Az utak minősége jobb, mint a hazai, de nem éri el az ausztriai szintet. A távolságok hatalmasak, tankolásra ügyelni kell. Hihetetlen érzés volt egyedül motorozni a kietlen vidékeken, sokszor előfordult, hogy hosszú percekig nem jött szembe senki.

Szállás: Mi nem foglaltunk semmit előre, igaz május végén még nincs turista sehol. Emiatt mindenhol fél órán belül találni valamit. Minden kempingben vannak faházak, de nem nyugat európai komfortra kell számítani.

Étkezés: Mi konzerveztünk és a benzinkutaknál kapható gyors ételeket vettük igénybe.
Költségek: Ha valaki nem szívesen fizet 800 Ft-ot egy csésze kávéért, és 450 Ft egy liter benzinért az ne induljon el. De az élmény mindenért kárpótol.

Információ:

www.norvegia.lap.hu
www.gastroinfo.cz/pivodum
www.visitnorthcape.com
www.northcape.no
www.maharttours.hu
www.polferris.pl
www.tallinksilja.com
www.weatheronline.co.uk
www.camping.no
www.kirkeporten.no

Képek és szöveg Miklósi László, 2007. augusztus 7.