Hotel Alpin Murau – Szekeres Ákos

Egy kirándulás emlékére

2009-ben nyár elején megkeresett egy kedves hangú hölgy, Anita, hogy szeretné, ha elmennénk hozzájuk, a szállodájukba, megnéznénk, majd mesélnénk a hazai motoros közönségnek a kellemes szállás lehetőségéről. Ezt most kíméletlenül megtesszük.

Ahol jártunk, az a Hotel Alpin Murau. Sajnos abban az évben nem sikerült a találkozó, ellenben 2010-ben már nem menekülhettek, és összeszerveztük augusztus végére a kirándulást. Budapestről (jómagam), és Mecseknádasdról (MSE és Dávid) mentünk.

Az első találkozónk Balatonszentgyörgynél volt, ahol pici megbeszélés után elindultunk a határ, s Murau felé. Ausztriába átlépve szinte kitisztult a levegő, kisimultak a rétek, még az utat is jobban szerették a motorjaink! No meg a benzint! A határ után megitattuk a vasakat, s újult erővel robogtunk az uticélunk felé.

Vettünk 7 napos pályamatricát, végigmentünk legalább 12 km-nyi alagúton, amiért külön 7€-t kellett fizetni. Pont a leghosszabb, kétirányú volt, s örömünkre beszorultunk egy kamion mögé, így 10 perc alatt sikerült is átjutnunk a hegyen. A kezdődő borús időjárás ellenére, gyönyörű napsütésben motoroztunk végig. Rövid pihenőket tartva, kora délután elértük a szállásunkat, mely egy nem is annyira kis folyó, a Mur partján van, s a hegyi vasút kanyarog a másik oldalán.

A folyón átívelő híd pillérje mellett, a folyó szellemének szobra is mutatja, hogy az ittenieknek mennyire fontos a természet: az egész környék olyan szép, rendezett, hogy az ember nem is érti, hogyan tudnak ennyire csodás tájat varázsolni, akik ott élnek. Pedig megcsinálják! Annyira magával ragadott a hely, hogy még aznap délután egy rövidebb, kb 90km-es, rövid túrát szerveztem magamnak, s nagyon nem bántam meg: motoros paradicsom ez, ahogy én láttam, jó minőségű utak, kanyarok, melyek egyáltalán nem csábítottak a minél nagyobb sebességre, mivel itt a látvány az, amit élvezni kell.

1700 m-re kapaszkodtam fel, s találkoztam a hegyi úton tehénkével, nénikével, és a legszebb az volt, hogy senki sem zavarta a másikat. Az idillhez hozzá tartozik, hogy a hegyi kanyargós út elején, nagy táblán hirdetik, hogy amennyiben a motorosok túlzottan igénybe veszik a környezetet, akkor kénytelenek lesznek kitiltani őket. Tehát figyelnek ránk! Nem jutott eszembe, hogy őrült módon száguldozzak, mert ez a táj, ezek a szerpentinek nem erre valók.

A szállásra visszatérve élménybeszámolót tartottam, megbeszéltük, a másnapi itinert egy-két üveg Murau sör mellett, s eltettük magunkat későbbre.

Reggel összeszedtük magunkat, majd a kellemes reggeli után felnyergeltünk. Megbeszéltük, hogy ugyanarra indulunk, amerre tegnap jártam, de olyan opcióban, hogy ahol tetszik, megállunk és fotózunk. Így indultunk el. Az időjárás előrejelzést hallgatva megállapítottuk, hogy Salzburg felé nem megyünk, mivel ott nagyon esik. A hegyen átérve gyönyörű napsütéses időt köszöntött minket, mely miatt felcsillant a remény, hogy az egyik nem titkolt célunkon, a Großglockneren is hasonló idő van.

