Motenegro, Dubrovnik, Mostar, Sarajevo Nyugatbalkán körút aszfalton JetSkyvel.

Munkahelyem (Bikeman Motorszalon) egy főközlekedési úton fekszik. Fájó szívvel néztem, ahogy a túrázók felcuccolva mennek Románia vagy Szerbia felé. Én is menni akarok! Ezért szerveztem egy utat. Nagy segítségemre volt a motorostura.hu, hogy feltette a Meghívót. Ezen az úton tavaly a családdal végig mentem. Aki nem akarja végig olvasni annak egy összefogllót írtam!

Találkozó a határon

Mivel a csapat tagjai nem ugyanonnan indultak ezért 11 és 11.30 között a Szerb oldalon volt megbeszélve a találkozó. 9 motor egy kísérőautó és 16 ember vágott neki az útnak. Novi Sad-on bementünk a belvárosba enni. A várost szépen felújították, a terek , a házak renden voltak.

Novi Sad

Ja és a csajok is! Meg kellett állapítani, hogy a vajdasági szerb és magyar) lányok rendkívül csinosak és jól öltözöttek. Sajnos egy delegáció miatt nem tudtunk elindulni időben, mert minden utat lezártak. Misi a BMW-vel volt a legbátrabb. Zebrán áthajtott a rendőrök között. Láttuk a merészségét, így Őt követte a másik nyolc motor is. A szerviz autó beragadt, az csak a forgalmi zár feloldásával tudott elindulni.

Rettentő melegben, aránylag jól haladtunk. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez volt az egyetlen nap, eső nélkül. A szállásra este 7-kor érkeztünk. Ekkor kezdett el esni.

Divicbare

Indulás 9-kor, szakadó esőben. Hőmérséklet kb. 10 fok. Amíg le nem ereszkedtünk Uzice-ig gyakorlatilag folyamatosan esett. Itt volt egy szakasz (Nova Varos-ig) ahol rendkívül jó úton, szárazon meg lehetett hajtani a vasakat. Mindenkinek fülig ért a szája. A város után megálltunk ebédelni egy út menti étteremben. Sajnos a tavalyival elentétben nem sütötték nyárson a bárányt, pedig direkt ezért szerveztem ide az ebédet.

A szerb Montenegró határáig folyamatosan esett az eső majd a hágón (kb. 1200 m) tejföl köd fogadott.

Szerbia-Montenegró

Akárcsak novemberben! Hála istennek a Tara-hídhoz érve tisztult az idő. Még mindig ugyanolyan csodálattal tölt el.

Tara-híd

Innen Zabljak (a balkán legmagasabban fekvő városa) 22 km. Természetesen ezt is esőben végig motorozva a köd várt. A fekete tó nem mutatta meg teljes szépségét, hiszen nem látszottak az őt körülvevő fehér sziklák a ködtől. Este a szálláson egy nagy társalgót birtokunkba vettünk és begyújtottunk a kandallóba, illetve Laci ( FJR1300) volt az a bátor ember, aki megtette ezt. Jó kis túra … kint szakadt az eső, mi meg egy kandallónál melegszünk a nyár közepén.

A FeketeTó

Esőruhában ismét nekivágtunk, hogy leereszkedjünk a Durmitor nemzeti parkból. Ehelyett eltévedtem és felkapaszkodtunk a 2500 méter magas hegyek közé, egy 1907 méteres hágón keresztül a nemzeti park szívében. Fent aránylag tiszta volt az idő. Itt már mindenki örült, ha egy pár perce nem esett. A szervizautó hamarabb elindult, de ők is ugyanerre az útra tévedtek. Tavaly mikor itt jártam ez az út még járhatatlan volt. Most viszont egysávos és korlát nélkül, de remek minőségben, Ugyan néha osztozni kellett a tehenekkel és a birkákkal, de nagyon szép volt. Itt készült az egyetlen csoportkép is.

