Motorozás Húsvét Vasárnap Kalotaszegre

Zsolt

Tavaly óta érlelődött Laciban az elhatározás, hogy húsvét idején vissza kell térni Kalotaszegre részt venni egy régi hagyományok szerinti istentiszteleten. Egy évvel korábban véletlenül cseppentek bele egybe, és ezek alapján olyan ízelítőt irt a csapatnak, hogy a reggeli 4 fokos hőmérséklet ellenére hét fős különítmény gyűlt össze indulásra készen a megszokott Mikepércsi úti benzinkútnál 7 óra előtt.

A GS uralmat csak 2 láncmeghajtású vas bontotta! (Zozoo-Aprilia, Zsolt-Vara)

Bár Laci azt vetítette előre, hogy az odaúton “Semmi piricka, semmi csatangolás. Oda akarunk érni időben!”, a Székelyhíd-Szentjobb-E60as szakasz nekem elég pirickázósnak tűnt :).

Kárpáti sáfrány

A kalotaszentkirályi református templomhoz megfagyva, de lelkesen érkezett a csapat. Mivel az istentisztelet már elkezdődött, a bejárat előtti kis “előszoba” szerű helységben ültünk le és melegedtünk, közben hallgattuk a helyi pap igéjét.

Négyfiatornyos református templom, Kalotaszentkirály

Lányok gyöngyös pártában

Arról beszélt, hogy a húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe: a Biblia szerint Jézus áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. E krisztusi tett a fény diadala a sötétség felett, a kikelet győzelme a tél felett, ebben az évről évre visszatérő örök drámai “harc”-ban az élet ciklikus körforgásában. Ezt ünnepeljük húsvétkor. “Húsvét, örök legenda, drága zálog” … fogalmaz Juhász Gyula.

A fotósaink néha az ajtón bekukucskálva készítettek egy-egy fotót az első sorban ülő kalotaszegi népviseletbe öltözött lányokról.

Az úrvacsora közben körbejártuk a templomot, és a kupaktanács úgy döntött elugrunk Magyarvalkóra, hátha ott is hasonló élményben lesz részünk. (Itt láttam Zozoo hóna alatt egy dobozkát, ami nemsokára fontos szerepet kapott) Magyarvalkóra érve tartott még az istentisztelet, de néhányunk besomfordált. A templomban kevesebben voltak és népviseletbe öltözött fiatal lányból is kevesebb jutott, de élményben ugyanazt kaptuk.

Miután elvonultak a népek, Zozoo egy méretes ételes dobozt vett elő (ezúton is hálás köszönet Neki és Mariannak, aki még a sótartó fóliát is hasznos instrukciókkal látta el), és a templom kertjében, a havas bihari hegycsúcsokkal a háttérben megkezdődött a közös ebéd. Mindenki ette mindenkiét. Azt hiszem, régen láttam ilyen jóízűen falatozó hét embert!

Közben a kert kapujából előbukkant egy nyugalmazott történelemtanár, Cucza István, aki köszöntött minket és tanított.

Zozoo

na bocsi, de itt én is bele kell szóljak. Leginkább azért, mert valami olyat is kaptam ettől a túrától, amit akkor sem mondtam volna meg előre, ha kombinált fogóval fenyegették volna körmeimet.

István bácsi gondolatait Zozoo fűzi tovább

Arra számítottam, hogy látunk majd kalotaszegi népviseletbe öltözött szép lányokat, dimbes-dombos vidéket és a hófödte Kalotaszeg őrét. Mindhárom megvolt, tehát pipa. 😉 …de bennem mégis Czucza tanár úr szavai maradtak meg igazán.

A magyarvalkói templom tövében vígan pusztítottuk az otthonról hozott kolbászokat, szalonnákat, amikor egy ember jelent meg a templom kapujában. Köszönt, kicsit szabadkozott, hogy megzavart, és valahogy úgy kezdett hozzá a mondandójához, hogy azt kicsit sem éreztem tolakodónak. …talán azért, mert értelem és bölcsesség volt a szavaiban.

Kicsit beszélt a politikáról. Már-már természetesnek vesszük, hogy a magyarországiról. …de vajon miért izgatják ezeket az embereket jobban a magyarországi történések, mint annak az országnak a dolgai, ahol élnek? …a válasz egyszerű, mert magyarok és a szívük is az.

Opsz, kicsit drámaiba fordultam, pedig nem is értek a drámához, és a törihez is csak egy kicsit.

Vissza a lényeghez! Emberünk elmondta, hogy beszélt a lelkésszel az “egykézésről”, és kérte a segítségét abban, hogy próbálják lebeszélni a fiatalokat róla. Elsőre nem is értettem, hogy mi ez, és miért olyan fontos ez neki. Persze a szó jelentését mindenki ismeri, így nem kellett egy fényév, hogy levágjam, miről beszél. Pár szót még váltottunk a témáról, de inkább Ő beszélt, amit talán senki sem bánt. Ami utána jött, az a vidám motorozás, amit Zsolt mesél tovább, de ha érdekel, hogy mi is az az egykézés, olvasd el az Ormánság nem túl vidám történetét itt.

Minden jó túrából marad valami olyan emlék, ami mélyen beléd vésődik. Nekem az egykézés és Czucza Itván tanár úr üzenete fog megmaradni, még ha nem is túl vidám.

Zsolt

A visszautat a Királyerdő-hegységen keresztül terveztük. A Királyhágó után balra Bratkán keresztül Erdődámos felé. Itt az elmúlt években leaszfaltozták az utat és egy meseszép környezetben kanyargó úton tudtunk haladni. Az élvezetet csak a sűrűn felhordott murvás részek rontották.

Az élesdi elágazásnál úgy döntöttünk, hogy nem Belényes felé haladunk tovább, hanem egy kis offroad szakaszon visszacsorgunk Élesdre Tomnaticon keresztül. Közben Imi megmutatott egy kis kőbányát, amit nemrég fedeztek fel, sétáltunk és élveztük az erdő csendjét.

Imi gerinctornája a Bihari-hegyközben :)))

Királyerdő

Útban Tomnatic felé, Királyerdő

Merre is menjek?

Közben komoly tervek születtek bicikli túrákról, eldugott pálinka megtalálásáról gps koordináták alapján, bográcsozásokról.

A hazafelé utat a hagyományos Nagyvárad-B.újfalu útvonalon gyorsan lezavartuk. Imi pizza meghívását udvariasan visszautasítva (ill. későbbre helyezve) este 7 körül értünk Debrecenbe.

Egy igazán hangulatos és olyan túra volt ez, mely ki tud kapcsolni a hétköznapi hajtásból, és igazán feltölti az embert. Szerintem ezt receptre is fel lehetne írni kúraszerűen…

A cikk eredetije itt jelent meg: http://www.barangolo.com/index.php
Köszönjük a Barangoló.com szerkesztőinek, hogy az írást megosztották velünk.

Résztvevők: Csele, Dany és Kata, Jani és Pirkó, Zozoo és Zsolt

GPS track: A track-et itt letöltheted.

Alkonyat Körösfőn

Kapcsolódó fotóalbumok:
(c) Csele    (c) Zozoo

Túraleírás: Zsolt és Zozoo, Fényképek: Csele és Zozoo, 2010-04-04, A cikk eredetije: http://www.barangolo.com/index.php