Motoros raftingtúra az ausztriai Alpokban
+ Murcapulco = muraui hídról ugrálós fesztivál

Túra neve:  Motor & Rafting & Murcapulco
Időpont:  2011. Július 28. – 31.

Szervező:
Molnár Anita – Hotel Alpin Murau
0043 664 427 1122 / office@hotelalpin-murau.eu

Lebonyolító:
Szimcsák Attila – Rhino Tours

Közreműködik:
Hundzsa Attila – White Water Rafting Kft.
A túra ára: 239 €
A túra ára tartalmazza, lásd lent… *

Jelentkezési határidő: 2011. június 30.

Jelentkezés módja: E-mail – office@hotelalpin-murau.eu és 50 % előlegbefizetés (FH Sporthotel Betriebs GmbH – számlatulajdonos: Dr. Erich Moser – IBAN: AT 9238402 0000 2011 468 / BIC: RZSTAT2G402 Raiffeisenbank Neumarkt-Scheifling)
Max. létszám: 15 fő
(amint betelik a túra, írunk ki új időpontot!)

Túra leírás:

1. nap:
Indulás Budapestről 8:00 órakor.
MOTOROS ÚTVONAL: Bp – Győr – Sopron – Mariazell – Göstling – Lassing = kb. 450 km
Vacsora a helyi fogadóban, este találkozó a rafting csapattal.
2. nap:
Reggeli 7.30kor – Raftingtúra 9-15 óráig. 15 órakor ebéd egy helyi fogadóban (ár nem tartalmazza)
Indulás Murauba: 16.30 óra
MOTOROS ÚTVONAL: Göstling – Admont – Trieben – Irdning – Murau = kb. 150 km
Érkezés Murauba, vacsora a Hotel Alpin-ban.
3. nap:
Reggeli 8 órakor
MOTOROS ÚTVONAL: Murau – Nockalmstrasse – Murau = 200 km
Indulás a napi túrára: Nockalmstrasse – vezetett rövid túra 200 km 9 órától
Délután kezdődik Murau mega eventje, a MURCAPULCO
4. nap:
Reggeli után indulás vissza Magyarországra.
MOTOROS TÚRAÚTVONAL: Murau – Judenburg – Gaberl – Köflach – Graz – Körmend – Veszprém – Budapest = kb. 500 km

* A túra ára tartalmazza:
Szállás reggelivel – Raftingbázis (csütörtök éjszaka): Bauernhof von Familie Ensmann + csütörtöki vacsora
Raftingtúra szakképzett vezetőkkel, felszereléssel és betanítással
Motoros túravezetés négy napra (csüt – péntek – szo – vas)
Szállás félpanzióval (péntek és szombat éjszaka) a Hotel Alpin Murau szállodában
www.hotelalpin-murau.eu

Mi az a Murcapulco?

Murau középkori kőhídja 15 méter magasságban ível át a Mura folyó felett. Minden évben, július utolsó szombatján rendezik meg a Murcapulco fesztivált, ahol Murau polgárjai, illetve az odalátogatók mérhetik össze bátorságukat. Feladat: a lehető legszokatlanabb módon, mégis szép megoldással kell bevetni magukat a híd alatt fodrozódó Mura folyóba. Mindegy, hogy férfi létedre nőnek öltözve, vagy Superman-ként, illetve osztrák népviseletben vagy akár egy ádámkosztümben….legyél szokatlan, ámulatba ejtő vagy túlzottan merész, akár profi műugró….a zsűri tagjai talán neked szavazzák meg a 2011-es Murcapulco vándorkupát!

Honnan jött az ötlet a motor & rafting túrázoz?

2011 májusa végén eleget tettem kedves síoktató barátom, Hundzsa Attila meghívásának, miszerint illene már meglátogatnom őt nyári rezidenciáján, a Salza folyó fodrozó hullámain. Attila télen sí- illetve snowboardoktató, nyáron pedig rafing túrákat szervez, és vezet.

Murauból indultunk a 150 km-re fekvő Gesäuse nemzeti parkba, természetesen motorháton, mivel a Muraut és a Gesäuse-t összekötő útvonal kanyarjait motorosoknak találták ki. Odafele a Hohentauern (Triebener Tauern) csúcsait súroltuk, visszafele pedig a vadregényes Sölkpass-on motoroztunk.

Odafele út: Murau – Niederwölz – Hohentauern – Trieben – Admont – Palfau – Göstling an der Ybbs

Ha időben elindultunk volna, be is mentünk volna az Admont-i bencés apátságba, aminek ezúttal csak körülölelő betonfalát tekinthettük meg, hiába nyújtogattuk a nyakunkat. A bencések jól kitalálták milyen magas legyen a fal, hogy az apátság felső egy harmadát láthasd csak, és mégjobban megnőjjön az érdeklődésed, hogy bemehess a birodalmukba. Na mindegy, majd legközelebb ügyesebben tervezünk. Most mindesetre csipkedni kellett magunkat, hogy le ne késsünk a rafting túráról.

