Mariazell 2011.
Categories: Gurulások
Hosszú hétvége GPS nélkül
A kis Garmin 2720-as GPS-t éveken át áztatta az eső, szívta a nap, hagyta, hogy dörzsölgessem az érintő képernyőjét, míg aztán egy több, mint két hetes túra harmadik napján végképp érzéktelenné vált és immár örökké tartó kalibrálási ciklusba esett. Nincs másik, ezért aztán ezen a kánikulával terhelt júliusi hosszú hétvégén kénytelen voltam elővenni a tájékozódás kihalófélben lévo segédeszközét, a térképet.
A térképeknek van egy nagy előnye, amit a GPS ma még nem tud, mégpedig hogy rajta van az a zöld csík, amellyel a látványos utakat jelzik. Ezúttal azt kerestem, hogy hozzánk legközelebb merre van a legtöbb ilyen zölddel szegélyezett szabálytalanul kígyózó vonal. Nem sokat kellett keresni. Hamar eldőlt, hogy péntektől vasárnapig a két éjszakát az osztrák Mariazellben fogjuk eltölteni.
Mariazell a leggyorsabb úton – Sankt Pöltenig autópályán – 390 km-re van Budapesttől. Nyilván ezt a lehetőséget elkerüljük. Ausztriában csak zöld utakon eljutni a magyar határtól Mariazellig a freytag & berndt szerint akkor lehet, ha Kőszegnél megyünk ki Lockenhaus felé az 55-ösön, aztán Kirschlag után Unterhausnál Aspang Markt felé kanyarodunk. Aspangtól Gloggnitzig megint zöld utak vezetnek, onnan északra és nyugatra meg már minden zöld.
Itthon a Bicske – Csákvár – Zirc – Bakony – Pápa – Bánk – Kőszeg útvonalat választottam, amely célirányosan rövid, ugyanakkor elkerüli a forgalmas 8-ast és a nagyobb, egy, vagy két számjeggyel jelölt főutakat.
| 1.nap: 2011. július 15. péntek |
| Budapest – Bicske – Bodmér – Vértesboglár – Csákvár – Csákberény – Söréd – Bodajk – Bakonycsernye – Szápár – Csetény – Dudar – Zirc – Akli – Pénzesgyor – Bakonybél – Bakonykoppány – Pápa – Nyárád – Nemesszalók – Celldömölk – Tokorcs – Sitke – Sárvár elkerülo – Rábapaty – Mesterháza – Bo – Bük – Csepreg – Horvátzsidány – Koszeg – Rattersdorf – Liebing – Lockenhaus – Pilgersdorf – Kirschlag – Bad Schönau – Unterhaus – Zöbern – Aspang Markt – Unternberg – Sankt Corona Am Wechsel – Kirchberg Am Wechsel – Kranichberg – Tachenberg – Gloggnitz – Reichenau An Der Rax – Kapellen – Mürzsteg – Wegscheid – Gusswerk – Mariazell406 km |
Pénteken reggel 8-kor felszereltük Tigrist és elindultunk. Az első etapban lenyomtunk nagyjából 130 km-t két óra alatt, nagyon visszafogott és kényelmes tempóban a bakonyi Odvaskő szállodáig. Ez Bakonybéltől 2 km-re van 11 óránál. Megálltunk reggelizni. Ham & eggs, virsli, kávé fél liter tejjel.
Kicsit szórakoztam az új RC-6-os Canon távirányítómmal, amit előző nap vettem. Nagy örömömre a t1i-t és a 7D-t is kioldja, így majd többet fényképezhetem magam.
Az Odvaskő hotel, ahol nincs térero – N47.28263 E17.71128
Az ADAC egy régi térképe alapján tájékozódtunk. Az ADAC térképek (RR 25 Ungarn és RR 13 Österreich Reisecarte) egyáltalán nem részletgazdagok, cserébe viszont jól olvashatók és nagyjából azért tudja az ember, hogy hol jár velük. Ráadásul még ingyen is kaptam ezeket annak idején. Vittem egy nemrég beszerzett iránytűt is, de az rögtön zavarba esett a táska körül uralkodó mágneses viharoktól és mindenfelé mutatott, csak északra nem.
