A járda aszfaltjába foglalt bronz medál jelzi, hogy Barbary Coast Trail egyik megállójához érkeztem. Az Aranyláz és a Barbár Part napjaitól az 1906-os nagy földrengésen és a Beat újjászületésen át napjainkig San Francisco története számos érdekes mesét tartogat a várost felfedezni szándékozók számára.

San Francisco horizontjának egyik összetéveszthetetlen éke a Pyramid ködbe fúrja a csúcsát.

A Barbary Coast Trail (Barbár-Part Sétaút) projekt végigvezet minket a város történelmében fontos szerepet játszó pontokon. A járdába foglalt bronz medálokat követve bejárhatjuk a 3,8 mérföldes, 6,1 km-es sétautat, némi pénzért letölthetünk egy MP3 fájlt, amelyben az útikalauz elmeséli a helyszínekhez tartozó történeteket, vagy megvásárolhatjuk az útikalauzokat és térképeket füzetek formájában is a város könyvesboltjaiban. A séta érinti a turisták által leggyakrabban felkeresett helyeket, mint pld. a Union Square, Chinatown, Telegraph Hill, Coit Tower, Fishermans Wharf, San Francisco Martime Historical National Park, Ghirardelli Square, Nob Hill.

A sétautat bostoni „Freedom Trail” mintájára a San Franciscoi Múzeum és Történelmi Társaság alapította Daniel Bacon történésszel együttműködve. A történelmi utazás az Old Mint-nél kezdődik (Régi Pénzverde) az Ötödik utca és a Mission utca sarkánál és rögtön egy drámai mesével arról, hogy az 1906-os nagy földrengést követő tűzvészben egy maroknyi csapat hogyan küzdött az 1874-ben épült Old Mint épületért, amíg végül megmentették a pénzverde 200 millió dolláros aranykészletét a lángoktól.

A sétautat 1998-ban még csak festett jelzéssel látták el, ma már 180 bronz plakettet helyeztek el a Régi Pénzverdétől a Hyde-Powell kábelvasút megállóig, a Ghirardelli-tér közelében. A bronz útjelzők költségét szponzorok dobták össze, akik ezzel az adománnyal megörökíthették a nevüket egy-egy útjelző plaketten. A Barbary Coast Trail egy olyan projekt, amit szívesen látnék itthon is a gazdag történelmi múlttal rendelkező városaink, városrészeinkben.

A Budapest Portálon már csírázik egy ilyen kezdeményezés, ami egyelőre nem több, mint két sétaútvonal javaslat némi tájékoztatással az útba eső látnivalókról. Egy kis innovációval és az okos telefonok segítségével akár on-line idegenvezetést  is lehetne szolgáltatni, hiszen a telefonok ma már néhány méteres pontossággal megmondják, hogy hol vagyunk.

San Francisco turisztikai értékeit nem csak a gyalogosoknak, de az autósoknak is csokorba fűzték egy másik projekt, a 49 Mile Drive keretében. A 49 mérföldes utat 1938-ban jelölték ki a turizmus támogatása érdekében.

Lapok a Barbary Coast Trail füzetéből.

Mialatt készülődünk, hogy a nyakunkba vegyük a várost, elmondok róla egy rövid mesét:

A XIX. zsázad elején Kalifornia még Spanyolország egyik utolsó gyarmata volt. 1821-ben Mexikóból is elűzték a spanyolokat és Kalifornia függetlenségi vágya egyre nőtt. Az önző és erőszakos spanyol kormányzó ellen fellépő bandita, Zorro története ebből az időből származik.
1828-ban Kalifornia mexikói fennhatóság alá került, csakúgy mint Texas. Az Egyesült Államok a Monroe elvet követve (Amerika az amerikaiaké) terjeszkedett és 1830-ban el akarta venni Mexikótól Texast. Előbb telepesek árasztották el a vidéket aztán 1836-ban jöttek a katonák és ki is verték onnan a mexikóiakat, de a határok meghúzásával nem bajlódtak. Texas 1845-ben csatlakozott az Egyesült Államokhoz. 1846-ban határvita robbant ki Mexikó és Texas között. Az Egyesült Államok serege beavatkozott Texas érdekében, és ha már ilyen messzire elmentek – Texas az államok térképén délen középen van – átvágtak nyugat felé Új Mexikón és egy füst alatt elfoglalták Kaliforniát is. Kalifornia 1850-ben csatlakozott az államszövetséghez, mint önálló állam.

