Reggel berámoltam a dobozokba a cuccainkat. A recepciós lány ott állt a portásfülke üvegfala mellett, távolba révedő szemekkel, a kezében egy füstölgő csikkel, de ugrásra készen, hogy berohanjon, ha megszólal a telefon. Mióta itt vagyunk még csak őt láttam szolgálatban. “Hétszer huszonnégyben nyomod?” – kérdeztem. Kicsit mosolygott – jól állt neki – “Neeem, van egy váltótársam. Csak tizenhat órát vagyok szoliban, az éjszakát ő csinálja”.

Megköszöntem a kedvességét és a sok segítséget itt tartózkodásunk során és elbúcsúztam tőle. Aznap végleg elhagyni készültünk Friscot, hogy a tengerparti úton leguruljunk Montereybe, álmaim városába – legalábbis ami a nyugati partot illeti.

San Francisco belvárosának látképe a Twin Peaksről. A széles sugárút a szivárványos lobogóval a Market. Balra fent a piramis és kicsit előbbre a városháza kupolája emelkedik ki a sűrűből.

Aznapi programunk térképe San Franciscotól Montereyig

A búcsút San Franciscotól igyekeztünk hosszúra nyújtani. Még volt néhány dolog, amit ki kellett pipálni. Legelsősorban Péter video kamerája, amit a közeli Best Buy-ban akartunk megvenni, ezért aztán rögtön a nyitás után ott kezdtünk. A Best Buy TV, fotó, videó, számítógép, GPS, telefon és mindenféle olcsóbb elektromos kütyük, hivatali készülékek beszerzésére alkalmas. Nem a high-end termékekről és a specialitásokról híres, viszont a tömegcikkekre elég jó árai vannak. Előző nap a Jeffersonon lent a tengerparton megnéztem a szűrők árát a fényképezőgépem néhány optikájához. A nagylelkű árengedmény után is kétszer akkor a összeget mondtak, mint amennyiért itt végül bevásároltam a megfelelő filtereket. Napellenzőt sajnos nem árultak, a speciális darabokért szakboltba kellett volna menni.

Reggel a Best Buy előtt

Amíg Péter a videókamerák között turkált én az Apple pulttal voltam elfoglalva. Még egy kicsit teszteltem az iPad-et, aztán fájó szívvel ugyan, de megint otthagytam. Lesz ez még jobb is – gondoltam – egy olyan cucc kéne inkább, amivel Jake Skully agyát vizsgálták a Pandorán.

Részletek az Avatar c. filmből

Az Apple sarok a Best Buyban. Ma még csak itt tart a technológia.

Kifizettem a szűrőket, meg Péter videókameráját is elintéztük. Utólag azt mondta, hogy itthon is megkapta volna a kiválasztott modellt ugyanannyiért. Én is tapasztaltam ilyen árkülönbségeket Európa javára, ezért is vettem meg a Cannon EOS 7D-t itthon mielőtt kimentünk volna, mert az Amazonon drágább volt, mint a hazai webáruházakban.

Lombard Street motorral

Visszakanyarodtunk a Days Innhez a többiekért és repülő rajtot vettünk a Lombard street felé. Ismerős utcákon gördültünk végig. Frisco négyzethálós térképén viszonylag hamar megtanul tájékozódni az ember, főleg ha még ismeri is a legfontosabb tájékozódási pontok helyzetét, a Coit-tornyot, Alcatrazt, a Transamerica-piramist, a Mark Hopkinst, meg ilyeneket.

Az Eagle Rider motorokat szállít.

Cica keze kicsit belelógott a kép sarkába.

A Van Nessen indultunk észak felé, aztán a Lombardon jobbra fordultunk, felmásztunk a hegyre és az irigykedő turisták szeme láttára, szépen lassan legurultunk a motorokkal a vörös téglás szerpentinen.

Ez már a Lombard, hegynek felfelé.

Előttünk ott a Coit-torony, ahol a Lombard véget ér és fenn vagyunk a Russian Hill gerincén. Már csak át kell menni a kereszteződésen.

Szépen lecsurogtunk a szerpentinen, miközben mindenki minket fényképezett …

… még a kísérőautóból is.

