Montenegró Makra Árpáddal
Categories: Gurulások
Montenegró csipetnyi Szerbiával és Boszniával (MotoAvantura)
Idén harmadik szervezett túránk és második útvonalunk Szerbián keresztül, egy kis Bosznia kanyarral Montenegró volt, az igazi fekete hegyek országa. Az időpont július első teljes hetére esett, ami pont egybe esett idei első kánikulai héttel és Nat Rothschild 40. születésnapi bulijával melyet pont Montenegróban tartott, szállásunktól 500 méterre.
Durmitor
1. nap |
Röszke-Horgos határátkelő – Tara Nemzeti park (Szerbia) – kb. 380 km. |
Találkozási pontnak ismét a Röszke – Horgos határátkelő után 1 kilométerre lévő MOL benzinkutat jelöltük meg, és ide vártuk a résztvevőket a kora délelőtti órákban. Szépen lassan mindenki meg is érkezett, ami nem volt egyszerű mutatvány mert a hazautazó vendégmunkások miatt néha úgy bedugul a határ, hogy még gyalogosan is nehéz közlekedni az autók között. Viszont ezt az akadályt minden motoros sikeresen leküzdötte és időben megérkezett. 10 óra magasságában indultunk el első uticélunkhoz, a 110 km-re lévő Újvidékre ahol a péterváradi vár lábánál, a Duna partján elfogyasztottunk egy igazi tradicionális vajdasági reggelit.
Utunkat a „Fruska Gora” –án keresztül Sabac felé vettük. Az út igen forgalmas ezen a szakaszon, sok kis településen vezet keresztül ahol tonna számra árulják a görög- és sárgadinnyét. Sabacon megállunk tankolni és némi szomjoltó italt beszerezni a kiadós reggeli után. Innen Valjevo irányába vesszük az irányt. A forgalom mérséklődik és egy nagyon jó minőségű út kápráztat el bennünket, a kellemes kanyarjaival és a lankás tájával. Valjevo után egy kis hegyi szakaszra fordulunk. Viszont az útminőség néhol hagy kívánni valót maga után. Mentségükre szóljon hogy már folyamatban van az útfelújítás, de mégis sokat ront az egyébként szép tájon.
Uzice előtt megállunk még egyszer egy kisebb pihenőre majd folytatjuk az utat egészen a Tara nemzeti parkig ahol az aznapi szállásunk volt a hegyekben, Koludjerske Bare nevű településen, egy családias aparthotelben.
Tara-kanyon
A vendéglátóink nagyon barátságosak és a szobák első osztályúak. A szobák elfoglalása után, szép lassan mindenki megjelenik az étterem teraszán és egy-két helyi pálinka elfogyasztása közben mindenki bemutatkozik és elmeséli mivel foglalkozik (ezért az ötletért köszönet Tóni barátomnak!), majd a vacsora elfogyasztása után mindenki nyugovóra tért.
2.nap |
Tara Nemzeti park – Durmitor – Kotori öböl (Tivat) kb. 400 km |
A reggelit fél 8 és 8 között beszéltük meg előző nap. Indulás előtt a parkolóban felsorakoztatjuk a motorokat és megkérjük a recepciós hölgyet, hogy készítsen rólunk egy csoportképet. Majd elbúcsúzunk a vendéglátónktól, akiktől ajándékba kapunk még egy üveg sajátkészítésű szilva pálinkát (sljivovica), hogy majd fogyasszuk el a túra alkalmával.
Kis kanyargós szerpentinen visszamotorozunk a főútra ami a Szerb-Bosnyák határátkelő felé vezet. A Tara nemzeti park hegyei között motorozva haladunk. A Határ Mokra Gora után van, Mokra Gora még arról ismert hogy Emir Kusturica filmrendező (Macskajaj, Underground, stb.) etno faluja is itt található, ahol több neves külföldi filmes híresség is meg szokott fordulni, néha-néha.
