William Tecumseh Sherman a győztes amerikai Szövetségi Hadsereg tábornoka volt Grant alatt az amerikai polgárháborúban, majd amikor Grant elnök lett 1869-ben, Sherman követte őt a hadsereg főparancsnoki posztján. A polgárháborút követően az indián háborúkkal bajlódott. Nevét a második világháborúban használt amerikai harckocsi mellett a világ legnagyobb térfogatú fája őrzi. A „General Sherman” egy óriás mamutfenyő a Sequoia és Kings-kanyon Nemzeti Parkban.

Éljen július 4-e.

A teljes útvonal térképe.

A Sequoia & Kings Canyon Nemzeti Parkon keresztül Fresnoba megyünk. Közben körbejárjuk a nemzeti park legfőbb látványosságait.

Reggel így könnyebb a bepakolás.

Reggel még volt annyi időm, hogy körbesétáljak a motel területén és készítsek néhány képet a környékről. A reggeli megint valami műanyag kaja volt, azt inkább kihagytam és néhány almát ettem. A reggeli tankolás után a Sequoia nemzeti park felé indultunk a felhőtlenül kék ég alatt. A hőmérséklet is sokkal elviselhetőbb volt, mint az eddigiek során egyrészt, mert a Sierra Nevada nyugati oldalán voltunk, másrészt a magasság miatt.

Rövid fotoséta a motel területén.

A Kaweah-tó északi partja ideáig nyúlik.

Tankolás után indulás.

Sequoia és Kings Canyon Nemzeti Park

A déli Sierra Nevada két nagy nemzeti parkja egymás mellett fekszik a San Joaquin-völgytől keletre. A terület tengerszint feletti magassága 400 és 5.000 m között változik. A Sequoia a világ legnagyobb mamutfenyőiről híres, és itt található a Moro-szikla is. A Kings Canyon a South Fork Kings River látványos hasadéka. 1890-ben, amikor az Egyesült Államok Kongresszusa természetvédelmi területté nyilvánította, Sequoia és General Grant nemzeti parkoknak nevezték el a területet. A nemzeti park újságja évente ötször jelenik meg és mindig tartalmazza az aktuális tudnivalókat, meg a park térképét. A bejáratnál osztogatják külön díj nélkül. (Abból vagyok most ilyen okos.)

A távolban feltűnik a Moro-szikla.

Middle Fork Kaweah a folyó neve.

Az útépítés. gyakori errefelé.

Visszatekintve látjuk, hogy honnan jöttünk.

Beléptünk az óriások erdejébe.

A park bejáratához érve illedelmesen sorba álltunk a bejutásért. Sokan voltak aznap, valószínűleg az ünnep miatt, ami egyébként vasárnapra esett. Fizetnünk nem kellett, az Annual Pass ide is érvényes. Ideáig eljutni elég lassú volt és ebben az útjavítások mellett a sok látogatónak is szerepe lehetett.

Egy kicsit sorba kell állni a bejáratnál.

General Sherman

General Sherman a Sequoia & Kings Canyon Nemzeti Park egyik ékessége, csakúgy mint nem messze innen General Grant, a másik hatalmas sequoia.

Első megállónk a Sherman-fa parkolója lesz.

A Sherman-fa Gyalogösvény kezdete.

 
Óriás manmutfenyők, de ezek még csak a kistesók.

A General Sherman-hoz vezető meredek ösvényt mintaszerűen alakították ki, az egyik pihenőjében a fa alapterületét is megrajzolták kockakövekből.

A Sherman-fa alaprajza.

Ő lenne tehát General Sherman.

General Sherman lombkoronája odafenn már kiszáradt, ezért nem nő tovább a magassága, de így is minden évben egy megtermett fa térfogatával nő a törzse. A térfogatába az ágait nem számolják bele. A Sherman-fa magassága kb. 85 méter, törzsátmérője a tövénél kb. 11 m és térfogata kb. 1500 m3.