Gyors változás volt ez ahhoz képest, hogy 1846-ig a terület még Mexikóhoz tartozott. Kaliforniában tilos volt a rabszolgatartás. Ez ugye még nem volt általános szabály, hiszen a Polgárháború csak 1861-ben vette kezdetét.

A Kaliforniai Aranyláz (1848–1855) 1848. január 24-én kezdődött, amikor James W. Marshall aranyat fedezett fel Colomában. A felfedezés rövidesen 300.000 embert hozott Kaliforniába az államokból és külföldről. Fele a tengeren érkezett, fele szárazföldön. A vízen érkezők sokszor a hajókat hátrahagyva indultak tovább és a települést lassan elárasztották az elhagyott vitorlások tömege. A faanyagot a helyiek részben felhasználták, de számos hajó elrothadt, elsüllyedt és a kikötő öblének feltöltésekor a föld alá került. A tenger egyre hátrébb szorult a feltöltések következtében és mára már ezek a hajóroncsok a város utcái alatt találhatók.

Civic Center

Gyalog indultunk el a szállodából és egyenesen a Civic Centeren keresztül a Market felé. A Civic Center két nagy tér, a Van Ness és a Market utcák közötti háromszögben. Itt áll a városháza (City Hall) és még számos kormányzati és kulturális intézmény épülete.

A béke lehetséges – hirdeti a BMW-s a városházával szemben.

A városházával szemben egy óriási rézszobor terjeszkedik 2008 óta, a Három Fej Hat Kar. Sanghai és San Francisco 2008-ban 30 éves évfordulóját ünnepelték annak, hogy testvérvárosokká váltak. Erre az alkalomra készült Zhang Huan 15 tonnás szobra, amit egy tibeti piacon a Kultúrális Forradalom idején tönkretett buddhista szobrok maradványai ihlettek.A szobrot drótkerítéssel vették körül, amelyen kifüggesztett tábla jelezte, hogy a kerítés ideiglenes, és csak a júliusi ünnepi eseményekkel kapcsolatos tömegrendezvények miatt tették ide. A szobor közelében a fák között idősebb kínaiak tai csi gyakorlatokat végeztek.

A modern Zhang szoborral szemben James Lick pionír emlékműve áll. James Lick az Aranyláz idején érkezett ide és Kalifornia leggazdagabb üzletembere lett, aki jobbára földek felvásárlásával szerzett vagyonának nagy részét közcélokra adományozta, miután letett arról az ötletéről, hogy piramist építtessen magának. Említésre méltó cselekedeteének tartom, hogy ide hívta egykori perui szomszédját, bizonyos Domingo Ghirardelli cukrászmestert, aki csokoládé gyártó vállalatot alapított.

Korán kelő hacker a Városi Könyvtár épülete előtt. Vagy talán drog dealer?

James Lick emlékműve a háttérben a városházával.

Az utca lassan kezdett benépesülni. Az Egyesült Nemzetek terén kirakodóvásár nyíladozott. Az ENSZ-téren álló fekete obeliszket épp akkor tisztították magasnyomású mosóval. Van aki szerint a tér szökőkútja a hajléktalanok publikus fürdőszobája és mosógépe. Tény, hogy nem kevés csöves lófrált a környéken. A Market sarka drog dealerek és piti tolvajok találkozóhelye, amivel a város nem tud mit kezdeni.

Piac az Egyesült Nemzetek terén. A másik oldalon Simon Bolivar szobra lovagol.

