Barátaimmal májusi hosszúhétvégén megcéloztuk az Adriát.

Március óta terveztük a május elsejei hosszúhétvégét. Úgy gondoltam, hogy május elején a horvát tengerparton már meleg van, de még nem nyüzsögnek a turisták. Zalaegerszegről indítottuk a túrát május elsején. Reggel még megvártuk a Bakonyból érkező barátunkat és felességét (jó a nő a háznál) és 5 motorral, 11 órakor sikerült elindulnunk. Cél Crikvenica.

A rédicsi határt céloztuk meg a göcseji dombokon keresztül. Gyönyöru erdőkön és dombhátakon utaztunk keresztül. Megmásztuk Göcsej legmagasabb pontját a Kandikót is. Megállapítottuk, hogy a környék meg ér egy külön túrát is. A Szlovén határon csak átsuhantunk, de a Horvát határon is gyorsan átjutottunk. Megállapodásunk szerint kerültük az autópályát és a főutakat is. A szakirodalom és az interneten fellelhető anyag is csak a horvát tengerpartról beszél, így magunk próbáltuk a Horvátországot felfedezni a tengerpart felé haladásunk közben. Ebben nagy segítségünkre volt 2 db Zümo is amik idonként elég furcsa útvonalakra tereltek bennünket. Elofordult, hogy azonos térképadatok és beállítások esetében is mást mutattak. De mint késobb kiderült ez volt a szerencsénk, mert fantasztikus helyeken jártunk.

Zágrábig eseménytelen utunk volt, de aztán az esofelhok miatt módosítottuk az útvonalunkat. A mellékutakon motorozás közben jó hasznát vettük az enduróknak, mert az aszfalt minosége gyakran változott. Egy felújítás alatt álló várnál álltunk meg hosszabb pihenőre.

A táj gyönyöru, már már az Alpokat idéző.A továbbhaladáskor derül ki, hogy az út le van zárva, mert az esőzések elmosták és egy 5 m mély szakadék maradt csak, egy 50-60 cm széles aszfaltsávval. Hát akkor nagy levegő és kalandra fel:

A táj továbbra is gyönyöru, de az utolsó 40 km-nél komoly felhők kezdenek gyülekezni és nincs más kiút, nekünk át kell ezen a szakaszon haladni. A hőmérő szerint van vagy 8 fok és mintha ősz lenne, 10 méternél távolabb nem látunk, akkora a köd. 8 órára érünk Crikvenica külvárosába Dramaljba. Miklic házigazdánk, már lemondott rólunk. Rövid lemálházás és indulás vacsorázni. Másnap reggel verőfényre és valószínűtlenül kék tengerre ébredünk. Gyors készülodés és irány a Krk sziget. A szigetre egy 1430 m hosszú hídon tudunk bemenni. 30 kunát kérnek az áthaladásért. Gyors fotózás:

Majd Nivicinél kézzelfogható közelségbe kerülünk a tengerhez.

Tovább megyünk a tengerparton Malinskába, majd Milohnicin majd a 104-es úton egy festoi völgybe kerülünk. Innen lehet komppal átkelni
a Cres szigetre.

Rövid nézelődés után a sziget fővárosát célozzuk meg. Hát itt minden patent. A szűk utcácskák, erődfalak, fényesre koptatott járdakövek. A főtéren, a kikötőben ebédelünk aztán irány a sziget legdélebbi csücske, Baska. A sziget legszebb városának tartják. Hát nem túlzott az útleírás. Minden fantasztikusan néz ki. Buja zöld növényzet, vitorlások és kristálytiszta víz.

Mindenesetre a kikötőben a halászok nem a stressztől fognak szívinfarktust kapni. Felmotorozunk a közeli kápolnához és gyönyörködünk a kilátásban.

Még tervben volt a sziget keleti oldalának felfedezése is, de már elég késore járt így aznap már csak a szállásra való visszatérésre maradt idonk. Kell valamit hagyni a következo túrára is. Aznap 170km volt a táv. Szombaton korán indulunk. Cél az isztriai félsziget. Rijekát gyorsan kipipáljuk. Elég jellegtelen ipari város. De utána csak ámulunk és bámulunk. Opatija fantasztikus. A monarchia palotái gyönyöruek. Nem állok meg, mert akkor egész napra itt fogunk ragadni. Majd délután, a visszaúton tátogunk. Pula az elso megállóhely. Az Anfiteátrumot nézzük meg.

Állítólag a második világháborúban az olaszok el akarták bontani és Olaszországba szállítani. Mindenesetre a római építészek nagyon
tudtak. Körbejárjuk az épületet és lelki szemeim előtt megjelennek a Gladiátor filmkockái. Ha ezek a kövek mesélni tudnának. A következő úticél Porec. Menet közben, elhaladunk a Limski kanal mellett. Állítólag a norvég fjordokra hasonlít.

A hegytetőn kecskesajt kóstolás és vásárlás. Porecben az Eufrázia Bazilikát szeretném megnézni. Jól eldugták. Csak hosszas keresgélés után találjuk meg. A templom kicsit csalódás. A leírások alapján nagyobbnak gondoltam. A belseje szépen van díszítve.

Egy sétát még megejtünk a belváros sikátoraiban és megnézzük a kikötőben álló jachtokat. Gyorsan kiválasztom, hogy milyen veszek a lottó ötös találatom esetén. Jasin barátunk nem bírja tovább és be ül egy kiadós ebédre. Mi is éhesek vagyunk, de mivel szendvicseket készítettünk az útra és takarékos természettel, büszkeséggel vagyunk megáldva, így a T… gazdaságos kolbászt és a Mama által otthon sütött kenyeret majszoljuk a „BMW talponállóban”.

Ezek után keresztbe átszeljük a félszigetet. Pillanatok alatt 10 fokra hűl a hőmérséklet a hegyekben a szerpentin húzós és szűk, csak nehogy jöjjön valaki szembe, mert akkor nincs hova félreállni. Egészen a Szlovén határig megyünk, majd vissza Opátijá felé. Utolér minket az eső. Így búcsút mondunk a városnézésnek és irány a szállás, hiszen abban az irányban már szakadozik a felhőzet. Egy kiadós szardella vacsorával és fagyizással zárjuk a napot. 340 km volt a nap. Másnap reggel két csoportra,- egy gyors és egy lassú- osztódunk és elindulunk hazafelé. Az eredeti programban szerepelt a Plitvicei tavak meglátogatása, de mindenki siet hazafelé, mert másnap helyt kell állni. Na majd egy másik túrán.

1 €=255,- Ft
1 Kuna=35,80 Ft

Szállás: www.apartments-miklic.com

Gergácz László, 2008. május 8.