Az odafelé úton Trieben után elég borús volt az idő, szerencsére csak egyszer áztunk meg egy kicsit… de ez minket egy cseppet sem zavart, hisz tudtuk, ezt a hétvégén úgysem ússzuk meg szárazon…ha-ha-ha…

Az Admont és Göstling falukat összekötő autós út erdős-mezős vidéke nagyon szép volt. Nem csoda, hogy nemzeti parkká nyilvánították. Amire észrevettem, hogy beértünk egy faluba, már ki is értünk belőle, és újra az erdőrengetegben követtük az utat.

Göstlingből kifele, Lassing-ba érve a 64,5-ös kilométerkőnél kell balra kanyarodni. Egy elhagyatott betonút visz át a mezőn, melynek a legvégén magasodik a White Water Rafting Kft. bázisa. Atesz helyett 10 irtó kedves tehén fogadott minket, akik éppen az istállóból ballagtak a zöldellő mezők irányába.

A magyar rendszámú buszból végül előugrott Atesz, majd egy gyors köszönés után levitt minket a bázisukra, ahol kiválasztottuk a megfelelő méretű neopren ruhát, amiben Atesz szerint, nem fogok fázni az alig 10 fokos vízben… Nem volt sok időm ezen gondolkozni, mindenki ránk várt. Ekkor még körülnézni sem volt időnk, a bázis bemutatására este került sor.

Ateszék hamarjában betereltek minket a rabmobilba, mivel a buszuk egy igazi garázstuning. A Citroen Jumper belsejét úgy oldották meg, hogy a hátuljába két oldalra lehajtható üléseket szereltek, így akár 15-en is el lehet benne férni. Na, mi lehettünk vagy 20-an, amikor megálltunk, hogy a két cseh stoppost felvegyünk a szinte „üres” buszba, de hát a vadvizesek már csak ilyenek, összetartóak.

A jó társaságban gyorsan elrepült az idő, amíg a beszállóhoz értünk, ahonnan a túra indul. Itt aztán elkezdődött a bemelegítés, ami a hajók vontáról való ledobálását jelentette. A srácok nem hagytak minket egy pillanatra sem unatkozni.

Tavasz révén mindenki választott magának egy párt, akivel majd a kétszemélyes kenukban megküzd az elemekkel, majd az együtt kiválasztott gépállattal leballagtunk a smaragdzöld tajtékzó Salza folyó partjára. Tényleg mesés látvány fogadott minket, ahogy ez a kristálytiszta, természetes elemi erő áttöri magát az Alpok hegyláncai között.

Alig vártam, hogy a kenunkkal behatolhassak ebbe hömpölygő csodába. Erre azonban még kicsit várnom kellet, mivel a pakolás, és önkéntes pumpálás, (Mondjuk, te pumpálj!) után, még egy mindenre kiterjedő vadvízi oktatáson is részt vettünk.

Itt megtanultuk a vadvízi evezés technikáját, valamint veszélyhelyzetek kezelésének alapvető szabályait. Miután aláírattak velünk valamilyen papírt – gondolom, hogy motorjainkat az összes felszerelésével együtt a White Water csapatára hagyjuk 🙂 – már indulhatott is a túra.

Én elöl ültem a kétszemélyes kenuban, ahogy a srácok mondták én voltam a motor, és hullámtörő egyben, mögöttem pedig Mike, a kormányos. Már az elején turistásra vettük a figurát, és megnéztünk minden sziklát közelebbről is ;). De mi legalább csak a kenuból csodáltuk a természetet, mert voltak olyanok is, akik a pisztrángoktól kértek útbaigazítást, és a hajó csak zavarta őket az úszásban.

Az első negyed óra mindenki számára izgalmakkal teli volt. Míg mi az evezés tudományát próbáltuk elsajátítani, addig túravezetőink a mentéstechnikájukat fejleszthették, ahogy húzogatták ki a többieket a vízből, illetve minket próbáltak verbálisan megmenteni a következő sziklára kenődéstől.

Még szerencse, hogy egy könnyebb szakaszon eveztünk, mert tényleg nagy szükség van a hajón belüli összehangolódásra, hogy ne egy úszó fadarabként sodorjon minket a víz egyik zúgóról a másik sziklára. Aztán ahogy megtanultunk evezni, néhányan pedig egyre ügyesebben úszni 😉 , kezdett rendeződni a sor, és szépen egymás után kis távolságot tartva haladtunk lefelé a folyón.