1945-ben 50 ország képviselői találkoztak San Franciscoban, hogy elfogadják az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) alapokmányát. A dokumentumot 1944. augusztusától októberéig Kína, a Szovjetúnió, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok delegáltjai fogalmazták meg. Az okiratot 1945. június 26-án írták alá az operaház épületében (a Városháza háta mögött a Van Ness sugárút és Grove sarkán). Lengyelország nem képviseltette magát, de a dokumentumot elfogadta, így részévé vált az 51 alapító államnak. Az Ensz születésnapja 1945. október 24. lett, amikorra az elfogadó országok többsége ratifikálta a dokumentumot. Október 24-e azóta az Egyesült Nemzetek Napja.

Az ENSZ-tér szökőkútja az obeliszkkel, rajta az Emberi Jogok Nyilatkozatának előszava.

Market Street

A Market sugárút maga sem más, mint az ENSZ-tér volt. Hallatlanul közvetlen és nagyon rosszul öltözött tagok keresték a társaságunkat, vagy csak méregettek minket. Legjobban annak örültem, amikor látszólag közömbösek maradtak. Graffitik, bedeszkázott kirakatú boltok és bárok, felnőtt filmeket játszó mozi. Szociológusoknak való vidék.

A General Motors terméke a 2010-es Chevrolet Camaro. Legalább 400 lóerő van benne. Brutális ragadozó?

A hangszer boltban is lehet Harley-t kapni.

Észak-kelet felé sétálva a Market sugárúton a városi információs központhoz értünk, ahol minden programról részletes tájékoztatást kaphat a látogató. Minden orientáció megtalálhatja a neki szánt információt, a melegek és leszbikusok számára is készült külön térkép és programfüzet. A Powell és a Market sarkáról indul az egyik kábelvasút járat, amely a Fishermans Wharf-hoz megy a kikötőbe. A közelében fekete steptáncos szórakoztatta az utca alkalmi közönségét.

Aznapi sétánk első célja az Apple Store volt, ahol Barna valamilyen számítógépet akart venni. Az Apple Store a Stockton, az Ellis és a Market utcák találkozásánál van, egy saroknyira a Powelltől. Én is bementem, mert nem bírok magammal, amióta az iPad, ez a túlméretezett telefon a piacra került. Az eszemmel tudom, hogy nem jó semmire, de képtelen vagyok megszabadulni a gondolattól, hogy nekem kell egy ilyen kütyü. Egészen függővé váltam. Remélem kitalálok valamit arra, hogy miért kell feltétlenül egy iPad a motorozáshoz. Az iPad az a számítógép, amelyhez nem kell felhasználói kézikönyv, tasztatúra, egér, monitor és egyáltalán semmi informatikai tudás. Csak tapogatni kell és kész. Azonnal válaszol, ujjaid alá teszi az éppen szükséges gombokat és ha nincsenek gombok akkor is reagál. A virtuális világ minden eleme mozgásba lendül az érintésed nyomán. Cool. Még egy pár év és mindenkinek lesz.

Apple iPad – a túlméretezett telefon.

Barna vonásai végre kisímultak – megvan amiért jött.

Union Square

A Marketről a Powellen keresztül csak egy ugrás a Union-tér. Menet közben útba esik az O’Farell sarkán a Skechers cipőbolt, ahol az MBT talpú sportcipőket kb 100 dollárért árulják. Ez az MBT árainak durván a fele, nem csoda, hogy az üzleti modell nagyon sikeres. Ha belegondolok a kiutazó társaságból rajtam kívül mindenkinek van már ilyen cipője. A Union Square-en beültünk a Macy’s áruház üvegportálos kávézójába egy kapucsínóra. Szép volt innen a kilátás, a kávé lehetett volna jobb is. A 11 ezer m2-es téren szabadtéri galéria, csövesek, óriásplakátok (megint egy iPad reklám) és a világmárkák üzletei. A tér alatt parkolóház. Középen egy magas oszlop áll, tetején egy koszorús, szigonyos, hálóinges, kicsit unott arcú női figura egyensúlyoz fél lábon egy gömbön – ez a Dewy emlékmű.

A Dewy emlékmű.

