Aznapra rövid programunk volt, mindössze a 260 km-re fekvő San Franciscoba kellett eljutnunk, ahová egyenes utak, többségében autópályák vezetnek. Volt rá időnk, hogy csavarogjunk egy keveset. Amikor reggel elhagytuk Angels Camp-et visszafelé indultunk a Sierra Nevada felé, hogy alig néhány kilométerre a szállásunktól megnézzük a Mercer-barlangot a Murphys nevű település mellett.

Rövid pihenő ezúttal már tengeri kilátással.

A július 8-i útvonalunk térképe Angels Camptöl San Franciscoig.

Gábor beütötte a GPS-be ütötte be a barlang helyét, aztán követte a műszert. Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz jó stratégia, amikor jóval a célunk előtt lekanyarodtunk egy keskeny mellékútra, amely hamarosan kavicsos, poros úttá változott. Murva szerű mészkővel volt leszórva, diónagyságú darabokkal és mi rendesen táncoltunk rajta a jól megrakott motorokkal. Már éppen kezdtem élvezni, amikor a többiek úgy határoztak, hogy visszafordultunk a főútra.

Mercer Caverns

A Mercer-barlangot 1885-ben fedezte fel Walter J. Mercer, egy szerencsevadász aranybányász és vendégkönyvük bizonyítja, hogy a barlang a felfedezése óta folyamatosan fogad a látogatókat. Azt tartják, hogy a mély lyukat egy őskori indián törzs temetkezési helynek használta egy darabig, de ők hamar továbbálltak. A barlang bejáratát benőtte a növényzet. Amikor Mercer úr sok száz évvel később egy bokor alján megpihent egy közeli lyukból erős huzatra lett figyelmes. Kitágította a lyukat és kötéllel leereszkedett nagyjából 7 méter mélységbe, ahol emberi csontokat talált és látta, hogy  alyuk még folytatódik. Gyorsan visszamászott, aztán szaladt és megvásárolta a területet meg még egy jó nagy darab földet körülötte egy ötdolláros aranyrögért.

A barlangot Új Calaveras Barlangnak nevezték el. A calaveras szó a spanyolban koponyát jelent. A koponyás marketing bevált és a barlangba a látogatás fizikai nehézségei ellenére sokan elmentek. Az első vendégek még kötéllel ereszkedtek a barlang mélyére, egyik kezükben gyertya kellett hogy legyen, zsebükben gyufa és ruházatuknak minden megpróbáltatást el kellett viselnie.

A “világhírű” Merced-mészkőbarlang következik.

Ezeknek már mindegy. Két simogatásra kijelölt cseppkő a barlangban. Amit megérintesz, az már nem nő tovább.

A barlang kb. 50 m mélyen keskeny hasadékban folytatódik lefelé, ahová már nem fér be ember, de a huzat még mindig jön. Nem tudni mit rejt a föld mélye.

Ácsok és geológusok 172 lépcsőfokos le- és feljáratot építettek a barlangba 1981-ben. Igyekeztek megőrizni a cseppköveket. Ugyanekkor kitakarították a törmeléket és az 1910-ben épült falépcső maradványait is.

Csíkos törülköző.

Dohánylevelek.

Tengeri sünök.

Dr. Pepper az Ironman 2-vel. Egy ilyen doboz itallal hűsítettem magam a melegben odakinn.

A barlang fogadóépületében lehet kapni kis zsákokban folyami hordalékot 5 dollárért, kint pedig minden szerszám megvan az arany és drágakő mosáshoz. Monica ki is próbálta a szerencséjét.

Láss csodát! Mennyi érték került elő a hordalékos zacsiból.

Murphys

A barlanglátogatás után rövid fotósétát tettünk Murphys főutcáján. A tarka színű, szépen felújított régivágású épületek többségében ajándékbolt, vagy étterem kapott helyet.

Hagyományos vadnyugati szalon az aranyláz korából. A Murphys Hotel 1856-ban nyílt meg. Vendégeit az óriás sequoiák, a Mercer-barlang és az arany vonzotta ide.

A békás őrület egészen ideáig elér. Angels Camp csak egy ugrásnyira van, mindössze 5 mérföld.

Árnyékos árkádok alatt apró kifőzde.

