A szeptemberi napsütést és meleget igyekeztünk kihasználni ezen a hosszú hétvégén, amit Marika kezdeményezett, mert le akart ugrani Ötzihez Bolzanoba. Ha már arra indulunk azt gondoltam válasszunk olyan utakat az Alpokban és a Dolomitokban, amelyeken ritkán, vagy még egyáltalán még nem jártunk. Hazafelé Bovecben foglaltam szállást.

Jó minőségű mellékutakra készültünk, ugyanakkor nagy napi távolságokra utasokkal, két erős és gyors FJR-rel, meg egy Hayabusával. Az előlről hosszú hétvégét megtoldottuk még egy csütörtök délutánnal, hogy aztán a magyar határtól egész Bolzanoig a hegyekben maradhassunk.

Az öt fős létszám miatt célszerűnek tűnt előre szállást foglalni, ami sokkal nehezebbnek bizonyult, mint ahogy elképzeltem. Bolzano, Bovec és Rönök is megtelt már egy héttel az indulásunk előtt. Végül sikerült valamit találni, bár mindenhol kompromisszumokkal.

Délután hatkor indulunk Érdről, vállalva annak a kockázatát, hogy végig szembe fog sütni az égen ilyenkor már alacsonyan köröző nap és mielőtt odaérünk ránk sötétedik. A felhők szerencsére segítenek megszűrni a napfényt, így kellemesen utazunk, a Velencei-tóig a hetesen, észak felől megkerülve a tavat és dél felől megkerülve Székesfehérvárt a nyolcason. A lemenő nap fényében Somlóhegy sziluettje ismerős formát rajzol az égre. Exupery kígyóját juttatja eszembe, amelyik lenyelte az elefántot. Ha egyedül lennék, most biztosan sokszor megállnék fényképezni.

Az éjszaka hamarosan ránk borul és rende lehűl a levegő. Vendéglátónk már hívogat, hogy valóban megyünk-e, mert csak miattunk nyitották ki a panziót és már készítik a vacsorát. Épp egy közeli benzinkúton állunk. Megnyugtatom, hogy kilencre ígértük magunkat, addigra ott is leszünk. Közben reménykedem, hogy Cica addigra elengedi a benzinkút extra barátságos kismacskáját, amely egy cseppet sem tartva senkitől melegedni jár a motorok kipufogódobjainak a közelébe és semmi kifogása nincs, ha időnként valaki ölbe veszi.

A régi panziót új tulajdonosa most vásárolta. Ismerőse, Tibor, aki üzemelteti még nem tudja, hogy hogy kell a fűtést elindítani, ezért aztán hidegben alszunk. Tibor felesége nagyszerű vacsorát dobott össze, az melegít minket éjszaka.

A panziónak hatalmas parkolója van, de nem zárható, így aztán motorjaink a szemközti ház udvarán, a tyúkól és a fészer között éjszakáznak. Éber kutya vigyáz rájuk. A hajnali pára vastag,hideg vízréteggel vonta be őket.

Tibor nagyon szégyelli magát a fűtés miatt, de egyébként mindenben maximálisan a kedvünket keresi. A reggeli is nagyszerű és bőséges. Az árral is meg lehetünk elégedve.

Kilenckor indulunk Bolzano felé, még vastag reggeli ködben, ami azonban hamarosan eloszlik és Ausztriában már ragyogó kék ég alatt motorozunk. Burgenlandban ez a tök betakarításának az időszaka.

Heiligenkreuz után az első adandó alkalommal délnek fordulunk és a GPS vezetésével a legkisebb mellékutakat követjük. Jennersdorf, Feldbach, Gnas következnek. Leibnitz után a B74, amely Eibiswaldnál rávezet minket a B69-esre.

Azt mondtam, hogy a még nem járt utakat keressük, aztán már megint itt vagyunk? Rám foghatod, hogy nem mondtam igazat, de a Route 69 megint elcsábított. Legközelebb majd ennek is kitalálunk valami alternatívát, de most még hagy döntögessek rajta végig a jól ismert kanyarokban.

Lavamünd után Bleiburg és Ferlach következik, ahol végre megállunk kávézni.

A kúton szokás szerint felvásárolom az öszes német motoros túramagazint. Tourenfahrer, Motorrad Abenteuer, Motorrad Freizeit, Motorrad & Reisen, Mototraveller – kicsit több, mint 20 € – milyen jó, hogy ezek csak havonta jelennek meg.

Ferlach után a körforgalomban integetünk egyet a Dráva másik partjáról az átjárót őrző Hollenburg várának. Villachot elkerüljük délről, átmrgyünk az A11 impozáns felüljárója alatt, meg a Faakersee mellett, aztán Hermagorig a B111-en speedelünk egy kicsit, mert haladni is kellene.