Határlépés után megcélozzuk Visegrádot (Boszniában), ahol a híres Szokoli Mehmad pasa hidat nézzük meg , melyet 2007-től a Világörökség részévé nyilvánítottak. A hídról és a városról Ivo Andric szerb író írt könyvet, „Híd a Drinán” címmel, amiért irodalmi Nobel-díjat kapott.
A híd a Drinán
Elkészülnek a kötelező fotók és már vesszük is az irányt Montenegró határa felé, Gorazde és Foca-n keresztül, cél a Secan Poljei határátkelő és a Piva kanyon és a Piva folyó víztározója.
Itt szeretnék egy kis útbaigazítást tenni azoknak akik összekeverik a Tara és a Piva kanyont. A Piva kanyon a Piva folyó víztározójával együtt Secpan Poljei határátkelő után található Pluzine- Niksic irányába, még a Tara kanyon és a Tara folyó erre merőlegesen található. Amennyiben motorozni szeretnék „benne” vagy mellette akkor azt Mojkovác – Zabljak útvonalon tehetjük meg. Igaz hogy a Scepan Poljei határátkelőnél találkozik a Piva és a Tara folyó majd együtt folytatják utukat a Drina folyóba.
A határt megközelíteni a bosnyák oldalon Foca után egy igen keskeny és helyenként nagyon rossz minőségű úton lehet. Óvatosan kell közlekedni mert nem ritka hogy egyik-másik kanyarban feltűnik egy terepjáró vagy furgon, valamelyik helyi HVCS által vezetve igen nagy tempóval. Közeledve a határátkelőhöz több kemping mellett haladunk el melyet a rafting szerelmesei látogatnak előszeretettel.
A bosnyák határátkelő épülete egy fémkonténer ahol nem is állítanak meg bennünket csak intenek hogy haladjunk tovább. Rögtön utána egy lélekvesztőnek tűnő fahídon kell átkelni, hogy a montenegrói oldalra kerüljünk, ahol egy komoly kiépített határátkelő hely fogad bennünket és az útminőség is kitűnő minőségűre vált innentől. Kétsávos, sima, kátyúmentes és kitűnő tapadással rendelkező útburkolat. A táj mesés, néha olyan érzésem van mintha a Gyűrűk ura forgatásán járnánk.
A Piva kanyon és víztározó a kékszínű gleccser vizével egyszerűen csodaszép. Meg is állunk, mert egyik alagútban észreveszem nincs világításom, így alkalom nyílik mindenkinek megörökíteni a táj szépségét, nekem pedig biztosítékot cserélni. Pont egy alagút előtt általunk meg így rögtön alkalmam nyílt tesztelni, hogy sikeres volt e a beavatkozás a világítást illetően
Pluzine és a víztározó „híres” hídja előtt balra fordulunk egy sötét alagútba, mely átvezet arra az útra ami felvisz egészen a Durmitor nemzeti parkba. A keskeny 2,5 – 3 méter széles aszfaltos úton haladunk a nemzeti park legmagasabb pontjához, egészen 1904 méterre. Felfelé úton végig lenyűgöző a táj, azt sem tudjuk hogy jobbra vagy balra szegezzük a tekintetünket. Többször meg is állunk fényképezni. Az út egészen Zabljak-ig vezet, ahol mi a város előtt jobbra fordulva egy vadonatúj úton Savnik – Niksic irányba tartunk.
Savnik után egy kifogástalan szerpentin haladunk melyen kellőképen tudjuk koptatni a gumik szélét. Ezen az úton haladva érjük el e Niksic felé vezető főutat. Innen már csak 20 km-er a város ahol megállunk tankolni és kicsit kinyújtani végtagjaink. Nem sokat időzünk mert a nap már nagyon megközelíti a horizontot.
A Kotori öböl felé vesszük az irányt Risan felé, mellyel jelentősen sokat rövidítünk a hátralévő távon.
Egyenesen a Kotori öböl kellős közepébe érkezünk meg a hegyekből. Az öböl lenyűgöző látványt nyújt az oda érkezőknek, viszont a forgalma miatt motorozás szempontjából nem nyújt nagy izgalmakat, így mi is inkább a tájban gyönyörködünk és lassan poroszkálunk az autók között.
