A marokkói kirándulásunkat követően a trió (Gergő, Tibor, Gábor) együtt sajnos a nyár folyamán nem sokat motorozott. Egymástól külön-külön, azért futottak a kilométerek a gépekbe. Hosszú hétvégék alkalmával a szomszédos országok szép helyeit látogattuk. Főleg Erdélyt, ahol sok barátunk lakik és ott mindig otthon érezzük magunkat.

Ezért is beszéltük meg a nyár folyamán, hogy ősszel, szeptember végén el kellene utaznunk ismét egy hosszabb kiruccanásra. Ekkor merült fel, hogy járjuk be Törökországot, és ha már ott vagyunk, ugorjunk át Szíriába is, Aleppo városába, ami a Török határtól csupán 80-90 km! (az ugorjunk szónak a későbbiekben lesz még jelentősége).

Megcsináltattuk a vízumot a budapesti Szír követségen, ami pár nap alatt megvolt és már indulhattunk is. Szeptember 19-én délután 5 órakor indultunk Budakesziről és Belgrád felé vettük az irányt, úgy gondoltuk, hogy a 400 km-es távot este 10-ig lenyomjuk és így megspórolunk az értékes időből pár száz kilométernyi autópályázást. Sajnos nem így alakult, mivel Kecskemét határában Tibi Varaderoja felmondta a szolgálatot és többször leállt. Így vissza kellett fordulnunk. Aznap este otthon aludtunk. Tibi ezek után nem merte bevállalni ezt a hosszú utat és lemondta a túrát.

Gáborral Szombaton 20-án ismét elindultunk. Ekkor a kitűzött cél már Szófia volt. A szombati nap is tartogatott meglepetéseket, mivel Gábor kis híján hátulról nekiment egy autónak miközben a navigációt nyomkodta, vészfékezéssel és kitéréssel sikerült elkerülnie a balesetet. Szófiába este értünk, ahol egy modern szállodában töltöttük az éjszakát. Este kipróbáltuk a Bulgár specialitásokat egy helyi étteremben.

Vasárnap 21-én Isztambul volt célul kitűzve, sajnos az idő nem kedvezett nekünk, hűvös volt és sokszor esett, az utunk folyamán. Edirnénél léptük át a Bulgár – Török határt. A már megszokott procedúra zajlott a határon. Útlevél ellenőrzés, vízumvásárlás, ismét pecsét itt-ott, gépjármű dokumentumok ellenőrzése. Némi furakodással 1,5 óra alatt átértünk a volt leigázóinkhoz.

Hosszas motorozás után a Boszporuszon átkelve, sikerült megtalálni a város legelitebb negyedét, ékszerboltok, márkás butikok, fények, tiszta Las Vegas… nem hittünk a szemünknek, hogy ezek a „Németek” ilyen tiszták is tudnak lenni. Rendezett parkok, fénylő járdák, luxusautók! Persze a hotel, ennek arányában meglehetősen drága és annál rosszabb volt!

22-én Hétfőn az ország belseje felé indultunk Gebze, Eskisehir, Emirdag, Aksehir útvonalon. Utunk a hegyekbe vezetett és jöttek is a kalandok, kitaláltuk, hogy vágjunk át, a hegyi hágókon biztos le tudjuk rövidíteni akkor az utat…. Hát nem így alakult. Az először kanyargós aszfaltos út, még kanyargósabb föld, vagyis inkább sár útban végződött. Sebaj, akkor minek a GS Adventure, nem arra tervezte Hans és Rüdiger ott a Bajoroknál, hogy bírja az akadályt?! Meg különben is nem diszkó motornak vettük, hogy csak a motoros találkozókon vegyünk részt vele, meg leugorjunk brümmögtetni Siófok aranypartra…:) !!!

A felkészültség tudatában (kevés cucc meg kormánymagasító és Touratech kiegészítők, krosszcsizma) és némi offroad tapasztalattal, irány a sártenger Anakee gumikkal. Hű ha, megy az eleje hátulja, pörög, csúszik a kerék, de megy a GS le fel a sáros úton. Egy darabig küzdöttünk és utána beláttuk, hogy a TKC gumik hiányában nem fogjuk tudni megmászni a magasabb, mint 2000 méteres hágókat eső utáni sárlavina közepette, így visszafordultunk a főútra.

Valahol Aksehir környékén kaptunk egy ócska szállást fillérekért. Kebab és víz után hamar elaludtunk. Egész éjjel esett az eső, de szerencsére csak a motorokra, mi napsütésre ébredtünk.

23-án Kedden ismét hosszú út állt előttünk. Konya, Adana, Iskenderun, és végre a Middle East egyik legnagyobb városa Halab (Aleppo)! A hosszú egyenesek és a kellemes idő pihentetően hatott ránk, bár az 1000 méteren lévő fennsíkon folytatott motorozás kissé unalmas volt.

