MET 2010, avagy Chili Riders Middle East Tour 2010.05.28-06.18.

Három póló, néhány alsónadrág egy kis technikai felszerelés és már indultunk is… No, azért nem volt ilyen egyszerű rákészülni egy Európát, Törökországot, Szíriát, Jordániát és Libanont átívelő körtúrára.

Mivel idén januárban kimaradt a szokásos Marokkói túránk, ezért tavaszra már be voltunk zsongva, hogy hova is vezessen a következő kalandunk. Rengeteg ötlet és variáció után megszületett a végső terv, hogy ne csak kis „szíriai kiruccanásra” menjünk a Közel-Keletre (mint ahogyan azt 2éve tettük), hanem alaposan járjuk is körbe, az ősi tájakat, városokat. Kihasználva kis motorjaink adottságát, utunk során off road szakaszokat is beiktattunk. Hála a Metzelertől szponzorációba kapott Karoo 2-es terepgumiknak, nem is volt gond a kemény köves, sziklás ezer méter fölötti kopár hegyek és gerincek megmászásával. Több napos útvonaltervezés és a Garmin térképek megszerzése után, vízumokkal az útlevelünkbe végre elindultunk.

Thesszaloniki a pörgős város.

Első úti célunk a görögországi Thesszaloniki volt. Szép hely egy igazi pörgős mediterrán város. Éttermek, kirakatok, dolce vita, persze a készenléti rendőrség és oszlató kocsik minden sarkon készenlétben álltak, egy bármikor kipattanó tüntetés leverésére.

Innen másnap a jól bevált átkelőnél Canakkalénél léptünk át Ázsiába. A kb. 20perces komp úttal kikerültük Isztanbul dugóit és a káoszt, ami egy boszporuszi átkelés okozna. Izmir után egy kisvárosban tértünk nyugovóra. Itt, már mellbevágott minket az ázsiai meleg, hiszen 37-39fokban haladtunk.

A következő napon kanyarokkal, szerpentinekkel tűzdelt, sok helyen olvadt bitumenes utakon értünk le Antalya alá, ahol egy apart hotelben szálltunk meg. Nos, ami az aszfaltcsíkot illeti, tényleg „meleg” volt, szó szerint annyira megolvadt, hogy néha 3-4cm vastag folyékony bitumenbe utaztunk. A medencében a hűsítő csobbanás után, nagyon jól esett pár Efes sör a 36fokos kánikulában. Itt maradtunk másnap és élveztük a strandpapucsot az enduro csizma helyett…

Antalya Gazientep volt a következő napi etap. Ezen a szakaszon is folytatódott az éles kanyarokkal és szakadékokkal tarkított tengerparti motorozás. Mersinnél felhajtottunk a pihentető autópályára és le sem jöttünk róla Gazientepig.

Miért pont Gazientep? Indulásunk előtt a gumik kiválasztására nagy hangsúlyt fektettünk. Mivel egyes szakaszokat terepre terveztük, így fontos volt számunkra a jó minőségű terepgumi. Mivel a bütykök, az aszfalton pár ezer kilométer alatt elkopnak, ezért találtuk ki azt, hogy lerendeljük a gumikat a Török Szír határra és az itthon felszerelt használt gumikat ledobva új papucsokkal vágunk neki a Közel-keleti kalandnak. A választott gumi a Metzeler Karoo 2-es lett. Néhány email és telefonálás után, a Metzeler gyár nem csak abban állt segítségünkre, hogy leszállította a gumikat Gaziantepbe, hanem felajánlotta, hogy szponzorációban megkapjuk mind a két garnitúrát. Így kerültünk a 10 leggazdagabb török város egyikébe, ahol átvettük és felszereltettük a friss tappancsokat. Az átszerelés miatt, 2éjszakát töltöttünk el az egyik kedves Török ismerősünk szállodájában.