Kotor
Aznapi szállásunk Tivat-ban van, ahol adódott egy kisebb probléma is a szálláshely körül, mivel nem a megfelelő szállásminőséget akarták nekünk biztosítani a megbeszéltekkel ellentétben. Szerencse hogy mindent előzőleg írásban rögzítettünk és egy kicsit erélyesebb fellépés után luxus apartmanokban lettünk elszállásolva a lefoglalt 2 éjszakára.
A nézeteltérés elsimítása után ittunk egyet a szerencsés megérkezésre és a kedélyek megnyugtatására, jóízűen elfogyasztottuk a 3 fogásos vacsoránkat majd nyugovóra tértünk.
3. nap |
Tivat – Lovcen nemzeti park – Ostrog – Tivat, kb. 300 km |
Mivel 2 éjszakát töltöttünk el Tivatban, hölgy utasaink még előző nap úgy döntöttek motorozás helyett inkább, megnézik Tivat strandját. Én a férfi motoros társaimmal reggeli után nekivágtunk az aznapi távnak. Először a Kotori-öbölt érintettük olyan úton ahol a ball lábunk szinte a vízbe lógott. Az út igen keskeny 2,5 – 3 méter mindössze, két autó épp csak elfér egymás mellett. Egyébként ez az útszélesség jellemző Montenegró mellékútjaira. Ezen az úton haladunk egészen Kotor városáig.
Kilátó a Lovocenen
Kotornál a Lovcen-hegység és nemzeti park felé vettük az irányt. Az út felfelé mesés a kanyarokban olyan felfestés van mint egy versenypálya rázó kövein. Ezért néha mi is azt hisszük pályamotorozáson vagyunk nem is motorostúrán. A motort lábtartóig lehet dönteni minden kanyarban. Majd egy cseles elágazásnál jobbra fordulunk Njegusi felé, még a csoportból hárman egyenesen mennek tovább. Nekik sikerül felfedezniük Tito egyik régi katonai bunkerét. Majd telefonos segítség igénybevétele után ők is visszatalálnak a helyes útra. A hegyre felfelé vezető út néhol hasonlít a Stelvio-hágóéhoz, mivel olyan szűk út vezet fel és legalább 30 megszámozott hajtűkanyart kell teljesítenünk mire felérünk.
Ostrog
Fentről belátni az egész Kotori öblöt, egyszerűen csodás a látvány, készülnek is a fényképek rendesen. Van fent a hegyoldalban egy kis pad, amire Józsi bácsiék kiülnek gyönyörködni még én az eltévedt motorosokat várva beszédbe elegyedek a helyi szuvenír árussal.Mindenki befut és a továbbindulás előtt a többség úgy dönt hogy II. Njegos mauzóleumát hagyjuk ki és inkább menjünk az Ostrogi kolostorhoz.
Folytatjuk utunk Cetinjén keresztül Podgorica felé, majd Niksicnek vezető főútra fordulunk és Danilovgrad után 30-40 km-re rákanyarodunk a kis hegyi útra ami a 900 méter magasan, a hegyoldalba vájt és épített kolostorba vezet. A felfelé vezető úton néhány motorost halálfélelem közeli állapot kerülgetett, mikor szemből érkezik nagyobb jármű és az út szélén kell manőverezve továbbhaladni úgy hogy jobboldalon igen mély szakadék tátong, viszont mindenki szerencsésen felért a kolostor parkolójába. A kolostorból gyönyörű kilátás nyílik a lent elterülő völgybe ahonnan felkapaszkodtunk. Eltöltünk kb. fél órát a kolostorban, majd indulunk vissza Tivatba Podgoricán keresztül, a Szkadari-tó és a montenegrói tengerparton húzódó út érintésével.