Adanába érve „beköszöntött” a nyár 30-32 fok, le is dobtuk magunkról a felesleges bélést és meleg ruhát. Iskenderum előtt a GPS felvezetett a hegyekbe, ahol újra küzdés volt az elemekkel, de nem adtuk fel és átjutottunk a hágókon. Gábor egyszer el is csúszott, de a marokkói túránk után, most legyintett egyet és már ült is fel a motorra, hajrá, hajrá, sok van még hátra.

A Török – Szír határra este, az ottani idő szerint 11kor érkeztünk. A Törököknél gyorsan ment a kiléptetés, mivel csak mi akartunk átkelni turistaként Szíriába és kamionforgalom este nem zajlott a határon. A majdnem 1 km-es határsáv után jött az, amire még nem számítottunk. A bürokrácia és a korruptság, a végtelen unalom és az érdektelenség már a határon kézzel fogható volt.

Szerencsénkre segítőnk is akadt, aki némi baksis ellenében segített meggyorsítani a határon való átkelést. Igazából leírni sem lehet, hogy milyen körülményes volt az átkelés, kezdve, hogy arabul kellett kitölteni minden nyilatkozatot, a motor kötelező biztosítását és egyéb papírokat. Bejutni az országba igen drága a vízumon kívül, ami ca.10.000.-ft a határon még kb. 100 Eurót/fő is kirántottak a zsebünkből.

Az éjszakában kivilágítatlan és felfestetlen utakon, világítás nélküli autókat kerülgetve, mögöttünk 700 kilométerrel, megérkeztünk a kamikáze autósok városába Aleppoba. Élet-halál küzdelem után az autósokkal, végre szállást találtunk. Gyors zuhany és irány a belváros immár gyalog. Néztünk valami harapni valót. Majd vissza a szállásra és már horkoltunk is!

24-én Szerdán a finom reggeli után városnézés! Bazár, piac, nevezetességek, Citadella… Hát igen az arab világ és főleg a Közel-Kelet más világ, mint a megszokott. Kiabálás az utcán, dudálás, arab zene mindenhol, tülekedés, teljesen lefedett feketébe öltözött nők, Bin Ládenre hasonlító alakok! Mi is felvettük a ritmust és próbáltunk elvegyülni a tömegben, nem sok sikerrel.

Aznap este az utcán ettünk egy helyi „sütödénél”! Úgy kell elképzelni, hogy egy asztal azon egy vágódeszka és az asztal felett lévő kereten a kecske részben felismerhetetlen darabjai (szív, máj, stb.). A vevő kérésére ezekből a darabokból nyársra tűztek pár cafatot és grillen megsütötték. Ízre finom volt.

25-én Csütörtök reggel indultunk el a városból, ismét, a kamikaze autósokat kerülgetve. A határon már tapasztalatból nagyobb hévvel és pofával vágtunk neki a kiléptetésnek. Némi baksis és kilépési illeték befizetése – majd 1 órás procedúra után újra a Törököknél találtuk magunkat. Törökországban szerpentinről szerpentinre haladva Alanya körül tértünk nyugovóra.

26-án Pénteken a már kissé unalmasnak tűnő út végén Canakkalleba éjszakáztunk. Nem sokat aludtunk, mivel a szír kaja megviselte szervezetünket, gondolom, ezt nem kell ecsetelnem, mindenki érti. Innen reggel komppal hajóztunk át Európába.

27-én Szombat este ismét Szófia, majd Szerbián keresztül 28-án estére fejeztük be ezt a kis Közel keleti kirándulást. Egyet sajnálok, hogy a fényképezőgépet az út folyamán tönkre tettük és fotókat csak a telefonnal tudtunk készíteni.

Ballun Gergely, 2008. október 7.

	szappy 2008-11-15  13:30
Gratulálok a túrához bátorsághoz, hogy motorral megcsináltátok. Én csak repülővel mertem odautazni.

	2008-11-11  8:7
Garutálok az utatokhoz. Valóban kevés élménnyel kecsegtettél minket, olvasókat. Azaz érzésem, mintha Törökország és Szíria előtti kis Checkbox-ba csak egy pipát szeretnél már látni – a rövid ismertet miatt (?). Hiányolom, hogy a kultúráról, az emberekről, sok más kis apró részletekről nem írtál nekünk. Mi lesz a következő célpont?

	kornel72 2008-10-11  21:41
Egy ilyen jelentős és nagyszerű útról keveslem a beszámolót! Többet érdemeltünk volna! De azért köszönjük:)) Mi volt a Varadero baja?

	Gálos Csaba 2008-10-11  10:46
Nagyon tetszik az utatok, az új képekkel kiegészítve főleg. De kicsit ereszthetted volna bővebb lére is. Néhány nap igen rövidre sikerült és nem hiszem el, hogy egy ilyen csoda-világban eseménytelen napok lehetnének. Még sok hasonlót kívánok.