Angels Camp légvonalban mindössze 80 km-re van mariposai szálláshelyünktől, mi azonban 430 km-t készültünk megtenni motoron hogy megismerkedjünk a Sierra Nevada hágóival a Yosemite-parktól északra, főképp a Stanislaus National Forest területén. Aznap megálltunk Jamestownban néhány fotóért a vasúti múzeumban, majd a tipikus vadnyugati városkában is. Láttunk medvét és utunk során első alkalommal találkoztunk olyan esővel is, amely leért a földre.

Utolsó napunkra készülünk a Sierra Nevadában.

A teljes útvonal térképe.

Aznap élménymotorozásra készültünk és úgy határoztunk, hogy az oldaldobozokat berakjuk a kísérőautóba. Nem volt bennük sok holmi, csak az esőruhák, meg a motoros kabátjaink, amelyekre eddig egyáltalán nem volt szükség, amiből arra extrapoláltam, hogy aznap sem lesz.

Ez itt a konyha az öszes reggelivel.

A Miners Inn szobája ahol két éjszakát laktunk.

Reggeli kreatív a Miners Inn mackójával.

Reggel még egy gyors kört tettünk a városban. Mariposa peremén laktunk, a településre be sem mentünk, de a környékbeli üzletek mértéből arra következtettem, hogy ez egy nagyobb település. A legutóbbi népszámlálás szerint kb. 1.400-an laknak itt. A Mariposa a spanyol és portugál nyelvekben pillangót jelent. Van egy vándorló tarkalepkefaj, a Pompás királylepke (Danaus), amely itt tölti a telet. Sok környékbeli településhez hasonlóan Mariposa is az Aranyláz szülötte. Manapság azzal különbözteti meg magát, hogy mesemondó fesztivált rendeznek minden március második hetében. A benzinkútnál csatlakoztunk a többiekhez.

Mariposa házai I.

Mariposa házai II.

Mariposa házai III.

Mariposát a 49-es úton hagytuk el észak-észak-nyugati irányban. Hegyes-völgyes területen utaztunk, ahol a dombok közötti völgyeket természetes és mesterséges vizek, tavak, víztározók színesítik. Mariposától 20 km-nyire álltunk meg először, hogy lenézzünk a völgyben kanyargó Merced-folyóra. (N37.58783 W120.12428)

Péter a térképet tanulmányozza.

Kilátás a Merced hídjára a 49-es úton.

A Merced hídja közelebbről Old Bagby-nél.

Coulterville

A Merced hídja után kb. 15 km-re van Coulterville, ahová benéztünk, de csak annyi időre, hogy menet közben készítsünk néhány képet. Coulterville az aranyláz idején virágzott. Ma már elfeledett kisváros, ahol a régmúlt számos emléke megtalálható. Szívesen megálltam volna itt is egy rövid sétára.

Coulterville főutcája kedvéért letértünk egy kicsit a 49-esről.

Minden apró településen van valami, amit szívesen hazahoznék, ha másképp nem hát fényképen.

Coulterville után a 120-asra tértünk át a 49-esről a Moccasin-víztározónál. Innen csupán 5 km-re a Don Pedro-víztározó partján tartottunk egy újabb pihenőt. Don Pedro francia bevándorló volt az aranyláz idején, aki a kereskedelemből gazdagodott meg. A mesterséges tó San Francisco és egyéb városok vízellátását segíti. A természetvédők szeretnék visszakapni a Hetch Hetchy vőlgyet a Yosemite-parkban. Ha ez sikerülne, akkor San Francisco vizét ez a tárolórendszer szolgáltatná.

Útszéli kreatívok I. Háttérben a Don Pedro-víztározó.

Útszéli kreatívok II.

Aznap nem, vittem dobozokat.

Railtown 1897 State Historic Park

Jamestownba érve egyenesen a Railtown 1897 State Historic Park vasúti múzeumhoz hajtottunk és egy teljes órát töltöttünk a vasúti emlékek tanulmányozásával (N37.95127 W120.41754). A kísérőautó közben elhagyott minket. Barnáék bementek Sacramentoba az ottani vasúti múzeumot megnézni. Az autósok számára kevésbé izgalmas program a hágókon kanyargás, ami aznap még előttünk állt.

Railtown.

A múzeum egy részlete.

Barnáék erre a másik vasúti múzeumra álltak rá Sacramentoban.

 
Apró spotok a múzeumból.