Gazienteben megkaptuk a Metzelertől a Karoo 2-es terepgumikat…:)

Némi rutinnal a Török – Szír határon könnyen átvergődtünk. Ez azt jelenti, hogy 50perc megfeszített ügyintézés kb. 10 helyen jelentkezés, pecsételés után, már gurultunk is ki a határról. Alepót keletről kerültük és az Eufrátesz folyó felé vettük az irányt, tekintettel arra, hogy itt már jártunk egyszer. Az estét egy poros arab városban Ar Raqqah-ban töltöttünk, ahol is a földuzzasztott Eufráteszt átszeli egy híd. Vacsorát a helyi lokál étteremben fogyasztottuk, mint minden este nagy buzgósággal farkas éhesen. Megjegyzem napok multával és az elmélyült arab-gasztronomia felfedezésével arányosan egyre inkább csökkent az éhségünk. De itt még bevágtunk darált kecskehúst tüzes nyárson, mellé üde zöld salátával.

Reggel korán keltünk, mivel az aznapi etap Palmyráig sivatagi utakon off road szakaszokon zajlott.

Dakaros volt a hangulat…

Erre nagyon készültünk 200km sivatag várt ránk, ezért már itthon megterveztük a trackeket, csak el kellett indítani a Garminokat. A biztonság kedvéért hárommal rendelkeztünk. Toronyirányt, megkötések és korlátok nélkül, ott ahol akartunk ott mentünk, így értünk le a selyemút egyik legősibb városába Palmyrába.

Toronyiránt …

Palmyra Citadella

Szerintünk itt kimerítettük, amit lehetett a verdákból és magunkból, legfőképp a 42fokos forró levegőben verejtékező testünkből. A pótlásra összesen 17 liter vizet cipeltünk, de megérte a mesés város romjaira eljutni és a Citadelláról 2500 éves faragott oszlopokat, Bál templomát megpillantani. A szállást hamar megoldottuk, leszólított egy ember, aki elvezetett panziójába, ahol meg is szálltunk.

Másnap a 42fokos kánikulában izzasztó volt a romok között sétálni. De a múlt nagysága felejtette velünk a hőséget. Csodálattal álltunk a kolosszális városmaradványok gyűrűjében. Az új városrész kevésbé volt lenyűgöző, mint az ókori. Kosz, szemét és por lepte a környéket. Zsibvásár volt minden utcasarkon az új rész neve Tadmur.

A kánikula ellenére reggel terepen folytattuk utunkat.

Palmyra városa a több ezer éves, a selyemút egyik legnagyobb megállóhelye volt.

Kihalt település a kősivatagban.

Hegyek, völgyek köves feljárók nehezítették dolgunkat. Kicsit összehúztuk szemöldökünket, mikor azt olvastuk az útbaigazító táblán, hogy „IRAQ BORDER left”. Na, erre sem kellett több határozottabb gázzal irányt vettünk kicsit nyugatnak. A vasak súlya felszerelkezve, teletankolva elérte a 350-400kg-t. Elég kemény volt tartani a motort lassú tempónál fej nagyságú köveken haladva. Aznap egy nyitott helyi sátorban, egy oázisban Busra ash Sham-ban aludtunk a Jordán határ mellett.

Oázis sátortábor a Jordán határ mellett.

Teljesen meglepett minket, az eddig bekötött fejű nők hiánya, a vagányabb kinézetű emberek, ezt meg is érdeklődve tudtuk meg, hogy itt , már más a kultúra, ezért lazábbak.

Szír üzemanyag töltő állomás és annak kutasa.

Kora reggel Daraa-nál léptünk át Jordániába. Szíriából történő kijelentkezés 30-40perc, Jordániába történő beregisztrálás, valamint a motorok vámpapír illetékének befizetésé és annak kitöltése 50perc. Nyugodtan, de határozottan vonultunk egyik hivatalnok ablakától a másikig. Meglepő módon itt egész segítőkészek voltak a határőrök. Természetesen állandóan a kérdést nekünk szegezték, hogy honnan jöttetek, hiába mondtuk arabul, magyarul, angolul törökül Magyarország, csak újra megkérdezték – de már belejöttünk.:)

