A Sierra Nevada nevét a spanyoloktól kapta, havas hegységet jelent. Spanyolországban is van egy ilyen nevű hegyvonulat, meg itt az Egyesült Államokban is Kalifornia és Nevada államok határán. Az amerikai Sierra Nevada kiterjedése 640 km észak-dél irányban és kb 110 km kelet-nyugati irányban. Mi most itt vagyunk a legdélibb csücskénél és választhatunk, hogy megkerüljük, vagy átvágunk rajta. Úgy döntöttünk, hogy a völgyek után most már nekiestünk a hegyeknek. Keresztbe-hosszába be akartuk járni a Sierra Nevadát.

 Ezeket a kopár dombokat kellett elsőként megmászni. 

Lone Pine-ból a hegyeken keresztül vágva áthajtottunk a Giant Sequoia National Monument-en.

Reggel a McDonaldsban gyülekeztünk, mert a szálláshoz a motelben nem járt reggeli, meg itt volt ingyen wi-fi.

Reggel mindenki a McDonaldsban csatlakozott a wi-fi hálózatra.

Aki nem wi-fizett, az kávézott.

Reggeli után.

Indulás előtt letöltöttem a GPS-ről az előző napi utunk trackjeit a notebookra. Az erős napfény miatt árnyékba bújtam, hogy lássam a képernyőt. A GPS csak a motorról kap áramot, így a műveletet helyben kellett elvégezni.

 
Letöltöm a track-eket.

Egérke is felkészült. Sáljának piros, zöld és fehér színei a karácsonyra utalnak.

A benzinkút italválasztékából.

Még tankoltunk egyet Lone Pineban, aztán a 395-ös autópályán dél felé indultunk. Jobbra a Sierra Nevada vonulatát láttuk. A közeli dombok mögött feltűntek a magas hegyek havas csúcsai.

Jobb kézről a Sierra Nevada.

A 395-ös délnek.

A 395-ös egy észak-dél irányú autópálya autópálya a déli Sierra Nevada keleti oldalán. Itt még nyílegyenes az út és gyorsan lehet haladni. Gábor felvette az autópálya üléspozíciót és Monica is láthatóan élvezte az utazást. Cica aznap már visszaköltözött mögém és szorgalmasan fényképezett.

Cica visszaköltözött mögém és szorgalmasan fényképezett.

Egy hirtelen jobb fordulattal elhagytuk a 395-öst és nekivágtunk a hágónak.

A 650-es Nine Mile Canyon Road. Előttünk a Sierra Nevada.

  Egy kis gyűjtemény a helyi KRESZ táblákból.

Joshua fa erdő.

A sivatagi tájra jellemző kopasz dombokat lassan benépesítette a vegetáció. Csoportokban nő a hegyoldalon az ezen a tájon és a Majave sivatagban őshonos Józsua fa (Yucca brevifolia). Szívesen megálltam volna közelebbről megnézni, ha tudtam volna, hogy ritkán fogunk találkozni ezekkel a különleges növényekkel utunk során.

Joshua fák.

Hamarosan ismét átalakult a táj és kiégett, kiszáradt erdők között tekergett az út, amelynek a neve Sherman Pass road-ra, majd Kennedy Meadows Road-ra változott.

Az itt élőknek maguknak kell megteremteniük mindent. A villanyhoz generátor és napelem kell.

Kennedy Meadows-nál megérkeztünk a Grumpy Bear’s fogadóhoz (N35.98996 W118.09965), a “déli Sierrák gyöngyéhez”, ahol megálltunk egy szendvicsre. Grumpy Bear a tábla alatt pecázott. A fogadó épp eladó sorban volt, ahogy az interneten olvastam.

A közelgő júlisu 4-i ünnep tiszteletére mindent zászlók borítanak.

A Grumy Bear’s Joke Book a vendégek szórakoztatására készült házi vicc gyűjtemény hasonlóan merész poénokkal volt tele. 

Motorosok az ivóban. Ők hatalmas Harley-Davidsonokkkal érkeztek.

A Grumpy Bear’s házi gyűjteményéből.

Hamburger és chips. Mindenki kap, de csak szépen sorban.

Helyi közlekedési eszközök a parkolóban.

Benjamin Franklin 1776 július 4-én írta alá az amerikai Függetlenségi Háborút lezáró Függetlenségi Nyilatkozatot. Július 4-e azóta a Függetlenség Napja, amit az egész ország ünnepel. Itt Kennedy Meadows-nál már július 3-án megtartották a hazafias jelképekkel díszített nagy felvonulást.

Gyülekeznek a felvonulás résztvevői.

Az élcsapat rögtön a Grand Marshall cabriója után.

A környékbeliek elfoglalták helyüket a lelátókon.