Twin Peaks

A Lombard lemotorozása után már csak két vágyam maradt, az egyik, hogy végre tűnjenek el a felhők a Golden Gateről, de ezt nem tették lehetővé az istenek. A sorsom tehát úgy rendeltetett, hogy még egy alkalommal vissza kell hogy térjek azt a nyavajás fotót elkészíteni. A másik kívánságom viszont teljesülhetett, hiszen a város felett továbbra sem volt felhős az ég. Rövid tankolás után elindultunk a Twin Peaks felé.

Ez a műszálas tisztítókendő meg a hab, amit Gábor adott a motor mellett a szemüvegem tisztítására is kiválóan megfelelt. Azóta is keresek a boltokban valami hasonlót, de eddig nem találtam. Még két dolog, amit lehetne importálni!

Hegyre fel – hegyről le.

A Twin Peaks felé tartva Cica trovábbra is igyekezett elkapni az érdekesebb homlokzatokat.

A Market és a Castro sarkán áll a Castro Meleg Zászló (Castro Gay Flag).

A szivárványos zászló a meleg büszkeség szimbóluma, amit egy Gilbert Baker nevű meleg figura alkotott meg és az 1978. június 25-i san franciscoi meleg felvonuláson lengett először. Az eredeti verzió nyolc sávos volt, ennek az egyszerűsített, hat sávos változata terjedt el. A színeknek a következő jelentése van:

• rózsaszín: szekszualitás (a hat sávosban nincs benne)
• piros: élet
• narancssárga: gyógyítás
• sárga: napsütés
• zöld: természet
• türkiz kék: varázslat, művészet (a hat sávosban nincs benne)
• indigó kék: békesség, nyugalom, harmónia
• ibolyakék: szellem

A szivárványos zászló hat színű változata.

A zászló úgy lett hat sávos, hogy először is a zászlógyárnak nem volt rózsaszín anyaga, amikor a kereslet hirtelen megemelkedett egy nyíltan meleg városházi tisztviselő meggyilkolása után még 1978 novemberében. A hét sávos változat meg azért nem volt jó, mert a zászlókat a Market lámpaoszlopaira függőlegesen aggatták fel és a középső zöld csíkot a lámpaoszlop eltakarta. Cálszerűbb volt egy páros számú csíkokból álló zászlót szerkeszteni, így aztán a türkiz kéket is elhagyták. Lemondtak tehát a szexről és a művészetekről, de még így is maradt elég mondanivalójuk. A zászlóról még azt kell tudni, hogy nincs felső meg alsó fele. Mindegy, hogy milyen irányban lógatják, vagy lengetik. Fordítva is ugyanolyan jó. Értitek … (!?)

A Corbett megy a Twin Peak felé. Balra kell fordulni

A Market végén egy kicsit még kanyarogni kellett a kilátóhoz a Twin Peaks Boulwardon. Nem bántam a kanyargást, mert a színes homlokzatú kisebb házak a környéken tetszetős összképet mutattak, itt-ott egy-egy ékszerrel csinosítva, mint például egy BMW Z4-es convertible.

Ez egy nagyon ronda 204 LE-s új BMW Z4-es roadster. A fapados alap 15 guriga körül kapható és még csak be sem dönthető a kanyarban.

Szivárványszínű házak között a Twin Peaks felé.

Aztán felértünk. A Twin Peaks kilátója egy az egész városra kitekintő erkély. Kicsit odébb van, ezért nem árt, ha van nálad egy távcső, ha ide látogatsz. Én a 200-as lencsét egy 1,4-szeres előtét szorzóval kombináltam és így készítettem panoráma képeket. Cica igyekezett lekapni minket motorokkal csoportosan San Franciscoval a háttérben, de ehhez kicsi volt, így fel kellett emelnie a kamerát magasan a feje fölé. Rengeteg képen csak a motorgumik és a járda látszanak, egy másik csomagon felettünk az ég, de a végén egy kép csak sikerült amin mindenünk rajta van:

 
A lábunk előtt San Francisco. A busszal érkező turistákat kicsit odébb küldtük és oda kínlódtuk a motorokat a magas járdára a grandiózus háttér elé.

San Francisco a Twin Peaks kilátóról.

Az előtérben balra a városháza kupolája. Hátrébb a Transamerica piramis. Jobb szélen a Market.

A Cathedral of Saint Mary of the Assumption és környéke a Cathedral Hill. (A 11. részben tárgyaltuk.)

Egérke a helyére került.

