Kalifornia 2010. 16 – Santa Monica – San Diego
Categories: Gurulások
Reggel bedobáltuk a cuccainkat a kísérőautóba, megittunk egy gyenge kávét a recepción, aztán igyekeztünk, hogy gyorsan kivégezzük Los Angeles nevezetességeit. Ezúttal kihagyjuk az Universal stúdiók látványosságait és a hollywoodi celeb rezidenciákat, de végig akarunk motorozni a Sunset Boulevardon és persze megállunk egy kicsit a Kínai Színház környékén a járdába ágyazott csillagoknál, azután irány dél, a tengerparti úton lemotorozunk San Diegóig.
17.nap: 2010. július 15. |
Santa Monica – Santa Monica Pier – Sunset Boulward – Kínai színház – San Diego 230 km |
Santa Monica Los Angeles egyik nyugati, tengerparti városrésze, amely kellemes klímájának és finom homokos tengerpartjának köszönheti népszerűségét. Ma celebek és CIO-k lakóhelye, az egyik legfelkapottabb nyaralóhely. A központi látványossága a Santa Monica móló (Santa Monica Pier).
Santa Monica Pier
A Santa Monica móló egy sétálóutca a tenger felett árusokkal és éttermekkel, légtornászokkal és vidámparkkal, azzal a körhintával, amit a Robert Redford és Paul Newmann által jegyzett 1973-mas A nagy balhé c. filmből, meg a Mary Poppinsból ismerhetünk. Maga a móló számtalan filmben szerepelt, a 2012 c. alkotásban még elsüllyedni is láthattuk.
Ott hagytuk minden holminkat a Santa Monica Peer-rel szemben.
Filmstáb készült forgatni. A part felol várták az eseményeket.
Ismét egy Bubba Gump. Ilyet Montereyben láttunk utoljára.
A kora reggeli órán még alig voltak néhányan a strandon.
Később aztán kialakul a tömeg.
A reggeli órán a mólóval szemben még könnyen találtunk parkolóhelyet. A beachen még kevesen voltak, de folyamatosan érkezett a tömeg. Kerestem a nagy mellű Baywatch lányokat, akik a kis narancssárga mentobójájukkal rohangálnak fel és alá, de aznap ők is behúzódtak hűsölni a cölöpön álló őrházak árnyékába. Igaz, David Hasselhoff, Pamela Anderson és az eredeti Baywatch lányok Malibu homokos partján teljesítettek szolgálatot innen nem messze nyugat felé és az még 1989-ben volt.
A detektoros kolléga gondatlan strandolók által elvesztett fémtárgyakat keres.
A kikötoi hivatal a móló végén van.
Ezt látjuk, amikor visszanézünk a part felé.
A madarak etetése ellen agitáló tábla az élet nagy körforgásával. A madarak etetése azzal jár, hogy nem vándorolnak, ezért aztán mindent lekakálnak, beszennyezik a tengert is, végül te is beteg leszel. Csak az marad rejtély, hogy a betegséged miatt miért nem vándorolnak el a madarak.
A mólón ér véget a Chicagoból induló legendás 66-os út, miután megtett 3.943 km-t keresztül Amerikán. Hivatalosan a 66-os amíg létezett egy jó tömbnyire innen, ott ért véget, ahol a Santa Monica Boulevard belefut az Ocean Boulevard-ba, de a móló valóban nagyon közel van és valljuk be marketing szempontból sokkal izgalmasabb, mint az a kereszteződés.
Fogadjuk el, hogy ez itt az út vége.
Valami kreatív izé megszállt, amikor megláttam ezt a krómozott domború visszapillantó tükröt.
Aztán már nem volt megállás.
A mólón ezernyi csecsebecsét lehet vásárolni. A vidámparkban egy profi elkapó emberrel sok biztonsági háló fölött kipróbálhattuk volna azt is, hogy milyen a légtornászok vagyunk. Több pecással is találkoztunk. Itt nem kell engedély a horgászathoz, és felszerelést is lehet bérelni a közelben.
Örömet akartam okozni a kalap árusnak, azzal, hogy mindent felpróbálok.