Még az ördög is motorra pattant aznap egy cseh motoros társasággal.
A következő 150 km-t ugyancsak két óra alatt teljesítettük, megint csak nyugodt tempóban, ügyelve arra, hogy Tigris sportosra hangolt rugózása minél kevesebb buckát közvetítsen a csigolyáinkra. Mellé sem nagyon nyúltam, csak egyszer vétettem el egy kanyart 300 méterrel Tompaládonynál, de azt szinte azonnal észre is vettem.
A határ után hirtelen csend lett. Ez az élmény valószínűleg máshol is tetten érhető, de itt Kőszeg és Rattersdorf között egyszeruen drámai a változás az utak állapotában. Kétszáz kilométer rázkódás után egyszer csak meseországba érsz. Sehol egy kátyú, eltűnnek a csatornafedelek. A környező mezők is megváltoznak. A réteket folyamatosan nyírják és a szénát begyűjtik, így minden mező egyenletesen zöld és szépen ápolt pázsithoz hasonlít. Nekem ezek bejönnek.
Látványpékség Kirschlagban
12:50-kor Kirschlagban főterén parkoltam le a presszóval szemben. Pár lépésre van innen az a látványpékség, ahová beültünk. Egy mákos sütit meg egy ananászosat és egy gyümölcsteát kaptam ebédre. Nagyon megszerettem ezt a kis Bäckereit a reggeliző sarkával, a dupla falú üvegbögréivel, meleg fényeivel és finom süteményeivel.
A pékség kávégépét ezekre a kávékölteményekre lehet programozni
Odakint közben nedvesre fordult az idő. Az esőt megúsztuk ugyan, de a felvert víz ellen kénytelenek voltunk esőnadrágot húzni. Farmerben voltam térdvédővel.
A következő 30 km-es Kirschlag – Gloggnitz szakaszt 40 perc alatt tettük meg. Azért lassultunk le, mert a nedves úton a már 7.000 km-t futott hátsó gumim veszélyesen csúszkált jobbra-balra, miközben a Bucklige Welt (Púpos Világ) hegyes-dombos, szerpentines vidékén átkeltünk az S6-os völgyébe. A rojtosra kopott oldalsó futózás és az apró csúszások annak a jelei, hogy a guminyomás nincs rendben, pontosabban kevés. Később kiderült, hogy ezt jól gondoltam. mindennel együtt az utazásunk egyik fénypontja volt átkelni a hegyeken.
Kicsit gondterhelt vagyok – Tigris hátsó gumija rondán csúszkál a vizes úton.
Kranichberg kastélyának udvarán egyszeruen keresztülmegy az L4157. sz. országút. Az egyik kapun be, a másikon ki.
Gloggnitzba érve tankoltunk egyet. Megterveztem az útvonalat Mariazellig. A Kapellen, Mürzsteg, Niederalpl, Gusswerk irányt jelöltem be a térképen. (Várj, bekapok egy fagyit aztán folytatom.)
Ez a szörnyu Decepticon ott szambázott körülöttünk a benzinkútnál.
Az L113 Mürzsteg és Wegscheid között egy 1221 m magas hágón megy keresztül. Itt van a Niederalpl nevű kisebb síterület. Ezen a néhány kilométeres szakaszon éreztem úgy először, hogy az Alpoknak ez a keleti vége a Dolomitokkal összemérhető élményt tud nyújtani a motorosok számára.
Olyan mint a Dolomitok.