Az SP 110, a Nassfeld Bundesstrasse gondolkodóba ejt. Meg is állok egy kicsit térképet elemezni az elágazásnál, de aztán tartom magam az eredeti tervhez, Kötschachból akarok dél felé fordulni és a Plöckenpasson átkelni a hegyeken.

Kötschach-Mauthen után Molnár Imre útvonalát követem, aki versenyzőként Centopassizott 2007-ben. Szerintem pont őket látta MGP rajtszámokkal szembe jönni, amikor Franciaország felé tartott megnézni a Nagy Alpesi Utat, meg a Millaui-viaduktot.

A napokban olvastam a Superbikeban, hogy olaszországban már büntetik a motorvezetést fél kézzel, csakúgy mint a nem megfelelő védelmet biztosító bukósisakot. Jó lesz vigyázni.

Visszatérve az útra tehát délnek megyünk át a Plöckenpassonm ajd nyugatnak fordulunk, egy kis hegyi úton erdők között kelünk át a hegyeken, aztán a végén jobbra tartunk. A Café Bellouno egy biatlonpálya étterme Rigolato után és még Sappada előtt. Ilyenkor háromkor nincs már ebéd és nincs még vacsora, de a háziak megértőek és összedobnak egy kis puliszkát olvasztott sajttal. Fő, hogy meleg legyen.

A Misurina-tó a kicsiny, de annál híresebb Misurina falu mellett 1756 méterrel a tengerszin felett fekszik, Cortinától mindössze 13 kilométerre. Az utazási irodák tömegével hordják ide a turistákat. Csend, síelési lehetőség, különösen magas páratartalom, ami az asztmás betegeknek hasznos, meg ez a Dolomitok egyik legszebb területe. A háttérben most épp felhő árnyékolja be a három csúcsot (Drei Zinnen, vagy Tre Cime), amely inkább a hegymászóknak jelent reálisan leküzdhető kihívást, mint a motorosoknak. Brutális látványt nyújtanak, ami sajnos erről az oldalról egyáltalán nem jön ki.

 A tó arról is híres, hogy utoljára itt tartottak gyorskorcsolya versenyt természetes vízen az 1956-os téli olimpián.

A hosszú árnyékok alulról és a sűrű felhők felülről lassan eltakarják előlünk a hegyek élénk színeit. 1715-kor érkeztünk ide és egy negyed óra múlva már szaladunk is, mert van még előttünk 130 kilométer. A Misurina-tótól észak felé indulunk tovább és nagy kerülővel közelítjük meg Cartina d’Ampezzo már jól ismert Agip kútját. A térképre nézve könnyen észreveszed, hogy Cortinának a sok marketing szöveget most félretéve az a szerencséje, hogy sem délről, sem északról nem lehet rendesen elkerülni.

A Falzarego hágó trolljai. 18:37-kor értünk ide. A tábla szerint 2117 méteren vagyunk.

A Monte Averau a látványa a Falzarego hágóról. Az esti napfény kiemeli a sziklák vöröses színét, még így messziről is.

Ezek a motorosok a Falzarego hágón Cortina, vagyis kelet felől érkeztek, megálltak az ajándékbolt előtt (az nekem jobbra van), amíg lefényképeztem őket, aztán tovább is mentek dél felé a szerpentines szakaszon. Eddig mi is mindig arra jártunk, de most észak felől fogjuk megkerülni a Sella-csoportot. A Sella-csoportot körülfutó utak a Dolomitok legszebb hágói közé tartoznak és akár egy körre felfűzve egymás után bejárhatók.

A Passo Valparola rövid szakasza a Falzarego után holdbéli tájnak tűnik. Amikor visszanézünk, a hátteret még mindig az Averau látványos tömbje uralja. Badia-nál balra fordulunk és hamarosan benn vagyunk Corvara faluban, amely már a Sella körül futó utak egyik állomása. Dél felé visz a Campologne hágó, amely a Sella-csoportot keletről határolja, ezen is mehetnénk és a déli oldalon futó Pordoi hágón tovább, de azt már százszor bejártuk, ezért most jobbra tartunk a Passo Gardena, majd a Passo Sella felé. A Sella hágót már csak azért is érdemes bejárni, mert hatalmas sziklafalak alatt vezet, azokhoz néha szokatlanul közel.

