A 23 jelentkezőből 18-an maradtak mire elindultunk, 11 motor és egy autó. Az időjárás előrejelzés -2 fokot mondott éjszakára és folyamatos esőt, illetve Prágában esetnként havazást. Szerdán reggel találkoztunk a Sasfészek tó pihenőhelyen a MOL kútnál és két csoportban indultunk Karlovy Varyba. Az egyik Prágáig autópályán haladt a legrövidebb úton, a gyorsabban haladó és többet kockáztató másik Linzig ment autópályán majd északnak fordulva Ceske Budejovice és Pilzen érintésével a 20-as úton szelte át Csehországot. Kaptunk némi esőt és többnyire borongós volt az idő, de minden gond nélkül kiértünk. Este 8 körül már mindenki ott volt.

Az M1-esen egy viszonylag erős első szakaszt diktáltunk, aminek az lett a következménye, hogy Feri a VROD-dal éppencsakhogy beért a mosonmagyaróvári MOL kúthoz. 110 km alatt elfogyott mind a 12 és fél liter benzine. A “kis” Harley egyébként derekasan állta a sarat. Minden sebességet tudott tartani amit az FJR-ek diktáltak és alacsony súlypontja miatt az erdei utakon chopperes szabása ellenére fordulékonyabbnak bizonyult.

Ebédelni St. Pöltenben álltunk meg. A Rosenberger sült csirkéje elcsábította Zolit, aki épp fogyókúrát kezdett és egyébként salátás napja volt. Úgy határozott, hogy előrehozza eggyel a húsos napot és azonnal lenyúlta Marika csirkéjét.

Aznapi kirándulásunk a kelleténél kb 40 kilométerrel hosszabbra sikerült, ami annak köszönhető, hogy egy Freistadt táblát elnéztem (mások szerint volt az kettő, vagy három is). Ez megint az a helyzet volt, amikor egyenesen elhaladok egy oldalról csatlakozó mellékút mellett, majd kiderül, hogy a számozott utamon akkor maradtam volna rajta, ha elkanyarodom.

Az ilyen tévedések megelőzésére beújítottam egy BlueTooth-os GPS antennát és feltöltöttem a PDA-ra a Tom-Tom navigátort Európa fontosabb főútvonalainak térképével. Mindezt azonban csak az indulást megelőző este sikerült először kézbe vennem, és az utazás öt napja során kiderült, hogy a Tom-Tom pilótavizsga nélkül alig használható másra, mint a rejtvényfejtő intelligencia és a türelem tesztelésére. Ez a Tom-Tom térkép egyébként – talán valamilyen valamilyen tévedés következtében – tartalmazza Csehországot, pedig egyébként a Tom-Tom számára egész Kelet-Európa egy nagy fehér folt.

A cseh 20-as utat már többször teszteltük. Nekem most is nagyon tetszett. Változatos tájakon halad át, többségében jó minőségű, Ha az általam gyakran használt 0-300-as skálán osztályoznám, akkor 160 pont körül lőném be (legyen 0 az abszolút járhatatlan kavicságy és 300 a nyílegyenes autópálya). Kedvenc dél-csehországi sárga útjaimat ezúttal a nedves idő miatt kihagytam.

Szállásunk, a Hotel Prima Karlovy Vary központjától kb. 3 kilométerre van, a Doubí nevű külvárosban. Ha a 20-ason közeledsz Karlovy Varyhoz, akkor a város előtti híd után balra kell fordulni, amerre a 20-as is megy. A szállás egész jó volt. A volt munkásszállót most szépítgetik. Olcsó árai miatt sokan jönnek ide. Mi fejenként 15 000 Ft-ért laktunk itt 4 éjszakát, bár ebben benne van a kedvezmény is amit kialkudtam. Wojciech, a szálloda ifjú menedzsere a nagy vevőknek kijáró gondossággal sürgött-forgott körülöttünk, elkísért minket ide-oda, megmutatta nekünk a várost, a motorkerékpár szervizt, megszervezte a motorok éjszakai őrzését, tolmácsolt nekünk, fizetett helyettünk, amikor nem volt elég koronánk és mindent kinyomtatott nekünk az internetről ami érdekelhetett minket.