General Sherman.

A következő tábla General Sherman legfontosabb adatait foglalja össze. 2.200 éves és a tömege 1.256 tonna. A legnagyobb ágának az átmérője 2 m. Az óriások növekedésének elsődleges feltétele a szerencsés elhelyezkedés. Ismerünk olyan mamutfenyőt is – írja a tábla – amely 100 éves és a törzsének a keresztmetszete nem nagyobb egy 25 centes érménél.

Vannak magasabbak és öregebbek. Szélesebb csak egy van, A General Grant.

Családi fotó.

Ezt a kidőlt fát is megfúrták keresztben. Gyalogos alagút van benne.

Kidőlt fenyő gyökerei I.

Kidőlt fenyő gyökerei II.

Moro-szikla

A látnivalók egy részét csak busszal lehetett aznap megközelíteni, így volt ez a Moro-sziklával is, ahová nem engedték fel a népet saját járművel. Ez tehát buszos és gyalogos program volt. A térdvédőm rajtam maradt. Arra számítottam, hogy jó lesz majd a fényképezéssel járó csúszás-mászás közben és ez be is jött.

Buszra várva.

A helyi lakosok egyike.

A Moro-szikla egy hatalmas gránittömb. Olyasmi, mint egy gigantikus kavics félig földbe ásva. Az oldalába egészen a tetejéig lépcsőt vágtak és különösebb nehézség nélkül fel lehet rá sétálni.

Felfelé a Moro-szikla oldalán.

A Great Western Divide.

Lépcsők a magasba.

Visszatekintés.

Előre látás.

Kilátás dél felé. Onnan jöttünk a szerpentineken.

Érdekes figura.

Messze lenn a folyó.

The Great Western Divide. A Nagy Nyugati Vízválasztó.

A Great Western Divide egy hegylánc neve a Sierra Nevadában, amely a Sequoia és a Kings Canyon nemzeti parkok között húzódik. A Kaweah és a Kern folyók vízválasztója.

2700 méter fölötti magasságban az erdők már nem élnek meg, csak az alacsony aljnövényzet. 

A Moro-szikla tetején.

Itt ért véget a gyalogösvény.

Visszanézünk lefelé tartva.

Egyesével is készítünk dokumentum felvételeket.

Udvariasság.

A Moro Rock idegenforgalmi történetét ezekről a táblákról ismertem meg. Az első fehér embert az idiánok vezették ide 1858-ban. Ők maguk semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottak a helynek. 1917-ben készült el a lépcsősor, amelyen fel lehetett jutni a csúcsra, de csak fából és a korlát is hiányos volt. 1931-ben építették meg a mai betonlépcsőket. A közel 400 lépcsőn 90 métert kell felfelé mászni.

A Moro Rock kilátó története.

A Moro Rock kialakulásának története 100 millió évvel ezelőtt kezdődött. Olvadt gránit tört felfelé a föld alatt, majd szépen lassan lehűlt és megszilárdult. A földmozgások később a felszínre emelték a kőzetet és lassan kopni kezdett, mégpedig úgy, hogy a hagymahéjhoz hasonlóan váltak le a darabjai. Hasonló formáció a Yosmite park fél-kupolája, a Half Dome is.

A táblán elmagyarázzák a Moro Rock keletkezésének történetét.

Fallen Tunnel Log

A Moro-sziklánál shuttle buszra szállunk.