Navigációs különítményünk gondosan megtervezte a csapatmozgások útvonalát. Minden lehetőséget és kockázatot figyelembe véve, az ellátási pontok helyzetét is elemezve végül úgy döntöttek, hogy dél felé megyünk a tengerpartot követve. Stratégiai döntésüket mindenek felett az indokolta, hogy Monterey valahol arra van.

Búcsú Friscotól

A Twin Peaksről a tenger felé lcsurogva szélesedtek az utcák, külvárosi hangulat vett körül minket, de a házsorok most is folyamatosak maradtak, többnyire rés nélkül sorakoztak, vagy kevés térközzel és egyre kevesebb emelettel. Cica folyamatosan fényképezte a homlokzatokat, amelyek így összességükben filmes díszletekre hasonlítottak. Ez a településszerkezet gyakori a nyugati tengerparton.

Sűrűn egymás mellé épített színes és változatos homlokzatú házsorok között hagytuk el a várost …

… aztán az autópálya következett …

… végül pedig elértük a tengerparti utat, a Cabrillo Highwayt.

A Cabrillo Highway, vagyis a State Route 1, másképp Highway 1 Kalifornia állam csendes-óceáni tengerpartján fut végig. A világ egyik legismertebb látványútja San Francisco és Los Angeles között. Az 1-es út belesimul abba a 15.202 km hosszú tengerparti útba, amely Csendes-óceán parti Főút (Pacific Coastal Highway) néven ismert. Ez az út Kanadában kezdődik egy Lund nevű településen, British Columbiában és a dél-amerikai Quellon nevű településig tart a chilei Porto Monte-ban. A Cabrillo Highway különlegessége, hogy átszeli a Big Sur nevű ritkán lakott közép-kaliforniai területet, ahol a Santa Lucia-hegység hirtelen kiemelkedik a tengerből. A Big Sur a spanyol “el sur grande”, vagyis “a nagy dél”, vagy “nagy déli országrész” elnevezésből származik. Meredeken a tengerbe zuhanó sziklafalak és kisebb homokos öblök, látványos hidak váltogatják egymást ezen a szakaszon.

Tipikus Big Sur kép a Csendes-óceánnal.

Ennél a bevásárlóközpontnál egy rövidke szünetre álltunk meg.Cica nem is vette le a sisakot, amíg bennt volt. A Nolan bluetooth kommunikátor 50-100 m távolságban falon keresztül is kiválóan működött.

Megint egy faház, amit szívesen megnéznék belülről is.

Skyline Boulward és Alice étterme

Half Moon Bay településnél ott hagytuk a tengerparti utat egy kis hegyi tekergés kedvéért. Kelet felé motoroztunk, aztán jobbra fordultunk a Skyline Boulwardra (párhuzamosan a tengerparttal dél felé), hogy látványutakon közelíthessük meg Alice éttermét Sky Londa-ban, ahol a 35-ös és a 84-es utak találkoznak. A 35-ös kevéssé forgalmas, árnyas, erdős területeken vezet keresztül. Mi egy mindössze 15 km-es szakaszán jártunk, megálltunk Alice-nél ebédelni. Az Alice’s úgy hirdeti magát, hogy itt kaphatók a világ legjobb speciális hamburgerei.

Half Moon Bay-nél befordultunk balra a hegyek felé, majd jobbra a Skyline Boulwardra, a 35-ös útra.

Alice éttermében a látványutak találkozásánál szívesen látják a motorosokat.

A motoros hamburger ízesítések Alice étlapján. Én egy BMW-t rendeltem. Jó volt, próbáljátok ki.

Látványutat jelző tábla az Alice’s előtt.

Az Alice’s Restaurant az idősebb motoros hobókat Arlo Guthrie country énekes 1969-es albumára emlékeztetheti. A később megfilmesített 18 perces dal arról szól, hogy egy illegális szemétlerakásért elítélt figura hogy úszta meg a behívást a Vietnami háborúba. Nem kell jobb reklámszöveg a dal  refrénjénél “You can get anything you want at Alice’s Restaurant”.

Sorban érkeznek az újabb motorosok Alice’s-hez.

A La Honda nevű úton visszatértünk a óceánparti Cabrillo Highwayre. Akkor még nem sejtettük, hogy milyen tragikus veszteség ért minket és hogy az egyik kedves útitársunktól végleg búcsút kell majd vennünk.