Gloggnitztól nagyjából másfél óra alatt összesen 75 km-t tettünk meg Stájerország ékszerdobozáig, ahová 3/4 5-kor érkeztünk. Beköltöztünk a szállodába, elmentünk keresni egy olcsóbb éttermet, végül a főtéren kötöttünk ki, ahonnan elindultunk. Megvacsoráztunk és este 7-kor már ágyban voltunk. A késői lefekvés és a korai kelés aznap reggel kiütött minket. Csak egyszer ébredtem fel éjfél körül annyi időre, hogy a szobánk ablakából lefényképezzem a kivilágított bazilikát.
A bazilikán még ott a fekete zászló, amellyel Habsburg Ottóra emlékeznek.
| 2.nap: 2011. július 16. szombat |
| Mariazell – Annaberg – Freiland – Wilhelmsburg – Kirchberg – B39 – B28 le a B20-ig és vissza – Mariazell 272 km |
Majdnem lekéstük a reggelit, ami hivatalosan fél tízig tartott a Jägerwirt Gasthofban. A személyzet magyar volt és és nagyon barátságosnak, segítokésznek mutatkoztak. Bőséges meleg és hideg reggeli minden kívánságunkat teljesítve. Még magyar TV adást is kaphattunk volna, de azt udvariasan elhárítottuk. Az időjárás miatt aggódtunk egy kicsit, mert az előrejelzés egy sötét fekete felhőt mutatott aznapra, amiből két vörös villám állt ki, ugyanakkor az ég szinte felhőtlen és Mariazell főtere vidám, színes, napsütéses volt. Több zarándokra számítottam, de azok ritkán alszanak ott pénteken, inkább szombaton reggel jönnek és este már mennek is haza.
10 óra körül szálltunk motorra. A közeli benzinkútnál rendbe tettem a guminyomást és kb. fél 11-kor elindultunk körözni, először észak felé. A B20-ason. Annaberg szép fekvésu kis falu, itt érdemes lett volna megállni és kinézni a völgybe. Türnitz, Freiland és Traisen után Wilhelmsburgnál fordultunk balra az L5190-esre, hogy aztán a B39-esen elindulhassunk visszafelé. Most már tudom, hogy Freiland felett nincs semmi izgalmas, innen érdemes lett volna átvágni a hegyeken Warth és Kirchberg felé.
Annabergben megállítja a motorosokat a kilátás a völgyre.
Ezt az élményt ki kell próbálnom egyszer.
A Kalteis Kirchbergben, ahol megálltunk kávézni
Kirchbergben megálltunk egy sütire. Egy-egy almáspite, két kávé és fél liter tej volt az ebéd. Ennyi fért bele, egy óra alatt végeznünk kellett, mert az összes asztalt lefoglalták.
Pókember is épp arra kóválygott – úgy tűnik nekem mintha kicsit eltévedt volna.
A B28-as más néven.
Színes alpesi házak, lenyírt mezok.
Kirchbergtől a 39-es úton folytattuk az utazásunkat egészen a 28-as elágazásig, ahol balra fordultunk a 28-asra. A 18 km-es szakaszt a B20-as csomópontig délnek, aztán U kanyarral megfordulva észak felé is végigjártuk. Mindkét irányban maximálisan élvezhető volt. A simára kopott hátsó kerék ezúttal kiválóan tapadt a száraz, meleg aszfalton. Tigris itt-ott szikrákat húzott maga után. Idonként Cica csizmája is az aszfaltot dörzsölte.
A 28-as út 18 km-es szakasza, amit oda-vissza bejártunk. Ez az egyik legélvezhetőbb hágó. Semmiképp se hagyd ki!
Oldtimer cabrio a 28-ason. Mama épp szabálytalankodik. Kicsatolta magát és keresgél valamit a hátsó traktusban.
Tudnak élni …
A B28-as nyugat felé tartva a B25-ig Eisenstrasse néven fut. A B25-ösön dél felé fordultunk Kienberg, Gaming, Lunz Am See, Göstling és Hochkar felé. Felmásztunk a Hochkar-Alpenstrassen a síterepre, ahol megebédeltünk az egyik hüttében. Valami kiadós bauerpfandlit ettem sok krumplival és szalonnával. Alig két óra alatt értünk ide Kirchbergből, ahonnan 113 km-t motoroztunk ideáig. Egy óra pihenés után indultunk tovább Mariazellbe.