Murphys árnyas főutcája.

Az Elvarázsolt Műhely speciális ajándékai.

Az Elvarázsolt Műhely speciális kínálatából.

A Sierra Nevada Adventures Co. boltja murphysben. Outdoor cuccokat árulnak.

A dekorációs bolt kertjében rozsdásodó motoros.

A nyári rucik között válogatva egy eladó Harleyt is találnak a betévedő hölgyek.

Vasmalac.

A tulaj azt mondja, hogy az ajtó fölött nylonzacskóba zárt víz látványa elijeszti a legyeket.

A vadnyugati romantikát sok motoros fogyasztja.

Útban a tengerhez

Murphys után Angels Camp, Farmington, Stockton útvonalon követtük a 4-es főutat. Hosszú egyenes út volt kétoldalt kiszáradt földekkel, elsárgult növényzettel. Néhol láttunk gyümölcsösöket és kevés öntözött területet. A természetes vizeket elkerülte az út. Stocktonban derékszögben balra fordultunk az 5-ös autópályára dél felé, m ajd Lathrop után a 205-ösre tértünk át Tracy felé. Tracy után belefutottunk az 580-asba, Livermore és Dublin következtek. Mielőtt kiértünk volna a tengerpartra még egyszer felmentünk a hegyekbe a Redwood Road-on a Lake Chabot, majd a Redwood Regional Parkokba. Árnyas zöld lombos fák között kanyargott az Oakland keleti határvonalát kijelölő út.

A K egy benzinkút hálózat neve.

Dr. Pepper folyik a csapból is. A fogorvosom szerint felpuhultak a fogaim a savas étrendem miatt. Én a Dr. Pepperre gyanakszom.

 
Kreatívok egy benzinkútnál, hogy ne unatkozzunk.

Teret adok másoknak is.

Frisco felé nyílegyenes utak vezetnek.

A változatosságot a színes és gazdagon krómozott (custom) kamionok jelentik.

Farmington.

Gábor automatikusan nyúlt a sisakhoz, hogy felvegye indulás előtt.

Az államok tűzoltóságának nincs két egyforma autója.

A Greenhorn Creek golfpálya.

Pont elfért előttem a táskában egy nagy pohár Dr. Pepper egy kis jéggel.

Az ipari étkeztetés műhelyei …

… mindenhol ott állnak az út mentén.

Sulibusz, mint a moziban.

Autópálya Frisco felé.

Mióta Rambo itt járt lecserélték a sheriff szolgálati gépkocsiját.

A tengerpart előtt még egyszer felmentünk a hegyekbe a Redwood Regional Park felé Oakland fölött. A kilátópontról, ahol megálltunk az erdőből kiérve, egész Oaklandot beláttuk.

Redwood Regional Park Oakland fölött.

Az erózió által felszínre hozott gyökérzet Cica kedvenc témájává vált.

Az Upper San Leandro Reservoir és Oakland között a hegyen láttuk meg a tengert.

Alattunk Oakland. Innen már láttuk a tengert.

A mocit rendszeresen karbantartottam …

… azért maradt ilyen szép.

Oakland

Oakland a San Francciscoi-öböl keleti partján épült nagyjából 400 ezres település. Úgy nőtt nagyra, hogy innen szállították San Franciscoba az építőanyagnak használt farönköket és mezőgazdasága látta el élelemmel Friscot. Az 1860-as évek végén Oaklandba érkezett és itt ért véget a Transzkontinentális Vasút. Oakland ma is inkább ipari település, a parton óriási darukkal felszerelt kikötővel.

A hegyoldalban a házak jómódú, mégpedig nem csak olyan egyszerűen jómódú, hanem piszkosul jómódú lakókra utaltak. Szépen lassan csorogtam le a hegyről a többiek után és igyekeztem sok ötletet gyűjteni, hátha egyszer én is gazdag leszek és építek egy ilyen fahzat magamnak. Valahol itt élt Tom Hanks és Bruce Lee, továbbá innnen származik az En Vogue és MC Hammer.

Oakland – házak a hegyoldalban.

Egyenként elemezve ezeknek a házaknak egyike sem tűnik kiemelkedő építészeti alkotásnak, …

… de így együtt és ebben a környezetben tök jól mutatnak.