Ammant kikerültük, mivel utunk során többen mondták, hogy a dugókon kívül nincs ott semmi látnivaló. Így a világörökség Wadi Rum felé vettük az irányt. Már Jordánia belépésével feltűnt, hogy bizony gazdagabbak, mint szír testvéreik. A Wadi Rum egy Marsbeli táj, sivatag és különleges formájú homokkő hegyek vonulata, a nomád beduinok földje. A bejáratnál a motorokat letettük, mivel itt motorozni nem lehetett természetvédelmi terület lévén. Egy beduinnal összeismerkedve terepjáróval bementünk sátortáborába, ahol két csillagokkal teli éjszakát maradtunk. Este megízleltük a sivatag homokjában sült csirkét és krumplit. Másnap a terepjáró platóján ülve egy vezetővel körbejártuk e mesebeli tájat. Sőt megtudtuk, hogy élnek itt igazi szír-farkasok, ami alátámasztotta a reggeli hajmeresztő üvöltés mivoltát.

Beduin sátortábor Wadi Rum

Homkoban sült csirke és zöldségek Wadi Rum.

A Vörös tengert és Aqabát június 7-én pillantottuk meg. A préri közepén épített luxus negyed és szállodalánc Mövenpick Resortjában töltöttünk két napot pihenéssel, szörfözéssel, lustálkodással.

Vörös tenger Aqaba, Mövenpick resort.

Jól esett a csobbanás a hűsítő tengerben a 42fokos sivatagi kalandok után. Érdekes érzés volt egyszerre a Szaudi, Izraeli, Egyiptomi határ mellett pancsolni… Ez volt utunk leg délebbi pontja innen másnap Petrába gurultunk.

Petra nem a teve, hanem a kőbe vájt templom.

Petra a legfelkapottabb Jordán turisztikai látnivaló, minden hátrányával. Erőszakos szuvenír árusok, lókupecek, akik lelovagoltatnak a templom bejáratáig. Maga Petra kőbe vájt temploma lenyűgöző, de nem kell egy teljes nap, hogy megnézzük. Így tettünk mi is tovább álltunk a Holt tengerhez. Ide estére érkeztünk és egy kis esti lebegéssel hűtöttük le magunkat a Marriot Resort beachen. A szállás a tengerszint alatt -400 méteren volt. A Holt tengerben képtelenség lemerülni, hiszen olyan sós, hogy akár törökülésben is lehet lebegni közben újságot olvasva.

Holt tengerben iszappakolással.

A következő napon újra átküzdöttük magunkat Szíriába és meg sem álltunk Damaszkuszig. Ekkor, már gyomrainkon is érezhető volt a feszültség, így mondhatni megkezdtük a szálkásítást, mire haza értünk ca.: 4kg-al nyomott kevesebbet a mérleg. Szóval, aki Szíriába utazik az fosni fog!

Damaszkusz nagyon tetszett. Szukok (bazársor), Omajjád nagymecset, Jupiter templom, piac, sokat sétáltunk itt, valamint taxival felmentünk a várost körülvevő hegygerincre és onnan néztünk meg felülről Damaszkuszt.

Damaszkusz, nagymecset a nyugalom helyszíne.

Damascus felülnézetből.

Kipróbáltuk a helyi borbélyt, valamint teázót és vízipipaszívó részleget is. Itt mindenki az utcán él, az emberek egymást tartják el. Nincsenek bevásárló központok, szupermarketek. Az egyik cipőt javít, a másik kenyeret és pékárut süt, a harmadik ruhát varr. Így a pénz is és a szolgáltatás is a városban marad. A város polgárait gyarapítja. Ők nem engedik be maguk közé a multinacionális élelmiszerláncokat.

Két nap bóklászás után átgurultunk Libanonba.

A Szír Libanoni határon kevésbé ment zökkenőmentesen az áthaladás. A libanoni határőrök és vámosok mindet tüzetesen átnéztek, precízen, mindent felírva adták ki az átlépési pecsétet. A vízumot a határon lehetett kiváltani. Nagyon érdekes volt a 10km határsávban átpakolásra váró Ferrarik és Bentley-ik sorakozása, a fegyveres készültségben álló Hummer-ek védelmében.