Nagyobb térképre váltás

A Pigeon Point Világítótorony

A Pigeon Point világítótoronyig haladtunk dél felé. Sokan ellátogatnak ide, mert közel esik az országúthoz és elég látványos szerkezet. San Franciscotól mindössze 50 mérföldnyire délre található a Pescadero nevű település közelében. A 35 m magas tornyot 1871-ben építették és azóta is üzemel. A nyugati part legmagasabb világítótornya, bár ezt a címet egy másikkal megosztva viseli. 2001-ben leesett egy darabja, azóta látogatóknak nem szabad a közelébe menni, de így is nagyszerű látvány ez az ipari műemlék. A melléképületekben hostel típusú olcsó turistaszálló működik.

Egy kis kitérőt teszünk a világítótoronyhoz.

Történelmi emlékhely és szálláshely turistáknak.

Csoportkép a Galamb Pont Világítótoronynál. Péter, Monica, Gábor és én.

Lelkes amatőrök (Fotó: M. Péter)

Ilyen a Big Sur tengerpartja (Fotó: M. Péter)

A Pigeon Point világítótornya egyfajta nézőpontból …

… meg egy másikból is.

Jól esett megállni és pihenni egy kicsit a 140 éves rozsda marta torony tövében a pozsgás levelű különleges tengerparti növényekkel benőtt, nyugalmat és békés energiát árasztó parkban. Miközben ott bóklásztam és fényképeztem, arról morfondíroztam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy itt lehetek egy nagyszerű társasággal, Cicával, ráadásul egy RT1200-as vár a parkolóban. Ennél tökéletesebb már csak az lenne, ha a felhőket elfújná a szél és az eget egy polárszűrővel drasztikusan elsötétíthetném. Legközelebb talán lesz erre is alkalmam. Kicsit irigykedtem azokra, akik itt szálltak meg, nekem azonban ott volt a motor, az 1-es út, és már nem volt messze Monterey.

Pigeon Point növényvilága

Monterey

Santa Cruz csúcsforgalmán keresztül kell vegrődni a dél felé tartóknak.

Dél felé tartva az ember Santa Cruznál találkozik egy a szárazföldbe mélyen benyomuló tengeröböllel, ez a Montereyi-öböl. Egy mély tengeri hasadék húzódik végig a partra merőleges középvonalán egészen a partig, ahol Moss Landing település található. Az öböl északi részén az egyes út átvág Santa Cruzon. A tengerpart itt is csodaszép, de a városban semmi izgalmasat nem találtam. Igyekeztünk gyorsan magunk mögött hagyni a kaliforniai szörfösök kedvelt bázisát. Az 1-es az öböl partjától kicsit beljebb húzódik és a hátralévő szakaszon egészen Montereyig nincs is komolyabb látnivaló, hacsak Moss Landing hatalmas hőerőművét nem számítjuk annak.

Autópálya rendőrség munkában. Nagyon gyakran találkoztunk velük, de szerencsére mindig valaki mással voltak elfoglalva.

A Montereyi-öböl környéke Amerika egyik nagy eper termelő területe. A szezonban 30.000 embernek ad munkát az eper, amely az egész évben enyhe óceáni éghajatot kedveli. Az amerikai eper 90%-a Kaliforniában terem. A farmerek a University of California kutatásait szponzorálják, innen származnak az új fajták.

Eper kapható.

Montereyben a Best Westernhez hajtottunk, bejelentkeztünk és rögtön elindultunk a tengerparti kikötőhöz. A kikötői nagy fizető parkolóban hagytuk a gépeket és elsétáltunk az Old Fisherman’s Wharf-hoz.

A szállásunkra érkeztünk Montereyben.

A kikötőben a parkolóhelyen hagytuk a motorokat és kifizettük a parkolási díjat.

Monterey-el kapcsolatban egy kicsit elfogult vagyok. Így visszaolvasva ezt a mondatot nem biztos, hogy kifejezi a lényeget. Tulajdonképpen azt akartam mondani, hogy Monterey a világon a legjobb hely. Egyelőre ez a kedvenc városom Amerikában. Vonzalmam több, mint 15 évvel ezelőtt kezdődött, amikor először jártam ott és azóta mindig igyekszem úgy intézni, hogy egy kis időt ellophassak vele az utazásaim során. Ezúttal is kaptam néhány órát. Többet szerettem volna, de ezért is hálás vagyok.

Monterey yachtkikötője.

Vitorlások százai állomásoznak itt.