A Moro s-sziklánál shuttle buszra kellett szállnunk, hogy visszatérhessünk a parkolónkba. A shuttle más útvonalon ment visszafelé és útba ejtette a Sequoia park egyik nevezetességét, a Tunnel Log, vagyis Alagút Rönk néven ismert kidőlt mamutfenyőt, amelybe egy 5,2 m széles és 2,4 m magas alagutat vágtak. A kb. 84 méter magas fa még 1937-ben dőlt ki természetes körülmények között és a tövénél 7 méter átmérőjű törzsével eltorlaszolta a Crescent Meadow Road utat a parkban. A mai járművek kedvéért később kerülőutat kellett építeni mellé. 1881-ben a Yosemite-parkban élő fába is vágtak alagutat a turisták kedvéért. A Mariposa Grove-nál álló Wawona-fa 1969-ig bírta, akkor kidőlt a hó súly és a felázott talaj miatt. Akkor kb. 2.100 éves volt. Élő fába azóta nem fúrtak alagutat.

Chevrolet készül átmenni a Fallen Tunnel Log alagúton.

Idegenek számára is vállalunk fotózást.

Fallen Tunnel Log.

Az erdőben sűrű az aljnövényzet.

Látszik a fán, hogy ez is élt már át erdőtüzet.

Az óriási fák többsége úgy pusztul el, hogy kidőlnek. Gyökérzetük nem megy túl mélyre, így a felázott, fellazult talajból a nagy súlyuk képes kifordítani a gyökereket.

Hát ez rádőlt az útra rendesen. Az nem vitás.

Sequoia tobozok.

Az 5-15 évente pusztító erdőtűz régen természetes része volt az erdők életének. Sok növény fajtátt a tűz segített abban, hogy regenerálódjon, megritkítva a növényeket, hozzásegítve az alkalmasabbakat az életben maradáshoz Az ember tevékenységének köszönhetően a tüzek száma és kiterjedése csökkent, ugyanakkor ez két gondot okozott. Egyrészt felszaporodott a száraz, gyúlékony erdei hulladék és megnőtt a veszélye a mindennél pusztítóbb erdőtüzek kialakulásának. Másrészt a mamutfenyők nem szaporodtak tovább, mert a magoknak szükségük lett volna a tűz melegére a toboz felnyitásához, a tápanyagokban gazdag hamura és a talajt elérő napfényre a növekedéshez. Ma a nemzeti parkban ellenőrzött tüzek gyújtásával oldják meg az erdő tisztántartást és a növényzet regenerálását. Az ellenőrzött tüzek megakadályozzák az erdőtűz katasztrófákat is.

Ellenőrzött tűz füstje terjeng a Tunnel Tree közelében.

A mamutfenyő kérge távol tartja a tüzet.

A füst sejtelmesen szétszórja a napsugarakat.

Ismertető z ellenőrzött erdőtüzekről.

A belseje részben kiégett.

A Moro shuttle busz vezetője.

Aznap az ünnep miatt sokan voltak a parkban.

Ez a Moro shuttle volt, most még hátravan egy másik vissza a Sherman parkolóba.

Ezek sem kis darabok itt a buszmegálló közelében.

Ma a triciklik sem hajthatnak be a Moro Rockhoz vezető útra.

A sok buszozás után jól esett ismét a motorra ülni. Ezután már igazán az óriási mamutfenyők árnyékában kanyarogtunk. Kézzelfogható közelségbe kerültek.

Óriások árnyékában.

Kalifornia zászlóján egy grizzly medve (Ursus arctos) képe látható ugyan, de kaliforniában már nem él ez a medve faj. A nemzeti parkban ugyanakkor sok fekete medve lakik (Ursus americanus), amelyek félénkebbek, kevésbé agresszívek és kevésbé veszélyesek, mint a grizzly, de állítólag ezek sem viccelnek, ha hulladék, vagy étel közelébe jutnak. Néhol táblák figyelmeztetik az autósokat, hogy ne hagyjanak ételt látható helyen a kocsiban. A sátorozóknak fémdobozt ajánlanak, amit bérelni lehet a látogatóközpontokban.A hulladékgyűjtők is erős, kinyithatatlan vaskazetták voltak. Utunk során sajnos csak egyszer találkoztunk igazi medvével, de az néhány nappal később volt.

Mackóveszélyre figyelmeztető tábla.