Nagyon élveztük a Salza által nyújtott vízi vidámparkot, ahogy a hullámok kisebb zúgók dobálták a hajót, miközben a sziklák között szlalomoztunk, vagy éppen ráakadva, egy hajótalálkozót szerveztünk  Azt is megtanultuk, hogy a szikláktól igazából nem is szabad megijednünk, mert ha barátainknak tekintjük őket, és sziklára kenődés esetén feléjük dőlve maradunk, mintegy szeretgetve a nagy kőelemeket, akkor nagy esélyünk van arra, hogy ne az úszók táborát szaporítsuk.

A túra közben néha meg-megállva pihenni is van időnk, és még egy kis tankolás is közbe van iktatva, ami egy sportszeletből és egy kis frissítő üdítőből áll.

Ilyenkor a bevállalósabbak pedig 5-6 méteres sziklákról ugrálhatnak a vízbe, a folyó mélyebb szakaszain. Én is nagy lendülettel megindultam a szikla tetejére, ahol az adrenalintól fűtött izgatott arcok vártak. Lenézve már nem is volt olyan pici kavics, és össze kellett szednem a bátorságom, hogy egy nagy lendülettel bele vessem magam a semmibe, és egy 6 méteres zuhanás után a rikító zöld vízbe csobbanjak. De megvédtem a motorosok becsületét… 😉

Lezárásként a túra legvégén egy kisebb kanyonba érkeztünk. Itt annyira beszűkül a folyó, hogy a sebessége a kétszeresére is nőhet, és ahogy a folyó két partjának ütközik a víz, középen óriási hullámok keletkeznek. Ezek annyira sűrűn érik egymást, hogy az az érzésünk támad, a hullámvasúton ülünk, amit egyesek folyamatos sikongatása is alátámaszt.

Aztán elérkezik a vége, és te nem akarod elhinni, de tényleg lapátolnál még tovább egy négy órai evezés után, és csak akkor kezded el érezni a kellemes fáradtságot, amikor a már a parton vagy, távol a vízi kalandparktól…

Délután 17 óra volt, mire visszaértünk a bázisra. Ekkor a túravezetők kipakolták a cuccokat, és Attila nekilátott a vacsora megfőzéséhez, ami egy bográcsban főtt Chili Con Carne volt. Kivételesen zárt helyen kellett a vacsorának megfőnie, mert kint erős szél fújt, és eléggé elhúzódott volna az elkészítési idő. Mivel – Atesz szavaival élve – már mindenki a vasszöget is megette volna, olyan éhesek voltunk, eltekintettünk a bográcsozás nyújtotta füstös íztől. Míg készült a vacsora, volt aki napozott, volt aki ping-pongozott…

A vacsora elfogyasztása után ledobtuk magunkat a rétre, és végignéztük a naplementét!

Miután eltűnt a nap a hegy mögött, érezhetővé vált a hegyi éghajlat hűvös szele. Kezdődhet tehát a póker!!

Az este eléggé elhúzódott, mégsem mi voltunk az utolsóak, akik nyugovóra tértek.
Másnap a reggeli után elbúcsúztok raftingos barátainktól, akik a vasárnapi rövid raftingtúrára készülődtek, hiszen még egy három órás motorozás várt ránk.

A visszaút a következő útvonalon történt:
Göstling – Landl – Admont – Irdning – Murau

Szerencsés módon gyönyörű időnk volt újra. Napsütésben csodálhattuk meg újra a Göstling-Admont szakaszt, és a Gesäuse nemzeti park csodás völgyeit.

Visszafele nem a Hohentauern-en jöttünk, hanem a Sölkpass-on, mely kihagyhatatlan része egy muraui motoros túrának. A Sölkpass összeköti a Mura menti medencét Dachstein völgyével, ahol többek között a Schladming-et átölelő síparadicsom található.

Mikor visszaértünk Murauba és megpillantottam a hotel vendégeinek motorjait (ja, lehet, hogy nem említettem, én vezetem a muraui Hotel Alpin motoros szállodát), eszembe jutott, hogy miért is ne szervezhetnénk bele a motoros programunkba egy raftingtúrát. A Murau-Göstling szakasz kiváló motoros útvonal, egy kellemes napi túra.
Rögtön felvettem a kapcsolatot kedves motoros barátommal, Szimcsák Attilával – aki többek között a Rhino Tours motoros utazások szülőatyja – és elmeséltem neki tervemet. Apró célzást tettem rá, hogy kéne nekem egy motoros túravezető, aki elhozza a magyar motorosokat már otthonuktól, hogy ne kelljen nekik egyedül bolyongani itt nagy Ausztriában. Szimi jóformán habozás nélkül bevállalta a túra vezetését.

Az időpontot úgy választottuk ki, hogy a túra mindenképpen maradandó élmény legyen mindenki számára, így a muraui „hídról ugrálós” Murcapulco hétvégéjére tettük a programot!

Várjuk jelentkezésed az office@hotelalpin-murau.eu e-mail címre!

Üdvözlettel:
Molnár Anita, Szimcsák Attila és Hundzsa Attila