Csoportkép

Barátom Laci a szervizautóban megjegyezte mikor bevártak egy fennsíkon, hogy ha ezt túléljük és lejutunk, akkor mindent megért. Ha csak egy ember nem jut le, még akkor is éppen. Amikor megláttuk ezt a tavat rajta a híddal napsütésben, mindenki fellélegzett. Gyönyörű táj, napsütés!!!

Pivisko Jezoro

Többen levették az eső ruhát. Hiba volt, mert mire leértünk a hídhoz újra esett.  Ostrogig szakadó eső (nem is akárhogy esett egy két szakaszon). Itt megjegyezték, hogy idáig ez volt a legnagyobb zuhé – nem tudták, hogy még ezt is lehet überelni. Kényelmes ebéd után, nekivágtunk egy 7 km-es szakasznak, ami gyakorlatilag murva volt, tele vízzel teli kátyúkkal. Eső majd köd, de mire felértünk a felhők felett voltunk es a templomot csodálhattuk. Kilátást, azt, nem mert gyakorlatilag a tájból csak a fehér felhő volt. Mire végeztünk a felhő már a templomot is ellepte.

Ostrog

Podgoricánál ismét napsütés még: Ekkor mindenki érzete, hogy 50 km a tenger és a napsütés vár. Többen ismét elpakolták az esőruhákat… – 50 km!!! Már nem lehet itt semmi komoly”, de lett – mi más eső. Az alagútban nem tudtam megállni, hogy az előttem 40-el cammogó teherautót ne előzzem meg, a tükörben láttam, hogy a többieket sem kell rábeszélni egy kis szabálytalanságra. (másnap Attila az Ultrával meg is fordult a közepén. Ahogy leértünk Canjba elfoglaltuk a szállást és bár nem sütött a nap gyerünk le a partra. Ennek csak az lett a vége, hogy futásban sz@#rá ázva menekültünk haza.

Remek vacsora volt! Azért szeretek ide járni, mert a háziak mindent megtesznek, hogy jól érezzék magukat a vendégek, ez köszönhető nem utolsó sorban a grátisz 2 liter pálinkának is.

Reggel ismét szakadó esőre ébredtünk. Mi másra   Kedvtelenül nézett ki a csapat. Ez már kezdett sok lenni. Délben még mindig ugyanúgy estet. Többen kijelentették, hogy nem alkarnak ilyen szakadó esőben lóra ülni. Mindenkinek mindene vizes nedves volt, éjszaka fáztunk és fásultak voltunk. Kitaláltuk, hogy a Mikrobuszba hátra beülünk és átmegyünk St. Stefan illetve Budvára.

(10.kép)

3 ember elől 10 hátul, Attila és Annamari maradtak (ők jártak a legjobban) én, pedig ha motorozni jöttünk, akkor motorozzunk – akkor ülök a mocimra, ha jól esik – ütöttem el ezzel a gyenge poénnal a dolgokat. 5 km után úgy átázott mindenem, hogy egy buszmegállóban teljesen átöltöztem. Vagánykodni? Minek, majd egy tüdő gyuszi lever. Viszont Budván fél óra után kezdett kisütni a nap. Végre meleg volt, az aszfalt felszáradt (csak foltokban volt néha nedves) és én egyedül, míg a többiek egy zárt kisbuszban nyomorogva (többen rosszul lettek) vertem a vasat. Mindent megért! Visszahozta az életkedvemet. Fáradtságnak fásultságnak nyoma sem volt. Barba át motoroztunk megnéztük Európa legöregebb fáját (több mint 2000 éves) és az öreg Bár várát. Innen már mindenki a partra vágyott. Végre fürödtünk!

Másnap reggel (24 szerda) reggel Neki vágtunk Ulcinjnak. Borús ég fogadott reggel. Minél délebbre mentünk annál rosszabb volt az idő. Ulcinj előtt 3 km-el Döbbenet ért.

