13 motoros fog leszállni a malagai reptéren, akikkel az elkövetkező 8 napig együtt leszek. Kissé izgultam, hogy ekkora létszámot kell kalauzolnom Marokkóba, ráadásul a média tele volt rémhírekkel, hogy az országban, sorozatos tüntetések kezdődtek! Megnyugtattam magam, hogy legalább izgalmasabb lesz az út. Kitűnő időjárással fogadtam a srácokat, napok óta 20-22 fok volt a környéken. Este egy hangulatos Spanyol „tapas” bárban, vacsora közben megbeszéltük az elkövetkezendő, várható történéseket.

Vasárnap kora reggel indultunk a komphoz, ami átvitt minket Afrikába. A határon kissé hosszadalmas ügyintézés és pénzváltás (1 Euro= 10 Dirham) után irány Casablanca! Autópályát hanyagolva, az Oceán partján, magas homokdűnék között haladt a kiváló minőségű főút. Sajnos, egy faluban tűz ütött ki, ezért autópályára tereltek minket. Megnyugtattam a srácokat, most pihenjenek, az elkövetkezendő napokban 100 méter egyenes ritkán fog előfordulni.

Casablancát (lakossága 3 millió) sötétedésre értük el. Casablanca napjainkban modern nagyváros, az Arab világot csak a régi „medinában”vagyis, a bazárban lehet felismerni. A szállás elfoglalása után irány egy igazi marokkói étterem.

Másnap, hétfő lévén, óriási forgatagban indultunk megnézni az II. Hassan nagymecsetet, ami Casablanca jelképévé vált. 1987-93 között építették, és aki nem látta annak nehéz elképzelni ezt a hatalmas építészeti csodát. A mecsetben 25.000 ember tud egyszerre imádkozni, a 200 méter magas minaretjét 30-40 kilométerről is lehet látni.

Casablanca, II. Hassan nagymecset

Mivel a srácok ki voltak éhezve a hosszú téli időszak után egy kis adrenalinra, úgy döntöttek, hogy inkább kihagyják a délutáni marrakechi városnézést, és inkább nézzük meg Marokkó legnagyobb vízesését a Cascades d’Ouzoud-ot. Az oda vezető út csodálatos volt. 1.200-1.300 méter magas vörös sziklafalak a napfény hatására szinte színjátékot adtak elő.

Az Ozoud vízesés

Sajnos az egyik motorosunk kevés gyakorlattal jött el a túrára, és a szerpentinek mellett lévő mély szakadékok annyira elbátortalanították, hogy visszafordult. Úgy beszéltük meg vele, hogy a 6. napon Fes városában találkozunk.

Marrakechbe érve, taxikat rendeltünk szállodához, és az éhségtől kopogó szemekkel siettünk a régi városrészben található híres Jemma El Fna térre. Késő délutántól éjfélig több mint 60 kifőzde található a téren, ahol szinte minden jellegzetes arab ételt kínálnak. Sajnos a városra nem volt több időnk, mert másnap kora reggel indultunk megmászni az Atlasz 2.000-2.500 méter magas hegyvonulatát.

Reggelre bekövetkezett egy sajnálatos esemény, Barabás Pista bácsi aki legidősebb, legtapasztaltabb motoros társunk, aki 73 évesen vállalkozott erre az útra, sajnos megbetegedett. Valószínűleg influenzás lett, amit otthonról hozott. Orvost hívtunk, aki szigorú pihenést javasolt neki. Nem tehettünk mást elbúcsúztunk tőle, és tovább indultunk a sivatag felé.

Az Atlasz gyönyörű! Fönt havas csúcsok, rengeteg szerpentin, aránylag jó minőségű aszfalt. Ebéd egy különleges, egyedi építmény mellett, ami a világörökség részét képezi, ahol rengetek filmet forgattak, többek között, az Arábiai Lawrenc-et, a Gladiátort, a Nazareti Jézust. Ez az építmény egy helyreállított agyagvár, egy kasbah. Miután szamárháton átkelhetünk a folyón, besétálhatunk a falak közzé, átérezve a középkor hangulatát.

Továbbindulva az Atlasz déli lejtőin, a táj egészen mást hoz a szemünk elé, mint az ország északi részén tapasztaltuk. Kopár, száraz, vörös vulkanikus sziklák, kiszáradt folyómedrek, zöldellő pálma oázisok. Az emberek is mások. Nyugodtabbak, jellemzően berber ruhát viselnek, a nők fejkendőben, eltakarva az arcukat, a gyerekek a poros agyagfalu szűk utcáin játszanak. Teljesen más világ! Kitikkadva, elcsigázva érkeztünk a Bab Rimalba, ami utunk során, az első sivatagi szállás.

Az utazó, aki erre téved, már-már feladja hogy kulturált körülmények között tudjon megpihenni az éjszaka. Mivel alig pár km-re van az Algír határ az út mellé kiállított katona, aki szerintünk biztosan le van fizetve, azonnal útbaigazítja az utazót, és szinte kötelezően mutatja az irányt a Bab Rimal felé!

Foum Zguid falutól, néhány kilométerre egy kiszáradt folyómedren átkelve, található az oázis. Magas agyagfallal körbevéve, parkoló, majd a belső udvaron, két fő épület, étterem, kis ajándékbolt, recepció. A pálmafák tövében, gyönyörű úszómedence, majd szétszórva 4 szobás bungalók. A parkolóban néhány KTM cross motor.

Bab Rimal, a Szahara kezdete

Holland srácokkal beszélgettünk, akik off-road vakáción vannak. Meséltük, hogy holnap mi is kinn alszunk a dűnék között egy berber táborban. Csodálkozóan néztek ránk, hogy mi a Transalpokkal akarunk odamenni? Ugyanis ők onnan jöttek, és nem volt egyszerű. Vacsora közben megbeszéltük az off road motorozás alapjait. Sajnos úgy láttam, nem mindenki volt tisztában hogy mi vár rájuk.