Bolzano felé Canazeinél egy darabig ráállunk az SS48-ra, ami a Dolomitok főutcája, aki Olaszországba jár síelni, az alighanem nagyon jól ismeri, de még van egy szerpentinünk, az SS241-es út, amelyre már csak sötéten emlékszem, mert közben leszállt a nap. Obereggenben a Latemar szállót a helyiek segítségével találjuk meg. A szálloda egy motoros hotel, a Tourenfahrer motoros hotel kiadványában találtam, miután feladtama Bolzanoban való keresgélést. Kilenc már elmúlt és a szakács hazament, de a háziak nagyon rendesek és főznek nekünk Carbonara spagettit, meg kapunk egy óriási fatányéron annyi sonkát, hogy alig tudjuk eltüntetni, bár végül valahogy mégiscsak sikerül. A motorok garázsban alszanak, mi meg felcsavarjuk a fűtést.

Reggel bemegyünk Bolzanoba megkeresni Ötzit. Tele vagyunk térképekkel, meg GPS-sel, mégis eltévedek. A GPS egyszerűen megbolondul és össze-vissza küldözget, legtöbbször a rossz irányba. Ez nagy mértékben annak is köszünhető, hogy a V9-es térkép óta Bolzano úthálózatát rendesen átalakították. A házak között gyakran elveszítjük a műholdakat. Végül aztán 11-kor, térkép alapján tájékozódva valahogy odajutunk a múzeumhoz.

A fényképezőgépet itt le kellett adnom, ezért a kiállításról nincs képem. Érdekes volt, amit ki lehetett hozni belőle azt kihozták, de csak ezért nem jönnék ide. A National Geographic nemrég megjelent cikke igazság szerint érdekesebb volt, pedig a túravezetést itt is végighallgattam. A cikk végén van egy link az Ötzi sztorihoz a rend kedvéért, de engem most jobban érdekel, hogy kijussak már végre a turistákkal zsúfolt Bolzanoból a motorozhassak. Délben indulunk tovább.

Teszünk egy kört dél felé Teseronak, amely többször volt már téli síszállásunk, aztán megint egy darabig a 48-ason futunk keletnek és a Fedáia hágó felé fordulunk le róla jobbra Canazeinél. Itt nem messze a Fedáia víztárolónál állunk meg a gát déli végénél. Innen indul a felvonó, amellyel jól megközelíthető a Marmolada északi oldalán a gleccser. A felvonótól persze még sokat kell gyalogolni, az csak 2600 méterre visz, a gleccsernek meg már 2800-nál vége van.

 A Passo Fedáia a víztároló északi (a fényképen távolabbi) oldalán fut el a Marmolada csúcs alatt, ahová épp most megyünk fel ezzel az állókosaras a felvonóval.

 Sífelvonók a szemközti hegyen. Ilyenkor még csak kirándulókat szállítanak. Ahhoz képest, hogy egy hete már havazott Ausztriában, most hőség van és nagyszerű napos idő.

 Ez a tavacska 2600 méter felett van valamivel.

Messze a háttérben a Sella masszívumot süti a nap. Innen olyan, mint egy nagy kőtorta, a közepén egy kúppal. Köztünk itt a Marmolada oldalában és közte még van egy innen töldesbarna színűnek látszó alacsonyabb hegyvonulat. A felénk eső oldalán van a Fedáia, a másik oldalán a Pordoi hágó.  Fénykép észak-észanyugati irányban készült a Marmolada oldalán.

A víztároló gátja Marmolada alatt. Bementünk egy kicsit az első világháborút felidéző múzeumba. Itt vettem egy nagyon jól sikerült kiadványt a Dolomitokról. “Dolomites, Journey through an enchanted kingdom” a címe. 12,5 €-ba került. Különösen a fényképanyaga megragadó, meg hogy nagyon jól összefoglalja a lényeges látnivalókat. Igyekszem felhasználni majd legközelebb a túratervekhez.

 Az SP641-en megyünk tovább. Caprile falucskában tankolunk, aztán tovább délnek az SP251, és északkleletnek az SP347.

 A táj továbbra is nagyon szép, csak viszonylag lassan haladunk, néha a hegyek miatt …

 néha a falvak, városok miatt. Csak az A23 mellett, az SS13-mason tudtunk mindössze néhány kilométert gyorsítani, mielőtt megint bementünk volna Szlovénia felé a hegyekbe.

Lozzo di Cadore után jobbra fordulunk a sokadik hegyi utunkra. Ennél a vendéglőnél megállunk egy kávéra, egyébként folyamatosan haladni kell. Szlovéniába már így is sötétben motorozunk be a Predil hágón át. Bovecig még van jónéhány kilométer erdei és hegyi út, amit így most nem annyira élvezünk. Hideg van már a motorozáshoz.

A szállásunk nem nagy szám, de elmegy. Kimegyünk a kedvenc éttermünkbe vacsorázni. Ma este mindenki itt van. Gyakran botlunk magyarokba, a szállásunk közelében egy fáradhatatlan társaság üvölti, hogy “Csavard fel a szőnyeget …”. A vacsora OK volt. Legközelebb remélem máshol szállunk meg.