A hegyoldalról leérve egy Wendy’s-ben álltunk meg ebédre. A Wendy’s Amerika legkultúráltabb gyorséttermi lánca. Jó kínálatuk van salátákból és tartanak néhány kreatív dolgot a hamburger mellett.

Itt ebédeltünk Oaklandban.

A motorok az étterem előtt.

A rövid pihenő után továbbmentünk San Francisco felé a San Francisco – Oakland Bay Bridge-en keresztül.

Ideiglenes híd.

Oaklandot San Franciscoval a Bay Bridge köti össze, a világ leghosszabb hídjainak egyike, amely dobbant egyet a Yerba Bena-szigeten és úgy ugrik tovább Friscoba. A Yerba Buena-sziget és a Treasure-sziget (Kincses-sziget) gyakorlatilag egy darabban vannak, egy keskeny úton átjárhatunk egyikről a másikra. A Bay Bridge 1933-36 között épült. Mindössze fél évvel a Golden Gate előtt adták át a forgalomnak.. Manapság naponta 270 ezer jármű halad át rajta. Fizetős híd, de csak az egyik irányban, Oaklandból San Francisco felé kell fizetni.

Több szinten rohanó autópályák. Hayward Oakland-től délre fekszik még ezen a parton. A híd jobbra lesz.

Daruk Oakland kikötőjében.

A hídon Oaklandból átkelni 6 $-ba kerül. Jobbra a készpénzes fizetőkapuk.

A Bay Bridge nyugati fele látszik a Yerba Buena-sziget mögött.

Felhajtunk a Bay Bridge nyugati felére.

A híd két szintes. Mi itt fölül nyugatnak tartunk négy sávon, míg az alattunk lévő szint keletre tart.

Alagút a szigeten.

A Bay Bridge nyugati fele a látványosabb rész.

San Francisco

San Franciscot 1776-ban spanyol telepesek alapították a Golden Gate-szoros partján. Az 1848-as aranyláz idején indult hirtelen fejlődésnek, mert mindent hajóval szállítottak ide az aranyásóknak és a hajók itt kötöttek ki. 1906-ban egy földrengés szinte teljesen elpusztította, de újjáépült. A múlt század második felében az innen délre elterülő Szilícium-völgy hihetetlen gazdagsága emelte egyre magasabbra a várost. Itt van a közelben a Hewlett-Packard, a SUN Microsystems, az Oracle, a CISCO és még számos egyéb technológiai óriás központja.

Friscot már több, mint húsz éve szerettem meg, amikor először tölthettem itt néhány hetet egy tanfolyamon egy multi cég alkalmazozttjaként. Azóta is szívesen járok vissza és ez alkalommal is nagy várakozással tekintettem a következő napokra. Négy éjszakát terveztünk itt eltölteni, hogy hol gyalogosan, hol motorok nyergében végigjárjuk a Nyugati Part e bohém városának dombjait, tengerpartjait, világhírű nevezetességeit és kevésbé ismert mellékutcáit. Sajnos a város fölé szürke felhőtakaró borult, amikor megérkeztünk. Reménykedtem, hogy ez csak átmeneti állapot.

 Frisco felhőkbe takaródzott.

Friscoban a Days Inn San Francisco Downtown/Civic Center Area, ahol laktunk a városháza (City Hall) közelében van, nem messze a Markettől (a Market az egyik fontos sugárút San Franciscoban). A Days Inn saját kis gyorsétterme, a két emeletes Double decker már zárni készült, de még adtak nekünk néhány hamburgert és sült krumplit, amit a valamelyik szobánkban fogyasztottunk el mielőtt nekiláttunk, hogy megtervezzük a másnapi programot.

Megérkeztünk a Days Inn-be.

Egyértelmű jelzés.

Tipikus lakóépület Friscoban.

Gábor vodkát vesz.

A szerencsés megérkezésre.

Megrendeljük a vacsorát a Days Inn Double Decker bárjában.

 A Days Inn, ahol Friscoban laktunk.

A szobában vacsoráztunk.

Társasági összejövetel.

Előző rész   Következő rész   Első rész

Agárdi György, 2010. július