George Dewy a spanyolok elleni tengeri hadakozásban tüntette ki magát. Máig az egyetlen, aki elérte a Tengerészet Admirálisa rendfokozatot az USA tengerészeténél. Manila hőseként emlegetik, mert egyszer megnyert egy csatát egyetlen halálos áldozat nélkül. Lehet valakinek ilyen szerencséje egyszer a történelemben – mondhatnánk. Az is igaz ugyanakkor, hogy a szerencse általában azokat találja meg, akik kellőképp felkészültek rá.

A Macy’s áruház kávézója kilátással a Union Square-re.

A Macy’s tiltott önkényuralmi jelképpel hívja fel látogatói figyelmét a nyitvatartási időre.

Nob Hill

A Powellen indultunk felfelé a kábelvasutat követve, aztán a Californiára fordultunk balra a Grace-katedrális felé, ahol két kábelvasút vonal keresztezi egymást.

A Mark Hopkins szálloda bejárata.

Ez a terület a Nob Hill. Itt van balra a Mark Hopkins, San Francisco egyik elegáns luxusszállodája. Egyszer régen laktam benne egy éjszakát. A Mark Hopkins a 19. emeleti bárról híres, amelyből a város 360 fokos panorámája csodálható meg 1939 óta. Ez a Top of The Mark. A II. Világháború idején a katonák itt búcsúztak el a várostól. Valaki egyszer vett egy üveg pezsgőt és ott hagyta a mixernél, hogy a következő betérő katona kapjon egy ingyen italt. A szokásból szabály lett, akinél kifogyott a palack, az egy újat vásárolt az utána jövő többieknek. A bár északnyugati sarka a Golden Gate hídra néz. Ez a Síró Sarok, ahonnan az otthon maradt feleségek és szeretők együtt nézték a vörös híd ívei alatt elhajózó katonákat.

A Top of the Mark ablakai. Balra a síró Sarok.

A Grace-katedrális az amerikai episzkopális egyházához tartozik. Ez azt jelenti, hogy protestánsok ugyan, de a római katolikusokhoz hasonló hierarchikus egyház szervezettel rendelkeznek. Elvetik a halál büntetést, támogatják a polgárjogi mozgalmakat, visszautasítanak minden diszkriminációt, összeadják az azonos neműeket is.

A Grace oltára

A Grace belső labirintusa. Van egy odakint is.

A katedrális 1928 és 1964 között épült gótikus stílusú épület mellett a Grace különlegessége a Labirintus, amely a Cathédrale Notre-Dame de Chartres, vagyis a Chartres-i Katedrális középkori labirintus rajzolata alapján készült. Azt tartják, hogy aki végigjárja a kanyargó vonalat átszellemül,  mire a végére ér.

Cicát nem a Grace gótikus boltívei nyűgözték le. 

Russian Hill

A Nob Hill után a Russian Hill felé tartottunk. A Russian Hill (Orosz-domb) onnan kapta a nevét, hogy annakidején, amikor a dombot betelepítették egy kis orosz kolónia temetőjét kellett innen elköltöztetniük.

Turistákat szállító léghajó lebeg fel és alá az öböl fölött.

Ez itt bizony hó: 2010. július 9. San Francisco, Russian Hill

Több utcát szegélyeznek a szépen karbantartott fasorok.

A Russian Hill színes házai.

Frisco egyik legmókásabb nevezetessége a Lombard Street szerpentinje ezen a dombon található. A Lombard utca egy rövid szakaszáról van szó csupán a Hyde és a Leavenworth utcák között, ami olyan meredek volt (27%), hogy 1922-ben szerpentinesítették. Nyolc hajtűkanyar van a rövid útszakaszban.

A Lombard szerpentinje.

Cica kedvenc háza a Lombardon.

Cica képe a Lombardról.

Fisherman’s Wharf

Az egész fából van, de első látásra nagyon jól néz ki.

Megcsinálta a Lombard szerpentint. A küldetés teljesítve.

Végre találtam valami újat, amit hazahozhatok Amerikából – gondoltam – egész a múlt hét végéig, amikor Szentendrén a kézműves vásáron megláttam, hogy ugyanilyen lapos üvegeket árulnak.