Hochkar nyáron. Balra szemben van az a rövid fekete pálya, amit egyszer majdnem egy napig koptattam.
Még egy idos cabrio. Legutóbb itt egy snowmobilon fényképeztettem le magam.
A Hochkarra vezető út
Hochkarról leérve a B25-ösön tovább haladtunk dél-nyugat felé a B24-esig. A B24-es a Salza mellett halad Wildalpenen keresztül egészen Gusswerkig, ami csupán egy ugrás Mariazelltől. Ezt a wildalpeni utat már sokszor bejártuk és mindig emlékezetes fénypontja volt az utazásainknak. A Salzán most is nagy élet volt, a folyón szinte végig jól lehet raftingolni, amivel sokan próbálkoztak. Az úttest többnyire a motorosoké volt, nem is emlékszem rá, hogy találkoztunk volna autóval. Kb. 18:20-kor érkezünk meg újabb 1 óra és 10 perc motorozás után. 71 km-t tettünk meg Hochkartól Mariazellig, aminek minden méterét nagyon élveztük.
Wildalpen bátor hajósai …
… és motorosai.
Amit tőlük irigyeltem az a hátsó gumijuk állapota volt.
Hazaérve óriási csalódás ért minket. Fel akartunk menni a felvonóval a hegytetore, de a felvonó bezárt. Előző este működött és sokan álltak sorba, de az csak azért volt, mert a hegyen pénteken koncertet tartottak. Szombaton nem volt koncert, állt a felvonó. Cica elszomorodott, de megígértem neki, hogy vasárnap reggel kilenckor mi leszünk az elsők és csak azért is felmegyünk a hegyre. A városban maradtunk sétálni.
Szállodai szobánk
Gyors kép a bazilikáról amint elrohantunk mellette a felvonóhoz. A zászlót már bevonták.
Maga az ördög.
Az ördög motoros látogatása Mariazellben. Ragaszkodott hozzá, hogy lefényképezzem és láthatóan nagyon tetszett neki.
(Hopp – itt elfelejtettem behúzni a hasam.) Nagyon megtetszett ez a kis corporate robogó.
Mariazellnek egy újabb nevezetessége a Mariazeller Magenlikőr. Ennek három változata van, amelyek közül a Bitter a legjobb és a cukormentes a leggyatrább. A főtér sarkán az ajándékboltban meg lehet kóstolni. Legendája ennek is van. Azt tartják, hogy a zarándokok az úton idefelé nem ettek rendesen, így aztán elrontották a gyomrukat. Ezért lett nagy sikere a gyógynövényekből öszerakott gyomorkeserűnek. A helyiek arról is gondoskodtak, hogy a visszafelé vezető úton a azarrándokok ne éhezenek és egészségesen táplálkozzanak. A legjobban eltartható és szállítható élelmiszernek a puha mézeskalács bizonyult. Ezt is lehet venni az ajándékboltban.
Ez a jó fajta bitter. Olyasmi mint az Unicum, de a cukormentest nem ajánlom.
Eredeti Mariazeller Honig Lebkuchen – mézeskalács
Szűzanya szobrot is lehet vásárolni, ha netán arra számítunk, hogy hazafelé esetleg utunkat állja egy óriási szikla.