A szemközti étteremben vacsoráztunk. Két Jaegermeister után egy baseball sapka járt, ezért sokan inkább azt választottuk, mint a Becherovkát, amelynek az őshazája Karlovy Vary. A cseh konyha szinte mindenkinek bejött. Jó ételeket ettünk, nagy adagokat és a hazai árakhoz képest olcsón. Néhányan azt mondták, hogy a leveseket talán kevésbé ízletesen készítik el, mint nálunk, de egészében elégedettek voltunk. Zoli biztosan, mert aznap este legalább még egy húsos napot előre hozott.

Számításaink szerint 29 évvel ezelőtt jártunk utoljára Németországban a Drezdától keletre eső, várairól és homokkő sziklaképződményeiről híres Szász Svájcban. Bár kissé kockázatos vállalkozásnak tartottam 18 fővel és 11 motorral végigrohanni a kb. 400-450 kilométeres távolságot úgy, hogy még lássunk is valamit, a terület különlegessége és közelsége miatt mégis nekiindultunk.

Jó idő volt, ez segített minket. Az induláshoz azonban először tankolni kellett, majd pénzt kivenni, közben mellesleg elugrottunk a Yamaha szervizbe kardánolajért. Lehetett fél 11, mire nekirugaszkodtunk.

A chopperekkel vegyes mezőnyt kb. 80-100 km/órás sebességgel lehetett végigvezetni a főútvonalakon, amelyekről nem mertem letérni egészen Hrensko környékéig, ahol az autót küldtem előre a hegyi és erdei utakon navigálni egy 1:100 000-es térképpel. Itt álltunk meg egy vendéglőnél, ahol lesüttettem 18 adag csirkemellet, hogy minél gyorsabban végezzünk. 9-et roston, 9-et rántva, mert így lehetett párhuzamosan elkészíteni. Zoli további húsos napokat volt kénytelen előrehozni.

Kisebb bánatomra Pravcicka Brana-t a híres kőkaput már késő volt bevállalni, mert ahhoz kb. 1 kilométert gyalogolni kell. Hrenskon, ezen a völgybe zárt Elba parti kis településen, ahol a természetvédelmi park bejárata van, most csak átrohantunk. Bár keveset láttunk belőle, úgy gondolom, hogy ide még visszajövünk hamarosan egy részletesebb terepszemlére, sőt valószínüleg itt a közelben lesz a bázis, ahonnan végigjárjuk majd a most kihagyott német és cseh területeket Drezdáig.

Königstein váránál 5 óra körül parkoltunk le. Az utolsó busz vitt fel minket a várba. Vissza már gyalog kellet jönni. Königstein monumentális. Falai a hegy sziklafalainak meghosszabbításával készültek, belsejében egy hadseregnyi katonát lehetett állomásoztatni. Másfél órát töltöttünk el itt, amíg körbesétáltunk a falakon.

K. Gyuri azt találta ki, hogy ha már itt vagyunk nézzük meg a Bastei-t is. Az óriási homokkő sziklák a folyó másik partján emelkednek. Pirnától a barna alapon fehér Bastei feliratot követve gyorsan oda lehet jutni.

Miután a Basteit is végigjártuk már szürkült és hamarosan besötétedett. Az este gyilkosan hideg volt. Három órán keresztül szinte folyamatosan mentünk, nem több, mint 80-as végsebességgel. A szálláson kockára fagyva szálltunk le a motorról, még mi is, akiknek nagyszerű szélvédelmünk volt, nem beszélve a plexi nélküli chopperesekről. Mire megérkeztünk az autó már két órája otthon volt.

A chopperek Prágába mentek. Szép idő volt, ezért reggel úgy indultunk útnak, hogy nagy kört futunk nyugat, délnyugat irányban Németországon keresztül.

Loket vára kb. 10 kilométerre van Karlovy Varytól. Várbörtönében kínzóeszközöket bemutató kiállítás, a palota részben házasságkötő terem és fogadó terem, meg egy kisebb porcelán kiállítás kapoott helyet.