A vasúti múzeumba 5 USD a belépőjegy. A legérdekesebb része a mozdonyok javítóműhelye, amely a mozdonyforgatót öleli körül. Itt folyamatosan dolgoznak, igaz nem sokan és nem nagy intenzitással, de legalább volt idejük egy pár percet beszélgetni velünk.

A mozdonyforgató.

Felkapaszkodtam rá és csupa olaj lett a kedvenc trikóm.

A vasúti kocsinak nincs oldalt ajtaja. Csak a két végén lehet bemenni.

A régi vasúti kocsikat a szabadban tárolják.

Old timer vontató.

Személyzeti vagon. Itt is a sínek irányában kell beszállni.

Hétvégeken lehet gőzmozdony vontatással vonatozni.

Az állomásépület.

Régi táblák.

Beszállító állomás.

Kiöregedett vontató.

Ez már nem elég modern.

Felújításra várva.

A múzeum egyik fontos bevételi forrása a filmezés. Több, mint 200 mozi között itt forgatták pld. a Vissza a jövőbe III. vonatos jeleneteit a legendás Sierra 3 mozdonnyal, amelynek épp a felújításán dolgoztak látogatásunk idején. Ez egyedül kb. 100 produkcióban vett már részt. A kérdéses filmben a No.131. művésznéven szerepelt.

Jelenet a Vissza a jövőbe c. film 3. részéből.

Sierra No.3 előtt a Delorean. Jelenet a Vissza a jövőbe c. film 3. részéből.

Régi vasúti kocsi belseje.

A műhely. 

 A Sierra 28-as szépen felújított öreg masina. Alig különbözik a mögötte álló Sierra 3-tól.

Motel a múzeum mellett.

Jamestown

Jamestown története az aranylázzal kezdődött. 1848-ban találtak először aranyat Sacramento környékén és néhány hónappal később itt a mai Jamestown mellett is elkezdték az aranybányászatot. Akkor Kalifornia még Mexikó része volt. George F. James egy San Franciscoból érkező üzletember volt, aki felállította a sátrát az aranylelőhely közelében és élelmiszert meg felszerelést árult a bányászoknak. Olyan keresztapa féleségnek tartották, és azt mondják több befektető bánta, amikor a pénzükkel egyszer csak nyomtalanul eltűnt.

Jamestown.

Motorosok a főutcán.

Én is egy vagyok közülük.

Történelmi városközpont.

Bőráruk motorosoknak.

 
A régiségboltok kínálatából.

Megynnyi kacat várja az átutazókat.

Vendégcsalogató cégtábla.

Ajándékbolt.

Ebben a házban is régiségeket árulnak.

Ezt a Corvette-et szívesen elvinném egy körre.

Jamestownban egy kiadós fotósétára indultam. Végigjártam a régiségboltokat és a régi épületeket. Tömegével vannak itt is apró dolgok, amelyekkel szívesen elmolyolnék. A többiek ezalatt egy jól hűtött kávézóban pihentek.

Az Emporium épülete. Ez is régiségbolt, vayg inkább áruháznak mondanám

Nekik nem kell kísérőautó.

Jamestownban minden motoros megáll.

Gábor ezt a képeslapot találta a mosdóban.

Jamestown magyar vonatkozása.

Stanislaus National Forest

Jamestownt elhagyva a 108-as úton (Sonora Pass Highway) vágtunk neki a Sonora-hágónak. Utunk a Stanislaus National Forest nevű természetvédelmi területen keresztül vezetett.

Természetvédelmi terület.

A hegyek felé tartunk.

A Dardanella Resort nevű erdei állomásnál álltunk meg szendvicseket vásárolni.

Dardanelle pihenőhely.

A sarkon parkolunk.

A Big Wheel valószínűleg turistákat szállít az erdőben.

Egérke tobozokkal.

Dardanelle benzinkútja.

A táj egyre érdekesebb lesz.

A Sonora-hágó felé.

Meredeken emelkedünk, egyre több a kanyar.

Örömmotorozás.

Az erózió kitakarja a kivágott fa gyökereit.

Még tartja magát a növényzet, de már egyre több a szikla.

Szemből is …

Meredek emelkedőn jövünk felfelé.

It t már kb. 3.000 méter magasan vagyunk.

Egyre több helyen látunk havat magunk körül.

A Stanislaus után a hegyek másik oldalán a Toiyabe National Forest területére érkezünk.

Talán ez volt a legmagasabb pont.

Hókotró jön szembe.

Monica menet közben is dokumentál.

