A Yosemite-vízesés (Yosemite Falls) Észak-Amerika legmagasabb vízesése és ez elég ahhoz, hogy a Yosemite-park egyik fő látványossága legyen. A teljes magassága 739 méter az alsó vízesés aljától a felső vízesés kezdetéig. A világbajnokságon ez csak a 7. helyhez elég. Valójában három részből áll, a 436 méter magas felső vízesés önmagában is benne lenne az első 20-ban a VB-n. A középső rész 5 kisebb vízesés, amelyeken 205 métert esik a patak és a legalsó rész, amit a legtöbben látogatnak a legkisebb, mindössze 97 méteres esésű.

A Yosemite-vízesés önmagában egy napos program lehetne, csak az sok gyaloglással járna felfelé.

Aznapi útvonalunk mindössze 143 km volt.

Ezt a napot pihenésre szántuk. Jól esett úgy felkelni, hogy nem kellett összerámolni, csomagolni, kiköltözni a szállodából Mariposában. A távolságokat is visszafogtuk, csak a Yosemite-völgybe akartunk visszagurulni egy kicsit sétálni, kávézni, nézelődni. Reggel átmentünk a bevásárló központba. A Supermarketben vettünk vizet, üdítőket, V8-at és kávé konzerveket. Amíg Cica ott válogatott, addig én a True Value háztartási boltban kerestem valami olyat, amit itthon nem lehet kapni. A konnektor aljzatok dugók és hosszabbítók biztosan ilyenek.

A motelben a reggeli elég gáz volt, műanyag italok, egy fajta édes péksütemény és egy fajta sós tartós kenyér pirítósnak vajjal. Örültem, hogy almát is kiraktak, ami szép piros volt ugyan, de faízű és kemény.

Háztartási bolt.

Környezetvédelmi figyelmeztetés. Hoztál szatyrot?

A Merced völgyében másodszor motorozunk.

Felhőtlen ég, hibátlan napsütés. Ez jó indítás volt annak a fényképezőgépekkel felszerelt kis csapatnak, amely arra készült, hogy a Yosemite-völgyet  egy laza program keretében motorral bejárja és alaposan ledokumentálja.Péter aznap Mariposában maradt, Gáborék és a kísérőautó jöttek velünk. Az Arch Rock bejáratig 50 km-t motoroztunk.

Sziklaomlás nyomai a Merced partján.

Arch Rock. Erről kapta a nevét a Yosemite-park dél-nyugati bejárata.

A völgyre jellemző látvány. Jobbra a Merced, a partján erdők és rétek egyész a gránitfalakig.

A Yosemite-vízesés.

Kerékpárosok a parkban.

Most én is rajta vagyok.

A völgy kb. 20 km hosszú. A Merced két partján vezetnek utak, ezek egy része egyirányú. A völgy keleti végénél van a látogató központ és itt vannak szálláshelyek. Viszonylag kevés ugyan, de a luxusszállótól a sátortáborig több kategóriát is talál az utazó.

Légkondícionált sátrak a Yosemite High Sierra Camps egyik táborában. 150$ egy vaságy egy éjszakára és ez tömegszállás.

Turista szálllító kamion.

Olyan helyet kértem Gábortól, ahol kiülhetünk a teraszra kávézni és közben a gránit hegyeket, meg a vízeséseket bámulhatjuk. Gábor szerint Európával ellentétben Amerikában egyáltalán nem tipikus, hogy vendéglátó iparosok települjenek egy olyan helyre, ahonnan vízesést és szép tájakat lehet bámulni. Talán ez is a környezetvédőknek köszönhető. OK, ha már egy ilyen presszót nem találunk, akkor reménykedjünk abban, hogy aegy luxusszállodának csak építenek egy ilyen tetőteraszt. A park előkelő szállodája ott volt pár méterre. Bíztató jelnek tűnt, hogy a parkolójában állt már motor.

Hotel Ahwahnee

Az Ahwahnee belső udvara.

Az Ahwahnee a Yosemite-park AAA kategóriájú négy gyémántos (Európai mértékkel ez olyasmi lehet, mint az öt csillagos) szállodája. 1927-ben nyitották meg és 1987-ben műemlékké (Historic Landmark) nyilvánították. Királyok, elnökök, hírességek jártak ide. Az egyik szabainas élete nagy élményeként mesélte (videon láttam), hogy Judy Garlandot kellett figyelmeztetnie, hogy hangos éneklésével zavarja a szomszéd szobában lakót. Az épületnek olyan alpesi hangulata van és úgy tűnik, mintha csupa helyben fellelhető anyagból építették volna, de a gerendák borítása valójában fa utánzatú műanyag.