Mariazellnek megvannak a maga legendái, amelyek ide hozzák a zarándokokat. Az eredet legenda szerint egy Magnus nevű bencés szerzetes érkezett a környékre lelki pásztornak, még a dátumot is tudjuk az esetnek: 1157-ben, december 21-én történt. Hóna alatt egy fából faragott Mária szobrot hurcolt. Magnus barát útját állítólag egy hatalmas szikla zárta el. A barát ezt nem megkerülte, vagy átmászott rajta, hanem imátkozni kezdett a Szűzanyához, hogy segítsen eltakarítani a sziklát. Biztosan ez tűnt a legkézenfekvobb megoldásnak. Azt mondják a Szűzanya meghallgatta az imát, és kettéhasította a sziklát, hogy barátunk kényelmesen tovább mehessen. Hősünk tehát megérkezett úticéljához karácsonyra, a szobrot egy farönkre helyezte, kis kápolnát épített köré és a sztorit mindenkinek elmesélte. A “Maria in der Zette” marketing kampány olyan sikeresnek bizonyult, hogy máig fennmaradt a legenda, meg a szobor is és az egyház maximális támogatását élvezi, nem úgy, mint mondjuk a kicsit megosztó Medzsugorje. A város nevét is innen származtatják.
A templom születése körül is legenda szövődött. Egy Henrik nevu morva őrgróf és felesége köszvényben szenvedtek. Egy éjjel Szent Vencel jelent meg álmukban és arra ösztönözte oket, hogy a Szűzanyához forduljanak segítségért, aki majd meggyógyítja őket. Vencel azonban ellentételezést is kért, mégpedig azt, hogy ha sikerült a gyógyulás, akkor Henrikéknek el kell menni Mariazellbe és ott építtetniük kell egy templomot. A házaspár természetesen meggyógyult, elmentek Mariazellbe és valószínűleg megbíztak valakit a projekt lebonyolításával, aztán hazamentek Morvaországba. Henrik a feljegyzések szerint 1197-ben született, 40 évvel Magnus karácsonyi kalandja után és 1222-ben, tehát 25 évesen halt meg.
A magyaroknak is van egy Mariazell legenda, amely I. (Nagy) Lajos magyar királyról, Károly Róbert fiáról szól. Ez a Lajos 1342 és 1382 között uralkodott, a történet tehát 200 évvel a Magnus kaland után eshetett és Mariazellnek talán már a temploma is volt. A királynak baja volt a törökökkel, akik négyszeres túleroben hadakoztak vele szemben. Lajosnak a történet szerint kb. 2.000 katonája volt. (Összehasonlításképp a mai honvédség kb. 21 ezer fo, plusz 8 ezer tartalékos, a török hadsereg kb. 600 ezer fő, plusz majdnem 400 ezer tartalékos.) Kilátástalan helyzetében Lajos a mariazelli Szűzanyához fohászkodott, aki álmában támogatást ígért neki. Amikor felébredt a kezében találta azt a Mária képet, aminek egyébként az oltáron lett volna a helye. Lajos ezt égi jelnek tekintette és ronggyá verte a törököket, aztán seregével együtt ellátogatott Mariazellbe és sokféle ajándékot hagyott ott a logójával – köztük a szóban forgó képet is.
Lajosnak mint tudjuk egyébként nem csak a törökökkel volt baja, de elfoglalta a Nápolyi királyságot és Dalmáciát is. Még Velence is adózott neki egy időben. Erdélyben a tatárokat verték tönkre a seregei Laczfi Endre későbbi fejedelem vezetésével. Ekkor vélték a székelyek László királyunkat kikelni a sírjából – lásd bővebben Arany János: Toldi estéje 5. ének.
A szobor a templomban van, ahol nem szabad fényképezni, így ezek csupán képeslapok részletei.
Az Europeum Mariazell modern konferencia központja
Az ajándékboltban tett látogatás után kerestünk egy éttermet és megvacsoráztunk. A kiszolgálás megint magyar nyelvű volt, és a hús dupla olyan vastag, mint tegnap este nagyjából ugyanannyiért. Azt hiszem a Grazerhofban voltunk a P2 parkoló mellett. A kiadós vacsi után újabb hosszú séta következett. Ezúttal bejártuk az egész várost, ami alig több egy kilométernél a leghosszabb átló mentén.
Cseh oldtimer cabriós csapat parkolt a város szélén.
Motorparkoló és WC a fotéren.