Átgurultunk Sokolovba és Kraslice felé fordultunk a 210-esen. Ezt az útvonalat az ADAC is ajánlja (MR13 jelű térkép), de nagyon beteg szegény, 60-nal is alig lehet rajta menni.  Annál szebb és jobb viszont a 218-as Kraslice – Luby szakasza. Lubyban mindenütt zene szólt, hangszórókat szereltek fel szerte a faluban. Szerettünk volna itt ebédelni, de végül egy kicsit kijjebb eső helyet találtunk két kilométerre a hegyek között. Az étterem és panzió neve “Kozabar”. A teraszon ebédeltünk és biztosan nagyon finom volt, mert másnap megint ide jöttünk vacsorázni.

Ebéd közben és után elegendő időm volt rá, hogy beüzemeljem a GPS-t. Délután teljes mértékben erre hagyatkoztam, ami miatt aztán el is tévedtünk rendesen. Két dolgot tanultam, egyrészt, hogy a GPS térképe és a valóságos útvonal vezetés néha eltér, például, mert új útszakaszok, vagy levágások épültek. Ilyenkor jobb a táblákra hagyatkozni. A másik tanulság az volt, hogy ha csak egyszerűen hagyom a GPS-t útvonalat tervezni, akkor az jelentős kerülőkkel vihet oda, ahová menni akarok. Ráadásul inkább az autópályákat kedveli, amit meg én inkább kihagyni kedvelek. Úgy látom, hogy még szoknunk kell egymáshoz. A jó oldala a dolognak viszont az, hogy kiválóan vezet, sőt megmutatja az utat előtted, ami a sűrűn beláthatatlanul buckás cseh mellékutakon kifejezetten hasznosnak találtam.

Nagy kör után késő délután értünk vissza a szállásra. Be akartam menni Karlovy Varyba, de a buszra hiába vártunk, ezért aztán inkább bementünk a szemközti étterembe, ahol egy újabb sapkával és egy hatalmas csülökkel vígasztaltam magam.

Wojciech reggel bekísért minket a városba. A Thermál hotel alsó parkolójában hagytuk a motorokat és mielőtt végigsétáltunk a városkán felkapaszkodtunk a Thermál teraszára a nyitott medence fölé, hogy egy kicsit felülről tájékozódjunk. A Thermál hotel maga a szocreál építészeti kultúra egyik legrondább maradványa, amit eddig láttam. A Canni Filmfesztivál ellenpólusaként kitalált olcsó Karlovy Vary Filmfesztivál bázisa. Évente egyszer 10 napig nagy életet élhetnek itt a művészfilmek alkotói. A szálló három kerek vetítőterme és a toronyház nagy barna üvegportáljai egyáltalán nem illenek a finoman megmunkált klasszikus múlt századi környezetbe, amit egyébként a helyiek szépen karbantartanak.

Wojciech szerint a Thermál és a Bad 5 a két strandolásra alkalmas fürdő. Ezeknek a vizét termálvízzel fűtik. Van egy olyan fürdő is, ahol a medencében igazi termálvíz van. A 12 hőforrás mindegyikének a kb. 70 fokos gyógyvizét elsősorban gyomorpanaszokra ajánlják. Mindenütt lehet kapni kisebb-nagyobb bögréket, amelyekből egy csőrön keresztül lehet kiszívni a vizet. A csövön végighaladva a víz lehűl, egyébként csak soká lehetne meginni. Wojciech szerint két deci kell minimum ahhoz, hogy hasson. A hatás általában nem marad el, ezért minden forrás közelében legalább két-három nyilvános WC is található.

Beszélgettünk az ostyáról is, amit mindenfelé lehet kapni és az utcán néhol melegen is árulják. Az íze arra a dió alakúra formált édes, csokis töltött ostyára emlékeztet, amit itthon is lehet venni és azt hiszem diákcsemegének hívják. Ott kinn lényegesen kevesebb volt a csoki és több az ostya, viszont sokféle töltelékkel árulják. Itthonról azt az utasítást kaptuk, hogy csak a csokis és fémdobozos ostyát keressük, de mi csak papírdobozos kiszerelésben láttuk. Wojciech szerint a legjobb az a friss ostya amit a Thermál szálló parkolójával szemben árulnak a cukrászdában.