A szállónak van egy belső udvara ahol leülhettünk kávézni. Az asztalon álló tábla itt nem az akciókra hívja fel a figyelmet, hanem arra figyelmeztet, hogy ételeket a kertben nem szolgálnak fel és ne etessük az állatokat. Az kávézók hiányának nyomós oka lehet, hogy az állatoktól, a mókusokat, madarakat és főleg a medvéket nehéz  távol tartani az élelmiszerektől.

Az Ahwahnee kerti asztala.

Csak úgy próbaképpen megpróbáltam szobát foglalni a szállodában. Meglepődtem, hogy szoba mennyire nincs. Hosszú időre előre mindent eladtak. A szobák ára 450-500$ körül mozgott. A Wawona szállót is megnéztem, ott 90-160$ között vannak a fürdőszoba nélküli szobák.

Ahwahnee recepció.

A közeli látogatóközpont előtt parkoltuk le a kosit és a motorokat. Ez nem volt egyszerű, mert talpalatnyi hely nem volt benne. Köröztünk egy darabig, amíg találtunk egy zsebkendőnyi placcot.

A Goldwing vontatmánya csomagokkal volt tele. Nem kell aggódni a szűkös hely miatt

A látogatóközpont a völgyben egy hatalmas és forgalmas ajándékbolt meg egy nagyobb fajta gyorsétterem szabadtéri asztalokkal. Ez a mókusok egyik kedvenc vadászterülete. Vigyázni kell rájuk ne lépj. Innen egy hosszabb séta vezet a vízesés aljához, amit megspórolhattunk volna, mert a vízeséshez egészen közel az út mellett is lehet parkolni, sőt ott még hely is van.

John Muir (1838-1914) egy skót származású amerikai természetvédő volt, aki főleg a Sierra Nevada hegységről írt könyveket, esszéket, leveleket. Ma úgy tartják, hogy tevékenysége hozzájárult a Sequoia Nemzeti Park és a Yosemite Nemzeti Park természeti értékeinek megmentéséhez elnököket és szenátorokat győzött meg a természetvédelem fontosságáról. Ő alakította meg a Sirra-klubot, amely ma is jelentős természetvédő szervezet az USA-ban.

A Yosemite-színház előadásai a legendás John Muir emlékére.

Mérföldkövek a történelemben a vén mamutfenyő évgyűrűin.

Ducati túramotor.

Háttérben a Half Dome.

A vízesés felé sétálva a gyors folyású víz mellett haladunk el. Ősszel különösen nagy a vízhozama, de volt már olyan év is, amikor a vízesés teljesen kiszáradt..

A Merced felé szalad a Yosemite-patak. A Merced a Nevada és a Vernal-vízeséseken keresztül érkezik a völgybe.

Színes kavicsok.

Felhők úsznak be a völgy fölé.

Yosemite-vízesés

A felső vízesés.

Az alsó vízesés.

Itt a séaút vége …

… de vannak, akiknek ez nincs elég közel.

Nézősereg.

Háttal a vízesésnek. Távolabb a híd és a tömeg nagyobbik része. 

Itt már kezd elázni a technika.

Középtől balra az a kis pötty, amelyik igyekszik szárazra törölni az optikáját, én vagyok.

Innen már alig látszanak a bámészkodók.

Visszanézünk a vízesésre.

Magas fenyők között sétáltunk vissza a parkolóhoz. Menet közben egy rangerrel találkoztunk, aki a egy maketten mutatta be, hogyan születik a vízesés.

Szóval itt fenn van a víz – érted?

Lassan elbúcsúzunk.

Gyorsan elment a nap, pedig nem csináltunk semmit. Délután indultunk vissza Mariposa felé. Útközben többször megálltunk a Merced partján fényképezni az óriási kövek között nagy erővel lezúduló vizet.

Elszállt az időnk, indulunk vissza a szállásunkra. 

Poroszkálunk, bámészkodunk.

Bye-bye El Captain.

Cica nagyon jó képeket készített aznap.

Ezt is ő fotózta.

Szép nagy darab kő ez is. Csoda hogy egy szobrász még nem fedezte fel..

Tipikus táj a völgyben.

A Yosemite-völgy kijárata.

Munkában a különítmény.

Folyadékok dinamikája.

Luxus jármű a szálloda parkolójában.

Megyünk mosni.

Késő délután mosni mentünk a közeli laundryba. A mosásra majd fél órát kellett szánni, a szárításra majdnem egy egészet. A gépek negyeddollárosokkal működnek, de van pénzváltó gép is a mosodában. Természetesen a mosó és öblítőszereket is meg lehet vásárolni helyben.

Mások ezzel jöttek mosni.

Ők a Mások.

Szárítógépek a mosodában.

Este megint a motel éttermében vacsoráztunk.

A Miner’s Inn étterme. A plafon alatt modellvasút  jár körbe.

A kisvasút közelről.

Péter oszt szoroz, barna kezeli a számítógépet.

Előző rész   Következő rész   Első rész

Agárdi György, 2010. július