Azután megszálltam a 66-os szuvenír shopot is.
Sunset Boulward
A 39 km hosszú Alkony sugárút Los Angeles legismertebb utcája, amely a tengerpartot köti össze a belvárossal. A Pacific Coast Highway és a Sunset kereszteződésétől, az út nyugati végétől indultunk a belváros felé. A Sunset sokáig eszméletlenül kanyargós és csak akkor egyenesedik ki, amikor a Laurel Canyon Boulevarddal találkozik és beáll párhuzamosan a Hollywooddal. Egy rövid szakasza, a Sunset Strip a los angelesi éjszakai élet központja.
Egy óra elegendő volt arra, hogy bejárjuk a mólót.
Na ugorj fel hátra, elviszlek téged is.
Újabb bizonyítékok a rögeszmém alátámasztására. Nincs két egyforma tűzoltó autó Amerikában.
Nocsak, itt mások is motoroznak? LA-ben alig találkoztam motorosokkal.
Nos ilyen a Sunset Boulevard. Egyelőre semmi izgalmas.
Feltételezem, hogy a kerítés rossz oldalán vagyunk. A másikon sokkal több érdekesség lehet
Ide is szívesen benéznék.
Találgatok, hogy ha ilyen az utcafront, akkor vajon milyen lehet a kert felőli oldal?
It már a belvárosba értünk. A Sunsetnek ez a része a szórakoztató negyedhez tartozik.
Megállásnál gondosan kikapcsolom a bluetoothos interkomot a sisakomon.
Itt már elhagyjuk a Sunsetet.
Hummer limuzin nyitott platóval. Ott is bőrülések vannak.
Hollywood Boulevard
A Sunsetet a North Orange Drive-nál kell elhagyni észak felé ahhoz, hogy belefussunk a Kínai Színházba, ahol a turistaforgalom sűrűsödik. Itt vannak egy rakáson a sztárok csillagai, a Hírességek Sétánya (Walk of Fame) a Madame Toussauds, a Hard Rock Cafe Hollywood és a Hollywood & Highland Center bevásárló és szórakoztató központ hatalmas fehér elefántjaival.
A Hollywood és s Sycamore sarkán parkoltunk.
A Hollywood és az Sycamore Avenue sarkán tudtunk parkolni, nagyon közel a központhoz és végigolvastuk a sztárok nevét megörökítő csillagokat a Walk of Fame-en. Walt Disney, Kim Basinger, Morgan Freeman, Nicolas Cage, Alfred Hitchcock, Roger Moore után egy kicsit megálltunk, mert egy megváltó Jézust dicsőítő menet keresztezte az utunkat.
Walt Disney csillaga.
Houdini és Shrek csillagai után megérkeztünk a Madame Tussauds panoptikum elé, ahol Shrek és Marilyn Monroe figuráival lehetett vicces fényképeket készíteni. Bruce Lee, Michael Jackson, Tommy Lee Jones, Mickey Mouse és Bruce Willis után már a Kínai Színház előtt állunk, ahol a járdát kéz és láb lenyomatokkal, meg aláírással díszített betonlapok alkotják.
A nyavalyás beton tűzforró volt.
Én és a haverom.
A Chinese Theatre.
Ez itt a Kínai színház főbejárata.
A járdán kéz és lábnyomok.
Gábor is megtalálta a saját csillagát.
Sok más mellett Kevin Costner, Harrison Ford és a Bee Gees után érjük el a Hollywood & Highland Centert.
A bevásárlóközpont egyik érdekessége a Road to Hollywood, amely Erika Rothenberg járdába épített művészeti alkotása. A vörös betoncsíkon kanyarogva 49 rövid történetet olvashatunk a szórakoztatóipar hírességeitől, arról hogy hogyan jutottak el Hollywoodba és kezdték el karrierjüket. Az egyik pld. így szól: New Yorkban nem futottam be színészként, ezért átjöttem Los Angelesbe. Nem volt sok szerencsém, amíg egyszer láttam egy bokszmérkőzést, ami arra inspirált, hogy írjak egy forgatókönyvet. Csak azzal a feltétellel adtam el, hogy eljátszhatom a főszerepet. – színész, író, producer. A járdán nincsenek nevek, de sejtjük, hogy ez csak Sylvester Stallone története lehet. Némi hasonlóságot vélek felfedezni Erika Rothenberg művészete és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt plakátjai között.