Reggel vettük észre, hogy az egyik motor hátsó kereke defektes lett. Közben megjött a berber kísérőnk is az ezer éves Land Roverével, aki átvezeti a csapatot a sivatagon. Néztük benne a km órát, ami 590 ezret mutatott, jelezte, hogy az pontosan két éve állt meg!

A szakaszról annyit, hogy a 120 km-es szakaszt este 11-re tudtuk teljesíteni, tehát 10 km-t óránként! 2 bokaficam, 3 defekt, és számtalan bukás jellemezte a napot. A berber kísérőnk, már az utolsó kilométereken nem tudta elviselni a rengeteg ásást, az egyik srácot beültette a Roverbe, és ő szó szerint, papucsban vitte be a motort a táborba! Hát leesett az állunk! A legközelebbi túrán száz százalék, hogy kettéválasztjuk a motorosokat, egy része marad az aszfalton, a gyakorlottak mehetnek a kövek és dűnék közzé!

A berber tábor különleges hangulata helyrehozta a nap nehézségeit. Jó vacsi agyagedényben tábortűz mellett, gyönyörű csillagos ég, nyugalom. Különleges éjszaka a sivatagban. Városban élő emberek ekkora csendet még bizonyosan nem hallottak.

Még harminc kilométer a köves szakaszon, és újból aszfalt! A Dráa folyó völgyén haladtunk. Gyönyörű az út, vörös sziklák a folyó mentén, gyönyörű zöld pálmaligetek, megművelt zöldterületek. A Dráa völgye egyike Marokkó legszebb folyó menti tájainak. Sietnünk kellett, mivel a következő szállás Erfoudban volt, ami 400 kilométerre van M’hamidtól.

Kávé szünet, uzsonna a megfelelő helyen, és estére a négy csillagos kasbah, Hotel Xaluca! Ez a hotel minden elvárást kielégít. SPAH részleg, igényes szobák, gyönyörű kert, medencével, barátságos személyzet, minőségi étterem. A legendás Dakar menő Jordi Arcarons itt alapította meg off-road iskoláját. Heti rendszerességgel jönnek az ügyfelek szerte Európából. Itt igazán fel tudnak készülni a következő versenyekre, főleg ha ilyen legenda adja az irányvonalat.

Hotel Xaluca

Nagy pihenés, nagy reggeli után különváltunk. Nekem Marrakeshbe kellett mennem az ott maradt motoros társunkért. Szegény, már az 5. napja hogy a szállodában pihen, alig várta, hogy valaki érte menjen. A többiek észak felé, a megbeszélt úton Fes városába. Kissé örültem, hogy azon az útvonalon kell mennem, ahol megnézhetem a híres Todra-szurdokot. (Gorges du Todra) A meredek sziklafalak sokszor elérik a 300 méteres magasségot. Mesebeli táj. Később újból megmászva az Atlaszt értem el Marrakechbe. Szerencsére Pista bá megnyugtatóan jól nézett ki, de nem akart még kockáztatni, mert továbbra is szédült.

A Torda-szurdok

Úgy kalkuláltuk, hogy reggeli indulás után maradunk az autópályán, Ceutanál az esti kompinduláshoz odaérünk, és a többiekkel megyünk vissza Európába. Aznapi etap 700 km volt Marbelláig.

Kora délután a másik csapattal történt egy kellemetlen eset, megbeszéltük, hogy aznap vigyáznak, mert a RIF hegységen kellett átkelni. Rengeteg szerpentin, szakadék, nagy forgalom, csúszós aszfalt! És mindez az utolsó napon, aránylag fáradtan. Sajnos beigazolódott! Az egyik srác, aki rutinos pilótának ismertünk meg, az egyik kanyarban „besokalt” és 15 m-es szakadékban kötött ki! De csak a motor, ő csodával határos módon, fönn maradt az úton! A motor első villája, idomok, első fék, persze vége. Az ő útjának is! Kétségbe esve hívtak, hogy mitévők legyenek?

Az első kisteherautót le kell inteni, és némi pénzért elviszik a motort a határig. Megtalálták a megfelelő járművet, és 300 Euróért sikerült a fuvar. A határon tudtuk meg ez itt mindennapos esemény, rengeteg balesetes motort hoznak fel a határra! Másik motorral is történt azon a szakaszon egy elcsúszás, de az nem volt olyan veszélyes.

A komphoz való érkezés elég szorosra sikerült, 21-kor, és éjfélkor indulnak az utolsó kompok, szerencsére 9 előtt 10 perccel ott voltunk! Marbellán még egy kis éjszakai „városnézés” néhány csapattagnak, reggel 8 ig.

Másnap, beszélgetés közben kielemeztük a túra eseményeit, alapjába véve mindenki jól érezte magát, tele voltak élményekkel, megismerték Marokkót, amiben pozitívan csalódtak. Az ott élő emberek segítő készségét, a természet alkotta változatos gyönyörű tájakat soha nem lehet elfelejteni.

Viszont, a sok kilométer,(össz. 3.000) és a Szaharában való motorozás, a kevés gyakorlattal rendelkező motorosoknak, balesetveszélyesnek bizonyult. Ezért létrehozunk egy Marokkó Light útvonalat, ami ugyancsak 7 napos lesz, több városnéző programmal, és egy pihenőnappal. Az túra hossza, kb 2.000 kilométerre csökken.

Vegyél részt te is a következő túrák bármelyikén, információ: www.motomorocco.com

Szikszai István, 2011. március