Gyors tanácskozás után megfordítottuk motorjainkat, s irányba vettük a HEGY-et! A fizető kapunál leszurkoltuk a belépődíjat, s nekivágtunk a kanyargós útnak. Egy pihenőnél megálltunk fényképezni, ahol egy idős német házaspárral is szóba elegyedtünk, régi BMW motorjuk mellett. A rövid, motorbaráti intermezzo után, továbbhajtottuk a lovakat, fel a HEGY-re.

Mire felértünk, szomorúan tapasztaltuk, hogy a köd olyan gyorsan ereszkedik le, mintha folyó lenne. Fél percen belül nem láttuk a tőlünk kb. 30 m-re lévő motorokat sem. Persze a gyönyörű panorámát is csak a kihelyezett fotók alapján próbáltuk magunk elé képzelni. Tejfehér ködben indultunk tovább, a látótávolság kb. 15 – 20 m lehetett. Szorosan a felezővonal mentén araszoltunk lefelé. Kis idő múlva elértünk egy alagúthoz, az előtte lévő pihenő természetesen majdnem napfényben fürdött… Megint ellőttünk pár képet, csúszkáltunk a hóban, majd indultunk tovább a HEGY-ről. A másik oldalon megálltunk egy röpke ebédre, mely közben olyan felhőszakadást kaptunk, hogy alig bírtuk a motoroktól elhozni az esőruhát. Az ebéd végeztével tovább indultunk a vizes úton. Sokan mondják, hogy az osztrák fehér aszfalt csúszik… Nos, mi ebből nem sokat tapasztaltunk. Lehet az volt a mázlink, hogy a sok-sok eső tisztára mosta előttünk a hegyi utat, és ezért nem csúszott, pedig nem 50-nel mentünk.

Murau felé az autópályán az egyik alagútban közlekedési baleset volt, mi motorosok, 5,2 km-nyi autó-kamion sor mellett haladtunk el. A sor elején megláttuk, hogy még az alagút előtt van egy lehajtó! Nosza, megkérdeztem Marikát (a GPS-t), hogy merre is vezet az a kerülő, amerre meg tudnánk menekülni a több órás várakozástól? Pályáról le, és irány a „kertek alatt,” sok kis falun át vezető, tehéntrágyától és víztől érdekes aszfalton, Murau felé. Szerencsére baleset, és különösebb probléma nélkül visszaértünk a szállásunkra. Természetesen útközben még egyszer elkapott minket az eső, és kb 100 km-t mentünk benne, úgyhogy szinte mindenünk vizes lett… A szálloda, mivel télen a motorosokat a síelők váltják, rendelkezett fűthető sítárolóval, így a másnapi hazamenetel előtt sikerült megszárítanunk ruháinkat.

Aznap este eldöntöttük, hogy 2011-ben újra megkíséreljük, (immáron nem 3, hanem 4 nap alatt) körbemotorozni a hegyeket, és feljutni napsütésben is a Großglocknerre. Ismét jót motoroztunk, és elfáradtunk.

Reggel ismét elköltöttük szerény, ámde annál finomabb reggelinket, s előre látó módon esőruhát húztunk. Elbúcsúztunk szállásadóinktól, s a következő viszontlátás reményében útra keltünk. Hazafelé eseménytelenül teltek a km-ek, gondolatban újra végigmotoroztuk a csodás szerpentineket. Nem baj, jöhet a következő!!!

[Ps:] A szállásról: Ez egy nem túl nagy szálloda, melynek udvarán lehet a motorokat tartani. Minden szoba nagyon jól fel van szerelve kényelmes fekhelyekkel, zuhanyzóval. Az épületben van szauna is. Extraként említhető folyamatos folyózúgás is! Nekünk nagyon tetszett, ezért bátran merem ajánlani bármely motoros társamnak, ha arrafelé tervez túrát, még akár átutazó szállásként is. Ha csillagtúrákat szervez az ember, nem is kell jobb hely: reggeli van, vacsora kérhető, az ebédet úgyis útközben fogyasztja el az ember. A szállásról többet a www.hotelalpin-murau.eu címen lehet olvasni.