Bőséges reggelit kapunk a szállásadónktól, 9 körül tankolunk még egyet a boveci kútnál és indulunk visszafelé. A Mangartra szeretnék feljutni, de sajnos az út bevezető zúzottköves szakasza visszafordulásra kényszeríti a megterhelt FJR-eket és a busát, majd talán legközelebb, ha enduroval jövök. Megállunk a Flitscher Klause erődnél, majd a Predel erődnél is, amit még a franciák ellen építettek az osztrákok, de 1808-ban elesett. Később egy sebzett oroszlánt ábrázoló szobrot emeltek az elesett osztrákok emlékére.

A határ után az olasz oldalon a Predil (németül Predel) hágót védő erőd romja a hegytetőn. A feliratok szerint több, mint száz katona állomásozott itt. El nem tudom képzelni, hogy hogy férhettek el ezen a szűk helyen.

A hágóról leérve jobbra fordulunk, Cave del Predil és Tarvisio felé, aztán nem túl jó utakon visszamegyünk Szlovéniába csak azért, hogy a Würzenpasson is átmehessünk. Ez Villach alatt ér ki a hegyekből. Ismét a B85-ös következik, ezúttal kelet felé, megint elmegyünk a Faaker-see alatt, amit megint szívesen megkerülnék.

Ferlach előtt átkelünk a Dráván észak felé és Klagenfrt alatt akarok elmenni keletnek a B70-esen, de vesztemre, mert bár széles és gyors lenne az út kelet felé, de Klagenfurt környékén rengeteg rajta a lámpás kereszteződés. Völkermarktig ezen maradunk.

Az utolsó csoportkép, mielőtt elváltak az útjaink. Én még maradok az osztrák mellékutakon és Bad Radkersburg felé indulok, a többiek autópályára állnak, mert sietnek. Én Cicával megint bejárom a Route 69-t, most elmegyek a Route 69 Boot Hills Saloon motoros találkozóhelyhez is Arnfels után.

Bad Radkersburg előtt egy kisvendéglőnél rettentő mennyiségű tök állít meg minket. Ilyenkor a tök idényben van egy külön tökös étlapjuk. Tökből készült italt nem találok rajta – szóvá is teszem. “Van töksöröm, az jó lesz?” – találja fel magát a tréfa répa vendéglős. Végül inkább a tökös rétesnél maradunk. Abból is van választék: pikáns meg édes.

Bad Radkersburgtól Szlovénián keresztül közelítjük meg a magyar határt. Ez továbbra sem nagy élmény, az autópály építkezés ezen az oldalon alig haladt valamit. A magyar oldalon az M70-esen, majd az M7-esen pályázunk hazáig. Még világosban nézzük meg a völgyhidat. Matricát nem kaptunk a benzinkutaknál, végül megtanultuk, hogy hogy kell SMS-sel vásárolni. Este nyolc körül érkezünk haza.

2 600Rönök – Kötschach – Cortina d’Ampezzo – Eggen (Bolzano mellett)

Reggeli a szálláson
Mellékutakon Kötschachig (benne a Route 69)
B111 Villachtól Kötschachig kis speedelés
Plöckenpass délnek (1387 m.)
SS465-ös út nyugatnak Sutrionál Via Gladègne erdei út
SR355, Santo Stefano Di Cadore után jobbra, 48-as út
Ebéd a Biatlon pályánál (N46.57025 E12.74590)
Misurina-tó
51-es úton Cortina d’Ampezzo
Falzarego hágó (2105 m.)
Valparola hágó (2197 m.)
Gardena hágó (2121 m.)
Sella hágó (2214) és Gardena völgy
Costalunga hágó (Val Di Vassa)
Vacsora a szállodában

Hotel Latemar
Fam. Pichler, Dorf – Villetta 39
Eggen/Obereggen
Tel. 0039 0471 615 7403 300 Eggen – Bolzano – BovecReggeli a szálláson
Bolzano múzeum: Ötzi
Ismeretlen utakon Bovecig
Vacsora BovecbenApartment Rupnik
Brdo 54
5230 Bovec
Tel.: + 386 (0)5 3896 3434 600Bovec – Bad Radkersburg – M7 – BudapestReggeli a szálláson, Tankolás Bovecben
Flitscher Klause erőd,
Predil hágó Olaszországba (a Mangartra erről lehetne felmenni  enduróval)
Predel erőd
Ebéd a tökös vendéglőben Bad Radkersburgnál
Szlovénián keresztül haza
Autópályán Budapestig

Agárdi György, 2007. október 7.