A szállodától a bal parton érdemes elindulni a városba és végigjárni oda-vissza, ami nagyjából egy óra, attól függően, hog hányszor áll meg az ember hűtőmágnest, matricát, fedeles korsót, vagy üvegholmit vásárolni az otthoniaknak. Ha több időnk lett volna, akkor beugorhattunk volna néhány múzeumba (Becherovka múzeum, Moser üveggyár) és lehetett volna kilátózni is.

Karlovy Vary után gyors átöltözés és Becov nad Teplou következett. Loket mellett ez a másik vár és kastély Karlovy Vary környékén. Bemenni csak vezetett túrával és meghatározott időpontokban lehet. Miközben ebédeltünk lekéstük a 2 órás csoportot. Egy német motoros ajánlotta, hogy nézzünk be a főutcán kicsit feljebb a motor múzeumba, de pechünkre az is éppen zárva volt.

Mentünk tovább fürödni. Mariánské Lázné délre van Karlovy Varytól. Ugyancsak fürdőváros. Talán kevésbé ismert, viszont találtunk ott egy fedett uszodát néhány jacuzzival. Itt még nincsenek nagyobb élményfürdők, amire a magyar turista esetleg számít a “fürdőváros” szó hallatán. Ez az uszoda azonban csendes volt és kényelmesen elterpeszkedhettünk benne mind a 16-an. Csak Gyuriék hiányoztak, akik aznap kettesben Drezdába mentek.

Fürdés után még tovább motoroztunk. Megnéztük a kis tavat Sokol és Cheb között. A partján a Ronak bungalow hotel hirdeti magát. Itt a nagyüzem valószinüleg később lesz. Addigis a helyiek kocsmának használják.

Mivel közel voltunk Lubyhoz, megint felmentünk a Kozabarba vacsorázni. A hazafelé vezető utat már sötétben kellett megtenni. Szerencsére jobb idő volt, mint a második napi hazavezető úton, de a Kraslice – Sokolov szakasz sötéttel nehezítve eléggé lelassított minket. Kb 55 kilométert tettünk meg a szállodánkig.

Mikor Wojciechtől reggel elbúcsúztam elmondta, hogy hétfőn kezdi a tanfolyamot és két hónapon belül meglesz a jogosítványa motorra. Megbeszéltük, hogy mi kell ahhoz, hogy egy szállodát motorosbarátnak lehessen nevezni. Megígérte, hogy ami még hiányzik az hamarosan meglesz.

Hazafelé mindenki autópályán akart menni, hogy a lehető leggyorsabban megérkezzünk. 9:30-kor indultunk és délután négy körül értünk haza. Ismét két csoportban mentünk, a chopperek külön indultak egy órával korábban és kicsit utánunk érkezhettek meg, benzinkutaknál többször láttuuk egymást. A VROD határtalan étvágya miatt  130 kilométerenként meg kellett állnunk tankolni.

Zolival Érdre gurultunk be, a forgalmim azzal a nappal lejárt és ott hagytam neki a szervizben felkészíteni a műszaki vizsgára. Az elképesztően rossz érdi utakon bukdácsolva megjegyezte: – Máskor amikor hazajövök egy túráról mindig szidom ezeket az utakat, most viszont nincs olyan érzésem, hogy a kintiek jobbak lettek volna.

Hotel Prima in Karlovy Vary – Doubí.
495 CZK/1 egyágyas szoba/1 nap reggelivel
890 CZK/1 kétágyas szoba/1 nap reggelivel két főre
A Doubí nevű terület 10 percre van busszal Karlovy Vary centrumától.

HOTEL PRIMA KARLOVY VARY
Ul. Studentská 83
360 07 Karlovy Vary
Tel.: +420 608 583 938
hotel-prima@post.cz
www.hotel-prima.wz.cz

A szállás ügynökség:
infocentrum@email.cz
+420 353 224 097
Petra Vařeková
Infocentrum Karlovy Vary, o.p.s.
Németül szívesebben beszélnek mint angolul.

Agárdi György, 2005. április 27.