A hegyről lecsurogva a tengerpartra értünk és a Jefferson turista csalogató színes bazársorán elsétáltunk a Fishermans Wharf-ig. Ezen a környéken az éttermek sokasága található, mi a Joe’s Crab Shack-ban kötöttünk ki. A Joe’s egy étteremlánc, amelynek a specialitása a tengeri ételek, főleg rákok feltálalása. “Peace Love and Crabs.” A személyzet óránként csoportos táncra perdül. A Joe’s Crab Shack-ben értékelik a kreativitást. A rákpáncél feltörés egyéni módszereiről készült videókkal díjakat lehet nyerni.

A pincérek óránként csoportosan táncra perdülnek.

Odakint az utcai árusoknál a tengeri herkentyűk minden fajtáját megvásárolhatjuk, nyersen éppúgy mint főzve. Jól élnek itt a sirályok, amelyek arra várnak, hogy a jóllakott turisták a maradékot odadobálják nekik.

A Fisherman’s Wharf neve az Aranyláz idejéből származik, amikor rákot halászó olasz halászok egy csoportja itt telepedett le.  A terület napjainkig a városi halászflotta egyik bázisa maradt, annak ellenére, hogy az 1970-es és 80-as években átalakították turista látványossággá.

A parton a USS Pampanito tengeralattjáró és a Jeremiah O’Brian kereskedelmi hajók ma múzeumként működnek. A Jeremiah egyike az ún. Szabadság Hajóknak, amelyekkel Hitler tengeralattjáróira válaszolt az Egyesült Államok. Brit terv alapján öbb, mint 2700 hajót gyártottak szabványos alkatrészekből, amelyeket gyárak százai készítettek amerikaszerte. Egy ilyen hajó legyártása kezdetben még több, mint 200 napot vett igénybe, amit sikerült ledolgozni 42 napra. A leggyorsabb összeszerelés állítólag 4 napot és 15 óra 30 percet vett igénybe, ami persze csak propaganda mutatvány volt. Amikor a munkásokat elvitték katonának, nők álltak a helyükre és szerelték a hajókat. A gyorsaság egyik titka a hegesztés bevezetése volt a korábban alkalmazott szegecselés helyett. Annyira ez még nem volt tökéletes. A hajók közül 12 egyszerűen kettétört. Így is több, mint 2400 hajó élte túl a háborút. Egy részüket görög és olasz vállalkozók vették meg, sokat az Egyesült Államok kereskedelmi flottája vett át üzemeltetésre.

Elől a USS Pampanito tengeralattjáró, hátul a megmaradt Jeremiah O’Brian Liberty Ship.

Alcatraz szigete, a Szikla. Sohasem volt annyi időm Friscoban, hogy belefért volna egy hajdani börtön meglátogatása.

Sétahajó

Gábor irigyelte a kerékpár kölcsönzőt. Mennyivel kevesebb karbantartás és macera van vele, mint a motorkölcsönzéssel.

Aznapi sétánk lassan véget ért, villamosra ültünk és visszamentünk a szállodába.

Villamossal a Marketen

A szállodához közel volt az Alamo-tér. Késő délután még felsétáltunk oda is néhányan, hogy megnézzük San Francisco nevezetes házsorát, amit Képeslap-sor-ként emlegetnek. Úgy is hívják a házakat, hogy Painted Ladies, vagyis festett hölgyek. Úgy kell fényképezni a házakat, hogy látsszon mögöttük a belváros. Középen a Piramis, tőle balra a Mark Hopkins zászlós csúcsa és a többiek. Az se baj persze, ha közben süti a nap a házak homlokzatát.

Az Alamo Square házsora, a Postcard Row. A napsütésről lekéstünk.

Még egy esti fotó a három fejű szoborról.

 No a gyaloglásból ennyi elég volt egyelőre. Most alszunk egyet, aztán holnap újra motorra ülünk.

Előző rész   Következő rész   Első rész

Agárdi György, 2010. szeptember