Tengerparti út
Visszainduláskor feltűnik egy új aszfaltút melynek az elején áll egy tábla Podgorica felirattal. Gyorsan megkérdem az egyik helyi árust, hogy hová vezet ez az út. Megkapom az útbaigazítást miszerint ez az út nem túl régen készült el, és hogy gyorsabban el lehet rajta jutni Podgoricára. Viszont azt elfelejtette közölni velem hogy még egy 10 km szakasz csak elő van készítve aszfaltozásra. Viszont ami készen van az útból, kb. 15-20 km, az nagyon jó és kitűnő motoros élményt nyújt a teletűzdelt kanyarokkal és a zéró forgalommal. Ha nem lenne az a kis offroad-os szakasz, melyet az enduróval közlekedő motorosaink külön meg köszöntek hogy gondoltam rájuk is, akkor talán az egyik legjobb út lenne Montenegróban. Ezzel a kis malőrrel együtt is gyorsan elérjük Podgoricát, ahol megitatjuk a motorokat, mert már egyik-másik üzemanyag tartálya vákumhoz közeli állapotba került. Egy kis pihenő és indulunk tovább a tengerpart irányába. Elhaladunk a Szakadari tó mellett és egy fizetős alagúton keresztül érünk le a tengerparton húzódó útszakaszra. Itt Budvának, majd Tivatnak tartunk.
A tengerparti városokban nagy a tömeg, főleg Budván, így nem egyszerű közlekedni, ez egy picit hátráltat bennünket és emiatt később érkezünk meg a szállásunkra. Viszont így is maradt elég idő, hogy megérkezésünk után megmártóztunk mi is a tengerben.
A vacsora előtt házigazdáink meghívtak bennünket pálinka kóstolásra és ismerkedésre, majd elfogyasztjuk a vacsoránkat és megbeszéljük a reggeli indulást. Vacsora után a csapat egy része nyugovóra tér a másik része kiül a tengerpartra és egy jóízű beszélgetésbe kezdett.
4. nap |
Tivat – Berane – Mojkovac – Tara kanon – Zabljak, kb. 380 km |
Reggel ismét búcsúzúnk a szállásadóinktól, ahol ismét kapunk egy liter saját készítésű szőlő pálinkát (loza). Ismét a tenparti út felé vesszük az irányt, melyen Budva után megállunk Sveti Stefannál fényképeket készíteni, erről a csodás kis szigetről, melyen több világhíresség is töltötte már szabadságát.
Sveti Stefan
Egészen Petrovácig haladunk ezen az úton majd az alagút helyett felmegyünk a hegyi szerpentinre, melyen igen csekély forgalom fogad bennünket kitűnő kanyarokkal. Leárve a hegyi szakaszról Podgorica felé folytatjuk utunk, ismét elmotorozunk a Szkadari-tó mellett, majd Podgoricán átvágva elérjük a Moracsa-kanyont. A kanyon bejárata után pár kilométerre jobbra fordulunk egy keskeny hegyi útra. A tájban gyönyörködve nehéz ledönteni hogy az Alpok hegyei közül melyekre hasonlítanak a bennünket körbeölelő hegyek. Mindenkinek az a véleménye hogy talán a Dolomitokra. Ezen a kis keskeny szerpentinen haladva érjük el Andrijevcit. Az út 90%-ban jól motorozható viszont 10%-án a kora tavaszi nagy árvíz mély nyomot hagyott amit még most is folyamatosan javítanak.
Andrijevci felé
Andrijevcinél tankolunk és Berane felé vesszük az irányt. Majd ott Mojkovácnak tartunk egy főúton ami igazán sok kanyarral örvendeztet meg bennünket..
Mojkovácnál jobbra tartunk és szép lassan beérünk a Tara-kanyonba, melyben egy fantasztikusan jót motorozunk. Így érjük el a Tara-folyón átívelő „híres” hidat amin csak másnap fogunk átkelni, mert mi Zabljak felé vesszük az irányt felfelé egy hegyi szerpentinen.