További csillagok..
A Hollywood & Highland Center, benne az a piros csík a Road to Hollywood.
A bevásárló központ teraszáról jól látható a 14 m magas és 110 m hosszú Hollywood felirat, amit 1923-ban helyeztek el a Hollywoodland ingatlanfejlesztő reklámjaként a közeli hegyoldalban. Azóta a LAND betűket eltávolították a felirat végéről. A betűk az idők során sokszor megrongálódtak. 1978-ban egy felújítási kampány során 9 adományozó pénzéből hozták helyre. Az Y például Hugh Hefneré, a Playboy alapítójáé, az utolsó O pedig Alice Cooper rock sztáré. Manapság sokfelé látni az ötlet másolását. Romániában például Brassóban és környékén több helyen láttam a helyiség nevét óriás betűkkel kiírva.
A HOLLYWOOD felirat.
San Diego felé
Los Angelesből ennyi jutott nekünk. Még felkereshettünk volna helyeket, ahol népszerű filmeket forgattak, azokból itt nem kevés található, körbejárhattuk volna a sztárok lakóhelyeit, ahol szép magas kerítéseket lehet látni, vagy ha van egy napunk, akkor meglátogathattuk volna az Universal Stúdiókat, ami LA óriási, mozirajongó felnőtteknek való vidámparkja.
A városon keresztül vergődni nem volt nagy élmény. Igyekeztünk minél gyorsabban kijutni az ötös autópályára dél felé, aztán a közelebb húzódni a tengerhez amint lehetett. A tengerparti El Camino Real mindvégig lakott területen keresztül vezet, egy nem túl széles sávot hagytak meg a homokkal borított beachnek.
Utunk során többször előfordult, hogy gyorséttermekben kaptunk be valamit. A gyorsétteremben hasonlóak az árak az itthoniakhoz.
A méret a lényeg.
Extravagáns épület.
Mindenütt óriásplakátok.
Az Interstate 5 visz San Diego felé, amirol gyorsan letértünk a tengerparti útra.
Ez már az El Camino Real.
Végig lakott terület, forgalom és lámpák.
Még egy motoros.
És megint egy.
Tornyos gerendás ház – kis ékszerdoboz az út mellett.
Az ott lenn a beach. Ezen a részen csak azért vannak ilyen kevesen, mert itt nem lehet parkolni.
Ohó, csak nem egy igazi DeLorean. Vissza a jövobe!
Sajnos csak elrohantunk ezek mellett a szép oldtimerek mellett.
Pedig szívesen megálltam volna egy kicsitt körbejárni őket.
Egy boltnál megálltunk italokat venni.
Előttem a nap térképe egy iránytűvel és egy lámpával.
Itt már egészen közel vagyunk San Diegóhoz.
San Diego
San Diegóba késő délután érkeztünk. A helyi viszonyok között olcsónak számító, korábbi szállásainkhoz viszonyítva azonban elég drága Dolphin Motelben vettünk ki nagyon apró szobákat.
Nem messze a moteltől egy önkiszolgáló mosodában hagytuk az átizzadt gönceinket és amíg a gépek dolgoztak egy sarokkal odébb megvacsoráztunk. Vacsi után még szárítás következett és aztán aludni tértünk.
Mindent összevetve Los Angeles és az út San Diegoig nem kápráztatott el és a tömeg miatt elég fárasztó volt. Abban reménykedtem, hogy San Diego látványosságai majd kárpótolnak.
A Dolphinban még van szabad szoba. Ezen nem csodálkozom.
A Dolphin recepciója.
Egyik árva motorunk a parkolóban. Hamarosan láncra verjük.
Este mosodába vittük a cuccainkat.
A közelben megvacsoráztunk.
Aztán visszamentünk szárítani.
Végül elmentünk aludni.
Előző rész. Következő rész. Első rész.
Agárdi György, 2012. február
Még nincs komment.