Korábbi látogatásaimhoz képest annyi változást tapasztaltam, hogy a fókák, már egy teljes partszakaszt birtokba vettek a régi halászkikötő szomszédságában. Egyre többen vannak, ami nem csoda, hiszen a Monterey Bay ma már erősen védett terület.

Az Old Fisherman’s Wharf Montereyben. A fókáknak elkülönítettek egy partszakaszt.

Fóka telep.

Ezek az állatok a közönséges, vagy ahogy itt hívják őket – kikötői fókák (Harbor Seal). A kolóniát célszerű szélirányból megközelítve szemlélni, egyébként ugyanis baromi mosdatlan illatuk van.

Lustaságok.

Fékező sirály. Ugyanúgy áll meg, mint egy hidroplán.

Az Old Fisherman’s Wharf bejárata.

Az Old Fisherman’s Wharf Monterey első köböl épült halászkikötője volt. Az 1900-as évek elején élte első fénykorát, amikor Monterey halászati ipara fejlődésnek indult és sokmillió dolláros üzletté vált. A régi kikötő ma egy tengerre épült sétáló utca sok turistákra vadászó ajándékbolttal és étteremmel. Kedvelem ezt a helyet, sokkal jobban, mint a világon bármelyik bazárt. Szeretem a színeit, a nyüzsgését, a többnyire giccses vackokat áruló boltokat is, ahol azonban találhatók régiségek és tetszetős műtárgyak is.

Az első kőből épült móló Montereyben.

Tengerre épült sétálóutca.

Az Isabellas az egyik előkelő étterem tengerre néző ablakokkal.

A távcső, amit már 15 éve is lefényképeztem, de akkor egy sirály is tollászkodott rajta.

A naplemente meleg színekkel ajándékozza meg a veszteglő vitorlásokat.

Az öbölben élő bálnákat hajóról lehet nézegetni. Ez a bálnakukkoló központ, ahonnan a hajó indul.

Giccses fantasy figurák az egyik bolt kirakatában.

Ez a dekoráció nagyon tetszett, de drágának találtam.

Műtárgyak egy lakberendezési boltban. Nem az egyszerűség a legfőbb erényük.

Mark V és Mark V de Luxe sisakok tenger alatti motorozáshoz.

 
Közeledett a 8 óra és lassan besötétedett, mi meg éhesek lettünk.

Az Old Fisherman’s Wharf gasztronómiai specialitása a kagyló leves, amelyet a legtöbb étterem előtt kis adagokban mintaként osztogatnak. A kóstoló alapján ki-ki eldöntheti, hogy melyik konyha levese ízlik neki a legjobban. Természetesen minden étteremben a tengeri ételek a slágerek. Hagytam, hogy a többiek válasszanak egy éttermet, amíg én körbe szaladtam és fényképezgettem a kikötő esti életét.

Több helyen kínáltak kagylóleves mintát. Ez itt épp a legjobb a tábla szerint.

Ilyen fogásokra számíthatunk odabenn.

Egy másik étterem kínálatából.

Végül az Abalonettiben vacsoráztunk.

Az Abalonetti nyílt tálalója.

Tengeri ételek között válogató turisták az Abalonettiben.

Valamelyikünk ezt a tiltott önkényuralmi jelképet rágcsáló vidrát vette ajándékba szeretteinek.

Feketeszakáll.

A Grotto bejárata.

Vacsi után.

Kíváncsi fóka.

Visszafelé már tök sötétben tettük meg a két km-es utat a szállodáig. Gyorsan leparkoltunk a liftek közelében a hátsó udvarban és mentünk aludni. Egy éjszakát töltöttünk csupán Montereyben. Ha legközelebb jövök, akkor legalább kettőt fogok rászánni erre a városra.

Szállodai szobánk Montereyben.

Az este kellemetlen meglepetést tartogatott számunkra. Nem találtuk Egérkét. Egérke valószínűleg valahol útközben kiszállt. Utoljára az Alice’s Restaurant környékén láttuk, akkor még biztosan megvolt. Talán a tengerpartra vezető úton szökött meg tőlünk, mert azt követően már nem látta senki. Ha arra jártok és látjátok valahol, adjátok át Neki üdvözletünket. Mondjátok el Egérkének, hogy nagyon hiányoljuk és minden karácsonyi ajándékboltban keressük azóta is.

Bye-bye Egérke.

Előző rész   Következő rész   Első rész

Agárdi György, 2010. december