Libanonba átérve szegény falvakat kerülgetve megmásztunk egy 2600m-es hegyvonulatot, örömünkre még hó is volt, majd a másik oldalon kanyarokkal tűzdelt szakadékos útszakaszok leküzdése és hatalmas cédrusok után jöttek a keresztény templomok. Nagyon nagy sikert aratott nálunk az olasz hegyi falvakat megidéző látvány.

Libanoni hegyi falu.

Megérkeztünk Bejrút elővárosába, Jounieh-be. Szállásunk egy leharcolt több szintes hotel volt. Innen mentünk be várost nézni Bejrútba.

Bejrút a kettősség és megosztottság városa. Egy városban a milliárdosok és nincstelenek. Olyan éles a kontraszt, hogy vonalzóval lehet elválasztani a városrészeket egymástól. Ez a kettősség a vallásban is meglátszik. A katolikus templom árnyékában ott magasodik a mecset óriási minaretjeivel. AMG sportmercik és BMW-k Range Roverek szaladgálnak a 4 éve lerombolt és most újjáépülő város épületei között.

Haza utunk során, Libanonból Tripolin keresztül jutottunk be Szíriába, majd onnan át újra Törökországba.

Bejrút, a belvárosban „csak” 20 millió felett voltak autók.

Bejrút a kettősség városa.

Török eper egy útszéli árusnál, nagyon finom volt.

Aznap 932km megtétele után Antályába landoltunk a korábbi hotelünkbe. Innen egy Chili Riders 24órás túrát indítottunk, ami több mint 30órára és 2150km-re sikeredett, Szófián, Belgrádon át érkeztünk a záporokkal és zivatarokkal tarkított kishazánkba Magyarországra.

Utunk során több kultúrát, népcsoportok színességét, gazdasági színvonalát ismerhettük meg. A lenyűgöző tájak és természeti csodák örökké élni fognak bennünk. Bevállalós motorosoknak, akik szeretik az élményekkel, küzdésekkel tarkított túrákat, mindenképen ajánljuk.

Cuccainkat minimálisra redukáltuk, így is sok volt.

Csomagolási lista:

1. gyógyszerek
2. technikai eszközök, defektjavítók, pumpa ill. sűrített levegős patron (első, hátsó kereket ki tudjuk szerelni, féknyergeket leszerelni, főbb csavarokat, tükröt, kormányt utána húzni stb.)
3. tisztálkodási cuccok (mikro türcsi, kézfertőtlenítő, bébikendő, tusfürdő, fogkrém stb.)
4. technikai ruházat (coolmax aláöltözet, alsónadrág, motoros zokni, protektorok, túrának megfelelő motoros ruházat, kesztyű, bukósisak, csizma)
5. ruházat (farmer, short, 3póló, „buzi azaz kínai papucs” (könnyű és kishelyen elfér), könnyű és könnyen összecsomagolható cipő)
6. egyéb: fejlámpa, kés, boil in the bag kaja, maggi porleves, víztisztító tabletta, tűzkő, öngyújtó, izofólia, primus főző, gázpalack, edény vészhelyzetre

Mi tényleg megpróbáltuk minimálra a pakolást, de így is volt olyan, amit nem viseltünk. Ha mennénk még kevesebbet vinnénk.

A kamerával az volt a helyzet, hogy menet közben a nagy gépet körülményes volt kiszedni a pakból, így maradt a retikülkamera….

Nagyon jó volt a túra, csak az időpontot néztük egy kicsit be. Ha legközelebb mennénk akkor csak ősszel, vagy koratavasszal.
Így mondjuk minimálba pakolhattunk, hogy könnyebb legyen a motor a terepen.

Az a pár 5*-os szállást leszámítva nem mondható luxusútnak a túra. Sok tré szállásban illetve sátorban szálltunk meg, de ez hozzá tartozott. Meg volt annak is a szépsége. És utána jobban örültünk egy 5*-nak.

2010. június 24. Chili Riders Gergő&Gábor