Errefelé sokan laknak.

Farm a hegyekben.

Helikopter állomás a közelben.

Elhagytam az utasomat.

Jobban megy az RT teher nélkül.

Itt is vannak rendőrök.

Antelope Valley. Ma már nincsenek antilopok. Az utolsót is lelőtték.

Útmenti motel.

Sierra Nevada.

Esőfelhők a távolban.

Robert M. Jackson 30 évet dolgozott az utak építésén és karbantartásán. Legjelentősebb műve a Monitor-hágón átvezetó 89-es út átépítése volt az 1950-es években. A 7 éves projekt 1954-ben ért véget. Az eredeti út nagyon kanyargós és néhol 17% meredekségű volt. 2005-ben nevezték el róla az út egy szakaszát.

Robert M. Jackson emlékére.

Fennsík.

A hegyeken átkelve a 390-esen haladtunk egy darabig észak felé. Itt eleredt az eső és egy kicsit megáztunk. Szerencsére nem kellett megállnunk, így a BMW szélvédője elterelte szinte az összes vizet előlem, ami nagyon jól jött, mert egy szál trikómon kívül semmi nem volt nálam amit felvehettem volna a hideg ellen. A 390-esről a Topaz Lake előtt tértünk le balra a 98-esre. A 89-es és a 4-es elágazásánál jobbra fordultunk. Gábor attól tartott, hogy ha az Angels Camp felé eső legközelebbi benzinkút 30 mérföldnyire onnan zárva tart, akkor kifogyunk, ezért jobbra fordultunk a mindössze 2 és fél mérföldnyire található másik kút felé.

Ezen a szakaszon találkoztunk egy macival, amely a meredek töltés oldalán kapaszkodott felfelé. Azt vettem észre, hogy Gábor egy hirtelen mozdulattal átmegy a záróvonalon a másik sávba és satufékkel megáll. Két oldalon meredek hegyoldal, semmi padka, abszolút beláthatatlan út előttünk. Péter lelkesen utána. Első reflexem az volt, hogy alaposan lelassítva előre gurultam, hogy az esetleg szembe jövő járművet figyelmeztetni tudjak, így lemaradtam a medvéről, amit Monica szorgalmasan fényképezett. Sajnos ezekből a képekből egy sem sikerült. A mackó megijedt tőlünk és elbújt.

Itt most jobbra fordulunk Markleeville felé a benzinkút miatt.

Markleeville.

A tankolás kedvéért egy kis kitérőt tettünk Markleeville-be.

Kimosott gyökerek. Gyakori látvány az út mentén.

Tóparti idill kb. 3.000 m magasan. Mosquito Lake (N38.51583 W119.91373).

Kaptam kölcsön egy hosszú ujjú trikót Pétertől.

Tavacska a hegyek között. Mosquito Lake.

Kettős szivárvány.

Szigetek.

Egy kicsit megint eleredt az eső. Vége a fényképezésnek.

A felhők között néhol áttört a napsugár.

Angels Camp

Megérkeztünk a szálláshelyünkre Angels Camp-ben.

Recepció.

Barátkozás.

Angels Camp az aranyláz egyik legnagyobb tábora volt. Egy Henry Angel nevű kereskedő állított itt fel vegyesboltot annak idején. Így ragadt rá a név. A városka ma igyekszik Mark Twain karcolattal megkülönböztetni magát. Mark Twain a Huckleberry Finn és a Tom Sawyer írója “A calaverasi csodabéka” című rövid történetével szerzett nevet magának, amit állítólag Angels Camp-ben hallott először egy félig részeg bányásztól 1864 telén. Twain gyorsan elhúzott innen, de a Jumping Frog Jubilee hagyománya itt ragadt. Minden évben megrendezik a békaugrató versenyt. A győztesek emléktáblát is kapnak Angels Camp főutcáján a járdába építve. A legnagyobb békaugrás eddig meghaladta a 22 lábat.

Kápolna.

Michael’s Cycles – használt motorok kaphatók.

Angels Camp főutcája.

Béka mindenhol. Angels Camp a Békaváros.

Emléktábla 1967-ből. A legnyobbat ugró béka 17 láb és 11 hüvelyket ugrott.

A régi házak egyike másika még az aranyláz idején épülhetett.

Későre jár, már alig vannak az utcán.

Angels Camp múzeuma.

Traktor a múzeumban.

Aznapi szállásunk.

Előző rész   Következő rész   Első rész

Agárdi György, 2010. július