A tűzveszélyességi fokozatot a piknikezők kedvéért írják ki. Ásót vinni kötelező.

A tűzoltóság is kivonult biztosítani a felvonulást.

A Giant Sequoia National Monument természetvédelmi területet William Jefferson Clinton elnök alapította 2000 áprilisában. A Giant Sequoia, (Sequoiadendron Giganteum) vagyis a mamutfenyő a legnagyobb térfogatú ismert fa fajta. Ez a fajta csak itt fordul elő a Sierra Nevada nyugati oldalán. Nagyon hasonló és ugyancsak sequoia nevű fák nagy számban élnek még a tengerparton is, főleg San Franciscotól északra Euréka felé. Arrafelé van az Avenue of the Giants, ami sajnos már nem fért bele az útitervünkbe.

Sequoia Nemzeti Erdő.

Hamarosan kereszteztük a South Fork Kern folyócskát, amely nem messze innen ered. Néhányan pecáztak a gyors sodrású, de sekély vízben. Innen 48 mérföldön keresztül nincs telefon és 68 mérföldön keresztül nincs üzemanyag – hirdette egy útszéli tábla.

Ez a folyó a South Fork Kern River.

Egyre gyakrabban jöttek szembe motorosok …

… csapatokban is.

Még motoros rendőrökkel is találkoztunk.

A kísérőautó is velünk tartott.

A sziklás hegyek és kiszáradt fák között kanyargó Sherman Pass Road és a Kern River Highway (99-es út) a Kern-folyónál találkoztak. Itt is megálltunk egy rövid pihenőre a hídnál, majd a 99-esen mentünk tovább.

Kern-folyó

“Ne dobj szemetet a budiba, mert nagyon nehéz kivenni onnan” – mondja a tábla a tábori rendszerű wc falán.

Kern River Bridge.

A Kern fennsík a Sherman-hágó kilátópontról, amely 9200 láb (kb. 1000-1100 m) magasan van.

A motorosok váltják egymást.

A sárga rongy a szélvédők és a sisak plexik tisztítására szolgált.

Az off-roadozás megengedett, de csak a kijelölt helyeken.

A takarítás után jöhet a fényképezőgép.

Kreatív.

Hopp. Elesett.

A tájékoztató tábla kevés tényadattal szolgál. Annyit tudunk, hogy ez a Kern fennsík.

Erdős tájakon motoroztunk tovább. A fák egyre magasabbra nőttek, az aljnövényzet sűrűbbé vát és megjelentek körülöttünk az óriás mamutfenyők. A Brewer’s Ponderosa Lodge-nál álltunk meg ebédelni (N36.09797 W118.53532).

Krosszosok a Ponderosa előtt.

A Ponderosában mamutfenyővel fűtenek.

Egérke zenét hallgat.

Öregfiúk nyomják a múlt századi rock slágereket.

A Ponderosa salátabárja.

A Ponderosa kincseiből.

Old-timer.

A hegyek nyugati oldalán ereszkedtünk le a tenger felőli síkságra. Springville-nél fordultunk jobbra Exeter felé.

Elindultunk lefelé a hegyek nyugati oldalán.

A szárzságban könnyen előfordulhatnak erdőtüzek. A ReadyForWildfire.org lapon arról olvashatunk, hogy hogyan kell megvédeni a tűz ellen az otthonunkat.

Tűzveszélyre figyelmeztető tábla.

Szép farmok mellett húztunk el. A locsolt legelők és gyümölcsösök zöldje éles kontrasztban volt a száraz természetes növénytakaróval.

Szélkakas egy nem locsolt legelőn.

Ezeknek a marháknak valószínűleg kevésbé jól megy a soruk.

A paci is csak szárag gazt kapott.

Nekik viszont öntözött legelő jutott.

A megműveletlen területek kopársága.

Feltűntek az első gyümölcsösök. A Sierra Nevada és a Csendes-óceán közötti területet amerika gyümölcsös kertjének tartják.

Elhagytuk a Sequoia National Monumentet. A Nemzeti Parkba majd csak másnap megyünk.

Késő délután érkeztünk a népszerű Kaweah tóhoz. Az út mentén egymás után sorakoztak a vízijárműveket szállító utánfutók. A szállásunk a tó északi partján egy szép motel volt. Földszinti szobát kaptunk és a motort oda tudtam állítani az ajtónk elé. Az este hátralévő részét a medencénél töltöttük, azán sötétedéskor elmentünk vacsorázni a közeli Sequoia Cider Mill étterembe.

Kaweah Lake.

Itt lhet vízre tenni a motoros hajókat.

A motel medencéje.

A motorok aznap este tető alatt parkoltak.

Előző rész    Következő rész   Első rész

Agárdi György, 2010. július