Zabljak 1450 méteres magasságban fekszik és 2000 méternél magasabb hegyek veszik körül. Itt nem ritka még a nyári forróságban sem az 5 celsius fokos hőmérséklet, de bennünket most a 40 fokos kánikulában fent 20-25 fokos hőmérséklet fogadot.. Zablják télen egy kis síparadicsom, nyáron pedig a gyalogtúrázok közkedvelt kiindulópontja. Itt található egyébként a híres Fekete-tó (Crno jezero) is, amit természetesen a szállásunk elfoglalása után könnyített motorokkal mi is megtekintünk, majd mivel már eléggé éhesek voltunk sietünk vissza elfogyasztani a vacsoránkat és átbeszélni aznapi élményeinket. Vacsora közben mindenki elérhetőséget cserélt a másikkal és egy ital elfogyasztása után, kellemes fáradság érzettel, mindenki nyugovóra tért.
Fekete-tó
5. nap |
Zabljak – Röszke határátkelő, kb 550 km |
Már 7 órakor mindenki a motorja mellett volt teljes menetfelszerelésben, és várja hogy a szálloda éttermében megreggelizhessen és utána induljunk a hazafelé vezető úton. 8 óra után sikerül is elindulnunk, leereszkedünk vissza a hegyről, a Tara-folyó hídjához elkészíteni a tegnap elmaradt fényképeket. Fél óra időzés után átkelünk a híd túloldalára és egy kellemes kanyargós útszakaszon folytatjuk utunk Pljevlja irányába ahol a Montenegró – Szerb htár irányába fordulunk. A határátlépésnél nem időzünk sokat, majd a Szerb oldalon Uzice felé vesszük az irányt. Uzice előtt még egy kellemeset döntögetünk a kiváló minőségű útszakaszon. Uzicénél Pozega felé vesszük az irányt és megcélozzuk a Belgrád felé vezető főutat. Belgrádig kellemesen lágyan kanyargó úton megyünk melyeket hol hegyek árnyékolnak, hol pedig tavak kísérnek. A forgalom vasárnap révén egészen jó, nem hátráltat bennünket az előrehaladásban. Útközben megbeszéljük hogy Belgrádtól autópályán folytatjuk.
Belgrád előtt tankolunk majd beérve a városba egy kijelzőn megakad a szemünk 42 fok árnyékban. Hát ez sokkoló volt. Fel is hajtunk gyorsan a pályára, elkezdjük hazautunk utolsó, unalmas szakaszát. Újvidék előtt egy benzinkúton elköszönünk mindenkitől, megköszönjük nekik a felejthetetlen 5 napot amit együtt töltöttünk és hogy jelenlétükkel emelték a túránk színvonalát.
Összegzés |
Ezen a túrán is kiváló motoros társaság jött össze és reméljük hogy még sok túránkon viszontlátjuk őket.
Szerbiában és Montenegróban is kifejezetten kedvelik a motorosokat. Szerbia és Montenegró túránkat ajánlom minden olyan motorosnak aki a változatosságra vágyik.
Reméljük a jövőben is hasonló érdeklődés övezi majd túráinkat, amit nagy részben a motorostura.hu oldalnak köszönhetünk.
A Szerbia és Montenegró túránkat megismételjük szeptember 14-től 18-ig. Minden egyes érdeklődő jelentkezését várjuk.
További túráink 2011-ben:
1. Ausztriai látványutak túra augusztus 31-től szeptember 4-ig
2. Szerbia és Montenegró túra szeptember 14-től 18-ig
3. SZ-B-H (Szerbia-Bosznia-Horvátország) túra szeptember 29-től október 2-ig
A Szerbia és Montenegró túrán készült képeket a következő linken tekintheti meg:
Tisztellettel,
Makra Átpád
E-mail: avantura.moto@gmail.com
Tel.: +36-30-575-1332
Tisztelt Arpád !
A Makra név és helység keresése nyomán találtam a szerbiai utazásaidat.
Ha legközelebb mentek arra, szeretném ajánlani a VISOKO-i piramist .Sarejovótól kb 25 km-re van. Jelenleg a világ legnagyobb piromisa 240 méterrel. Kora 30 000 éves! Hozzá tartozik még
4-5 másik.Én megmásztam 90 perc alatt. üdv. id Makra Elek
Király volt Árpi Timi köszi az élményeket!