A főtér fölött a Schiessstattgasse visz fel a hegyoldalra. Ezen is felmásztunk és sokáig kapaszkodtunk a hegyi úton, amíg elértünk egy erdő széléig. Lassan sötétedett, mi visszafordultunk, készítettünk egy-két képet a városról felülről, és leballagtunk a völgybe.
A csillagvizsgálóig kapaszkodtunk fel.
Kilátás a hegyoldalról a városra.
A bazilikában esti szertartás zajlott, amely fáklyás körmenettel ért véget. Egyszer sem tudtunk bemenni úgy, hogy ne dolgoztak volna odabenn.
Szombat esti körmenet orgonakísérettel, profi hangosítással.
Aston Martin Vantage
| 3.nap: 2011. július 17. vasárnap |
| Mariazell – Terz – Sankt Aegyd – Kalte Kuchl – Reichenau An Der Rax – Gloggnitz – Otterhal – Kirchberg – Sankt Corona – Aspang – Lockenhaus – Sárvár – Celldömölk – Pápa – Zirc – Bodajk – Csákvár – Bicske – Budapest428 km |
Reggel összepakoltunk és kiköltöztünk a szobából, de a cuccainkat még a garázsban hagytuk. Nem is tudtunk volna kiállni, mert az ajtó elott egy cseh skoda parkolt. Elsétáltunk a felvonóhoz és reggel az első csoporttal felvonattuk magunkat a hegytetőre. A Bürgeralpe 1.267 m magas, a tetején a kilátáson kívül Holzknechtland élménypark az egyetlen látnivaló, amelyben az egykori favágók életét mutatják be diorámákkal.
A motor fedett és zárt helyen töltötte az éjszakát
A Bürgeralpe felvonó
Csak akkor kezdenek el dolgozni, amikor odamész hozzájuk.
Hántolás.
Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy egy ilyen szánkóra felüljön valaki. El sem hittem, hogy ilyen komolyan létezett.
Itt még a zene is szólt. A törpe néni énekelt.
A kisvonat 20 percenként kb. 200 métert megy a víztároló körül.
A szánkónak komoly fékberendezése volt. Itt már kénytelen voltam elhinni, hogy ilyesmi létezett.
Vasárnapi zenészek készülnek a fellépésre Mariazellben.
Visszatérve a szállóhoz beöltöztünk, tankoltunk egyet és lassan elindultunk, hogy még egy kicsit élvezzük a hegyeket mielőtt hazatérünk. Elsőként a Kalte Kuchl motoros találkozóhelyet látogattuk meg a B21 és az L133 kereszteződésénél.
Motorosok találkozója a benzinkúton.
Sankt Aegyd Am Neuwalde után a B21-es elágazik és ott jobbra kell fordulni. (A bal oldal B214 néven megy tovább Hohenberg felé.) A rövid hegyi út innen Kalte Kuchlig igazi orgia. Tigris hatalmasakat dőlt rajta. Az Alpengasthof Kalte Kuchl 44 km-re van Mariazelltől.
A B21-es a B214 elágazás után.
Alpengasthof Kalte Kuchl – a motorosok kedvenc találkozóhelye.
BMW R1200RT a Kalte Kuchl parkolójában. Nosztalgiával nézegetem. Ilyennel jártuk be az USA nyugati partját és a középnyugatot.
Az Alpengasthof Kalte Kuchl parkolójában
Fél 12-kor értünk ide Kalte Kuchlbe és megebédeltünk. Ahhoz képest, hogy milyen sokan voltunk ez viszonylag hamar ment. Nem egész egy óra múlva már úton voltunk Kirschlag felé. Dél felé haladva a B21-et felcseréltük a B27-re és a Schwarza patak mentén hajtottunk Gloggnitzig megint ismerős utakon. Gloggnitzól Otterhal felé keltünk át a hegyeken és Aspang után megint Kirchschlagban landoltunk. Kb. 90 km-t tettünk meg másfél óra alatt. Időnként megálltunk bámészkodni, meg navigálni.