Imi és fia (Pan European), Laci és fia Botond (FJR1300) illetve Misi (BMW) szóltak, hogy nem folytatják. Hír jött, hogy északabbra Horvátországban már jó idő van, nem esik, és Ők felmennek oda. A Túra felénél voltunk   NAGYON sajnáltam, hogy, így döntöttek.
Ulcinjba beértünk és eleredt az eső. Felmásztunk a várba és elállt. Kimentünk még az Adria leghosszabb homokos strandjára (15 km) és a lábamat ismét megmártottam a tengerbe. Haza, hogy az eső felhők ne érjenek utol (amik most velünk együtt elindultak északra) egy kicsit húztam neki. Teherautó meg 3-4 személyautót dupla záróvonalon 140-el megelőzetem, egy sörrel a hasamban, amikor leintett minket a rendőr (5 motort). Némi dorgálás és a megbánás jeleit mutatva, megígértük, hogy nem leszünk többet rossz kisfiúk és ELENGEDTEK. Rájöttek, hogy a turistákból élnek és nem kell őket megvágni. Itthon ez alsóhangon 10-15 eFt lett volna fejenként. Este foglaltuk el a szállást Budván, Montenegró tengerpartjának fővárosában. Buli hegyekkel!

Kotorba 11 óra fele értünk

Kotor (a háttérben)

Gyönyörű hangulatos város, am némi kis égi áldással fogadott minket  .  Csakhamar kiderült és a várost körbe lehetett járni illetve a piacon jót lehetett enni. Egy zsömlét vettem, majd „Pármai” sonkát, sajtot, paradicsomot, hagymát kaptam hozzá ingyen más-más helyen. Mindenhol felajánlottam, hogy fizetek, de GRATIS! Herceg Novint nem tudtuk megnézni, mert…. na, találjátok ki… IGEN ránk szakadt az ég, úgy esett. Visszafordultunk, hogy marad Budván a szálláson a sörözés, de csodák csodájára meglepően szép idő volt. Irány a part! Ekkor már tényleg tudtunk fürdőzni egy kicsit. Este bulizás a várban, amit a szakadó eső kergetett szét 2-kor. 

Budva

Roland (Drag Star 1100) hajnalban egyedül neki vágott Zalaegerszegnek. A maradék 5 motorral és a szerviz kocsival elindultunk. A határ előtt (Monti oldalán) megálltunk ebédelni. Ajánlom mindenkinek!

A péksütemények verhetetlenek

A hentesnél kiválasztod, hogy mit szeretnél enni, azt átviszik a szomszédba és kisütik roston. A péktől (másik szomszéd) hozzák cipót. Azt azért minden egyes alkalommal megállapítom mióta a balkánt járom (6 éve), hogy a péksütemények verhetetlenek. Sehol nem ettem ilyen finomakat és változatosan elkészített pékárut (a kefir is remek). Dubrovnik csodás.

Dubrovnik

Még egy jó nagy eső elkapott előtte minket, de ott már határozottan jó idő volt.. Ott nagyüzemben folyik a turizmus – tömeg stb. Ezért is választottam, hogy én itt csak strandolok.. Száraz úton még három határt átlépve Boszniában voltunk (Neum csak egy város kb. 8 km szakasszal. Ja és mindenki itt itassa meg a lovát. Boszniában olcsóbb a benzin. Mostarig jó úton gyér forgalom. A város kihagyhatatlan és csak 50 km kerülő a tengerpartról, ha valaki Dalmáciában van. Ajánlom a Foto kiállítást, mely Mostárról, a mostári híd történetéről szól (ingyenes). Ali Baba (Open sezam) nevű szórakozóhely is felkeltette az érdeklődésünket.

Mostar

Reggel 6 kor hatalmas eső közepette újabb motoros távozott (Attila és Annamari HD Ultrával). 9 es indulásra elállt! Végre egyszer szerencsénk lesz. Sarajevóig (100km) rendkívül jó minőségű úton, gyér forgalomba csodás tájak között suhantunk. Ekkor éreztem ismét, hogy milyen is ó motorozni és miért is jöttünk (néha itt is volt némi eső azért, de már nem érdekelt semmi.) Sarajevó úgy láttam a többieknek nem jött be – nekem igen – eltévedtem (szándékosan) egyedül maradtam, beültem egy helyiekk által kedvelt étterembe (0 turista) és azt kértem, amit Ők esznek…. Fantasztikus volt!!!!