Hume Lake

A tűzőrség zöld autója. Ők gyújtják meg és ellenőrzik az ellenőrzött erdőtüzeket.

A Hume-tó mellett apró baleset ért minket. Péter felsértette a könyökét. A közelben állomásozó tűzoltók segítettek ki kötszerrel és fertőtlenítő vegyszerekkel. Jó, hogy nem történt nagyobb baj, mindenesetre legközelebb mindenképp becsomagolok  ilyen esetre is valamit az esőruhák mellé.

A szerszámos láda is előkerült. A bal oldali indexet le kellett szerelni.

A Hume-tó elsősorban a horgászoké.

Apu épp most fogott gey óriási halat és teljesen extázisba esett.

For the record: Virágot szedtem a feleségemnek.

Az erdőben szarvasok is laknak. Egyszer-egyszer összefutottunk.

Kings Canyon

A kings-kanyon a Kern-folyó völgye. Az oda vezető utat úgy kell elképzelni, mint bármelyik hágót az Alpokban 2000 méter alatt. Az út kiváló, kifejezetten motorozásra optimalizálták. A kilátás olyan, mint a madaraké. A Kings-kanyont 1940-ben nevezték ki nemzeti parknak. Ebben található a General Grant Grove, a legnagyobb átmérőjű mamutfenyővel, a Fresno felé vezető elágazástól nem messze.

Mielőtt Fresnoba megyünk még benézünk a kanyonba, tehát jobbra.

Még szépen süt a nap, de már hosszúak az árnyékok.

Lenézünk a hegyekre.

Valahol ott lenn van a Kern-folyó.

Változatos szép tájakon igyekszünk lefelé.

Az egyik legszebb rész a kanyonban a sziklafalak között.

A ebes Kern-folyó mély szurdokot vág.

Még egyszer-egyszer ránk talál a napsütés.

Kilátópont.

Híd a Boyden Cavern közelében.

Boyden Cavern.

A Grizzly-vízesés.

A Grizzly-vízesésnél visszafordultunk.

Ez volt a legmélyebb pont ameddig eljutottunk a Kings-kanyonban. 15 kilométerre voltunk csupán az út végétől és 7 kilométerre a Cedar Grove látogatóközponttól. Ezek még belefértek volna a napba, ha nem kellett volna annyit várni a tömeg és a lezárt utak miatt korábban.

Kanyarvadászat a kanyonban – ezúttal felfelé.

Motorral a Kings Canyonba vezető 180-as út nagyon élvezetes volt, mondhatnám azzal izgalmas igazán. Kiválóan karbantartott, tiszta aszfalt, nagyszerű mozi és változatosság jellemzik ezt a szakaszt. Többször hátramaradtam, hogy a kanyarokat a saját tempómban méregethessem. A nagy látványosságok nem erre vannak, ezért aztán kevesebb turistát kell kerülgetni.

Az utolsó napsugarak még elérik a kanyon peremét.

Fresnoba menet a főúton már sötét volt és felvettük a gyorsan haladó forgalom ütemét. Az előzéseknek nem volt sok értelme a rengeteg autó és a szinte folyamatos dupla záróvonal miatt. Fresnoba autópályán érkeztünk. A GPS egy kicsit elvesztette a fonalat, de aztán magához tért és odavezetett minket a szálláshelyünkhöz, ahol ismét csak egy rövid éjszakát töltöttünk.

Mindent összevetve nagyon szép napunk volt, hálásak lehetünk a kellemes időért és a szép napsütésért. Az időbeosztásunk lehetett volna jobb, ha nincs az a július negyedikei őrület. Legközelebb megnézném General Grant-ot is. Ez a két nemzeti park szuper motoros program volt.

Fresno felé már sötétben ereszkedtünk le a hegyekből.

A többi kép már életlenre sikerült.

Előző rész   Következő rész   Első rész

Agárdi György, 2010. július