Megszerettük ezt a megállóhelyet – teljes nevén Kirschlag In Der Bucklingen Welt főterét. Ezúttal a presszóban sütiztünk. Egy szódával felöntött Almdudlert is kértem kiszáradás ellen a gesztenyés torta mellé.
Burg Wartenstein. A kastély magántuulajdonban van és nem látogatható. Tulajdonosa az amerikai Lord “Raymond A. Rich”
Az iskola 1911 évi alapításának 100. évfordulóját ünnepelték Otterhalban 2011 június 25-én.
Úgy döntöttünk, hogy nem sietünk elhagyni Ausztriát és Bernstein felé is teszünk egy kanyart, majd Lockenhausnál végig szaladunk az 56-os erdei úton Írottkő felé és Szombathelynél lépjük át a határt.
Sárvárig tempósabban haladtunk, a 90 km-t alig több, mint egy óra alatt tettük meg. Sárváron pótoltuk a folyadékveszteségünket, aztán Pápán keresztül Zircig megint egy 90 km-es etap következett. Ott a MOL kúton fagyiztunk. Innen már csak 110 km volt hazáig Bodajkon és Bicskén keresztül. Este fél hétkor értünk haza.
Bernstein felé is fordultunk egyet.
Sárvár
A MOL kúton két fagyi mellé kaptunk egy kéztörlőt is.
| Hasznos blokk |
Itinerünk
|
Nap |
km |
Útvonal |
|
1 |
406 |
Budapest – Bicske – Bodmér – Vértesboglár – Csákvár – Csákberény – Söréd – Bodajk – Bakonycsernye – Szápár – Csetény – Dudar – Zirc – Akli – Pénzesgyor – Bakonybél – Bakonykoppány – Pápa – Nyárád – Nemesszalók – Celldömölk – Tokorcs – Sitke – Sárvár elkerülo – Rábapaty – Mesterháza – Bo – Bük – Csepreg – Horvátzsidány – Koszeg – Rattersdorf – Liebing – Lockenhaus – Pilgersdorf – Kirschlag – Bad Schönau – Unterhaus – Zöbern – Aspang Markt – Unternberg – Sankt Corona Am Wechsel – Kirchberg Am Wechsel – Kranichberg – Tachenberg – Gloggnitz – Reichenau An Der Rax – Kapellen – Mürzsteg – Wegscheid – Gusswerk – Mariazell |
|
2 |
272 |
Mariazell – Annaberg – Freiland – Wilhelmsburg – Kirchberg – B39 – B28 le a B20-ig és vissza – Mariazell |
|
3 |
428 |
Mariazell – Terz – Sankt Aegyd – Kalte Kuchl – Reichenau An Der Rax – Gloggnitz – Otterhal – Kirchberg – Sankt Corona – Aspang – Lockenhaus – Sárvár – Celldömölk – Pápa – Zirc – Bodajk – Csákvár – Bicske – Budapest |
A legszebb motoros utak
|
Jel |
km |
Honnan hová |
|
L113 |
15 |
Mürzsteg – Wegscheid (Niederalpl) |
|
B24 |
50 |
Palfau – Gusswerk (Wildalpen a Salza folyó mellett) |
|
B21 |
10 |
Sankt Aegyd – Kalte Kuchl |
|
B28 |
18 |
A B39 elágazás és a B20 között Joahcimsberg és Annaberg közelében |
|
B56 |
20 |
Lockenhaus – Rechnitz (a magyar határ közelében Írottko mellett) |
|
10 |
Hochkar Alpestrasse |
|
GPS adatok letöltése (GPS waypoints, tracks, routes) |
|
|
|
A bejárt útvonalak Garmin MapSource waypoint és track adatai a Garmin GPS készülékekre feltöltheto formában. Hasonló útvonalat a megadott Waypoint adatok összekötésével tervezhetsz. |
Odvaskő szálló a Bakonyban
Agárdi György, 2011. július 20.
Még nincs komment.