Nekem kevés egy óra, hogy elvegyüljek és át érezzem a hely szelemét, de indulunk kellett mert hátra volt még 300 km Új-vidékig 90 % hegyekben és nagyrészt esőben.

Itt a szerviz autóra feltette Öcsém a Dynát és a két sofőrrel (Ahmi és Laci) elindultak haza. Novi Sadban a belvárosban egy Hostelben találtam helyet. A főtéren borfesztivál volt. Mindenkinek ajánlom ezt a várost. Számtalanszor elrohantam mellette, az elkerülőn, most viszont ott aludtam és ez a legjobb estém volt.

9,07 kor keltettek, hogy a 9 es indulással mi van. 9.28-kor neki vágtunk immár 3 motor (a 9 ből)  . Fél út, szakadó eső, benzinkút felöltözés… Határ, napsütés lerohadtam. Debrecenig még 3 szor áztam sz@#rá, de jó tempóban immár egyedül 140-170-el haza értem 14,30-ra. Attila és Kriszta (VStrom 650) illetve Marci és Márti (Spori 1200) Budapestre mentek. Mint a tegnapi beszélgetésből kiderülve a lehető legnagyobb esőben.

Nem kell félni sem Szerbiátol sem Montenegrótól. (Boszinában is kedvesek és jók az utak). Az, hogy nem ismertük egymást, az sem volt akadály főleg az első közös vacsora után. A tengerpart és a természeti körülmények csodásak. Valóban nem olyan makulátlan (és tiszta) mint az Olasz vagy Horvát tengerpart, de nem koszosabb, mint a Görög. Az árak pedig fele akkorák mint Horvátban. Jövőre ugyanezt az utat csinálom meg csak egy nap rafting is lesz benne  .

Ja és kérem a résztvevőket, hogy kommentálják a dolgokat. Más véleményét is szeretném látni. Ez volt az enyém! Ja és köszi mindenkinek aki részt vett a túrán, örülök, hogy megismertelek benneteket.

• Laci és fia Botond- FJR1300,
• Imre és fia -PanEuropean,
• Misi-BMW,
• Roland- XVS1100,
• Attila és Annamari -HD Ultra,
• Attila és Kriszta Vstrom 650,
• Maci és Márti Spori1200,
• Pisti –öcsém HD Dyna,
• én PanEuropean
• és a szerviz autóban Laci és Ahmed (Ducato).Üdvözlettel minden Motoros társamnak:
  Szabó Zoltán
  (Bikeman, Debrecen)
  20/9889288

Képek és szöveg: Szabó Zoltán, 2009. július 10.

	takács imre 2009-8-17  19:0
Mindenkinek merem ajánlani mert végigcsináltuk ezt a túrát csak még albániába is belecsiptünk de a bikeman információk alapján mentünk. Köszi ZOLI.

	Bikeman– Zoli 2009-8-12  10:21
Köszi Árpi! Most jöttem haza, a jövő évi túrát csináltam végig…. Keresni foglak! Zoli

	Makra Árpád 2009-8-12  9:18
Üdvözlet! Nagyon szép túra és csak gratulálni tudok hozzá. Én Szerbiában élek azon belül Vajdaságban. Én is csak azt tudom mondani hogy nem kell Szerbiától, Montenegrótól, Boszniától félni. Gyönyörű tájakat lehet felfedezni és az utakat is folyamatosan újítják. Egyébként én motoros túra szervezésben a fent említett országokban tudok segítkezni vagy kérésre megszervezni és levezetni. Aki igénybe venné a segítségem vagy segítségünk az írjon nekem : arpad.makra@gmail.com További hasonlóan szép túrát kívánok.